9/2000. (III. 31.) AB határozat

Érd Város Önkormányzatának a települési szilárd hulladék összegyűjtésére, elszállítására és ártalommentes elhelyezésére irányuló kötelező közszolgáltatás ellátásáról szóló 42/1997. (XII. 23.) ÖK. rendelete alkotmányellenességének vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság önkormányzati rendelet alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítvány alapján meghozta a következő határozatot:

Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy Érd Város Önkormányzatának a települési szilárd hulladék összegyűjtésére, elszállítására és ártalommentes elhelyezésére irányuló kötelező közszolgáltatás ellátásáról szóló 42/1997. (XII. 23.) ÖK. rendelete 8. § (7) bekezdésében az "Érden lakóhellyel rendelkező" szövegrész alkotmányellenes, ezért ezt a rendelkezést megsemmisíti. Az érintett rendelkezés a következő szöveggel marad hatályban: "A tulajdonos legalább 30 nappal a kívánt időpont előtt írásban kérheti a szolgáltatótól a hulladékkal kapcsolatos kötelező közszolgáltatás szüneteltetését távolléte idejére, ha legalább 90 napig megszakítás nélkül nem tartózkodik ingatlanán, és az ingatlant más sem használja."

Az Alkotmánybíróság ezt meghaladó részében az indítványt elutasítja.

Az Alkotmánybíróság ezt a határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi.

INDOKOLÁS

I.

Az indítványozó az érdi önkormányzatnak a települési szilárd hulladék összegyűjtésére, elszállítására és ártalommentes elhelyezésére irányuló kötelező közszolgáltatás ellátásáról szóló 42/1997. (XII. 23.) ÖK. rendelete (a továbbiakban: Ör.) alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte. Álláspontja szerint a kifogásolt rendelet az Alkotmány 70/A. § (1) és (2) bekezdésében tiltott diszkriminációt valósított meg azáltal, hogy a szemétszállítási szolgáltatást igénybe nem vevő üdülőtulajdonost díjfizetésre kötelezte. Az indítványozó azt is sérelmezte, hogy az Ör.-ben foglalt szabályozás nincs tekintettel az ingatlant egyedül használó, idős tulajdonosok különös helyzetére.

II.

Az Alkotmánybíróság a rendelkező részben foglalt döntését a következőkre alapozta:

1. Az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdése szerint "a helyi önkormányzat feladatkörében rendeletet alkothat, amely nem lehet ellentétes a magasabb szintű jogszabállyal". A helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény (a továbbiakban: Ötv.) 16. § (1) bekezdése pedig előírja, hogy "a képviselő-testület a törvény által nem szabályozott helyi társadalmi viszonyok rendezésére, továbbá törvény felhatalmazása alapján, annak végrehajtására önkormányzati rendeletet alkot".

Az Ötv. 8. § (1) bekezdése alapján a helyi önkormányzat feladata a helyi közszolgáltatások körében a településtisztaság biztosítása. E tárgykörre vonatkozó részletes szabályozást az egyes helyi közszolgáltatások kötelező igénybevételéről szóló 1995. évi XLII. törvény (a továbbiakban: Kötv.) tartalmaz, amely - preambuluma szerint - "a helyi önkormányzati feladatkörbe tartozó, a köztisztasággal és a településtisztasággal, valamint az élet- és vagyonbiztonsággal összefüggő egyes - közszolgáltatás útján megvalósuló - közfeladatok ellátásának elősegítésére" irányul. E törvény 1. § (1) bekezdése a települési szilárd hulladék elszállítását közüzemi szerződés keretében megvalósuló közszolgáltatássá minősíti, és a szolgáltatás igénybevételét "az ellátott területen lévő ingatlan tulajdonosa, használója" számára kötelezővé teszi. A Kötv. 2. § f) pontja pedig felhatalmazza a helyi önkormányzatot, hogy rendeletében állapítsa meg "az elvégzendő szolgáltatás alapján a tulajdonost terhelő díjfizetési kötelezettséget, a díj mértékét, megfizetésének rendjét, az esetleges kedvezmények eseteit, vagy a szolgáltatás ingyenességét".

