3025/2016. (II. 23.) AB határozat

alkotmányjogi panasz elutasításáról

Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő

határozatot:

Az Alkotmánybíróság a Kúria Pfv.V.21.132/2014/5. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.

Indokolás

I.

[1] 1. Az indítványozó jogi képviselője útján az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján a Kúria Pfv.V.21.132/2014/5. sorszámú ítéletének megsemmisítését kérte. Álláspontja szerint az ítélet ellentétes az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdés szerinti tisztességes eljáráshoz, a XXVIII. cikk (7) bekezdés szerinti jogorvoslathoz, illetve a XIII. cikk (1) bekezdése szerinti tulajdonhoz való jogokkal és a B) cikk (1) bekezdése jogbiztonság követelményével. Az indítványozó a Kúria vizsgált döntésének alaptörvény-ellenességét arra alapítja, hogy a Kúria előtti eljárásban ügydöntő kérdésben nem volt biztosítva számára a nyilatkozattételhez való jog, a vitatott kérdés csak a támadott ítélet indokolásában jelent meg, illetve a Kúria nem indokolta meg érdemben a döntését.

[2] 2. Az indítványozó és az alperes között peres eljárás volt folyamatban, melyben az indítványozó mint felperes annak a megállapítását kérte az első fokon eljáró Fővárosi Törvényszéktől, hogy az alperes jogellenesen vette igénybe a köztük fennálló kivitelezésre irányuló vállalkozási szerződés alapján biztosított bankgaranciát. A Fővárosi Törvényszék a 2011. november 23-án hozott és 2012. január 20-án jogerőre emelkedett 2.G.40.800/2011/23. sorszámú részítéletével kötelezte az alperest a bankgarancia összegének, illetve kamatainak megfizetésére.

[3] A per során az alperes viszontkeresetet terjesztett elő, melyet később módosított. Ebben 451 884 543 Ft megfizetésére kérte kötelezni a felperest a vállalkozási szerződés érvénytelenségére hivatkozással, kérte továbbá a felperes kötelezését a korábban megfizetett 74 791 667 Ft többletköltség visszafizetésére. Az eljárás e körben folytatódott tovább. A Fővárosi Törvényszék 2013. január 31-én hozott 2.G.40.800/2011/88. sorszámú ítéletével kötelezte a felperest 66 791 667 Ft és kamatai megfizetésére, ezt meghaladóan a viszontkeresetet elutasította.

[4] A felek fellebbezése folytán eljáró Fővárosi Ítélőtábla a 2014. március 20-án hozott 10.Gf.40.418/2013/10. sorszámú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét a per főtárgya tekintetében helybenhagyta, a perköltség összegét pedig felemelte. Indokolásában megállapította, hogy az elsőfokon megítélt 66 791 667 Ft-ot nem a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 361. § (1) bekezdése, vagyis jogalap nélküli gazdagodás, hanem a Ptk. 318. § (1) bekezdése alapján, kártérítés jogcímén köteles a felperes megfizetni.

