62006CJ0212[1]

A Bíróság (nagytanács) 2008. április 1-i ítélete. Gouvernement de la Communauté française és Gouvernement wallon kontra Gouvernement flamand. Előzetes döntéshozatal iránti kérelem: Cour d'arbitrage, jelenleg Cour constitutionnelle - Belgium. Valamely tagállam szövetségi egysége által felállított gondozási biztosítási rendszer - Ezen egység illetékességi területén kívüli nemzeti területen lakóhellyel rendelkező személyek kizárása - EK 18., 39. és 43. cikk - 1408/71 (EGK) rendelet. C-212/06. sz. ügy.

C-212/06. sz. ügy

Gouvernement de la Communauté française

és

Gouvernement wallon

kontra

Gouvernement flamand

(a Cour d'arbitrage, jelenleg Cour constitutionnelle [Belgium] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

"Valamely tagállam szövetségi egysége által felállított gondozási biztosítási rendszer - Ezen egység illetékességi területén kívüli nemzeti területen lakóhellyel rendelkező személyek kizárása - EK 18., EK 39. és EK 43. cikk - 1408/71/EGK rendelet"

Az ítélet összefoglalása

1. Migráns munkavállalók szociális biztonsága - Közösségi szabályozás - Tárgyi hatály

(1408/71 tanácsi rendelet, 4. cikk)

2. Előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések - A Bíróság hatásköre - Korlátok - Kizárólag belső jellegű helyzetek

(EK 17. cikk, EK 18. cikk és EK 234. cikk)

3. Migráns munkavállalók szociális biztonsága - Valamely tagállam szövetségi egységeinek a szociális biztonsági rendszereik felállítására vonatkozó hatásköre - Korlátok

(EK 39. cikk és EK 43. cikk)

4. Migráns munkavállalók szociális biztonsága - Valamely tagállam szövetségi egységeinek a szociális biztonsági rendszereik felállítására vonatkozó hatásköre - Korlátok

(EK 39. cikk és EK 43. cikk)

1. Egy olyan gondozási biztosítási rendszer alapján fizetett ellátások, amely objektív módon és jogszabályban meghatározott helyzetben az elhúzódó és súlyos fogyatékosság miatt csökkent önellátó képességgel rendelkező valamennyi személynek nyújtott segítség, és nem orvosi ellátás költségeinek valamely gondozási biztosítási pénztár által történő megtérítésére jogosít, az 1408/71 rendelet tárgyi hatálya alá tartoznak.

Az ápolásra szoruló személyek egészségi állapotának és életminőségének javítására szolgáló ellátások alapvető célja ugyanis a betegségbiztosítás kiegészítése, és ezért azokat az említett rendelet 4. cikke (1) bekezdésének a) pontja értelmében vett "betegségbiztosítási ellátásnak" kell tekinteni.

Ezenkívül valamely tagállam területének csak egy részére alkalmazandó nemzeti rendelkezések által szabályozott ilyen gondozási biztosítási rendszer nem zárható ki az 1408/71 rendelet hatálya alól, mivel azt - legalábbis részben - a biztosítottak által fizetett járulékból finanszírozzák, és nem szerepel az 1408/71 rendelet II. mellékletének III. szakaszában.

(vö. 19-23. pont és a rendelkező rész 1. pontja)

2. A közösségi jog nem alkalmazható tisztán belső helyzetekre. E megállapítással nem állítható szembe az EK 17. cikk szerinti uniós polgárság elve, amely az EK 18. cikk alapján többek között magában foglalja az Unió valamennyi polgárának azon jogát, hogy a tagállamok területén szabadon mozogjanak és tartózkodjanak. Az uniós polgárságnak ugyanis nem célja a Szerződés hatályának kiterjesztése olyan belső helyzetekre, amelyek semmilyen módon nem kapcsolódnak a közösségi joghoz. A közösségi jog rendelkezéseinek értelmezése azonban hasznos lehet a kérdést előterjesztő bíróság számára a tisztán belső helyzetek tekintetében is, különösen akkor, ha az érintett tagállam joga előírja, hogy valamennyi tagállami állampolgár ugyanazon jogokkal rendelkezzen, mint amelyekkel más tagállam állampolgára az e bíróság által hasonlónak tekintett helyzetben a közösségi jog alapján rendelkezne.

(vö. 38-40. pont)

3. Az EK 39. és az EK 43. cikket úgy kell értelmezni, hogy azokkal ellentétes valamely tagállam szövetségi egységének olyan szabályozása, amely - mint a gondozási biztosításról rendelkező szabályozás - valamely szociális biztonsági rendszerbe való belépést és az e rendszer által előírt ellátások igénybevételét vagy az ezen egység illetékességi területén lakóhellyel rendelkező, vagy az ugyanezen a területen kereső tevékenységet folytató, azonban más tagállamban lakóhellyel rendelkező személyekre korlátozza, amennyiben e korlátozás a más tagállambeli állampolgárokat vagy az Európai Közösségen belüli szabad mozgáshoz való jogukat gyakorló belföldi állampolgárokat érinti.

A Szerződés említett cikkeivel ugyanis ellentétes valamennyi olyan nemzeti intézkedés, amely - legyen bár állampolgársági alapon történő hátrányos megkülönböztetés nélkül alkalmazandó - alkalmas arra, hogy megzavarja vagy kevésbé vonzóvá tegye a Szerződés által biztosított alapvető szabadságoknak a közösségi polgárok általi gyakorlását. Márpedig ahhoz, hogy valamely intézkedés a szabad mozgást korlátozza, nem szükséges, hogy az az érintett személyek állampolgárságán alapuljon, sem az, hogy azzal a következménnyel járjon, hogy valamennyi belföldi állampolgár munkavállalónak kedvez, vagy a belföldi állampolgár munkavállalók kizárásával kizárólag más tagállamok állampolgárait hozza hátrányos helyzetbe. Elegendő, hogy az előnyös intézkedés a szóban forgó tagállam területén tevékenységet folytató személyek bizonyos kategóriáit részesítse előnyben.

Ezenkívül a Szerződésnek az áruk, a személyek, a szolgáltatások és a tőke szabad mozgására vonatkozó cikkei a Közösség alapvető rendelkezéseinek minősülnek, és tilos e szabadság minden, akár csekély jelentőségű korlátozása.

(vö. 45., 50., 52., 60. pont és a rendelkező rész 2. pontja)

4. Az EK 39. és az EK 43. cikket úgy kell értelmezni, hogy azokkal ellentétes valamely tagállam szövetségi egységének olyan szabályozása, amely valamely szociális biztonsági rendszerbe való belépést és az e rendszer által előírt ellátások igénybevételét kizárólag az ezen egység területén lakóhellyel rendelkező személyekre korlátozza, amennyiben e korlátozás az ezen egység területén kereső tevékenységet folytató más tagállambeli állampolgárokat vagy az Európai Közösségen belüli szabad mozgáshoz való jogukat gyakorló belföldi állampolgárokat érinti.

