2/2009. Polgári jogegységi határozat

a PK 172. számú kollégiumi állásfoglalás felülvizsgálatáról[1]

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bíróságának jogegységi tanácsa a Polgári Kollégiumvezetője által indítványozott jogegységi eljárásban döntött a Legfelsőbb Bíróság PK 172. számú kollégiumi állásfoglalása felülvizsgálatáról és meghozta a következő

jogegységi határozatot:

1. a) A per első tárgyalása elmulasztásának jogkövetkezményeként - törvényben meghatározott perek (pertípusok) kivételével - valamennyi perben helye van bírósági meghagyás kibocsátásának. A törvényben írt feltételek fennállása esetén a bíróság nem mellőzheti a bírósági meghagyás kibocsátását.

b) A fizetési meghagyás ellen benyújtott ellentmondás alapján kitűzött tárgyalás elmulasztása esetén - mind a kis-értékű, mind a kisértékűnek nem minősülő perekben - kizárt a bírósági meghagyás kibocsátása, ha a fizetési meghagyással szemben előterjesztett ellentmondás érdemi ellenkérelmet (védekezést) tartalmaz.

c) A pert megelőző eljárásban tett érdemi nyilatkozat önmagában nem akadálya a bírósági meghagyás kibocsátásának.

d) A bírósági meghagyás csak a kereset leszállítása esetén térhet el a keresetlevélben közölt kereseti kérelemtől.

e) A bírósági meghagyásban a bíróság minden olyan rendelkezést megtehet, amelyet az ítélet tartalmazna.

f) A bírósági meghagyás a szabályszerűen benyújtott ellentmondás folytán hatályát veszti, ezért a bíróságnak nem kell hatályon kívül helyeznie.

g) Ha a bírósági meghagyással szemben benyújtott ellentmondás alapján kitűzött új tárgyalást mindkét peres fél elmulasztja - és a mulasztáshoz törvény eltérő jogkövetkezményt nem fűz - az eljárás szünetelésére vonatkozó szabályokat kell alkalmazni.

2. A Legfelsőbb Bíróság PK 172. számú állásfoglalása e jogegységi határozat közzétételétől nem alkalmazható.

INDOKOLÁS

I.

A felek perbeli aktivitásának igénye szükségessé tette a mulasztás szankcióinak szigorítását, ezért az 1972. évi 26. számú törvényerejű rendelet (a továbbiakban: III. Ppn.) aPp. 136. §-ának módosításával és aPp. 136/A. § beiktatásával bevezette a bírósági meghagyás jogintézményét. A bírósági meghagyás alkalmazásával kapcsolatban felmerült bizonytalanságok elhárítására a Legfelsőbb Bíróság PK 400. szám alatt kollégiumi állásfoglalást alkotott (közzétéve: a Bírósági Határozatok 1975/12. számában). A polgári kollégiumi állásfoglalások újraszámozása során PK 172. számmal megjelölt állásfoglalás a)-g) pontokból áll.

A Legfelsőbb Bíróság Polgári Kollégiumának vezetője a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 1997. évi LXVI. törvény (a továbbiakban: Bszi.) 29. §-a (1) bekezdésének a) pontja és31. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján indítványozta a Legfelsőbb Bíróság PK 172. számú kollégiumi állásfoglalásának felülvizsgálatát és e tárgyban jogegységi határozat meghozatalát.

A jogegységi határozat kezdeményezésének oka az, hogy a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény és egyes kapcsolódó törvények módosításáról szóló 2008. évi XXX. törvény módosította a bírósági meghagyásra vonatkozó rendelkezéseket, valamint az 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) Ötödik Részének beiktatásával a XXVI. Fejezetben megalkotta a kisértékű perekre vonatkozó új szabályokat. A kollégiumi állásfoglalás felülvizsgálata azért is szükségessé vált, mert annak szövege több hatályon kívül helyezett, illetve módosított jogszabályi rendelkezésre utal [így a Pp. 125. § (4) bekezdésére, 136/A. §-ának (3) bekezdésére és 319. §-ának (1) bekezdésére, illetve a Pp. 1. §-ára és 3. §-ára].

