ÍH 2023.3 AZ ELSŐBBSÉGADÁSI KÖTELEZETTSÉG TARTALMA ÉS KORLÁTAI

Az úttestre a közforgalom számára meg nem nyitott területről (házból, kapualjból, telekről stb.) elinduló vezetőnek nemcsak az úton közlekedő járműveknek, hanem - amennyiben haladási irányát járda keresztezi - a gyalogosoknak is elsőbbséget kell adnia. Az elsőbbségadásra kötelezett felelősségét legfeljebb az zárhatja ki, ha az elsőbbségre jogosult szabályszegése következtében a jelentős tényeket nem észlelhette, vagy ha e körülményekre az elsőbbségadásra jogosult megtévesztette [Btk. 235.§ (1) bekezdése, KRESZ 24.§ (1) bekezdése, 6/1998.BJE].

Az elsőfokon eljárt járásbíróság a 2021. október 5-én kelt ítéletével a vádlottat a Btk. 235. § (1) bekezdésében meghatározott közúti baleset okozásának vétsége miatt 150 napi tétel, összesen 150.000 forint pénzbüntetésre ítélte és kötelezte az eljárás során felmerült 98.800 forint bűnügyi költség viselésére.

A másodfokon eljárt törvényszék a 2022. március 3-án kelt ítéletével az elsőfokú bíróság határozatát megváltoztatta és a vádlottat a Btk. 235. § (1) bekezdésében meghatározott közúti baleset okozásának vétsége miatt emelt vád alól - bűncselekmény hiányában - felmentette.

A jogerős ítélet tényállásának lényege a következő:

A középiskolát végzett, mezőgazdasági munkás vádlott havi 60.000 forint jövedelemmel rendelkezik, részben szülei tartják el. 2000 óta rendelkezik B kategóriára érvényes vezetői engedéllyel, kb. 2000.000 kilométert vezetési gyakorlata van. Vezetői engedélye ideiglenes visszavonására az eljárás során nem került sor. Büntetve nem volt.

A vádlott 2018.december 6-án - mint korábban már több alkalommal - engedéllyel használta az ismerőse tulajdonában álló Ford Galaxy típusú személygépkocsit, melyet ezúttal is tárolási helyéről, a P. város A. utca 12. szám alatti ingatlan udvaráról, annak kapuján kihajtva, a járdán áthaladva, majd az úttesten jobbra fordulva kívánt elvinni.

Az A. utca észak-déli tájolású, a kihajtás helyén annak nyugati széle enyhén ívelt. A kapu kialakítása erre figyelemmel speciális, annak északi kapuszárnya kijjebb helyezkedik el, míg a déli kissé beljebb, követve az utca vonalát. A kapu bejárata, illetve annak felső törésvonala és az utca nyugati vonala között 3,3 méter széles járda húzódik. A kapubejárattól északi irányban a közelben buszmegálló található, ahonnan gyalogosforgalomra számítani lehet. Az útfelület aszfalt, a járda térkő burkolatú, melyek a cselekmény idején száraz állapotban voltak. Nappali, jó látási viszonyok uralkodtak.

A vádlott a gépkocsival kis sebességgel, de folyamatosan haladt ki az udvarról, anélkül azonban, hogy az útját keresztező járda kapubejárattól északra eső részét belátta volna. Eközben északi irányból a ház fala és az úttest széle között, pontosan meg nem határozható távolságra a kapubejárat felé közeledett gyalogosan, folyamatosan, mintegy 1,28 m/s haladási sebességgel a 60 éves sértett.

A vádlott akkor észlelte a sértettnek a jármű nyomvonalába történő behaladását, amikor a jármű bal első kerekével ráhajtott a jobb lábfejére. A sértett ennek következtében felsőtestével a személygépkocsi szélvédője felé dőlt.

Mindezt észlelve a vádlott fékezett, kiszállt a személygépkocsiból, majd a sértett felszólítására visszaült, hátratolatott, így a jobb első kerék lekerült a sértett lábáról. A sértett ekkor hanyatt esett a járdán, amit észlelve többen a segítségére siettek.

A sértett segítséggel fel tudott állni, majd - miután további segítséget, a mentők vagy a rendőrség értesítését nem kérte - a közben ugyancsak a helyszínre érkező fia társaságában eltávozott. Ezt követően a vádlott is elhagyta a helyszínt.