(vö. 63. pont, és a rendelkező rész 3. pontja)

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (nagytanács)

2008. április 1-je(*)

"Valamely tagállam szövetségi egysége által felállított gondozási biztosítási rendszer - Ezen egység illetékességi területén kívüli nemzeti területen lakóhellyel rendelkező személyek kizárása - EK 18., EK 39. és EK 43. cikk - 1408/71 (EGK) rendelet"

A C-212/06. sz. ügyben,

az EK 234. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Cour d'arbitrage (jelenleg Cour constitutionnelle) (Belgium) a Bírósághoz 2006. május 10-én érkezett 2006. április 19-i határozatával terjesztett elő az előtte

a Gouvernement de la Communauté française,

a Gouvernement wallon

és

a Gouvernement flamand

között folyamatban lévő eljárásban,

A BÍRÓSÁG (nagytanács),

tagjai: V. Skouris elnök, P. Jann, C. W. A. Timmermans, A. Rosas, K. Lenaerts, A. Tizzano (előadó), G. Arestis és et J. Klučka tanácselnökök, A. Borg Barthet, M. Ilešič és J. Malenovský bírák,

főtanácsnok: E. Sharpston,

hivatalvezető: M.-A. Gaudissart egységvezető,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2007. március 27-i tárgyalásra,

figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:

- a Francia Közösség kormánya képviseletében J. Sambon és P. Reyniers avocats,

- a vallon kormány képviseletében M. Uyttendaele, J.-M. Bricmont és J. Sautois avocats,

- a flamand kormány képviseletében B. Staelens és H. Gilliams advocaten,

- a holland kormány képviseletében H. G. Sevenster és P. van Ginneken, meghatalmazotti minőségben,

- az Európai Közösségek Bizottsága képviseletében V. Kreuschitz és J.-P. Keppenne, meghatalmazotti minőségben,

a főtanácsnok indítványának a 2007. június 28-i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

meghozta a következő

Ítéletet

1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem az EK 18., az EK 39. és az EK 43. cikk, valamint az 1998. június 29-i 1606/98/EK tanácsi rendelettel (HL L 209., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 3. kötet, 308. o.) módosított 1996. december 2-i 118/97/EK tanácsi rendelettel (HL 1997. L 28., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 3. kötet, 3. o.) módosított és naprakésszé tett, a szociális biztonsági rendszereknek a Közösségen belül mozgó munkavállalókra és családtagjaikra történő alkalmazásáról szóló, 1971. június 14-i 1408/71/EGK tanácsi rendelet (a továbbiakban: 1408/71 rendelet) értelmezésére vonatkozik.

2 Ezt a kérelmet a Belga Királyság számos szövetségi egység között folyamatban lévő peres eljárás keretében terjesztették elő. A jogvita egyrészt a Francia Közösség és a vallon kormány, másrészt a flamand kormány között a Flamand Közösség által a súlyos és tartós fogyatékosság miatt csökkent önellátási képességgel rendelkező személyek számára felállított gondozási biztosítási rendszerbe való belépési feltételek tárgyában folyik.

Jogi háttér

A közösségi szabályozás

3 Az 1408/71 rendelet személyi hatályát a rendelet 2. cikkének (1) bekezdése határozza meg, amely a következőképpen rendelkezik:

"E rendelet vonatkozik azokra a munkavállalókra vagy önálló vállalkozókra és diákokra, akik egy vagy több tagállam jogszabályainak a hatálya alá tartoznak vagy tartoztak, és akik a tagállamok egyikének állampolgárai, valamint azokra a hontalanokra vagy menekültekre, akiknek a lakóhelye valamely tagállam területén található, és ezek családtagjaira és túlélő hozzátartozóira."

4 E rendelet tárgyi hatályát e rendelet 4. cikke a következőképpen határozza meg:

"(1) E rendelet alkalmazandó a következő szociális biztonsági ágakat érintő valamennyi jogszabályra:

a) betegségbiztosítási és anyasági ellátások;

[...]

(2) E rendelet alkalmazandó valamennyi, akár járulékfizetésen alapuló, akár nem járulékfizetésen alapuló általános és különleges szociális biztonsági rendszerre, valamint a munkáltatóknak vagy hajótulajdonosoknak az (1) bekezdésben említett ellátások nyújtásával kapcsolatos felelősségét érintő biztosítási rendszerekre.

[...]

(2a) Ez a rendelet nem alkalmazható egy tagállam jogszabályainak a II. melléklet III. szakaszában említett, különleges, nem járulékalapú ellátásokkal kapcsolatos rendelkezéseire, amelyek területi hatálya azon tagállam területének egy részére korlátozott.

[...]"

5 Az 1408/71 rendeletnek "Az egyenlő bánásmód elve" című 3. cikke előírja:

"(1) E rendelet különös rendelkezéseire is figyelemmel az e rendelet hatálya alá tartozó olyan személyeket, akik egy tagállam területén lakóhellyel rendelkeznek, bármely tagállam jogszabályai szerint ugyanolyan kötelezettségek terhelik és ugyanolyan előnyök illetik, mint az adott tagállam állampolgárait."

6 Végül az említett rendelet 13. cikke meghatározza a migráns munkavállalókra a társadalombiztosítás területén alkalmazandó jogszabályokat. Ez a következőképpen szól:

"(1) A 14c. és 14f. cikkre is figyelemmel, a rendelet hatálya alá tartozó személyekre csak egy tagállam jogszabályai alkalmazandóak. E jogszabályokat e cím rendelkezései szerint kell meghatározni."

(2) A 14-17. cikk rendelkezéseire is figyelemmel:

a) egy tagállam területén alkalmazott személy e tagállam jogszabályainak hatálya alá tartozik, még abban az esetben is, ha egy másik tagállam területén rendelkezik lakóhellyel, vagy ha az őt alkalmazó vállalkozás vagy magánszemély székhelye vagy lakóhelye egy másik tagállam területén található;

b) egy tagállam területén önálló vállalkozóként tevékenykedő személy e tagállam jogszabályainak hatálya alá tartozik még abban az esetben is, ha másik tagállamban rendelkezik lakóhellyel;

[...]"

A nemzeti szabályozás

7 A Flamand Közösség az 1999. március 30-i Decreet houdende de organisatie van de zorgverzekering (a gondozási rendszer szervezetéről szóló flamand parlamenti rendelet, Moniteur belge, 1999. május 28., 19149. o., a továbbiakban: 1999. március 30-i rendelet) gondozási biztosítási rendszert vezetett be a súlyos és tartós fogyatékosság miatt csökkent önellátó képességgel rendelkező személyek egészségi állapotának és életkörülményeinek a javítása céljából. E rendszer meghatározott feltételek mellett és maximális összeghatárig az egészségi állapot miatti ápolásra szorulásból kifolyólag felmerült bizonyos költségeknek, mint az otthoni segítségnyújtás vagy a biztosított részére történt eszköz- és termékvásárlás költségeinek biztosítási pénztár által történő megtérítésére jogosít.

8 Az 1999. március 30-i rendeletet több alkalommal módosították, különösen az Európai Közösségek Bizottsága által felvetett, 2002-ben jogsértési eljáráshoz vezető kifogások figyelembevétele céljából. A Bizottság lényegében a holland nyelvű régióban vagy a Brüsszel-Főváros kétnyelvű régióban való lakóhelyre vonatkozó azon feltételnek az 1408/71 rendelettel való összeegyeztethetőségét vitatta, amelytől az 1999. március 30-i rendelet eredeti változata függővé tette az említett gondozási biztosítási rendszerbe való belépést és az ellátások abban előírt kifizetését.