Az indítványban foglaltak értelmében a PK 172. számú kollégiumi állásfoglalás rendelkező részének különösen a b) pontja igényel felülvizsgálatot, de az időközben bekövetkezett jogszabályi változásokra tekintettel módosításra szorulnak az a) és c)-g) pontjai is.

II.

A legfőbb ügyész képviselőjének a jogegységi tanács nem nyilvános ülésén kifejtett álláspontja szerint az időközben bekövetkezett jogszabályi változásokra tekintettel a PK 172. számú kollégiumi állásfoglalás tárgyában indokolt jogegységi döntés hozatala. Ennek keretében az állásfoglalás a), b) és g) pontjaiban foglalt iránymutatások tartalmi változtatást igényelnek; a c)-f) pontok iránymutatásai a hatályos jogszabályi rendelkezések alapján is helytállóak, azonban az állásfoglalásnak a c) és f) pontokhoz fűzött indokolása pontosítást igényel.

III.

1. a) A bírósági meghagyás kibocsátásának feltételei a Pp. 136. §-a (1)-(2) bekezdéseinek egybevetése alapján állapíthatók meg.

Ezek:

1.) az első tárgyalást az alperes elmulasztja,

2.) az alperes részéről az írásbeli védekezés hiánya,

3.) a felperesnek a bírósági meghagyás kibocsátására irányuló kérelme és

4.) nincs helye a per megszüntetésének.

A Pp. más rendelkezései tartalmazzák azokat az eseteket, amelyekben a törvény kifejezetten kizárja a bírósági meghagyás kibocsátását [házassági perekben Pp. 288. § (1) bek., apasági és származás megállapítása iránti egyéb perekben Pp. 293. § (1) bek., a szülői felügyelet megszüntetésére irányuló perekben Pp. 302. § (1) bek., gondnokság aláhelyezési perben Pp. 309. § (4) bek.; közigazgatási perben Pp. 335. §, a társadalombiztosítási határozat bírósági felülvizsgálata iránti perekben Pp. 341. § és sajtó-helyre-igazítási perben Pp. 345. § (1) bek.].

A bírósági meghagyás kibocsátását külön törvény is kizárhatja [így pl. a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény kizárja].

Mindezekből változatlanul az következik, hogy - ha törvény eltérően nem rendelkezik - a törvényben meghatározott feltételek fennállása esetén valamennyi perben helye van bírósági meghagyás kibocsátásának.

A PK 172. számú állásfoglalásnak a PK 297. számú állásfoglalással módosított a) pontja a bírósági meghagyás kibocsáthatóságának mérlegelését indokolatlanul kapcsolja össze a Pp. 136. §-ának (2) bekezdésében meghatározott permegszüntető ok hiányával, mert a Pp. 136. §-ának (2) bekezdése egyértelműen kizárja a bírósági meghagyás kibocsátását, ha a per megszüntetésének lenne helye. Az a kérdés tehát, hogy a meghagyás kibocsáthatóságát illetően megilleti-e a bíróságot a mérlegelési lehetőség, a permegszüntető ok fennállásától teljesen független, önálló megítélés alá esik.

A kollégiumi állásfoglalás a Pp. általános elveire, és különösen a törvény céljára hivatkozással tartalmazza azt az iránymutatást, mely szerint a bíróság kifejezett törvényi felhatalmazás nélkül is mellőzheti a bírósági meghagyás kibocsátását, ha a kereseti kérelmet vagy annak meghatározott részét a Pp. 136. §-át módosító III. Ppn. 23. §-ához fűzött miniszteri indokolás szóhasználatával élve "aggályosnak tartja".