[5] A jogerős ítélettel szemben a felperes felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő. A Kúria 2014. október 2-án hozott, jelen indítvánnyal támadott Pfv.V.21.132/2014/5. sorszámú ítéletével a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. Megállapította, hogy a bíróság a felmerült bizonyítékok megfelelő mérlegelésével, a felperesi jogi képviselő kifejezett és célzott bírói kérdésre adott nyilatkozatait helyesen értelmezve, a peres felek közötti módosított vállalkozási szerződés 3.3. pontját is maradéktalanul értékelve állapította meg, hogy az alperes által a felperesnek (az indítványozónak) megfizetett 74 791 667 Ft nem képezte részét a módosított összegű átalánydíjas vállalkozói díjnak, mivel a felek kifejezetten abban állapodtak meg, hogy ez a tartalékkeret összegét csökkenti. Ez utóbbival kapcsolatban pedig a peres felek kifejezett megállapodása volt a tételes elszámolási kötelezettség, amit a felperes nem teljesített. A felperes megszegte a vállalkozási szerződés rendelkezéseit, ezért a Ptk. 339. § (1) bekezdésére utalással a Ptk. 318. § (1) bekezdése alapján történt marasztalása nem jogszabálysértő. Miután megállapítható volt, hogy a felperes szerződésszegést követett el, az alperes megalapozottan érvényesített vele szemben kártérítési igényt, a másodfokú bíróság ebben a tekintetben pontosította az elsőfokú bíróság ítéletét, így a jogerős ítélet szerint a felperes marasztalásának jogcíme a Ptk. 318. § (1) bekezdése, és csak másodlagosan utalt a másodfokú bíróság a jogalap nélküli gazdagodás szabályaira. A bizonyítékok értékelése tekintetében a Kúria hivatkozott a felülmérlegelés tilalmára, ezzel összefüggésben kimondta, hogy a felperes által a felülvizsgálati eljárás során csatolt iratok figyelembe vételére nincs lehetőség, illetve a felülvizsgálati kérelem előterjesztését követően tett nyilatkozatokat sem vehette figyelembe, ugyanis a felülvizsgálati kérelem kiegészítését is tiltja a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.).

[6] 3. Az indítványozó indítványában kiemelte, hogy a Kúria ítéletében a másodfokú határozatot azzal hagyta helyben, hogy az indítványozó a tételes elszámolási kötelezettségének nem tett eleget, ami a tartalékkeretre vonatkozó szabályok értelmében a kötelezettsége volt, így megszegte a vállalkozási szerződés rendelkezéseit, az alperes pedig csak a főszolgáltatást fogadta el teljesítésigazolással, nem pedig az általa nyújtott mindennemű teljesítést.

[7] Az indítványozó vitatja ezt a megállapítást, álláspontja szerint jóhiszeműen járt el, továbbá az elszámolás hiánya nem jelenti azt, hogy a költségek fel sem merültek, ezt azonban egyik bíróság sem vizsgálta, és nem is őrá, hanem az alperesre nehezedett a bizonyítási teher, mindezeken túl pedig nem volt tőle elvárható az, hogy olyan kérdésben tájékoztassa a szerződéses partnerét, amit az maga sem igényelt. Kifogásolja, hogy a Kúria az általa felhozott indokokat nem vizsgálta, azokra vonatkozóan indokolással nem élt. A Kúria nem tette lehetővé továbbá, hogy az általa elfogadott új jogalap kapcsán (főkötelezettség fogalmi bevezetése a jogfenntartás megléte és a károsodás bekövetkezte körében) - ami egyben az elszámolással, tájékoztatással összefüggő kötelezettséget is magában foglalja, és ami egyben a tényállás kiegészítését is jelenti - tényelőadásait előadhassa.

[8] Az indítványban foglaltak szerint a jogorvoslat fogalmából következik, hogy egy lezárt tényállás alapján már eldöntött jogkövetkezményt vizsgál felül, és nem tár fel új, a támadott döntéshez vezető eljárásban fel nem merült jogkövetkezményeket. Ebből fakadóan a Kúria kvázi elsőfokú bíróságként járt el azáltal, hogy a jogkövetkezmények megállapítása kapcsán új körülményt tett a vizsgálat tárgyává, nevezetesen azt, hogy az alperes kifejezetten csak a vállalkozási szerződés főszolgáltatását jelentő munkákat fogadta el teljesítésigazolással, ezzel pedig elvonta az elsőfokú bíróság hatáskörét, megsértve az indítványozó Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésében biztosított jogorvoslathoz való jogát.