9 A lakóhelyre vonatkozó feltételt ezért a 2004. április 30-i Decreet van de Vlaamse Gemeenschap houdende wijziging van het decreet van 30 maart 1999 houdende de organisatie van de zorgverzekering (a gondozási biztosítás szervezetéről szóló 1999. március 30-i rendeletet módosító flamand parlamenti rendelet, Moniteur Belge, 2004. június 9., 43593. o., a továbbiakban: 2004. április 30-i rendelet) kiigazította. E rendelet, amely visszamenőlegesen 2001. október 1-jétől hatályos, lényegében kiterjesztette a gondozási biztosítási rendszer személyi hatályát az említett régiók területén dolgozó és Belga Királyságtól különböző tagállamban lakóhellyel rendelkező munkavállalókra. A személyi hatálya alól ugyanakkor kizárta az e régiókban lakóhellyel rendelkező, azonban más tagállam szociális biztonsági rendszere alá tartozó személyeket. E módosítások elfogadását követően a Bizottság 2006. április 4-én úgy döntött, hogy megszünteti a szóban forgó jogsértési eljárást.

10 Az 1999. március 30-i rendeletnek a 2004. április 30-i rendelettel módosított 4. cikke a következőképpen határozza meg a gondozási rendszerbe való kötelező vagy önkéntes belépés hatálya alá tartozó személyek kategóriáit:

"1. § A holland nyelvű régióban lakóhellyel rendelkező valamennyi személy köteles az e rendelet által felállított gondozási biztosítási rendszerbe belépni.

[...]

2. § A Brüsszel-Főváros kétnyelvű régióban lakóhellyel rendelkező valamennyi személynek lehetősége van, hogy az e rendelet által felállított gondozási biztosítási rendszerbe önkéntesen belépjen.

2/A. § A jelen rendelet hatálya nem terjed ki az 1. és 2. §-ban említett olyan személyre, aki - az 1408/71 [...] rendelet utaló szabályai alapján - saját joga szerint az Európai Unió valamely más tagállamának vagy az Európai Gazdasági Térséghez tartozó más államnak a társadalombiztosítási rendszeréhez tartozik.

2/B. § Az a személy, aki nem Belgiumban lakik, és akire saját joga szerint és a holland nyelvű régióban végzett kereső tevékenység folytán az 1408/71 [...] rendelet utaló szabályai alapján a belga társadalombiztosítási szabályrendszert kell alkalmazni, köteles a jelen rendeletben elismert valamely gondozási biztosítási pénztárba belépni. A jelen rendeletnek az 1. §-ban említett személyekre vonatkozó rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell.

Az a személy, aki nem Belgiumban lakik, és akire saját joga szerint és Brüsszel-Főváros kétnyelvű régióban végzett kereső tevékenység folytán az 1408/71 [...] rendelet utaló szabályai alapján a belga társadalombiztosítási szabályrendszert kell alkalmazni, a jelen rendeletben elismert valamely gondozási biztosítási pénztárba beléphet. A jelen rendeletnek a 2. §-ban említett személyekre vonatkozó rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell."

11 Az 1999. március 30-i rendeletnek a legutóbb a 2005. november 25-i Decreet van de Vlaamse Gemeenschap houdende wijziging van het decreet van 30 maart 1999 houdende de organisatie van de zorgverzekeringgel (a gondozási rendszer szervezetéről szóló 1999. március 30-i rendelet módosításáról szóló flamand parlamenti rendelet, Moniteur belge, 2006. január 12., 2153. o.) módosított, szintén 2001. október 1-jére visszamenőleges hatállyal rendelkező 5. cikke a következőképpen határozza meg a gondozási biztosítási rendszer által történő megtérítés feltételeit:

"Ahhoz, hogy a felhasználó igényt tarthasson a segítségnyújtás, és nem orvosi ellátás költségeinek a gondozási biztosítási pénztár által történő megtérítésre, a következő feltételeknek kell megfelelnie:

[...]

(3) a megtérítés időpontjában az Európai Unió valamelyik tagállamában vagy az Európai Gazdasági Térséghez tartozó más államban jogszerűen lakóhellyel rendelkezik;

[...]

(5) a megtérítés iránti kérelmet megelőző legalább öt évben megszakítás nélkül a holland nyelvű régióban vagy a Brüsszel-Főváros kétnyelvű régióban rendelkezett lakóhellyel, vagy megszakítás nélkül az Európai Unió tagállamainak vagy az Európai Gazdasági Térséghez tartozó államoknak a társadalombiztosítási rendszeréhez tartozik.

[...]"

Az alapügy és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

12 A jelen ügy az alapügy felperes kormányainak az 1999. március 30-i rendelet ellen benyújtott megsemmisítés iránti harmadik keresetén alapul, mivel a Cour d'arbitrage az elsőt részben, a másodikat teljes egészében elutasította. E korábbi ügyekben a Cour d'arbitrage a 2001. március 13-i 33/2001. sz. ítéletében megállapította többek között azt, hogy az említett rendelettel bevezetett gondozási biztosítási rendszer a belga Alkotmány 128. §-a (1) bekezdésének alapján a Közösség hatáskörébe tartozó "személyeknek nyújtott támogatás" fogalma alá tartozik, így nem sérti a szövetségi államnak a társadalombiztosítás területére vonatkozó kizárólagos hatáskörét.

13 Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy az alapügy egész pontosan az 1999. március 30-i rendelet 4. cikkének a 2004. április 30-i rendelettel megállapított szövegére (a továbbiakban: módosított 1999. március 30-i rendelet) vonatkozik. A kérdést előterjesztő bírósághoz 2004. december 10-én benyújtott keresetükben a felperes kormányok többek között az 1408/71 rendelet és az EK-Szerződés különböző rendelkezéseinek a megsértésére hivatkoztak, azzal érvelve, hogy azon személyeknek az említett rendszer hatálya alóli kizárása, akik a holland nyelvű régió vagy a Brüsszel-Főváros kétnyelvű régió területen dolgoznak, ám az államterület e két régión kívüli részén rendelkeznek lakóhellyel, a személyek szabad mozgását korlátozó intézkedésnek minősül.

14 E körülmények között a Cour d'arbitrage úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

"1. A [...] 1408/71 [...] rendelet tárgyi hatálya alá tartozó, e rendelet 4. cikkében meghatározott rendszernek minősül-e az olyan gondozási biztosítási rendszer, amelyet

a) az Európai Közösség szövetségi berendezkedésű tagállamának valamely autonóm közössége hozott létre,

b) amelynek hatálya e szövetségi állam azon részterületén lakó személyekre terjed ki, amely ennek az autonóm közösségnek az illetékességi területe,

c) amely tartós és nagymértékben csökkent önellátási képességgel rendelkező, az említett rendszerbe tagként belépő személyeknek nyújtott segítség és nem orvosi ellátás költségeinek e rendszer által az e költségekhez való átalánydíjas hozzájárulás formájában történő megtérítésére jogosít, és

d) amelyet egyrészt a tagok éves járulékából, másrészt pedig az érintett autonóm közösség költségvetési kiadásait terhelő támogatásból finanszíroznak?