A bírósági meghagyás kibocsátásának mellőzésére alapot adó esetekre a jogirodalom gyakran olyan példákat hoz fel (kétséges a fél jogképessége vagy cselekvőképessége, aktív vagy passzív perbeli legitimációja stb.), amelyekre tekintettel azért nem kerülhet sor a bírósági meghagyás kibocsátására, mert - ha ez a kétség a tárgyalás előkészítése során nem oszlatható el - a per megszüntetésének van helye.

A Legfelsőbb Bíróság az a) pontban foglalt iránymutatásának indokaként a Pp. 1. §-ára és 3. §-ának (1) bekezdésére hivatkozott, melyeknek az állásfoglalás meghozatalakor hatályos szövege értelmében a bíróságnak - a törvény céljának megfelelően - az a feladata, hogy a felmerült jogviták eldöntését az igazság alapján biztosítsa. A törvénynek a kollégiumi állásfoglalásban idézett 1. §-át az 1999. évi CX. törvény (a továbbiakban: VIII. Ppn.) 2. §-a hatályon kívül helyezte és újrafogalmazta a törvény célját, egyben módosította a 3. § (1) bekezdésének szövegét is. A bírósági peres eljárással szemben 2000. január 1-jei hatállyal megfogalmazott törvényi követelmények értelmében a bíróság feladata a törvény céljának az Emberi Jogok Európai Egyezménye 6. cikke alapján megfogalmazott, ún. "fegyverek egyenlősége" elvvel és a felek önrendelkezési jogát, cselekvési autonómiáját kifejező rendelkezési elvvel összhangban történő értelmezése.

Ezeket az eljárási alapelveket is szem előtt tartva a Pp. hatályos szövegéből nem vezethető le az az értelmezés, amely szerint a bíróságot kifejezett jogszabályi rendelkezés hiányában is megilleti az a jog, hogy mellőzze a bírósági meghagyás kibocsátását, ha annak törvényi feltételei fennállnak.

A Pp. 136. §-ának (4) bekezdésében foglaltak sem támasztják alá ezt az értelmezést, mert a törvény ehelyütt arra a kivételes eljárási helyzetre tartalmaz rendelkezést, amikor az első tárgyalásra megidézett és megjelent tanú vagy szakértő kihallgatása során szerzett adatok alapján mellőzhető a bírósági meghagyás.

1. b) A kollégiumi állásfoglalás b) pontja szerint a fizetési meghagyás ellen benyújtott ellentmondás alapján kitűzött tárgyalás elmulasztása esetén nem bocsátható ki bírósági meghagyás. Ennek a rendelkezésnek az adta az alapját, hogy a Pp. korábban hatályos 319. §-ának (1) bekezdésében foglaltak értelmében a fizetési meghagyásnak bármilyen címen előterjesztett megtámadása ellentmondásnak számított és ekként az ellentmondás ténye már kifejezte az alperesnek a keresettel szembeni védekezését, ami a bírósági meghagyás kibocsátását kizáró ok.

A Pp.-be újonnan beiktatott Ötödik Részben, a XXVI. Fejezetben szabályozott kisértékű perekre vonatkozóan kifejezetten a PK 172. számú kollégiumi állásfoglalás előzőekben ismertetett b) pontja miatt került sor a Pp. 390. §-a (1) bekezdésének beiktatására. E rendelkezés szerint a fizetési meghagyással szemben előterjesztett ellentmondás nem akadálya a bírósági meghagyás kibocsátásának.

Ilyen törvényi szabályozás mellett a Legfelsőbb Bíróság PK 172. számú állásfoglalásának b) pontja az eredeti tartalommal nem tartható fenn.

Ez a megállapítás azonban nem csak a kisértékű perekre, hanem az ilyennek nem minősülő, fizetési meghagyással indult egyéb perekre is vonatkozik. Ennek az az oka, hogy a Pp. 319. §-a (1) bekezdésének idézett rendelkezését a VIII. Ppn. 174. §-ának (1) bekezdése hatályon kívül helyezte. A Pp. hatályos 319. §-ának (2) bekezdése szerint a kötelezettnek a követelésre az ellentmondásban nyilatkoznia kell. Ennek során előadhatja a védekezésének alapjául szolgáló tényeket, valamint ezek bizonyítékait; okirati bizonyítékait eredetiben vagy másolatban csatolhatja.