Az Ör. 3. § (1) bekezdésének megfelelően "a rendelet hatálya Érd város közigazgatási területén valamennyi beépített ingatlanra kiterjed". Az Ör.-ben foglalt szabályozás személyi hatályáról a 3. § (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy az "a város közigazgatási területén lévő beépített ingatlanok valamennyi tulajdonosára, tulajdonosi közösségére és/vagy használójára" vonatkozik. Az 5. § (1) bekezdése szerint az ingatlan tulajdonosa a települési szilárd hulladék elszállítására irányuló közszolgáltatást köteles igénybe venni és a szolgáltatásért díjat fizetni.

2. Az Alkotmánybíróság eljárása során megállapította, hogy az érdi önkormányzat a települési szilárd hulladék elszállítása mint helyi közszolgáltatás megszervezése rendeleti szabályozásával törvényi kötelezettségének tett eleget és a Kötv. idézett rendelkezése alapján írta elő e szolgáltatás kötelező igénybevételét. E döntése kialakításakor azonban az Alkotmánybíróság figyelemmel volt arra - a helyi köztisztasági rendeletek alkotmányossági vizsgálatakor kialakult - általános gyakorlatára is, miszerint e közszolgáltatás feltételei szabályozásánál alkotmányos követelmény az érintett csoporthoz tartozók körülményeinek "megfelelő figyelemmel, körültekintéssel és méltányossággal" történő értékelése. [54/1998. (XI. 27.) AB határozat , ABH 1998. 492, 495.]

Az e tárgyú önkormányzati rendeletek alkotmányosságának megítélésénél az Alkotmánybíróság alkotmányos követelménynek tekinti azt a körülményt is, hogy a települési szilárd hulladék elszállítása díjának megállapítása "nem lehet önkényes, az objektív ismérveknek megfelelően meghatározott igénybevevői körre (körökre) pedig azonos tartalmú, illetve joghatású rendelkezéseket kell alkotni. Amennyiben azonban a jogalkotó az érintettek szempontjait nem azonos körültekintéssel és figyelemmel állapítja meg, az Alkotmány 70/A. §-ába ütköző, alkotmányellenes megkülönböztetést alkalmaz." [55/1998. (XI. 27.) AB határozat , ABH 1998. 496, 500, 501.]

A már említett 54/1998. (XI. 27.) AB határozat pedig elvi jelleggel hívta fel a figyelmet a következőkre: "A szolgáltatás és ellenszolgáltatás egyenértékűségének tiszteletben tartása olyan alapvető követelmény az önkormányzatokkal szemben, amelyet a szemétszállítási díj meghatározására irányuló rendeletalkotásuk során maradéktalanul érvényesíteniük kell. ... A jóhiszeműség és a tisztesség elvének való megfelelés Ptk.-beli szabálya erősíti azt az önkormányzatokkal szembeni követelményt, hogy amikor a szemétszállítási díj meghatározása során a díj összegét nem a tényleges szemétkibocsátáshoz és az elszállított szemét mennyiségéhez, hanem más mutatókhoz ... kötik, fokozottan törekedjenek a szolgáltatás és ellenszolgáltatás egyenértékűségének megvalósítására." (ABH 1998. 492, 494, 495.)

Az Ör. 8. § (7) bekezdése a szolgáltatás igénybevételének szüneteltetésével kapcsolatosan így rendelkezik: "Az Érden lakóhellyel rendelkező tulajdonos legalább 30 nappal a kívánt időpont előtt írásban kérheti a szolgáltatótól a hulladékkal kapcsolatos kötelező közszolgáltatás szüneteltetését távolléte idejére, ha legalább 90 napig megszakítás nélkül nem tartózkodik ingatlanán, és az ingatlant más sem használja." Az idézett előírás szerint a szolgáltatás igénybevételénél a tényleges ingatlanhasználatot kizárólag az érdi lakóhellyel rendelkező tulajdonosok esetében lehet figyelembe venni. Az üdülőtulajdonosokra vonatkozóan az Ör. 8. § (6) bekezdése a következő rendelkezést tartalmazza: "Legkésőbb minden év október 1. napjáig az üdülőingatlan tulajdonosa írásban kérheti a szolgáltatótól, hogy a hulladékkal kapcsolatos kötelező közszolgáltatást a következő évben csak március 1. és október 31. napja között vehesse igénybe".