[9] Hivatkozik továbbá az indítványozó arra, hogy az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése szerinti tisztességes eljáráshoz való jog magában foglalja azt, hogy az őt hátrányosan érintő egyedi intézkedések meghozatala előtt meghallgassák, az iratokat megismerje és a jogalkalmazó szervek a döntésüket érdemben, nem pedig formálisan indokolják. Jelen ügyben különösen az indokoláshoz való jog sérült azáltal, hogy a Kúria nem vizsgált meg és értékelt minden, az ügy eldöntése szempontjából jelentős kérdést. Összességében az indítványozónak olyan tényállással összefüggésben kellett volna védekeznie a bírósági eljárásban, amire a másik peres fél sem hivatkozott, és amely a Kúria ítéletének meghozataláig nem volt az eljárás részévé téve (főszolgáltatás-mellékszolgáltatás meghatározása, teljesítés elfogadása, teljesítésigazolás tartalma stb.).

[10] A másodfokú határozatot hatályában fenntartó döntésével a Kúria tulajdont vont el az indítványozótól, amivel megsértette az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdése szerinti tulajdonhoz való jogot is.

[11] Álláspontja szerint a forgalom biztonsága, mint az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdése szerinti jogállamiság követelményéből levezetett alkotmányos cél is sérült, a forgalom biztonsága megkívánja ugyanis, hogy a kölcsönösen, közös akarat alapján elfogadott és a tények tudatában teljesítésigazolással megerősített teljesítést utóbb akkor se lehessen vita tárgyává tenni, ha az elfogadott szerződés az írásbeli szerződés rendelkezéseitől eltér, mert ez egyben a jogviszony kölcsönösen elfogadott módosítását jelenti. Hasonlóképpen sérül a bizalomvédelem elve, illetve a jogalkalmazás állandóságára és kiszámíthatóságára vonatkozó követelmény.

II.

[12] Az Alaptörvénynek az indítvánnyal érintett rendelkezései:

"B) cikk (1) Magyarország független, demokratikus jogállam."

"XIII. cikk (1) Mindenkinek joga van a tulajdonhoz és az örökléshez. A tulajdon társadalmi felelősséggel jár."

"XXVIII. cikk (1) Mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat vagy valamely perben a jogait és kötelezettségeit törvény által felállított, független és pártatlan bíróság tisztességes és nyilvános tárgyaláson, ésszerű határidőn belül bírálja el."

"XXVIII. cikk (7) Mindenkinek joga van ahhoz, hogy jogorvoslattal éljen az olyan bírósági, hatósági és más közigazgatási döntés ellen, amely a jogát vagy jogos érdekét sérti."

III.

[13] Az alkotmányjogi panasz nem megalapozott.

[14] 1. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az eljárás alapjául szolgáló alkotmányjogi panasz megfelel az Abtv.-ben foglalt formai és tartalmi követelményeknek. A panasz határidőben előterjesztettnek minősül, megjelöli az Alkotmánybíróság hatáskörét megalapozó törvényi rendelkezésként az Abtv. 27. §-át, az Alaptörvény sérülni vélt rendelkezéseit, a támadott bírói döntést, tartalmazza továbbá annak alaptörvény-ellenességére vonatkozó okfejtést, valamint kifejezett kérelmet a bírósági döntés megsemmisítésére. Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló ügyben az indítványozó peres félként szerepelt, a bíróság döntése közvetlenül befolyásolja az alperesekkel kapcsolatos jogviszonyát, így közvetlen érintettsége fennáll. A Kúria ítélete ellen fellebbezésnek nincs helye, így az indítványozó kimerítette jogorvoslati lehetőségeit is. A panasz mindezeken túl a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességre hivatkozott. Mindezek alapján az Alkotmánybíróság az ügyet befogadta és érdemben bírálta el.

