BH 2009.2.50 A költségvetési forrásokat terhelő, állami kötelezettségvállalást tartalmazó támogatási szerződés megkötésének feltételei [Ptk. 1. §; 1992. évi XXXVIII. tv. 98. §; 217/1998. (XII. 30.) Korm. r. 81. §, 82. § és 134. §].

A felperes és az alperesi jogelőd 2001. november 8-án támogatási szerződést kötött a K., A. u. 97. szám alatti városi sportcsarnok műanyag borítású atlétikai pályájának megépítéséhez 60 millió forint vissza nem térítendő támogatás nyújtásáról. A szerződés 2.3. pontja szerint a felek megállapodtak, hogy a támogatási összeg folyósításának pénzügytechnikai lebonyolításáról a jelen szerződés kiegészítéseként későbbi időpontban rendelkeznek. A 2.4. pont szerint a támogatást az alperesi jogelőd a 2002. évi költségvetési év folyamán nyújtja.

A felperes ugyanezen támogatási célra 2001 októberében, majd 2002 áprilisában szintén pályázatot nyújtott be, az előbbi pályázata alapján 30 millió forint támogatást kapott, amire vonatkozóan 2002 márciusában a felek támogatási szerződést kötöttek. A 30 millió forint támogatást az alperesi jogelőd a felperesnek a benyújtott elszámolás alapján kifizette.

A felperes 2002 szeptemberétől kezdődően többször felszólította az alperesi jogelődöt a 2001. novemberi támogatási szerződés (perbeli szerződés) alapján történő teljesítésre. Mivel az alperes ettől elzárkózott, a felperes keresetet indított elsődlegesen a szerződés teljesítése, másodlagosan biztatási kár megfizetése jogcímén 60 millió forint és kamatai megfizetése iránt.

A jogerős ítélet a felperes keresetét elutasította.

Az elsőfokú ítélet indokai szerint a felperes az alperes tagadásával szemben nem bizonyította, hogy a szerződés a pénzügyi ellenjegyzés hiányában érvényesen létrejött. Nem volt megállapítható, hogy a pénzügyi kötelezettségvállalásra, illetve a szerződésben vállalt támogatás vizsgálatára sor került, a szerződés 2.3. pontja ennek az ellenkezőjére utal.

A szerződés érvénytelensége mellett a biztatási kár szubszidiárius jogcíme nem áll meg.

A felperes fellebbezése folytán eljáró másodfokú bíróság az elsőfokú ítélet indokait azzal egészítette ki, hogy a Ptk. által nem nevesített szerződésre az államháztartás működési rendjéről szóló 217/1998. (XII. 30.) Korm. rendelet rendelkezéseit kellett alkalmazni. Az államháztartásról szóló 1990. évi XXXVIII. törvény 98. § (2) bekezdése és a Kormányrendelet 134. §-a értelmében a kötelezettségvállalás csak írásban és a kötelezettségvállalást jelentő okmány ellenjegyzése után lehetséges, a kötelezettségvállaló és az ellenjegyzésre jogosult aláírása pedig a kötelezettségvállalás érvényességének a kelléke. Mivel a támogatási szerződés ellenjegyzése nem történt meg, továbbá a felperes a Kormányrendelet szerint kötelezően csatolandó okiratokat nem nyújtotta be, a szerződéskötés jogszabályi feltételei hiányoztak, illetve a szerződés kötelező tartalmában történt megállapodás hiányában a szerződés nem jött létre.

A másodfokú bíróság egyetértett az elsőfokú ítéletnek a biztatási kár iránti követelés elutasításával kapcsolatos jogi indokaival is kiemelve, hogy annak tényállási elemeit a felperes nem bizonyította, illetve ilyen tényekre nem is hivatkozott.

A jogerős ítélet ellen előterjesztett felülvizsgálati kérelmében a felperes sérelmezte, hogy az eljárt bíróság az Államháztartási Törvény és a Kormányrendelet rendelkezéseit tévesen értelmezte. A vonatkozó speciális rendelkezések mellett a Ptk. rendelkezéseit is alkalmazni kellett, így a Ptk. 37. § (1) bekezdésében foglalt szabályt. Az ellenjegyzés hiánya nem teszi a szerződést érvénytelenné; az ellenjegyzés a költségvetési szerven belüli felelősség rendszerének a belső szabálya. Az sem érvényességi feltétel, hogy az ellenjegyzés a kötelezettségvállalást tartalmazó okiraton szerepeljen. A tanúvallomásokra hivatkozással állította, hogy az ellenjegyzés az úgynevezett kötelezettségvállalási betétíven szerepelt. Előadta továbbá, hogy a támogatási szerződés 2.1. pontjában meghatározott okiratokat a szerződéskötéskor átadta. A további okiratokat az alperesnek a 30 millió forint összegű Mobilitás-pályázat alkalmával átadták, illetve az okiratokat a perben becsatolták.

Vitatta a biztatási kárigényének elutasításával kapcsolatos indokokat is, előadva, hogy a támogatási szerződés megkötését az alperesi jogelőd készítette elő, a szerződést ő szerkesztette, a szerződéskötéssel kapcsolatos önhiba a felperest nem terheli. A szerződés érvénytelensége esetén is előterjeszthető a biztatási kár iránti követelés.

Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában fenntartására irányult. Hangsúlyozta, hogy a perbeli szerződésben nem határozták meg, hogy a támogatás milyen fejezeti előirányzat és jogcím terhére történik, ezért a Ptk. 205. § (2) bekezdése alapján a szerződés létre sem jött. A támogatási szerződés szándéknyilatkozatnak minősíthető a 217/1998. (XII. 30.) Korm. rendelet 81. § (1) bekezdése alapján. A felek szándéka az utóbb kötött és teljesített támogatási szerződéssel valósult meg.

A biztatási kárigény elutasítását illetően egyetértett a jogerős ítélet álláspontjával.

A felülvizsgálati kérelem nem alapos.

A jogerős ítélet helyesen indult ki abból, hogy a perbeli támogatási szerződésre vonatkozó szabályokat az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény és végrehajtási rendeletei tartalmazzák. A Ptk. 1. § (1) bekezdése értelmében e szabályokat - ha eltérően nem rendelkeznek - a Ptk.-val összhangban, a Ptk. rendelkezéseire figyelemmel kell értelmezni.

Az Áht. 98. § (1) bekezdése szerint a költségvetési szerv feladatainak ellátását, végrehajtását szolgáló, a kiadási előirányzatokat terhelő fizetési vagy más teljesítési kötelezettségvállalása - (a továbbiakban kötelezettségvállalás) - törvényben meghatározott kivétellel - a költségvetési szerv vezetőjének vagy az általa megbízott személynek a hatáskörébe tartozik. A (2) bekezdésnek megfelelően a kötelezettségvállalás - a törvényben meghatározott kivétellel - a gazdasági vezetőnek vagy az általa kijelölt személynek az ellenjegyzése után, és csak írásban történhet. A kötelezettségvállalásnak előirányzat felhasználási terven kell alapulnia. A (3) bekezdés rendelkezése szerint a kötelezettségvállalás előtt meg kell győződni arról, hogy a jóváhagyott költségvetés a fel nem használt és le nem kötött kiadási előirányzata biztosítja-e a fedezetet. A 101. § (5) bekezdése értelmében az államháztartásból folyósított támogatások igénybevételének részletes szabályait külön jogszabály tartalmazza.