A fizetési meghagyással szemben az előzőeknek megfelelő tartalommal benyújtott ellentmondás érdemi - és értelemszerűen írásba foglalt - védekezést tartalmaz, ami a Pp. 136. §-a (2) bekezdésének a kisértékű perekben is alkalmazandó szabálya szerint kizárja a bírósági meghagyás kibocsátását. Nem zárja ki azonban a bírósági meghagyás kibocsátását az olyan ellentmondás, amelyben a kötelezett érdemi védekezést nem ad elő [Pp. 319. § (3) bek.].

Mindezeket egybevetve, a perek ésszerű időn belül történő befejezéséhez fűződő törvényi követelménynek [Pp. 2. § (1) bek.] is az a jogértelmezés felel meg, ami a Pp. új 390. §-ának (1) bekezdésében foglalt rendelkezést azzal a tartalommal teszi általánossá, hogy önmagában a fizetési meghagyással szemben előterjesztett ellentmondás nem zárja ki a bírósági meghagyás kibocsátását.

A Pp. 136. §-a (2) bekezdésének változatlanul hatályos és a kisértékű perekre is alkalmazandó szabálya szempontjából az ellentmondás akkor minősül védekezésnek és így csak akkor akadálya a bírósági meghagyás kibocsátásának, ha érdemi védekezést tartalmaz, azaz abból pontosan megállapíthatók azok a tények, amelyekre hivatkozással az ellentmondással élő kötelezett vitatja a jogosult követelését. Ilyen esetben a bíróság az első tárgyalást annak ellenére is megtartja, hogy azon az alperes (vagy képviselője) személyesen nem jelent meg.

1. c) A Legfelsőbb Bíróság a kollégiumi állásfoglalása c) pontját a Pp. 125. §-ának (4) bekezdésével indokolta, amelynek értelmében az alperes a kereseti kérelemre a kitűzött határnap előtt írásban is nyilatkozhat. E rendelkezés helyébe a VIII. Ppn. 22. §-a 2000. január 1. napjától új rendelkezést iktatott. Az alperesnek a kitűzött határnap előtti nyilatkozattételi lehetőségéről a hatályos Pp. a 126. §-ának (3) bekezdésében rendelkezik. Változatlan viszont a Pp. 136. §-a (2) bekezdésének a kollégiumi állásfoglalás indokolásában hivatkozott szövege, melynek értelmében csak a bírósági eljárásban, a már kézbesített keresetlevélre tett nyilatkozatot lehet védekezésnek tekinteni. A Pp. 126. §-a (3) bekezdésének és 136. §-a (2) bekezdésének egybevetésén alapuló jogi következtetést nem befolyásolja a jogalkotásnak az az iránya sem, amelynek révén a hatályos jogunkban egyre bővülnek a pert megelőző (perelhárító) eljárások.

1. d) A Pp. 136. §-a (2) bekezdésének hatályos rendelkezéséből következik, hogy a bírósági meghagyás kibocsátása feltételezi a kereseti kérelemnek az alperessel való előzetes közlését. Ha ez nem történt meg, bírósági meghagyás kibocsátásának nincs helye. Hasonló a helyzet a keresetnek a tárgyaláson történt megváltoztatása esetén: ez is szükségessé teszi a megváltoztatott keresetnek az alperessel való közlését.