A sértett panaszai miatt másnap jelentkezett orvosi ellátásra, ahol megállapították, hogy a baleset során a jobb lábának baloldali belső ékcsontja, valamint a jobb lábközép II. és III. csontjai törését szenvedte el. Sérülései nyolc napon túl gyógyulnak, tényleges gyógytartamuk mintegy 12 hétre tehető.

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a vádlott jelentett be fellebbezést felmentés érdekében.

A másodfokú bíróság ítélete ellen az ügyészség jelentett be fellebbezést a büntetőjogi felelősség megállapítása és büntetés kiszabása céljából.

A fellebbviteli főügyészség átiratában és a nyilvános ülésen jelenlévő képviselője útján az ügyészség jogorvoslati kérelmét változatlan tartalommal fenntartotta és a másodfokú bíróság ítéletének a megváltoztatását indítványozta. Ez a vádlott bűnösségének megállapítására, vele szemben pénzbüntetés alkalmazására, illetve az eljárás során felmerült bűnügyi költség viselésére történő kötelezésére irányult. Perbeszédében a védő a másodfokú bíróság ítéletének a helybenhagyását kérte.

A Be. 615. § (1) bekezdése értelmében a másodfokú bíróság ítélete ellen fellebbezésnek van helye a harmadfokú bírósághoz a másodfokú bíróságnak az elsőfokú bíróságéval ellentétes döntése esetén. A Be. 615. § (2) bekezdés b) pontjában írtak szerint ilyennek tekintendő az, ha a másodfokú bíróság az első fokon elítélt vádlottat felmentette. Miután a jelen ügyben éppen erről volt szó, az ügyészség által bejelentett és az ellentétes döntést sérelmező jogorvoslati kérelem joghatályos fellebbezésként megnyitotta a harmadfokú felülbírálat lehetőségét.

A harmadfokú bíróság - a Be. 618. § (1) bekezdés a) és b) pontjai alapján - a másodfokú bíróság ítéletének a fellebbezéssel sérelmezett ellentétes döntését, továbbá azon rendelkezését, illetve részét, amelyet az elsőfokú bíróság ítéletének a sérelmezett ellentétes döntéssel összefüggő felülbírálata eredményezett, valamint az elsőfokú és a másodfokú bírósági eljárást bírálta felül. Ezen túlmenően - figyelemmel a Be. 618. § (2) bekezdésére - hivatalból döntött az egyszerűsített felülvizsgálat tárgyát képező kérdésekben is.

Ennek során a harmadfokú bíróság megállapította, hogy az ügyben első-, illetve másodfokon eljáró bíróságok a perrendi szabályokat megtartották, így nem merült fel olyan a Be. 607. § (1) bekezdésében, a Be. 608. § (1) bekezdésében, illetve a Be. 609. § (1) bekezdésében írt eljárási szabálysértés, mely az érdemi elbírálásnak akadályát képezte volna.

A Be. 619. § (1) bekezdése szerint a harmadfokú bíróság a határozatát arra a tényállásra alapítja, amely alapján a másodfokú bíróság az ítéletet meghozta, kivéve, ha a másodfokú bíróság ítélete a fellebbezéssel sérelmezett ellentétes döntés tekintetében megalapozatlan. Márpedig a harmadfokú bíróság a másodfokú bíróság ítéletének alapjául szolgáló tényállást a Be. 592. § (2) bekezdés a) pontjában írt okból részben megalapozatlannak találta, mert az - a vádlott észlelési lehetőségét érintően - egy fontos körülmény rögzítésével adós maradt. Ilyen esetekben, ha a helyes tényállás az elsőfokú, illetve másodfokú bíróság által lefolytatott bizonyítást érintő ügyiratok alapján megállapítható, a harmadfokú bíróság - a Be. 619. § (3) bekezdésében írt rendelkezés alkalmazásával - a részbeni megalapozatlansági okot, hiányosságot orvosolhatja, kiküszöbölheti.

Az ekként kiegészített, illetve helyesbített tényállás most már mentessé vált a Be. 592. § (2) bekezdésében írt részbeni megalapozatlansági hibáktól és hiányosságoktól, így az irányadó volt a harmadfokú eljárásban is.