BH 1999.11.514 Az időleges üdülőhasználati jog vagyoni értékkel bír, átruházható és végrehajtható, ezért apportálható [1988. évi VI. tv. (Gt.) 22. § (2) bek., 161. § (3) bek., 1992. évi I. tv. (Szvt.) 95. § (1) és (3) bek., 105. §, 107. §, 108. § (2) bek., 1994. évi LIII. tv].

B. J. 1994-ben megvásárolta a Hőforrás Üdülőszövetkezet tulajdonában álló 3 db egyszobás és 3 db másfél szobás üdülőegységek évi 2x14 napos használati jogát, majd tagként belépett az üdülőszövetkezetbe. Az alperes korlátolt felelősségű társaság az 1996. január 8-i társasági szerződést módosító okirata szerint elhatározta a törzstőke 5.300.000,-Ft-ról 9.300.000,-Ft-ra való felemelését és a törzstőke-felemelés során az alperes tagjaként elővásárlási jogával élő B. J. a fent említett üdülőegységek vonatkozásában fennálló üdülőhasználati jogát bocsátotta nem pénzbeli betétként - 4.000.000,-Ft értékben - az alperes rendelkezésére. Az elsőfokú bíróság 1997. január 24-én meghozott változásbejegyző végzésével ezen okirat alapján a változásokat a cégjegyzékbe 1996. január 8-i hatállyal bejegyezte. (A szövetkezet az alperest mint tagot nyilvántartásba vette.)

A felperes a változást bejegyző végzés hatályon kívül helyezése iránt indított keresetet az elsőfokú bíróságon. A keresetben kifejtettek szerint az időleges üdülőhasználati jog mint vagyoni értékű jog nem felel meg az apporttal szemben támasztott azon követelményeknek, melyeket a gazdasági társaságokról szóló - többször módosított, majd az 1997. évi CXLIV. tv-nyel hatályon kívül helyezett, de a perbeli jogviszonyban még alkalmazandó - 1988. évi VI. tv. (Gt.) 161. §-ának (3) bekezdése megfogalmaz.

Az elsőfokú bíróság 7. sorszámú ítéletében a felperes keresetét elutasította, és a felperest 5.000,-Ft perköltség megfizetésére kötelezte az alperes javára, mert álláspontja szerint a társasági szerződést módosító okiratban megjelölt apport teljes mértékben megfelelt a Gt. 161. §-ának (3) bekezdésében írt követelményeknek. Az időleges üdülőhasználati jog ugyanis olyan vagyoni értékű jog, amely végrehajtható, és harmadik személy hozzájárulásához nem kötött. Az alperesi kft. - amelyet a szövetkezet tagként nyilvántartásba is vett - jogszerűen szerezte meg apportálás jogcímén az időleges üdülőhasználati jogot. Annak pedig nincs jelentősége, hogy utóbb az alperest a szövetkezetből esetleg kizárják, il1etve hogy tagsági viszonya a jövőben miként alakulhat a szövetkezet megszűnése esetén.

A felperes - a Legfőbb Ügyészség által fenntartott-fellebbezésében a 7. sorszámú ítélet megváltoztatását és a változás bejegyző végzés hatályon kívül helyezését kérte. Álláspontja szerint a szövetkezetekről szóló 1992. évi I. tv. (Szvt.) 108. §-ának (2) bekezdéséből és 105. §-ának (1) bekezdéséből következően az üdülőhasználati jog csak adásvétel, ajándékozás vagy öröklés útján szerezhető meg, apportálás jogcímén nem. Az alperes nem rendelkezhet szabadon használati jogával, mert az átruházáshoz a szövetkezet egyetértése szükséges, a használati jog jogosultjának tagként is be kell lépnie a szövetkezetbe, és a tagsági jogviszony megszűnése esetén - pl. kizárás vagy a szövetkezet jogutód nélküli megszűnése következtében - a használati jog is megszűnik. Az alperes használati joga nem is kizárólagos, mert csak egy adott egységre és csak meghatározott időre áll fenn jogosultsága, ezért az ingatlan-nyilvántartásba be sem jegyezhető. Nem felel meg az időleges üdülőhasználati jog a végrehajthatóság követelményeinek sem. Végrehajtás alól mentes vagyontárgy nem foglalható le az 1994. évi LIII. tv. szerint, és felszámolás esetén nem minősül az adós vagyonához tartozó vagyontárgynak sem.

Az alperes az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte.

A fellebbezés nem alapos.