BH 2016.7.174 I. A sportegyesület munkavállalója számára a jogviszony megszűnésekor az egyesület szponzora részéről juttatott személygépkocsi közös-, illetve különvagyoni jellege a házastársak közötti elszámolás során.

II. A felsőfokú tanulmányok biztosítása érdekében harmadik személy által kifizetett tandíj ajándék jellege, illetve visszakövetelhetősége [1952. évi IV. tv. (Csjt.) 28. § (1) bek. b) pont, Ptk. 579. §, 582. § (3) bek., 1952. évi III. tv. (Pp.) 164. § (1) bek., 206. § (1) bek.].

[1] A felperes és az I. rendű alperes 1991-től élettársakként, 1994. július 15. napjától házastársakként éltek együtt, kapcsolatukból két gyermek született. A házastársak hosszabb ideig külföldön éltek, az I. rendű alperes sportolóként dolgozott, a felperes alkalmi munkákat végzett és Magyarországon levelező tagozaton jogi tanulmányokat folytatott. Az I. rendű alperes 1994-ben és 1995-ben sportbaleseteket szenvedett, a külföldi biztosítótól 1997-ben és 1999-ben egyösszegű juttatásokban, illetőleg járadékban részesült. Az őt igazoló külföldi sportegyesület megszűnését követően a korábban használatába adott O. V. típusú személygépkocsi a tulajdonába került.

[2] A házastársak az együttélés alatt azonos arányú közös tulajdonként több ingatlant szereztek. 1997. áprilisában megvásárolták az Sz. város, L. úti lakást, majd felújították. Az ingatlant 2002 márciusában értékesítették, majd megvették az Sz. város, S. utcai társasházi lakást (továbbiakban: S. utcai lakásingatlan) és az egyik gépkocsitárolót. A lakás vételárának egy részét a II. rendű alperestől felvett kölcsönből fedezték, a tároló a további alperesekkel osztatlan közös tulajdonban áll. A házasfelek 2000 augusztusában T.-n vásároltak egy zártkerti ingatlant és azon beruházásokat végeztek.

[3] Az életközösség alatt az I. rendű alperes főiskolai tanulmányokat folytatott, a teljes 573 000 forint összegű tandíjat a felperes édesanyja egyenlítette ki és vejét a vizsgákra rendszeresen felkészítette.

[4] A házastársak életközössége 2008. december 17-én megszűnt, 2009. február 1-jén a felperes a gyermekekkel együtt az S. utcai lakásingatlanból elköltözött. 2009 októberében élettársi kapcsolatot létesített és beköltözött élettársa ingatlanába. A felperes elköltözése óta a lakást és a teremgarázst az I. rendű alperes tartja birtokában, fizeti a II. rendű alperestől egy H. típusú személygépkocsira felvett kölcsön részleteit, a biztosítási díjakat, és a közös költséget.

[5] A felperes keresetében a házastársi közös vagyon megosztása keretében a fenti ingatlanokra vonatkozóan többlet-tulajdoniigényt érvényesített - többek között -, annak megállapítását kérte, hogy az S. utcai lakásingatlanon a házastársak tulajdonszerzése a felperesre kedvezőbb 5254/10000 - 4746/10000 arányú. A módosított tulajdoni hányada alapján kérte a lakásingatlan, illetve a garázs közös tulajdonának megszüntetését és az I. rendű alperestől többlethasználati díjat igényelt 2009. február 1. napjától kezdődően a közös tulajdon megszüntetéséig az S. utcai lakásingatlant és a teremgarázst illetően. Keresete ténybeli alapjaként arra hivatkozott, hogy lakás elhagyására az I. rendű alperes tettleges magatartása miatt, illetve azért kényszerült, mert alappal tartott az újabb bántalmazástól. Az I. rendű alperes védekezése szerint a felperes a lakásból kényszerítő körülmény nélkül önként, más személlyel létesített kapcsolata miatt távozott. A lakásban csak egy szobát és a kiszolgálóhelyiségeket használja.

[6] A felperes engedményezés alapján, ajándék visszakövetelése jogcímén 1 273 000 forint megfizetésére kérte kötelezni az I. rendű alperest, amelyből 573 000 forint az édesanyja által az I. rendű alperes főiskolai tanulmányaira kifizetett tandíj és 700 000 forint a részére adott, a vizsgákra felkészítő órák díja. Állította, hogy édesanyja a házasság tartósságába vetett bizalomra tekintettel nyújtotta az ajándékot, feltevése az I. rendű alperes magatartása miatt véglegesen meghiúsult. Az I. rendű alperes álláspontja szerint az ajándék nem követelhető vissza, mivel az ajándékozó a juttatást nem kötötte feltevéshez.