2. Amennyiben az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdésre a válasz igenlő: akként kell-e értelmezni a hivatkozott rendeletet, különösen annak 2., 3. és 13. cikkét, valamint - amennyiben alkalmazandó - 18., 19., 20., 25. és 28. cikkét, hogy e rendelkezésekkel ellentétes az, hogy az Európai Közösségi szövetségi berendezkedésű tagállamának valamely autonóm közössége saját hatáskörben olyan rendelkezéseket bocsásson ki, amelyek a biztosíthatóságot és az ezen rendelet szerinti szociális biztonsági rendszer ellátásainak igénybevételét az említett autonóm közösség illetékességi területén lakóhellyel rendelkező személyekre, az Európai Unió polgárai tekintetében pedig az e területen foglalkoztatott és más tagállamban lakóhellyel rendelkező személyekre korlátozza, és állampolgárságra tekintet nélkül kizárja azokat a személyeket, akiknek a lakóhelye a szövetségi állam olyan részében található, amely területen más autonóm közösség illetékes?

3) Akként kell-e értelmezni az EK-Szerződés 18., 39. és 43. cikkét, hogy azokkal ellentétes az, hogy az Európai Közösségi szövetségi berendezkedésű tagállamának valamely autonóm közössége saját hatáskörben olyan rendelkezéseket bocsásson ki, amelyek a biztosíthatóságot és a fent hivatkozott rendelet szerinti szociális biztonsági rendszer ellátásainak igénybevételét az említett autonóm közösség illetékességi területén lakóhellyel rendelkező személyekre, az Európai Unió polgárai tekintetében pedig az e területen foglalkoztatott és más tagállamban lakóhellyel rendelkező személyekre korlátozza, és állampolgárságra tekintet nélkül kizárja azokat a személyeket, akiknek a lakóhelye a szövetségi állam olyan részében található, amely területen más autonóm közösség illetékes?

4) Akként kell-e értelmezni az EK-Szerződés 18., 39. és 43. cikkét, hogy azokkal ellentétes az, hogy az ilyen rendszer hatálya azokra a személyekre korlátozódjék, akik az Európai Közösség szövetségi berendezkedésű tagállamának azon egységeiben rendelkeznek lakóhellyel, amelyekre e rendszer kiterjed?

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről

Az első kérdésről

15 Első kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében azt szeretné tudni, hogy az olyan rendszer keretében nyújtott ellátás, mint a flamand parlament 1999. március 30-i rendeletével felállított gondozási biztosítási rendszer, az 1408/71 rendelet tárgyi hatálya alá tartozik-e.

16 E kérdés megválaszolása céljából emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében az 1408/71 rendelet hatálya alól kizárt és a rendelet hatálya alá tartozó ellátások közötti különbség lényegében az egyes ellátások jellemzőin alapul, különösen az ellátás nyújtásának céljain és a folyósítás feltételein, és nem azon, hogy a nemzeti jogszabály szociális biztonsági ellátásnak minősíti-e az ellátást, vagy sem (lásd különösen a 249/83. sz. Hoeckx-ügyben 1985. március 27-én hozott ítélet [EBHT 1985., 973. o.] 11. pontját, a C-111/91. sz., Bizottság kontra Luxemburg ügyben 1993. március 10-én hozott ítélet [EBHT 1993., I-817. o.] 28. pontját és a C-332/05. sz. Celozzi-ügyben 2007. január 18-án hozott ítélet [EBHT 2007., I-563. o.] 16. pontját).

17 E tekintetben a Bíróság már többször kimondta, hogy valamely ellátás akkor tekinthető szociális biztonsági ellátásnak, ha azt jogszabályban meghatározott helyzetben a jogosult személyes szükségletének bármiféle egyedi és diszkrecionális mérlegelése nélkül nyújtják, és az 1408/71 rendelet 4. cikkének (1) bekezdésében kifejezetten felsorolt kockázatok valamelyikét fedezi (lásd különösen a fent hivatkozott Hoeckx-ügyben hozott ítélet 12-14. pontját, a fent hivatkozott Bizottság kontra Luxemburg ügyben hozott ítélet 29. pontját és a fent hivatkozott Celozzi-ügyben hozott ítélet 17. pontját).

18 Az alapügyben, ahogy a Bírósághoz benyújtott észrevételek összességéből kitűnik, nem vitatott, hogy az olyan rendszer, mint az 1999. március 30-i rendelettel bevezetett gondozási biztosítási rendszer, megfelel e feltételeknek.

19 Egyrészt ugyanis az említett rendelet rendelkezéseiből következik, hogy az ilyen rendszer objektív módon és jogszabályban meghatározott helyzetben jogosít az elhúzódó és súlyos fogyatékosság miatt csökkent önellátó képességgel rendelkező személyeknek nyújtott segítség, és nem orvosi ellátás költségeinek a megtérítésére.

20 Másrészt a Bíróság már határozott arról, hogy az ápolásra szoruló személyek egészségi állapotának és életminőségének javítására szolgáló, az alapügyben vitatotthoz hasonló ellátások alapvető célja a betegségbiztosítás kiegészítése, és ezért azokat az 1408/71 rendelet 4. cikke (1) bekezdésének a) pontja értelmében vett "betegségbiztosítási ellátásnak" kell tekinteni (lásd e tekintetben a C-160/96. sz. Molenaar-ügyben 1998. március 5-én hozott ítélet [EBHT 1998., I-843. o.] 22-24. pontját, a C-215/99. sz. Jauch-ügyben 2001. március 8-án hozott ítélet [EBHT 2001., 1901. o.] 28. pontját és a C-286/03. sz. Hosse-ügyben 2006. február 21-én hozott ítélet [EBHT 2006., I-1771. o.] 38. pontját).

21 Ezenkívül, ahogy a vallon kormány is állítja, az 1408/71 rendelet hatálya alól annak 4. cikke (2b) bekezdésének alapján, amely meghatározott típusú, nem járulékalapú ellátásokra irányul, amennyiben azokat valamely tagállam területének csak egy részére alkalmazandó nemzeti rendelkezések szabályozzák, nem lehet kizárni a gondozási biztosítást.

22 Ugyanis az említett 4. cikk (2b) bekezdésében előírt kivétellel megfogalmazott követelményekkel ellentétben az alapügyben vitás gondozási biztosítás járulékalapú, mivel azt legalábbis részben a biztosított által fizetett járulékból finanszírozzák, és nem szerepel az 1408/71 rendelet II. mellékletének III. szakaszában.

23 Következésképpen az első kérdésre azt a választ kell adni, hogy az olyan rendszer alapján fizetett ellátások, mint a belgiumi Flamand Közösség által a módosított 1999. március 30-i rendelettel felállított gondozási biztosítási rendszer, az 1408/71 rendelet tárgyi hatálya alá tartoznak.

