BH+ 2011.9.412 A munkaviszony létrejöttének bejelentésére vonatkozó munkáltatói kötelezettség elmulasztása miatt kiszabott munkaügyi bírság jogszerűségét nem érinti a járulékfizetés esetleges teljesítése [1996. évi LXXV. törvény (továbbiakban: Met.) 3. § (1) bekezdés b) pont, 1997. évi LXXX. törvény (Tbj.) 44. § (1) bekezdés, 2003. évi XCII. törvény (Art.) 16. § (4) bekezdés].

Az alperes munkaügyi felügyelősége 2008. szeptember 6-án tartott munkaügyi ellenőrzését követően kiadott elsőfokú határozatában megállapította, hogy a munkáltató határozatlan idejű munkaszerződés alapján 2004. március 1-jétől kezdődően foglalkoztatta F. A. Z.-t, azonban elmulasztotta a munkavállaló jogviszonya létrejöttének bejelentését az Országos Egészségbiztosítási Pénztár, az Egységes Magyar Munkaügyi Adatbázis (EMMA), illetve az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal részére.

A határozat a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény (Tbj.) 2. § (5) bekezdése, a 44. § (1) bekezdése, a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény (Flt.) 57/B. § (1) bekezdése, valamint 57/E. § (1) bekezdés a) pontja és az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (Art.) 16. § (4) bekezdésének megsértése miatt 100 000 forint munkaügyi bírságot szabott ki a felperessel szemben.

A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes az elsőfokú határozatot helyben hagyó jogerős határozatát azzal indokolta, hogy az egyértelmű törvényi rendelkezés folytán a bejelentési kötelezettség elmulasztása miatt megállapított felelősség szempontjából nem vehető figyelembe a munkabérrel összefüggő járulékok teljesítése.

A felperes a jogerős közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt benyújtott keresetében kérte annak hatályon kívül helyezését. Arra hivatkozott, hogy a terhére rótt törvénysértés miatt mulasztás nem terheli, mert a munkaviszony létrejöttét a hatóságoknak szabályosan bejelentette. Ezt az általa több éven át pontosan teljesített, folyamatos járulékfizetés is alátámasztotta, továbbá az eltelt hosszú időszak alatt a határozatban megnevezett egyik közigazgatási szerv sem szólította fel őt a "hiányosság" pótlására. Álláspontja szerint a nyilvántartást vezető állami szerv megváltozása folytán következhetett be olyan adatvesztés, amelyre tekintettel az alperes - tévesen - a bejelentés hiányát állapította meg.

A munkaügyi bíróság ítéletével az alperes másodfokú határozatát az elsőfokú közigazgatási határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte, és az alperest új eljárás lefolytatására, és új határozat meghozatalára kötelezte.

Álláspontja szerint a Tbj. 2. § (3) bekezdéséből következően a munkavállaló társadalombiztosítási ellátásra való jogosultságát a havonta teljesítendő járulékfizetés alapozza meg, ezért a felperes által teljesített járulékfizetés vizsgálata a közigazgatási eljárás során sem lett volna mellőzhető. Mivel a munkavállaló társadalombiztosítási jogviszonya kétséget kizáróan fennállt, okszerűen nem lehetett következtetni arra sem, hogy a munkáltató ne tett volna eleget a bejelentési kötelezettségének. Tisztázandónak tartotta, hogy a felperes F. A. Z. munkaviszonyára tekintettel teljesített járulékfizetési kötelezettségnek milyen időpontok között tett eleget, illetve amennyiben ez folyamatos volt, a közigazgatás szervei részéről miként maradhatott el a mulasztás pótlására vonatkozó felhívás vagy az adatátjelentés. A társadalombiztosítási szerv, illetőleg az adóhatóság között bekövetkezett adatvesztés lehetőségét csak e körülmények teljes feltárását követően tartotta kizárhatónak.

Az alperes a jogerős ítélet ellen előterjesztett felülvizsgálati kérelmében annak hatályon kívül helyezését és a felperes keresetének elutasítását kérte.

Álláspontja szerint a munkaügyi bíróság ítélete a Pp. 339. § (1) és (2) bekezdésébe ütközően kötelezte őt a megismételt eljárás lefolytatására.

Álláspontja szerint a munkáltatót terhelő, a jogviszonnyal kapcsolatos bejelentés, valamint a foglalkoztatással összefüggő járulékfizetés egymástól elkülönült kötelezettségek, amelyeknek a mindenkor hatályos törvényi előírások szerint külön-külön kellett eleget tenni. A munkaügyi ellenőrzésről szóló 1996. évi LXXV. törvény (Met.) 3. § (1) bekezdés b) pontja alapján a hatóság jogköre csupán annak vizsgálatára terjed ki, hogy a munkáltató eleget tett-e a munkaviszony létesítésével összefüggő bejelentési kötelezettségének, törvényi felhatalmazás hiányában azonban nem vizsgálhatta a munkaviszonnyal összefüggő járulékfizetési kötelezettség teljesítését. Alaptalannak tartotta ezért azt a következtetést, miszerint - a perben csatolt okiratok tartalmával szemben - ügydöntő jelentősége lett volna a járulékfizetés időtartamának, folyamatosságának, vagy az állam és a munkáltató közötti járulék-elszámolás során történt eseményeknek.