[15] 2. Az indítványozó érvelése szerint a Kúria a tisztességes bírósági eljárás követelményével ellentétesen értékelte a tényeket, illetve vont le olyan következtetéseket a vállalkozási szerződéssel és a felek akaratával kapcsolatban, amelyek a tényekkel ellentétesek. Azzal a megállapítással, hogy az alperes kifejezetten csak a vállalkozási szerződés főszolgáltatását jelentő munkákat fogadta el teljesítésigazolással, új körülményt tett az eljárás tárgyává, ezzel pedig az elsőfokú bíróság helyébe lépett, ellehetetlenítette, hogy az indítványozó érdemben reagáljon a felmerült kifogásokra, ráadásul a döntéssel szemben jogorvoslati lehetősége sincs, mindezzel pedig nemcsak az említett alapvető jogai sérültek, hanem a tulajdonhoz való joga is, hiszen a döntés nyomán vagyoni veszteség érte. A Kúria gyakorlata álláspontja szerint mindezeken túl ellentétes a jogállamiság elvéből levezethető forgalom biztonságának alkotmányos céljával is.

[16] 2.1. Az Alkotmánybíróság jelen ügyben is hangsúlyozza állandó gyakorlatát, mely szerint "[a]z Alkotmánybíróság az Alaptörvény 24. cikkének (1) bekezdése alapján az Alaptörvény védelmének legfőbb szerve. A (2) bekezdés d) pontja értelmében alkotmányjogi panasz alapján felülvizsgálja a bírói döntésnek az Alaptörvénnyel való összhangját. Az alkotmányjogi panasz jellegének megfelelően a testület hatáskörébe a bírói döntéseknek kizárólag az alkotmányossági szempontú vizsgálata tartozik. Ebből következően az alkotmányjogi panasz nem tekinthető a bírósági szervezeten belül jogorvoslattal (már) nem támadható bírósági határozatok által okozott valamennyi jogsérelem orvoslása eszközének, azaz ez a jogorvoslat nem jelenti a rendes bíróságok jogalkalmazási gyakorlatának általános felülvizsgálatát, aminek következtében az Alkotmánybíróság burkoltan negyedfokú bírósággá válna. A jogszabályokat a bíróságok értelmezik, az Alkotmánybíróság csak az értelmezési tartomány alkotmányos kereteit jelölheti ki, ami nem adhat alapot számára minden olyan esetben történő beavatkozásra, amikor vélt, vagy esetleg valós jogszabálysértő jogalkalmazásra került sor." (3198/2013. (X. 22.) AB végzés, Indokolás [22])

[17] Az Alkotmánybíróság vizsgálata tehát nem terjed ki jelen ügyben sem arra, hogy a felmerült jogvitát hogyan kellett volna a bíróságnak megítélnie, kizárólag az eljárás tisztességességét vizsgálta az Alaptörvénynek az alkotmányjogi panaszban hivatkozott szabálya alapján.

[18] 2.2. A felülvizsgálati eljárás rendkívüli perorvoslat, melynek célja a jogerős döntés anyagi jogi és eljárásjogi jogszerűségének vizsgálata, vagyis a Kúria elsősorban jogkérdésben dönt. Ha olyan jogszabálysértést állapít meg, amely kihatott az ügy érdemére, hatályon kívül helyezi a jogerős ítéletet (és ha szükséges, az elsőfokú ítéletet is), vagy ha fennállnak a feltételei, megváltoztató ítéletet hoz.

[19] Az Alkotmánybíróság korábbi döntései szerint egy eljárás tisztességességét mindig esetről estre lehet csak megítélni, a konkrét ügy körülményeinek figyelembe vételével, ettől függetlenül ugyanakkor nevesíteni lehet számos olyan követelményt, amelyeknek egy eljárásnak meg kell felelnie ahhoz, hogy tisztességesnek minősüljön. Polgári peres eljárásban így a tisztességes bírósági tárgyalás követelményének része a bírósághoz fordulás joga (3215/2014. (IX. 22.) AB határozat, Indokolás [11]-[13]), a tárgyalás igazságosságának biztosítása (36/2014. (XII. 18.) AB határozat, Indokolás [66]), a tárgyalás nyilvánossága és a bírósági döntés nyilvános kihirdetése (22/2014. (VII. 15.) AB határozat, Indokolás [49]), a törvény által létrehozott bíróság (36/2013. (XII. 5.) AB határozat, Indokolás [32]-[34]) független és pártatlan eljárása (21/2014. (VII. 15.) AB határozat, Indokolás [58]), illetve a perek ésszerű időn belül való befejezése [36/2013. (XII. 5.) AB határozat, Indokolás [38]].