A második és a harmadik kérdésről

24 E két együtt vizsgálandó kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében azt kérdezi, hogy az EK 18., az EK 39. és az EK 43. cikket úgy kell-e értelmezni, hogy azokkal ellentétes valamely tagállam szövetségi egységének olyan rendelkezése, amely az olyan rendszerbe való belépést, mint az alapügyben vitás gondozási biztosítási rendszer, és a rendszer által előírt ellátások igénybevételét az ezen egység illetékességi területén lakóhellyel rendelkező, valamint az e területen kereső tevékenységet folytató és más tagállamban lakóhellyel rendelkező személyekre korlátozza úgy, hogy abból kizárja a szintén az említett egységben foglalkoztatott, azonban e tagállam másik szövetségi egységében lakóhellyel rendelkező személyeket.

Az elfogadhatóságról

25 A flamand kormány elsősorban azzal érvel, hogy e kérdések nem hasznosak, és nem is szükségesek az alapügy megoldásához, ezért azokat elfogadhatatlannak kell nyilvánítani.

26 A kérdést előterjesztő bíróság előtt ugyanis a felperes kormányok kifogásolták az említett gondozási biztosítási rendszer bevezetését, vitatva a Flamand Közösség e területen fennálló hatáskörét, miközben a közösségi jognak a második és harmadik kérdés keretében általuk kért értelmezése fordított eredményhez vezetne, vagyis a szóban forgó gondozási biztosítási ellátásoknak a francia nyelvű régióban lakóhellyel rendelkező személyekre történő kiterjesztéséhez.

27 Továbbá a flamand kormány szerint a Cour d'arbitrage e kérdéseket már maga megválaszolta az előzetes döntéshozatalra utaló határozatban, megállapítva azt, hogy figyelembe véve az ellátások összegét és korlátozott hatását, az alapügyben vitás gondozási biztosítási rendszer nem veszélyezteti a szövetségi hatóságnak a Belgium gazdasági egysége területén fennálló kizárólagos hatáskörét.

28 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében a Bíróság és a nemzeti bíróságok között az EK 234. cikkben előírt együttműködés keretében kizárólag az ügyben eljáró és a meghozandó döntésért felelős tagállami bíróság feladata annak eldöntése, hogy az ügy sajátos jellemzőit tekintve az ítélet meghozatalához szükség van-e az előzetes döntéshozatalra, és hogy a Bíróságnak feltett kérdések valóban relevánsak-e. Következésképpen, amennyiben a feltett kérdések a közösségi jog értelmezését vetik fel, a Bíróság főszabályként köteles határozatot hozni (lásd többek között a C-379/98. sz., PreussenElektra-ügyben 2001. március 13-án hozott ítélet [EBHT 2001., I-2099. o.] 38. pontját, és a C-18/01. sz., Korhonen és társai ügyben 2003. május 22-én hozott ítélet [EBHT 2003., I-5321. o.] 19. pontját, valamint a C-295/05. sz. Asemfo-ügyben 2007. április 19-én hozott ítélet [EBHT 2007., I-2999. o.] 30. pontját).

29 Ebből következik, hogy a nemzeti bíróság által előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések ügyre tartozásának vélelmét csak kivételesen lehet megdönteni, ha nyilvánvaló, hogy az e kérdésekkel érintett közösségi jog rendelkezéseinek kért értelmezése semmilyen kapcsolatban sem áll az alapügy tényállásával vagy tárgyával (lásd többek között a C-415/93. sz. Bosman-ügyben 1995. december 15-én hozott ítélet [EBHT 1995., I-4921. o.] 61. pontját és a C-355/97. sz., Beck és Bergdorf ügyeben 1999. szeptember 7-én hozott ítélet [EBHT 1999., I-4977. o.] 22. pontját).

30 Nem ez a helyzet azonban az alapügyben. Elegendő ugyanis megállapítani, hogy az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból világosan kitűnik, hogy a Cour d'arbitrage által feltett második és harmadik kérdésre adott válasz hasznos annak meghatározása céljából, hogy a lakóhelyre vonatkozó feltétel, amelytől a gondozási biztosítási rendszerbe való belépés függ, sérti-e - ahogy a felperes kormányok az alapügyben benyújtott kereseteikben állítják - a közösségi jog személyek szabad mozgásának területére vonatkozó bizonyos rendelkezéseit.

31 Az előzetes döntéshozatalra utalt második és harmadik kérdést ezért elfogadhatónak kell nyilvánítani.

Érdemben

32 Bevezetésképpen emlékeztetni kell a flamand kormány azon állítására, miszerint az említett kérdések tisztán belső, a közösségi joggal semmiféle kapcsolatban nem álló helyzetre vonatkoznak, vagyis a módosított 1999. március 30-i rendelet Belgiumban lakóhellyel rendelkező és ott kereső tevékenységet folytató személyekre való alkalmazásának mellőzéséből adódó helyzetre.

33 E tekintetben fontos emlékeztetni arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a személyek szabad mozgása tárgyában a Szerződés szabályai és az annak végrehajtására hozott jogi aktusok nem alkalmazhatók azokra a tevékenységekre, amelyekben nincs jelen semmilyen kapcsoló elv valamely a közösségi jog által szabályozott helyzettel, és amelynek valamennyi lényeges eleme egyetlen országra korlátozódik (lásd különösen a letelepedés szabadságára és a munkavállalók szabad mozgására vonatkozó 20/87. sz. Gauchard-ügyben 1987. december 8-án hozott ítélet [EBHT 1987., 4879. o.] 12. és 13. pontját, a C-18/95. sz. Terhoeve-ügyben 1999. január 26-án hozott ítélet [EBHT 1999., I-345. o.] 26. pontját és a hivatkozott ítélkezési gyakorlatot). Ugyanez a helyzet az 1408/71 rendelet rendelkezéseivel is (lásd e tekintetben a C-153/91. sz. Petit-ügyben 1992. szeptember 22-én hozott ítélet [EBHT 1992., I-4973. o.] 10. pontját, valamint a C-95/99-C-98/99. sz. és a C-180/99. sz., Khalil és társai ügyben 2001. október 11-én hozott ítélet [EBHT 2001., I-7413. o.] 70. pontját).

34 Ezzel szemben, ahogy a Bíróság azt is megállapította, a munkavállalók szabad mozgására vonatkozó jogát gyakorló és a lakóhelyétől eltérő tagállamban kereső tevékenységet folytató valamennyi közösségi polgár, lakóhelyétől vagy állampolgárságától függetlenül a fent említett rendelkezések hatálya alá tartozik (lásd különösen a C-419/92. sz. Scholz-ügyben 1994. február 23-án hozott ítélet [EBHT 1994., I-505. o.] 9. pontját, a fent hivatkozott Terhoeve-ügyben hozott ítélet 27. pontját, valamint a C-212/05. sz. Hartmann-ügyben 2007. július 18-án hozott ítélet [EBHT 2007., I-6303. o.] 17. pontját).

35 A jelen esetben megállapítható, hogy a kérdést előterjesztő bíróság által feltett második és harmadik kérdés - a Szerződésben biztosított alapvető szabadságok bármelyikének gyakorlásától függetlenül - minden olyan személyre vonatkozik, aki a holland nyelvű régióban vagy Brüsszel-Főváros kétnyelvű régióban folytat kereső tevékenységet, ám Belgium államterületének e két régión kívüli részén található lakóhelye miatt nem léphet be a gondozási biztosítási rendszerbe.