Nem sérti azonban az alperes érdekét, ha a keresetváltoztatás csupán a kereset leszállításában áll és ezt vele nem közölték. Nincs ezért akadálya annak, hogy a bíróság a leszállított keresetnek megfelelően bocsássa ki a meghagyást, ha a felperes a keresetét - esetleg éppen az alperes részteljesítésére figyelemmel - az első tárgyaláson leszállítja. Ha azonban a felperes az alperessel közölt keresetét felemeli, vagy újabb kereseti kérelmet terjeszt elő, ezt feltétlenül közölni kell az alperessel, enélkül a bírósági meghagyás nem bocsátható ki.

1. e) A bírósági meghagyás tartalmára vonatkozó szabályok továbbra is a Pp. 136. §-ának (3) bekezdésében találhatók. E rendelkezésekből kitűnik, hogy a meghagyásnak a jogvitával összefüggő kérdések eldöntését kell magában foglalnia, vagyis lényegében az ítéletet kell pótolnia. Ebből következik, hogy a bírósági meghagyásnak tartalmaznia kell minden olyan rendelkezést, amelyet az ítélet tartalmazna, ha a bíróság ítéletet hozott volna (pl. előzetes végrehajthatóság, az ingatlanügyi hatóság megkeresése stb.).

1. f) A bírósági meghagyás elleni perorvoslati jogra és a perorvoslat módjára a Pp. 136/A. §-ának (1) bekezdésében foglalt rendelkezések az irányadók. E szakasz (2) bekezdése értelmében az ellentmondás a bírósági meghagyással szembeni rendes, nem fellebbviteli perorvoslati eszköz. Előterjesztésének joghatása, hogy megakadályozza a bírósági meghagyás (vagy annak egy része) jogerőre emelkedését és le kell folytatni az elsőfokú eljárást, amelynek eredményeként az elsőfokú bíróság a perbevitt jogvitát érdemben bírálja el.

A régi jogunkban (1911. évi I. t.c. 464. §) ismert mulasztásos (ún. makacssági) ítélet esetén a bíróság a benyújtott ellentmondás következtében kitűzött tárgyalás eredményeként döntött a megtámadott mulasztásos ítélet egészben vagy részbeni fenntartásáról vagy hatályon kívül helyezéséről. Ezzel szemben a hatályos jogunk nem rendelkezik a bírósági meghagyás hatályon kívül helyezésé-

ről. A jogalkotónak ezt a mulasztását a hosszú idő óta folytatott következetes bírói gyakorlat annak kimondásával pótolta, hogy az ellentmondás "önmagában hatálytalanítja a bírósági meghagyást, elenyészteti annak hatályát". Ennek megfelelően a PK 172. számú kollégiumi állásfoglalás f) pontjában írtakat helyesen értelmezve a bírósági meghagyás hatályát veszti, ha valamelyik fél szabályszerű ellentmondást nyújt be. Következik ez az értelmezés a Pp. 136/A. §-a (4) bekezdésének a (3) bekezdés helyébe lépett és a 2008. évi XXX. törvény 15. §-ával módosított szövegéből is, mely szerint ha az alperes az ellentmondás alapján kitűzött újabb határnapot is elmulasztja - az említett módosítással beiktatott feltétel hiányában - a bíróság "a korábbi meghagyást" hatályában fenntartja. A "korábbi" szó használata egyértelműen arra utal, hogy ebben az esetben már nincs meglévő, hatályában fenntartható bírósági meghagyás, miután az az ellentmondás folytán külön bírósági intézkedés nélkül hatályát vesztette.

Az ellentmondás visszavonására a törvény nem tartalmaz rendelkezést.

Az ellentmondásnak a rendes perorvoslati eszközök általános jellemzőitől eltérő sajátosságai alapján azonban a bírói gyakorlat számára továbbra is fenntartható az a következtetés, hogy az ellentmondás visszavonásának nincs helye. Annál is inkább, mert az alperes az ellentmondás visszavonásával azonos hatást érhet el, ha az eljárás bármely szakában a keresetet elismerő nyilatkozatot tesz. Ezzel az eljárás ésszerű határidőben történő befejezéséhez fűződő törvényi követelmény sem szenved sérelmet, a bíróság ugyanis a kereset elismerésére alapítottan - akár az első tárgyaláson - jogerős ítéletet hozhat, amelyet a Pp. 221. §-ának (2) bekezdése, illetve (4) bekezdése szerint elegendő rövidített indokolással ellátni. Költségkímélő is ez az eljárás, mert - ha az alperes a követelést az első tárgyaláson azonnal elismeri - a peres eljárás illetéke mérsékelhető [Itv. 58. § (1) bek.].

