ÍH 2006.18 A Győri Ítélőtábla Polgári Kollégiumának 2/2005. számú (XI. 11.) kollégiumi véleménye a felszámoló által elismert illetőleg vitatott hitelezői igény néhány kérdéséről

I.

A felszámolási eljárásban bejelentett hitelezői igény akkor tekintendő a felszámoló által vitatottnak, s ebből következően a Cstv. 46. § (6) bekezdése szerint felülvizsgálat végett a bíróság elé terjesztendőnek, ha a vitatás a követelés összegszerűségét (érvényesíthetőségét) érinti.

Az 57. § (1) bekezdésben meghatározott besorolási jogcímtől (kategóriától) eltérő visszaigazolás esetén a hitelező a felszámoló téves jogszabály alkalmazását a Cstv. 51. §-ában szabályozott kifogás útján sérelmezheti.

Az 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) a hitelezői igénnyel kapcsolatosan több helyen használja egyrészről a vitatott [46. § (6) bek., 44. § (3) és (4) bek.], másrészről az elismert [36. § (1) bek., 46. § (8) bek.] követelés fogalmát. Ennek alapján egységes a jogszabály értelmezése és alkalmazása abban, hogy a bejelentett hitelezői igények felülvizsgálatát, szükség szerint a hitelezővel lefolytatott egyeztetést követően [46. § (6) bek.] a felszámoló a követelést vagy elismeri, vagy vitatja. Az elismerő tartalmú nyilatkozat - a gyakorlat által kialakított módon - a hitelezői igény írásbeli visszaigazolásban jelenik meg, amelynek tartalmaznia kell a bejelentett igény minősítését (a kielégítési rangsorba történő besorolást), továbbá az elismert összeg megjelölését. Ha az érvényesíthető összegszerűség tekintetében a visszaigazolás eltérő tartalmú a bejelentéstől, akkor részleges elismerésről van szó, míg a követelés egészére vonatkozó elutasítás tartalmilag azonos a teljes vitatással. A többségi gyakorlat szerint a vitatás az összegszerűségre és az érvényesíthetőségre értelmezendő, míg a besorolással kapcsolatos eltérő álláspont a felszámoló jogszabálysértő (a jogszabállyal ellentétes) intézkedéseként sérelmezhető, s ekként a kifogásolási eljárás szabályai (51. §) szerint kezelendő (ez a nézet jelenik például BH 2001/488. és BH 2002/111. sz. alatt közzétett döntésekben is.)

A másik álláspont szerint az elismerés ellentéte a vitatás, s ezért közömbös, hogy a vita az érvényesíthető jogalapot avagy az összeget érinti: mindkét esetben ugyanaz az eljárás követendő.

Megjegyzendő, hogy a bejelentéseknél a hitelezők gyakran nem is jelölik meg a követelés igényelt besorolás jogcímét, így a visszaigazolásból nem is válik önmagában egyértelművé, hogy van-e ebben vita a hitelező és a felszámoló között. Ilyenkor feltétlenül szükségszerű egy további nyilatkozata a hitelezőnek, amelynek alapján ez a kérdés eldönthető. Ez a további nyilatkozat különösen gyakran ölti a bírósághoz intézett kifogás formáját.

Mivel az igénybejelentésben foglalttól eltérő besorolás a követelés létét, érvényesíthetőségét, összegét nem vonja kétségbe, pusztán a kielégítési rangsor tekintetében foglal el más álláspontot, s általában egyszerűbb módon, további terjedelmes bizonyítás nélkül is eldönthető jogkérdést vet (csak) fel, szemben az összegszerűségi vitával, amely rendszerint bizonyítást igényel, a kollégium álláspontja szerint a helyes és követendő gyakorlat a "téves minősítés" jogszabálysértő intézkedésként történő kezelése.

II.

A bejelentett hitelezői igényel kapcsolatosan a felszámoló által tett elismerő nyilatkozat következménye, hogy az utólag vitássá tett tények bizonyítása - a vitatott hitelezői igény elbírálására irányuló eljárásban - az adóst terheli.