36 Ilyen körülmények között a jelen ítélet 32. és 33. pontjában felidézett elvek fényében különbséget kell tenni két típusú helyzet között.

37 Egyrészt az alapügyben vitás szabályozás alkalmazása többek között azzal jár, hogy kizárja a holland nyelvű régióban vagy a Brüsszel-Főváros kétnyelvű régióban kereső tevékenységet folytató, azonban a francia vagy német nyelvű régióban lakóhellyel rendelkező és az Európai Közösségen belüli mozgás szabadságát soha nem gyakorló belga állampolgárokat a gondozási biztosítási rendszer alól.

38 Meg kell azonban állapítani, hogy a közösségi jog nem alkalmazható ilyen tisztán belső helyzetekre.

39 E megállapítással - a francia kormány állításával ellentétben - nem állítható szembe az EK 17. cikk szerinti uniós polgárság elve, amely az EK 18. cikk alapján többek között magában foglalja a tagállamok területén való szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogot. A Bíróság ugyanis már több alkalommal megállapította, hogy az uniós polgárságnak nem célja a Szerződés hatályának kiterjesztése olyan belső helyzetekre, amelyek semmilyen módon nem kapcsolódnak a közösségi joghoz (lásd e tekintetben a C-64/96. és C-65/96. sz., Uecker és Jacquet egyesített ügyekben 1997. június 5-én hozott ítélet [EBHT 1997., I−3171. o.] 23. pontját, a C-148/02. sz. Garcia Avello-ügyben 2003. október 2-án hozott ítélet [EBHT 2003., I-11613. o.] 26. pontját és a C-403/03. sz. Schempp-ügyben 2005. július 12-én hozott ítélet [EBHT 2005., I-6421. o.] 20. pontját).

40 Mindamellett meg kell jegyezni, hogy a közösségi jog értelmezése esetlegesen hasznos lehet a kérdést előterjesztő bíróság számára a tisztán belső helyzetek tekintetében is, különösen akkor, ha az érintett tagállam joga előírja, hogy valamennyi tagállami állampolgár ugyanazon jogokkal rendelkezzen, mint amelyekkel más tagállam állampolgára az e bíróság által hasonlónak tekintett helyzetben a közösségi jog alapján rendelkezne (lásd e tekintetben a C-250/03. sz. Mauri-ügyben 2005. február 17-én hozott ítélet [EBHT 2005., I-1267. o.] 21. pontját és a C-451/03. sz., Servizi Ausiliari Dottori Commercialisti ügyben 2006. március 30-án hozott ítélet [EBHT 2006., I-2941. o.] 29. pontját).

41 Másrészt az alapügyben vitás jogszabály a gondozási biztosítási rendszer alól kizárhatja egyaránt a közösségi jog hatálya alá tartozó munkavállalókat vagy önálló vállalkozókat, vagyis mind a Belga Királyságtól eltérő más tagállam azon állampolgárait, akik a holland nyelvű régióban vagy Brüsszel-Főváros kétnyelvű régióban folytatnak kereső tevékenységet, azonban az államterület más részén rendelkeznek lakóhellyel, mind az ugyanezen helyzetben lévő és a szabad mozgáshoz való jogukat gyakoroló belga állampolgárokat.

42 A munkavállalók e második kategóriáját illetően ezért meg kell vizsgálni, hogy a közösségi jog azon rendelkezései, amelyek értelmezését a kérdést előterjesztő bíróság kéri, ellentétesek-e az alapügyben vitáshoz hasonló szabályozással, ha az a Belga Királyságtól különböző tagállam azon állampolgáraira, vagy azon belga állampolgárokra alkalmazandó, akik az Európai Közösségen belül a szabad mozgáshoz való jogukat gyakorolják.

43 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy bár a tagállamok továbbra is megtartják szociális biztonsági rendszereik kialakítására vonatkozó hatáskörüket, ennek gyakorlása során kötelesek tiszteletben tartani a közösségi jogot, különös tekintettel a Szerződésnek a munkavállalók szabad mozgására vonatkozó rendelkezéseire (lásd e tekintetben a fent hivatkozott Terhoeve-ügyben hozott ítélet 34. és 35. pontját és a C-135/99. sz. Elsen-ügyben 2000. november 23-án hozott ítélet [EBHT 2000., I-10409. o.] 33. pontját).

44 Szintén az állandó ítélkezési gyakorlatból következik, hogy az EK-Szerződés személyek szabad mozgására vonatkozó rendelkezései összességének célja, hogy a közösségi tagállamok állampolgárai számára megkönnyítse bármilyen szakmai tevékenység gyakorlását a Közösség területén belül, és azokkal ellentétes minden olyan intézkedés, amely az állampolgárokat hátrányosan érinti, amikor ezek más tagállam területén kívánnak gazdasági tevékenységet gyakorolni (a 154/87. és 155/87. sz., Wolf és társai egyesített ügyekben 1988. július 7-én hozott ítélet [EBHT 1988., 3897. o.] 13. pontja, a fent hivatkozott Terhoeve-ügyben hozott ítélet 37. pontja, és a C-318/05. sz., Bizottság kontra Németország ügyben 2007. szeptember 11-én hozott ítélet [az EBHT-ban meg nem tették közzé] 114. pontja). Ebben az összefüggésben a tagállamok állampolgárait megilleti különösen az a közvetlenül a Szerződésből eredő jog, hogy származási államukat elhagyva másik tagállam területén tartózkodjanak abból a célból, hogy ott gazdasági tevékenységet folytassanak (lásd különösen a fent hivatkozott Bossman-ügyben hozott ítélet 95. pontját és a Terhoeve-ügyben hozott ítélet 38. pontját).

45 Ennek következtében az EK 39. és EK 43. cikkkel ellentétes valamennyi nemzeti intézkedés, amely - legyen bár állampolgársági alapon történő hátrányos megkülönböztetés nélkül alkalmazandó - alkalmas arra, hogy megzavarja vagy kevésbé vonzóvá tegye a Szerződés által biztosított alapvető szabadságoknak a közösségi polgárok általi gyakorlását (lásd e tekintetben a C-19/92. sz. Kraus-ügyben 1993. március 31-én hozott ítélet [EBHT 1993., I-1663. o.] 32. pontját, a C-285/01. sz. Burbaud-ügyben 2003. szeptember 9-én hozott ítélet [EBHT 2003., I-8219. o.] 95. pontját, valamint a C-442/02. sz. CaixaBank France ügyben 2004. október 5-én hozott ítélet [EBHT 2004., I-8961. o.] 11. pontját).

46 Ezen elvek fényében különösen olyan intézkedések minősülnek akadálynak, amelyek azzal járnak, hogy a munkavállaló a szabad mozgáshoz való jog gyakorlása miatt elveszítené a neki valamely tagállam jogszabályaiban biztosított szociális előnyöket (lásd különösen a C-45/92. és C-46/92. sz., Lepore és Scamuffa ügyben 1993. december 9-én hozott ítélet [EBHT 1993., I-6497] 21. pontját, a C-165/91. sz. van Munster-ügyben 1994. október 5-én hozott ítélet [EBHT 1994., I-4661. o.] 27. pontját és a fent hivatkozott Hosse-ügyben hozott ítélet 24. pontját).