1. g) A Pp. 136/A. §-ára utalással foglalhatók össze a bírósági meghagyással szemben előterjesztett ellentmondás esetén követendő eljárás fő szabályai. Ezek a szabályok jelenleg is irányadók azzal a kiegészítéssel, hogy a Pp. módosított 136/A. §-ának (4) bekezdése szerint a bírósági meghagyás után írásban érdemben védekező alperessel szemben akkor sem lehet a meghagyást hatályában fenntartani, ha az ellentmondás alapján kitűzött újabb határnapot is elmulasztotta.

A Pp. az általános szabályok között továbbra sem rendelkezik azonban arról, hogy mi az eljárás akkor, ha az ellentmondás alapján kitűzött újabb határnapot mindkét peres fél elmulasztotta, ezért erre az esetre a mulasztás általános szabályait kell irányadónak tekinteni.

A Pp. 137. §-a (1) bekezdésének b) pontja szerint az eljárás szünetel, ha bármelyik tárgyaláson egyik fél sem jelenik meg, vagy a megjelent fél az ügy tárgyalását nem kívánja, illetőleg nyilatkozatot egyáltalán nem tesz, és a távollévő felperes megelőzőleg egyik esetben sem kérte, hogy a bíróság a tárgyalást távollétében is tartsa meg.

A törvény ettől eltérő rendelkezést arra az esetre sem tartalmaz, amikor a bírósági meghagyás elleni ellentmondás alapján kitűzött újabb határnapot mindkét fél elmulasztja, ezért ilyenkor is azt kell megállapítani, hogy az eljárás szünetel.

A kisértékű perek körében a Pp. - az ügyek gyors befejezése érdekében - a felek együttes mulasztásának jogkövetkezményét az általános szabályoktól eltérően állapítja meg, amikor a 390. §-ának (3) bekezdése egyértelműen úgy rendelkezik, hogy ebben az esetben a per megszüntetésének van helye. A kisértékű perekben tehát, ha az ellentmondás folytán kitűzött újabb tárgyalást mindkét fél elmulasztja - a törvény eltérő rendelkezése folytán - az eljárás szünetelésére vonatkozó rendelkezések alkalmazásának nincs helye.

2. A Bszi. 32. §-ának (4) bekezdésében és a 105. §-ában foglaltak együttes értelmezéséből adódóan az e törvény hatálybalépését megelőzően hozott kollégiumi állásfoglalás az eltérő iránymutatást tartalmazó jogegységi határozat közzétételétől nem alkalmazható. A jogegységi tanács a PK 172. számú kollégiumi állásfoglalást teljes egészében felülvizsgálta, határozata az előzőekben kifejtettek szerint az abban foglaltaktól eltérő iránymutatást tartalmaz. Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság PK 172. számú kollégiumi állásfoglalása e jogegységi határozat közzétételétől nem alkalmazható.

IV.

A jogegységi tanács a Legfelsőbb Bíróságnak a Bszi. 27. §-ában meghatározott feladatai ellátása során meghozott határozatát a Bszi. 32. §-ának (4) bekezdése alapján a Magyar Közlönyben közzéteszi.

Budapest, 2009. május 7.

Dr. Wellmann György s. k.,

a jogegységi tanács elnöke

Dr. Orosz Árpád s. k.,

előadó bíró

Dr. Murányi Katalin s.k.,

bíró

Tamáné dr. Nagy Erzsébet s. k.,

bíró

Dr. Udvary Katalin s. k.,

bíró