Többször fordul elő, hogy a felszámoló - az iratok hiánya, az ügyletek, gazdasági események átláthatatlansága, a bonyolult megítélésű igények felülvizsgálatához gyakran szűkös törvényi határidő miatt - az eljárás későbbi szakában a korábban bejelentett igény jogszerűségével, összegével kapcsolatosan korábbi álláspontját kénytelen megváltoztatni (még ha egyébként a visszaigazoláskor a rendelkezésére álló adatok gondos értékelésével járt is el).

A bíró gyakorlat ennek nem látja akadályát - a felszámoló a hitelezői igény besorolását - ha azt tévesnek tartja - megváltoztathatja, intézkedése ellen azonban a hitelező kifogással élhet (BH 1997/310).

A Fővárosi Ítélőtábla még tovább ment: 12. Fpkf. 43.353/2004/4. (ÍH 2005/2/89.) számú határozatában e nyilatkozatot tartozás-elmerésnek minősítette.

A tartozáselismerő nyilatkozat hatályos jogunkban a tágabb értelemben értelmezett "kötelem megerősítése" fogalom alá vonható. Bár az anyagi jog intézménye, nem eredményezi a szerződés módosítását, nem változtatja meg annak jogcímét, alanyait, tartalmát, ugyanakkor erősíti a jogosult igényérvényesítési pozícióját, hiszen következményeként a tartozás vitatása esetében a jogalap hiánya, az eltérő jogcím, a más összeg és az érvényesíthetetlenség tekintetében az elismerőre hárul a bizonyítási teher.

A visszaigazolás a hitelezőhöz intézett címzett jognyilatkozat, amelyben a felszámoló állást foglal abban, hogy a bejelentett igényt elismertként (nem pedig vitatottként) fogja kezelni. E nyilatkozat megtétele a felszámoló törvényben előírt kötelezettsége, amit igen rövid és az érdemi felülvizsgálatra nem feltétlenül elegendő határidő alatt kell megtennie. E sajátos törvényi szabályokra tekintettel a nyilatkozat a kollégium többségi véleménye szerint nem minősíthető tartozás-elismerésnek, ugyanakkor a nyilvántartásba vételt követően a vitatás alapjául szolgáló tények bizonyítatlanságának következménye, hogy visszaigazolt követelést változatlanul kell nyilvántartani.

III.

A visszaigazolt hitelezői igény utólagos vitássá tételét a felszámolónak írásban kell közölnie a hitelezővel, s az egyetértő illetve ellentétes álláspont közlésére megfelelő határidőt kell adnia. Attól számított 15 napon belül, hogy a hitelező egyet nem értése e határidő elteltével nyilvánvalóvá válik, a Cstv. 46. § (6) bekezdésében foglaltak szerint a vitatott igényt felülvizsgálat végett a bíróság elé kell terjeszteni.

További kérdés, hogy a besorolt igény utólagos vitatása milyen eljárásjogi következményekkel jár.

A vitatott hitelező igény kezelésére a törvény a 46. § (6) bekezdése egyértelműen meghatározza a követendő eljárást: a bejelentett igényt 45 napon felül a felszámolónak felül kell vizsgálnia, ennek során és időkeretében szükség szerint a hitelezővel egyeztetnie kell, s vitatott igényt 15 napon belül a bíróság elé kell terjesztenie.

Külön jogszabályi rendelkezések hiányában, az utólagos vitatás esetében is ezen eljárási rend megfelelő alkalmazása indokolt, tehát azzal az eltéréssel, hogy a fülvizsgálatra itt újabb 45 napos határidő már nem áll rendelkezésre. A felszámolónak a hitelezővel a vitatást közölnie kell, s bár ilyen törvényi kötelezettsége nincsen, célszerű, ha álláspontja változását röviden indokolja, s egyúttal megfelelő határidőt ad a hitelezőnek arra, hogy eltérő véleményét kinyilvánítsa (ugyanis a hitelező a felszámoló vitatását akár tudomásul is veheti, tehát nem indokolt rögtön a bíróság elé terjeszteni a jogvitát). Ettől számított 15 napon belül kell az igényt elbírálás végett a bíróság elé terjeszteni.

IV.

Ha a hitelezői követelés vitatott voltáról a bíróság a felszámoló mulasztását sérelmező kifogásából szerez tudomást, nem szükségszerű, hogy előbb formálisan a kifogás tárgyában döntsön s a felszámolót a vitatott igény felülvizsgálat végett történő előterjesztésére utasítsa.