47 Márpedig az alapügyben vitáshoz hasonló szabályozás járhat ilyen korlátozó hatással, ha a gondozási biztosítási rendszerbe való belépést vagy az államterület valamely korlátozott részén, vagyis a holland nyelvű régióban, illetve a Brüsszel-Főváros kétnyelvű régióban vagy más tagállamban található lakóhelyhez köti.

48 Ez az e régiók valamelyikében kereső tevékenységet folytató vagy folytatni szándékozó migráns munkavállalókat vagy önálló vállalkozókat ugyanis visszatarthatja attól, hogy a szabad mozgáshoz való jogukat gyakorolják, és Belgiumban való tartózkodás céljából a származási tagállamukat elhagyják, mivel Belgium területének bizonyos részein való letelepedés azon ellátás igénybevétele lehetőségének az elvesztésével járhat, amelyre egyébként jogosultak lehetnének. Más szóval az a tény, hogy a munkavállalók vagy önálló vállalkozók olyan helyzetben vannak, hogy vagy elvesztik a gondozási biztosítás kedvezményét, vagy választásuk a lakóhelyük áthelyezése tekintetében korlátozott, legalábbis akadályozhatja az EK 39. és EK 43. cikkben biztosított jogok gyakorlását.

49 E tekintetben - a flamand kormány állításával ellentétben - kevéssé van jelentősége annak, hogy a szóban forgó megkülönböztetés kizárólag az államterületen található lakóhely, és nem valamiféle állampolgársági feltétel alapján történik úgy, hogy az ugyanúgy érinti a Belgium területén lakóhellyel rendelkező összes munkavállalót és önálló vállalkozót.

50 Ugyanis ahhoz, hogy valamely intézkedés a szabad mozgást korlátozza, nem szükséges, hogy az az érintett személyek állampolgárságán alapuljon, sem az, hogy azzal a következménnyel járjon, hogy valamennyi belföldi állampolgár munkavállalónak kedvez, vagy a belföldi állampolgár munkavállalók kizárásával kizárólag más tagállamok állampolgárait hozza hátrányos helyzetbe (lásd e tekintetben a C-281/98. sz. Angonese-ügyben 2000. június 6-án hozott ítélet [EBHT 2000., I-4139. o] 41 .pontját és a C-388/01. sz., Bizottság kontra Olaszország ügyben 2003. január 16-án hozott ítélet [EBHT 2003., I-721. o.] 14. pontját). Elegendő, mint az alapügyben vitás gondozási biztosítási rendszer esetében is, hogy az előnyös intézkedés a szóban forgó tagállam területén tevékenységet folytató személyek bizonyos kategóriáit részesítse előnyben (lásd értelemszerűen a szolgáltatásnyújtás szabadsága területén a C-353/89. sz., Bizottság kontra Hollandia ügyben 1991. július 25-én hozott ítélet [EBHT 1991., I-4069. o.] 25. pontját és a C-250/06. sz., United Pan-Europe Communications Belgium és társai ügyben 2007. december 13-án hozott ítélet [az EBHT-ban még nem tették közzé] 37. pontját).

51 Ezenkívül, amint a főtanácsnok indítványának 64-67. pontjában is megjegyezte, az alapügyben vitás szabályozás által okozott korlátozó hatásokat nem lehet túl esetlegesnek vagy túl közvetettnek tekinteni ahhoz, hogy azt ne lehessen az EK 39. és az EK 43. cikkel ellentétes akadálynak tekinteni. Különösen a C-190/98. sz. Graf-üggyel (2000. január 27-i ítélet, EBHT 2000., I-493. o.) ellentétben, amelyre a flamand kormány a tárgyalás során utalt, az érintett munkavállaló és önálló vállalkozó számára a szóban forgó gondozási biztosítási ellátásokban való részesülés lehetősége nem jövőbeli és esetleges eseménytől, hanem fogalmilag a szabad mozgáshoz való jog gyakorlásához, vagyis a lakóhely megválasztásához kapcsolódó körülménytől függ.

52 Ugyanígy a flamand kormány azon érvelésével kapcsolatban, miszerint az említett szabályozás egyébként is csak csekély hatással lehet a szabad mozgásra, figyelembe véve a szóban forgó ellátások összegének korlátozott jellegét és az érintett személyek számát, elegendő megjegyezni, hogy a Bíróság ítélkezési gyakorlatának megfelelően a Szerződésnek az áruk, a személyek, a szolgáltatások és a tőke szabad mozgásra vonatkozó cikkei a Közösség alapvető rendelkezéseinek minősülnek, és e szabadság minden, akár csekély jelentőségű korlátozása tilos (lásd különösen a C-49/89. sz., Corsica Ferries France ügyben 1989. december 13-án hozott ítélet [EBHT 1989., 4441. o.] 8. pontját és a C-169/98. sz., Bizottság kontra Franciaország ügyben 2000. február 15-én hozott ítélet [EBHT 2000., I-1049. o.] 46. pontját).

53 Nem lehet kizárni, különösen az olyan jelenségekre tekintettel, mint a lakosság öregedése, hogy az ápolásra szoruláshoz kapcsolódó olyan ellátásokat, mint amelyeket az alapügyben vitás gondozási biztosítási rendszer is nyújt, az érintett személyek figyelembe veszik a szabad mozgáshoz való joguk gyakorlása során.

54 Ebből következik, hogy az olyan nemzeti szabályozás, mint az alapügyben vitás, a munkavállalók szabad mozgásának és a letelepedés szabadságának az EK 39. és az EK 43. cikkben főszabály szerint tiltott akadályát jelenti.

55 A Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint azon tagállami rendelkezések, amelyek alkalmasak arra, hogy zavarják vagy kevésbé vonzóvá tegyék a Szerződés által biztosított alapvető szabadságok gyakorlását, mégis elfogadhatók azzal a feltétellel, hogy közérdekű célt szolgálnak, alkalmasak e célok megvalósításának biztosítására, és nem haladják meg az elérni kívánt cél megvalósításához szükséges mértéket (lásd különösen a C-9/02. sz. Lasteyrie du Saillant ügyben 2004. március 11-én hozott ítélet [EBHT 2004., I-2409. o.] 49. pontját és a C-104/06. sz., Bizottság kontra Svédország ügyben 2007. január 18-án hozott ítélet [EBHT 2007., I-671. o.] 25. pontját).

56 Azonban sem a kérdést előterjesztő bíróság által a Bíróságnak továbbított iratok, sem a flamand kormány észrevételei nem tartalmaznak olyan elemet, amely az alapügyben vitás gondozási biztosítási rendszerbe való belépés céljából igazolja a holland nyelvű régió vagy a Brüsszel-Főváros kétnyelvű régió valamelyikében, illetve valamely másik tagállamban található lakóhelyre vonatkozó feltételnek az e két régióban kereső tevékenységet folytató személyekre történő alkalmazását.

