AVI 2009.11.112 A tárgyi adómentes hányad vételára közvetlenül érdektelen az általános forgalmi adó szempontjából (1992. évi LXXIV. tv.).

Az adóhatóság a felperesnél 2002-2003. évekre adóellenőrzést tartott. A vizsgálati jegyzőkönyv 4-5. pontjában megállapította, hogy a felperesi társaság tevékenysége társasházi lakások építése, értékesítése, mely tevékenységet vállalkozásokkal végezteti, saját alkalmazottai az építkezésekben nem vesznek részt. A lakások építésével egyidejűleg a felperes megkezdte a lakások, garázsok, üzlethelyiségek értékesítését, szerződések kötését. A vizsgált időszakban az értékesítési ár két részre oszlott, a telek általános forgalmi adómentes, a felépítmény általános forgalmi adóköteles termékértékesítésnek minősült.

A felperes minden esetben 30%-os telekárral kalkulált.

Az adóhatóság álláspontja szerint a társasház felépítés után a telek önmagában forgalomképtelen. Az adóhatóság azt vizsgálta, hogy a felperes által kiszámlázott adóköteles bevétel adóalapja fedezte-e az elszámolt adóköteles ráfordítások, költségek adóalapját.

Az adóhatóság szerint ez az eljárás nem felelt meg az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (Áfa. tv.) 32. § 1/a, 33. § 1/b, 7. § 1/b, és 25. § (1) bekezdésének.

Az ellenőrzés eredményeként meghozott elsőfokú határozat a felperes terhére 129 111 000 Ft általános forgalmi adókülönbözetet állapított meg, amelyből 126 125 000 Ft minősült adóhiánynak, társasági adónemben a felperes javára 23 241 000 Ft adót jóváírtak. Az elsőfokú határozat a felperes terhére késedelmi pótlékot és bírságot nem állapított meg.

A fellebbezés folytán eljáró alperes, mint másodfokú hatóság, 2005. december 15-én kelt határozatával az elsőfokú határozatot annyiban változtatta meg, hogy a felperes terhére 37 837 000 Ft bírságot, és 37 666 000 Ft késedelmi pótlékot is kiszabott, egyebekben az elsőfokú határozatot helybenhagyta.

Az alperes határozatában hangsúlyozta, hogy a vizsgált beruházások esetében az eladási ár megosztása azt eredményezte, hogy a felperes e projektek vonatkozásában nem került a hozzáadott értéknek megfelelő adó-befizetési pozícióba. Az adóhatóság hangsúlyozta, hogy a felperes eljárása a rendeltetésszerű joggyakorlás sérelmével jár. A bírságot teljes egészében nem lehetett mellőzni, kivételes méltányosságnak annyi felelt meg, hogy a törvény által előírt 50%-os helyett a másodfokú hatóság 30%-os bírságot szabott ki. A késedelmi pótlék az esedékességtől a vizsgálati jegyzőkönyv keltéig került kirovásra.

A felperes keresetében e határozatok hatályon kívül helyezését kérte.

Az alperes a kereset elutasítását indítványozta, és fenntartotta a határozatában foglaltakat.

A Fővárosi Bíróság 10. számú ítéletével a felperes keresetét elutasította. Megállapította, hogy az adóztatható adóalapot a beszerzési ár alá csökkentette, és ez által a nyereséget a nem adóztatható adóalapba csoportosította át, azt az életszerűtlen helyzetet állította elő, mely szerint az adóköteles beszerzés adóalapjának megtérülését az értékesítés nem biztosította. Ennek egyetlen magyarázata lehetett, miszerint az eladó adóelőny szerzése érdekében választotta az ilyen számítási módszert. A felperes ezen eljárása az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Art.) 1. § (2) és (7) bekezdésében, az 1/1998. Jogegységi Határozatban, valamint az Áfa. tv. 22. § (1) bekezdésébe ütközött.

A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte az ítélet hatályon kívül helyezését, és a keresetének megfelelő ítélet meghozatalát.

A felperes fenntartotta a keresetében kifejtett álláspontját. Hangsúlyozta, hogy az általa végzett komplex értékesítés esetén az Áfa. tv.-ben az ellenérték megosztására nincs előírás. Jogszabálysértőnek tartotta az adóhatóság és az elsőfokú bíróság Áfa. tv. 22. § (1) bekezdéséből levezetett megállapítását. Álláspontja szerint egyértelmű, hogy az adó alapja a teljesítés ellenértéke. Az Áfa. tv. 13. § (1) bekezdés 1. pontja szerint a szerződésben meghatározták azt az árat, ami a piaci alku folyamat során alakult ki. Az általános forgalmi adó rendszerében ez minősül ellenértéknek, a független felek között létre jött megállapodások esetében. Az adóhatóságnak ilyen esetekben nincsen hatásköre az ár összegének mérlegelésére. A felperes bizonyította az eljárás során, hogy az általa kialakított vételár a piaci árviszonyokat megfelelően tükrözte. Jogszabályi előírás a tekintetben sincs, hogy az adó alapjának el kellene érni a beszerzési árat. A nyereség fogalma egyébként is a társasági adóalappal függ össze. A felperes kizárólag olyan adóösszeget helyezett levonásba, amit kifizettek, és ami a költségvetésbe befizetésre is került. Sérelmezte a felperes, hogy az eljáró hatóság és bíróság jogértelmezéssel állapított meg adófizetési kötelezettséget, amely nem megengedett.

Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.

A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság 10. számú jogerős ítéletét hatályában fenntartotta.