Az Alkotmánybíróság már számos döntésében, elvi jelleggel a 61/1992. (XI. 20.) AB határozatban felhívta a figyelmet arra, hogy a "mentességek és kedvezmények meghatározásánál a jogalkotót széles körű mérlegelési jog illeti meg". A kedvezményekre vonatkozó jogszabályi rendelkezések alkotmányosságának megítélésénél azonban az Alkotmánybíróság azt vizsgálja, hogy "a jogalkotó mérlegelési jogának gyakorlása során nem került-e ellentétbe az Alkotmány valamely rendelkezésével". (ABH 1992. 280, 281, 283.)

Az Ör. idézett rendelkezéseiből kitűnik, hogy az érdi önkormányzat az eltérő helyzetű tulajdonosi csoportok számára eltérő jellegű kedvezményeket határozott meg. E szabályozások összevetésével azonban az is megállapítható, hogy az Érden lakóhellyel nem rendelkező üdülőtulajdonosoknak évente akkor is legalább nyolc hónapon keresztül kell a szemétszállítási díjat megfizetniük, ha ezen az időszakon belül 90 napot meghaladóan nem tartózkodnak az ingatlanon és azt más sem használja. Az érdi önkormányzat tehát az Ör. megalkotásával az ingatlanok valós használatára, így a települési szilárd hulladék elszállítása, mint helyi közszolgáltatás igénybevétele időtartamára alapozott kedvezmény meghatározásánál az ingatlant azonos mértékben nem használó tulajdonosokra vonatkozóan jelentős eltérést tartalmazó rendelkezést állapított meg. Az állandó lakóhellyel rendelkezők és az üdülőtulajdonosok Ör. szerinti, a kedvezményekről rendelkező 8. § (7) bekezdésében kifejeződő megkülönböztetésének azonban ebben a vonatkozásban nincs ésszerű oka, vagyis önkényes, s az előbbiekben idézett 55/1998. (XI. 27.) AB határozat ban foglaltaknak megfelelően az Alkotmány 70/A. §-ába ütköző hátrányos megkülönböztetést valósít meg. A vizsgált önkormányzati rendeleti előírás a szolgáltatás-ellenszolgáltatás arányossága elvét is sérti, mivel az üdülőtulajdonosok esetében lehetővé teszi a tartósan igénybe nem vett szolgáltatás utáni díjfizetésre kötelezést is.

3. Az Alkotmánybíróság e döntése megalkotásakor figyelemmel volt a 6/1999. (IV. 21.) AB határozat ban foglaltakra is. Az említett határozat mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességnek minősítette azt a körülményt, hogy a Kötv. 2. § f) pontja oly módon adott felhatalmazást a települési önkormányzat képviselő-testületének a törvény hatálya alá tartozó közszolgáltatások díjának megállapítására, hogy a díjmegállapításra vonatkozó garanciális szabályokat nem alkotta meg. (ABK 1999. április, 107, 111.)

Az Alkotmánybíróság által a törvényhozó részére a részletes szabályozás elfogadására megállapított határidő e határozat megalkotásakor még nem telt le, s az Országgyűlés törvényhozói feladatának még nem tett eleget. Az Alkotmánybíróság azonban - követve a települési szilárd hulladék elszállításának szabályait megállapító önkormányzati rendeletek alkotmányossági vizsgálata során kialakított eddigi gyakorlatát - a diszkrimináció tilalmának alkotmányos elvéből, valamint a Kötv. részletes előírásai hiányában - a Ptk.-nak a további jogalkotásban is mellőzhetetlen alapelveiből indult ki, és a polgári jogi jogviszony alanyai által nyújtott szolgáltatásnak és ellenszolgáltatásnak az Ör. rendelkezéseiben megnyilvánuló arányosságát értékelte.

A vázoltak alapján az Alkotmánybíróság kizárólag az Ör. 8. § (7) bekezdésének a rendelkező részben meghatározott szövegrészét nyilvánította alkotmányellenesnek, a továbbiakban pedig az indítványt elutasította.

Dr. Kiss László s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kukorelli István s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Holló András s. k.,

előadó alkotmánybíró

Alkotmánybírósági ügyszám: 130/B/1998/7.