[20] Az Alaptörvény hatálybalépését követően az Alkotmánybíróság átfogóan a 7/2013. (III. 1.) AB határozatában foglalta össze a tisztességes bírósági tárgyaláshoz való jogból fakadó követelményeket. Eszerint ezen alapjog lényeges tartalmát tekintve az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése a korábban hatályban volt Alkotmány 57. § (1) bekezdésével azonosan rendelkezik, ezért irányadónak tekintette a korábbi alkotmánybírósági gyakorlatot. A határozat részletesen a tisztességes bírósági tárgyalás alkotmányos követelményrendszerét kielégítő hatékony bírói jogvédelem elvét vizsgálta, amely megállapítása szerint attól függ, hogy az eljárási szabályok értelmében a bíróság mit vizsgálhat felül. Az Alkotmánybírság - idézve a 39/1997. (VII. 1.) AB határozatban foglaltakat - úgy fogalmazott, hogy "az összes, az Alkotmányban részletezett követelmény - a bíróság törvény által felállított volta, függetlensége és pártatlansága, az, hogy a tárgyalás igazságosan (a nemzetközi egyezmények szóhasználatával: fair, équitablement, in billiger Weise) és nyilvánosan folyjék - ezt a célt szolgálja, csak e követelmények teljesítésével lehet alkotmányosan véglegesnek számító, érdemi, a jogot megállapító döntést hozni." (7/2013. (III. 1.) AB határozat, Indokolás [24])

[21] A felülvizsgálati eljárások tisztességességével összefüggésben hangsúlyozni kell, hogy azt, hogy a Kúria a felülvizsgálat során milyen tényállást vesz alapul, vagyis milyen tényekre alapozza az ítéletét, az Alkotmánybíróság eljárása során nem vizsgálja, az ugyanis nincs összefüggésben a tisztességes eljáráshoz való alapvető joggal. A bizonyítás rendszerét illetően az Alkotmánybíróság a 30/2014. (IX. 30.) AB határozatában már kimondta, hogy az Alaptörvény XXVIII. cikkének (1) bekezdése nem rögzít semmilyen elvárást a bizonyítás rendszerét, szabályait illetően, beleértve azt is, hogy melyik jogorvoslati fórum mennyiben mérlegelheti (mérlegelheti felül) a bizonyítékokat (Indokolás [83]). Ugyanezt a következtetést erősítette meg a 3195/2015. (X. 14.) AB határozat (Indokolás [25]), illetve a 3212/2015. (XI. 10.) AB határozat (Indokolás [11]) is.

[22] Ennek megfelelően a jelenlegi ügyben sem vizsgálta az Alkotmánybíróság azt, hogy az eljáró bíróságok döntései szerint a peres felek miben állapodtak meg az elszámolással kapcsolatban, illetve a teljesítésigazolás milyen elemekre terjedt ki és melyekre nem. Ellenkező esetben, vagyis a tényállás teljeskörű felülvizsgálata esetén az Alkotmánybíróság negyedfokú rendes - nem pedig alkotmányossági kontrollt gyakorló - bíróság funkcióját töltené be.