57 E tekintetben a flamand kormány csak a belga szövetségi struktúra keretében történő hatáskörmegosztáshoz kapcsolódó követelményekre, és különösen arra a tényre utal, hogy a Flamand Közösség illetékessége a gondozási biztosítás területén nem terjed ki a Belga Királyság más nyelvű közösségeinek a területén lakóhellyel rendelkező személyekre.

58 Azonban ez az érvelés nem fogadható el. Ahogy a főtanácsnok az indítványának 101-103. pontjában, illetve a Bizottság megjegyezte, a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint ugyanis a közösségi jogból eredő kötelezettségek teljesítése elmulasztásának igazolása végett a tagállam nem hivatkozhat kifogásként belső jogrendszerének rendelkezéseire, gyakorlatára vagy helyzeteire (lásd különösen a C-87/02. sz., Bizottság kontra Olaszország ügyben 2004. június 10-én hozott ítélet [EBHT 2004., I-5975. o.] 38. pontját és a C-102/06. sz., Bizottság kontra Ausztria ügyben 2006. október 26-án hozott ítélet [az EBHT-ban nem tették közzé] 9. pontját).

59 Meg kell tehát állapítani, hogy az EK 39. és EK 43. cikkel ellentétes a lakóhelyre vonatkozó olyan feltétel, mint amelyet a módosított 1999. március 30-i rendelet előírt. Így nem szükséges megvizsgálni az 1408/71 rendelet és különösen annak 3. cikke (1) bekezdésének esetleges megsértését (lásd értelemszerűen a fent hivatkozott Terhoeve-ügyben hozott ítélet 41. pontját). Továbbá nem kell határozni az EK 18. cikk alapján - amelynek az EK 39. és EK 43. cikk a munkavállalók szabad mozgásával és a letelepedés szabadságával kapcsolatos sajátos kifejeződéseit képezi - megtiltható korlátozás fennállásáról sem.

60 A fentiekből következik, hogy a második és harmadik kérdésre azt a választ kell adni, hogy az EK 39. és az EK 43. cikket úgy kell értelmezni, hogy azokkal ellentétes valamely tagállam szövetségi egységének olyan szabályozása, mint a belgiumi Flamand Közösség módosított 1999. március 30-i rendeletével bevezetett gondozási biztosításról rendelkező szabályozás, amely valamely szociális biztonsági rendszerbe való belépést és az e rendszer által előírt ellátások igénybevételét vagy az ezen egység illetékességi területén lakóhellyel rendelkező, vagy az ugyanezen a területen kereső tevékenységet folytató, azonban más tagállamban lakóhellyel rendelkező személyekre korlátozza, amennyiben e korlátozás a más tagállambeli állampolgárokat vagy az Európai Közösségen belüli szabad mozgáshoz való jogukat gyakorló belföldi állampolgárokat érinti.

A negyedik kérdésről

61 A negyedik kérdés azon következményekre vonatkozik, amelyek a nemzeti bíróságnak az alapügyben vitás szabályozás közösségi joggal való összeegyeztethetetlenségének megállapításához kapcsolódnak, ami az említett bíróság szerint azzal jár, hogy visszaállhat a 2004. április 30-i rendelet elfogadása előtt hatályos rendszer. Pontosabban ez a kérdés annak vizsgálatára vonatkozik, hogy az EK 18., az EK 39. és az EK 43. cikkel ellentétes-e az olyan rendszer, amely a gondozási biztosításba való belépést kizárólag a holland nyelvű régióban és a Brüsszel-Főváros kétnyelvű régióban lakóhellyel rendelkező személyekre korlátozza.

62 E tekintetben elegendő megállapítani, hogy a jelen ítélet 47-59. pontjában a második és harmadik kérdés megválaszolásával kapcsolatban kifejtett megállapítások még inkább érvényesek a 2004. április 30-i rendelet elfogadását követően alkalmazandó rendszerhez képes további korlátozást tartalmazó szabályozásra, mivel ez a szabályozás kizárja a hatálya alól a holland nyelvű régióban és a Brüsszel-Főváros kétnyelvű régióban kereső tevékenységet folytató, azonban e két régión kívüli, beleértve tehát a valamely másik tagállamban lakóhellyel rendelkező valamennyi személyt.

63 A negyedik kérdésre azt a választ kell adni, hogy az EK 39. és az EK 43. cikket úgy kell értelmezni, hogy azokkal ellentétes valamely tagállam szövetségi egységének olyan szabályozása, amely valamely szociális biztonsági rendszerbe való belépést és az e rendszer által előírt ellátások igénybevételét kizárólag az ezen egység területén lakóhellyel rendelkező személyekre korlátozza, amennyiben e korlátozás az ezen egység területén kereső tevékenységet folytató más tagállambeli állampolgárokat vagy az Európai Közösségen belüli szabad mozgáshoz való jogukat gyakorló belföldi állampolgárokat érinti.

A költségekről

64 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (nagytanács) a következőképpen határozott:

1) Az olyan rendszer alapján fizetett ellátások, mint a 2004. április 30-i Decreet van de Vlaamse Gemeenschap houdende wijziging van het decreet van 30 maart 1999 houdende de organisatie van de zorgverzekeringgel (a gondozási biztosítás szervezetéről szóló 1999. március 30-i rendelet módosításáról szóló flamand parlamenti rendelet) módosított 1999. március 30-i Decreet houdende de organisatie van de zorgverzekering (a gondozási biztosítás szervezetéről szóló rendelet) felállított gondozási biztosítási rendszer, az 1998. június 29-i 1606/98/EK tanácsi rendelettel módosított 1996. december 2-i 118/97/EK tanácsi rendelettel módosított és naprakésszé tett, a szociális biztonsági rendszereknek a Közösségen belül mozgó munkavállalókra és családtagjaikra történő alkalmazásáról szóló, 1971. június 14−i 1408/71/EGK tanácsi rendelet tárgyi hatálya alá tartoznak.

2) Az EK 39. és az EK 43. cikket úgy kell értelmezni, hogy azokkal ellentétes valamely tagállam szövetségi egységének olyan szabályozása, mint a Flamand Közösség módosított 1999. március 30-i rendeletével bevezetett gondozási biztosításról rendelkező szabályozás, amely valamely szociális biztonsági rendszerbe való belépést és az e rendszer által előírt ellátások igénybevételét vagy az ezen egység illetékességi területén lakóhellyel rendelkező, vagy az ugyanezen a területen kereső tevékenységet folytató, azonban más tagállamban lakóhellyel rendelkező személyekre korlátozza, amennyiben e korlátozás a más tagállambeli állampolgárokat vagy az Európai Közösségen belüli szabad mozgáshoz való jogukat gyakorló belföldi állampolgárokat érinti.

3) Az EK 39. és az EK 43. cikket úgy kell értelmezni, hogy azokkal ellentétes valamely tagállam szövetségi egységének olyan szabályozása, amely valamely szociális biztonsági rendszerbe való belépést és az e rendszer által előírt ellátások igénybevételét kizárólag az ezen egység területén lakóhellyel rendelkező személyekre korlátozza, amennyiben e korlátozás az ezen egység területén kereső tevékenységet folytató más tagállambeli állampolgárokat vagy az Európai Közösségen belüli szabad mozgáshoz való jogukat gyakorló belföldi állampolgárokat érinti.

Aláírások

* Az eljárás nyelve: francia.