[7] Az I. rendű alperes viszontkeresettel maga is kérte az ingatlanokra többlet-tulajdonihányadának megállapítását és - többek között - 2009. február 1-jétől a közös tulajdon megszüntetéséig többlethasználati díjat igényelt a zártkerti ingatlan után. Az S. utcai lakásingatlanban a felperes tulajdoni hányadát 8/200, saját tulajdoni illetőségét 192/200 részben határozta meg. Arra hivatkozott, hogy a különvagyonát képező O. V. gépjármű 1996. nyár végi értékesítéséből befolyt eladási árából fedezték az L. úti ingatlan vételárának túlnyomó részét. Az S. utcai lakásingatlan vételáránál pedig a korábbi lakás eladási ára részben felhasználásra került. Állította, hogy a gépkocsit sportegyesülete és a munkaszerződése 1995. évi megszűnésekor az egyesület szponzorától személyes búcsúajándékként kapta. A felperes viszont arra hivatkozott, hogy a gépkocsi az I. rendű alperes munkaviszonyával összefüggő közös vagyoni juttatás volt.

[8] Az elsőfokú bíróság ítéletével - többek között - megállapította, hogy az S. utcai lakásingatlannak a felperes 494/1000, míg az I. rendű alperes 506/1000 arányban a tulajdonosa. A közös tulajdont megszüntette, a felperes tulajdoni hányadát az I. rendű alperes tulajdonába adta és 2009. február 1. napjától kezdődően a megváltási ár megfizetésének időpontjáig havi 29 887 forint többlethasználati díj, továbbá a 2014. április 30-ig elszámolt 1 882 881 forint hátralék megfizetésére kötelezte. Meghatározta a teremgarázson, illetőleg a zártkerti ingatlanon a házastársak tulajdoni részesedésének mértékét és az ingatlanok közös tulajdonát megszüntette. Az I. rendű alperest a garázs, a felperest a zártkerti ingatlan után 2009. február 1. napjától a megváltási ár megfizetésének időpontjáig kötelezte többlethasználati díj, illetőleg a hátralékos díj megfizetésére.

[9] A felperes és az I. rendű alperes fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét - részben újraszövegezve - fellebbezett részében részben megváltoztatta. Többek között megállapította, hogy az S. utcai lakásingatlanon a felperes tulajdoni hányada 43/100, az I. rendű alperesé 57/100. A közös tulajdon megszüntetésével a felperes 43/100 tulajdoni illetőségét adta az I. rendű alperes tulajdonába, a II. rendű alperes jelzálogjogának változatlanul hagyása mellett. A teremgarázson fennálló közös tulajdont az I. rendű alperes és a felperes egymás közötti viszonyában szüntette meg akként, hogy a felperes 21/628 tulajdoni illetősége került az I. rendű alperes tulajdonába. A IV-XXII. rendű alpereseket kötelezte ennek tűrésére. A zártkerti ingatlanból az I. rendű alperes 18/100 tulajdoni hányadát adta a felperes tulajdonába és az I. rendű alperest 60 napon belül 4 932 649 forint megfizetésére kötelezte.

[10] A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő - a felülvizsgálati eljárásban tartott tárgyaláson pontosított - felülvizsgálati kérelmet, amelyben a jogerős ítélet részbeni hatályon kívül helyezését és a jogszabályoknak megfelelő új határozat meghozatalát kérte. Eszerint a Kúria az S. utcai lakásingatlanon a tulajdoni hányadát 494/1000 részre, az ingatlan többlethasználati díját 2009. február 1. napjától 2015. augusztus 12. napjáig, az I. rendű alperes tulajdonjogának ingatlan-nyilvántartási bejegyzéséig havi 29 887 forintra, a lejárt és hátralékos használati díjat 2 689 830 forintra emelje fel, figyelemmel a különvagyonát képező O. V. személygépkocsi ingatlanvételnél felhasznált - javára elszámolható - vételár összegére is. Kötelezze az I. rendű alperest további 1 289 728 forint megváltási ellenérték, és ajándék visszakövetelése jogcímén az I. rendű alperes tandíjára kifizetett 573 000 forint, továbbá az ügyvédi munkadíjat terhelő, áfával emelt első- és a másodfokú perköltség, valamint az ügyvédi munkadíjból álló felülvizsgálati eljárási költség megfizetésére.