[23] Az indítványozó - az alperes felülvizsgálati ellenkérelmét követően előterjesztett - észrevételének, illetve beadványának figyelmen kívül hagyását, illetve a nyilatkozattételi lehetőség hiányát illetően rá kell mutatni arra, hogy a Kúria a felülvizsgálati eljárásban elsősorban nem a keresetről, hanem a jogerős ítélet jogszerűségéről dönt. A felülvizsgálati eljárásnak nem az a célja, hogy per megelőző szakaszait megismételje. A meghallgatáshoz való jog azt hivatott garantálni a polgári peres eljárásokban, hogy az egyik peres fél a másik peres fél állításaira nyilatkozhasson, azok valóságát vitassa, eltérő tényállásait bizonyítsa, az eljárás anyagáról tájékozódhasson, a döntés kibocsátása előtt legalább írásban jogi és a tényállással kapcsolatos véleményét előterjeszthesse, az általa előadottakat a döntésnél figyelembe vegyék, vagyis általában a felek között érvényesülő jogosultságokat foglal magában és tipikusan az elsőfokú eljárásban kell érvényesülnie. Az alapeljárással ellentétben a felülvizsgálati eljárás célja már nem az, hogy ott a felek ütköztessék az érveiket és bizonyítsák állításaikat, hanem a meghozott ítélet jogszabályszerűségének a vizsgálata, ennek érdekében pedig annyit biztosít a Pp., hogy e jogszerűséggel kapcsolatban elő lehessen terjeszteni a felülvizsgálati kérelmet, illetve az ellenkérelmet, e kérelmek megváltoztatására, kiterjesztésére nincs lehetőség. Jelen ügyben e követelmény megvalósult, vagyis mindegyik érintett félnek biztosítva volt annak a lehetősége, hogy előterjessze, álláspontja szerint miért volt jogszabálysértő, illetve miért nem volt jogszabálysértő a felülvizsgálni kért ítélet. Ki kell emelni azt is, hogy nem is vehető figyelembe olyan felülvizsgálati ellenkérelem, amely a perben korábban elő nem terjesztett nyilatkozatot bizonyítékként tartalmaz, emiatt sem indokolt további nyilatkozati lehetőség biztosítása. A bírósági tárgyalás tisztességes voltához tartozó nyilatkozattételi jog továbbá nem terjed ki arra, hogy a peres fél a bíróság által meghozott ítélet indokolását vitassa (ez a a jogorvoslathoz való jogból ered, amelynek elég egyfokúnak lennie). A jelen ügyben a panasz felülvizsgálati eljárásban hozott, az első- és másodfokú bíróság érdemi döntésével megegyező tartalmú ítéletet támad. A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, így az ott meghozott döntésekkel (indokolásukkal) szemben nem szükséges további felülvizsgálati lehetőségeket biztosítani.

[24] 2.3. Az indítványozó hivatkozott a jogorvoslathoz való jogának sérelmére is. Az Alkotmánybíróság töretlen gyakorlata szerint az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésében rögzített jogorvoslathoz való jog a rendes jogorvoslatokra vonatkozik. Tárgyát tekintve a bírói, illetőleg hatósági döntésekre terjed ki, tartalma szerint pedig az érdemi határozatok tekintetében a más szervhez vagy a magasabb fórumhoz fordulás lehetőségét jelenti (legutóbb összefoglalóan: 36/2013. (XII. 5.) AB határozat, Indokolás [60]). Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata alapján a felülvizsgálat - mint rendkívüli jogorvoslat - az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésében foglalt rendelkezéssel nem hozható összefüggésbe (pl. 3120/2012. (VII. 26.) AB határozat, Indokolás [21]-[23]).

[25] A jogorvoslathoz való jogból tehát nem fakad követelmény arra nézve, hogy egy rendkívüli jogorvoslati eljárásban hozott ítéletet felül kelljen vizsgálni. Az indítványozó vitatja ugyan a Kúria indokolásának terjedelmét, álláspontja szerint abban olyan jogértelmezés jelent meg, amely a korábbi bírósági eljárások során nem, ugyanakkor az iratokból megállapítható, hogy a per a Ptk. 318. §-a alapján kártérítés megfizetése érdekében indult, és a másodfokú bíróság, valamint a Kúria is megállapította a szerződésszegést és e rendelkezés alapján ítélt meg kártérítést. Mindezen túl az indokolás egyes részletei rendes jogorvoslati eljárás során sem szolgálnának hatályon kívül helyezés, vagyis jogorvoslás indokául.

[26] 2.4. Az indítványozó álláspontja szerint azzal, hogy kártérítés megfizetésére kötelezték, sérült az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdése szerinti alkotmányos tulajdonhoz való joga. Ezzel kapcsolatban az Alkotmánybíróság hangsúlyozza, hogy az Alaptörvény tulajdont védő cikke több elkülönült szabályt ölel fel. Az első szabály általános és a tulajdon tiszteletben tartásának elvét mondja ki; a másik a tulajdontól való megfosztásra terjed ki, és azt bizonyos feltételektől teszi függővé; a harmadik a tulajdon társadalmi kötöttségéről szól, és lehetővé teszi a tulajdon köz érdekében való szabályozását. (3209/2015. (XI. 10.) AB határozat, Indokolás [63]).

[27] Az Alkotmánybíróság a 26/2013. (X. 4.) AB határozatában (Indokolás [161]) - hivatkozással a 64/1993. (XII. 22.) AB határozatra - az alábbiak szerint foglalta össze a tulajdonhoz való alapjogra vonatkozó gyakorlatát: "az alkotmányos tulajdonvédelem köre és módja nem szükségképpen követi a polgári jogi fogalmakat, és nem azonosítható az absztrakt polgári jogi tulajdon védelmével. Az alapjogként védett tulajdonhoz való jog tartalmát a mindenkori közjogi és (alkotmányos) magánjogi korlátokkal együtt kell érteni. Az alkotmányos tulajdonvédelem terjedelme mindig konkrét; függ a tulajdon alanyától, tárgyától és funkciójától, illetve a korlátozás módjától is. A másik oldalról nézve: ugyanezen szempontoktól függően az adott fajta közhatalmi beavatkozás alkotmányos lehetősége a tulajdonba más és más (ABH 1993, 373, 380., legutóbb idézi: 3219/2012. (IX. 17.) AB végzés, Indokolás [6])".

[28] A kötelmi igényből eredő kártérítéshez való jog, illetve kártérítési kötelezettség nem része az alkotmányos tulajdon fogalmának. A tulajdonhoz való jog alkotmányos szintű védelméből nem lehet levezetni a tulajdon polgári jogi sérelmének kártérítési értékgaranciáját, a polgári jogi kártérítés nem a tulajdon alkotmányos értékgaranciája és alkotmányosan nem is kell, hogy az legyen. A kártérítés feltételeinek, esettípusainak, általános és különös alakzatainak, formáinak és mértékének meghatározása a törvényhozó szabadságába tartozik, és önmagában nem alkotmányossági kérdés. A kárviselés kockázatának differenciált polgári jogi kezelését nem lehet az Alaptörvényre visszavezetni. Nem terjed ki tehát a tulajdonhoz való jog védelme arra, hogy az indítványozónak az álláspontja szerint megalapozatlan bírói döntések miatt kártérítést kellett fizetnie.

[29] 2.5. Az Alaptörvény B) cikkében megfogalmazott jogállamiság és jogbiztonság alkotmányos követelményére hivatkozásnak az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint csak kivételes esetekben - a visszaható hatályú jogalkotásra és a felkészülési idő hiányára alapított indítványok esetében - van helye (3062/2012. (VII. 26.) AB határozat, Indokolás [171]). Alkotmányjogi panasz esetében az Alaptörvény B) cikkére mindezek alapján nem lehet alappal hivatkozni, mert az nem alapjogi rendelkezés, így az Alkotmánybíróság nem vizsgálta az indítványozó azon érvelését, mely szerint a jogbiztonság követelményéből levezetett forgalom biztonságának követelményével ellentétes a kiszámíthatatlan bírósági döntés.

[30] 2.6. Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság az indítványt elutasította.

Budapest, 2016. február 16.

Dr. Balsai István s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Szívós Mária s. k.,

tanácsvezető alkotmánybíró

Dr. Pokol Béla s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Varga Zs. András s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Stumpf István s. k.,

alkotmánybíró

Alkotmánybírósági ügyszám: IV/160/2015.