BH 2011.3.79 A végrehajtási iroda a helyi iparűzési adó alanya [1990. évi C. tv. 3. §, 35. §, 52. §, 1995. évi CXVII. tv. 3. §, 17. §].

Pertörténet:

Miskolci Törvényszék K.21783/2009/5., Kúria Kfv.35086/2010/6. (*BH 2011.3.79*)

***********

A Megyei Jogú Város Önkormányzat Jegyzője (a továbbiakban: elsőfokú hatóság) a 2008. május 30. napján kelt fizetési meghagyásával a felperest - a 2007. évben benyújtott helyi iparűzési adóbevallásában kimutatott vállalkozói szintű adóalap összegére figyelemmel - 2008. évre 466 400 Ft helyi iparűzési adóelőleg megfizetésére kötelezte.

A fellebbezés folytán eljárt alperes a 2008. július 25. napján kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Indokolása szerint a M. Megyei Jogú Város Önkormányzatának a helyi iparűzési adóról szóló módosított 61/2001. (XII. 12.) számú rendeletének (a továbbiakban: Önk. r.) 1. § (2) bekezdése a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (a továbbiakban: Htv.) 35. §-ának (2) bekezdésével összhangban kimondja, hogy az iparűzési adó alanya a vállalkozó. A Htv. 52. § 26. pontjának a) alpontja értelmében vállalkozó a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvényben (a továbbiakban: Szja. tv.) meghatározott egyéni vállalkozó, továbbá a c. alpont értelmében a jogi személy. Az Szja. tv. 3. §-ának 17. pont c) alpontja alapján egyéni vállalkozó az önálló bírósági végrehajtó a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvényben (a továbbiakban: Vht.) meghatározott tevékenysége tekintetében. A Vht. 254/A. §-ának (1), (2) bekezdései szerint a végrehajtó iroda az önálló bírósági végrehajtói tevékenység végzésének elősegítésére alapított, jogi személyiséggel rendelkező szervezet, amelynek alapítására, nyilvántartására, működésére, ellenőrzésére, megszűnésére, és tagjainak felelősségére a gazdasági társaságokról szóló 1997. évi CXLIV. törvény (a továbbiakban: Gt.) a korlátolt felelősségű társaságra vonatkozó szabályait kell alkalmazni. E törvényi rendelkezések az alperes szerint azt jelentik, hogy az önálló bírósági végrehajtó, valamint a végrehajtó iroda is alanya a helyi iparűzési adónak, így az adó megállapítása a felperes terhére jogszerűen történt.

Utalt még az alperes arra, hogy az igazságügyi alkalmazottak szolgálati jogviszonyáról szóló 1997. évi CXVIII. törvény 1. §-ának (1) bekezdése alapján igazságügyi jogviszony létesíthető a bíróságokkal, és a Vht. 256. §-ának (1) bekezdése szerint a megyei bírósági végrehajtó a megyei bíróságnál szolgálati viszonyban álló bírósági tisztviselő. A bírósági szolgáltatásban való közreműködésre történt felperesi hivatkozásnak tehát a megyei bírósági végrehajtókra vonatkozóan van relevanciája, az önálló bírósági végrehajtók vonatkozásában nincs.

A felperes keresetében az adóhatározatok hatályon kívül helyezését kérte. Álláspontja szerint az alperes eljárása során figyelmen kívül hagyta az Önk. r. 1. §-ának (1), (3) bekezdéseit, a Htv. 35. §-ának (1) bekezdését, 36. §-át, a Htv. 52. §-ának 26. pontját, a Vht. 1995. évben hatályban volt 232. §-át, 254. §-át, a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 1997. évi LXVI. törvény (a továbbiakban: Bszi.) 95. §-át, 97. §-ának (4) bekezdését. Kifejtette, hogy a bírósági végrehajtó által végzett, az államszervezet igazságszolgáltatási ágába betagozódott - a polgári ügyben, munkaügyi vitában hozott marasztaló határozat és bírósági egyezség, valamint a büntetőügyben hozott, vagyoni kötelezettséget megállapító határozat végrehajtására vonatkozó - feladatkör nemperes eljárás keretében történő ellátása nem minősül iparűzési tevékenységnek. Közhatalmú feladatot lát el; jövedelme nem saját tehetségétől, rátermettségétől, piaci pozíciójától, marketingjétől függ, forgalma növelése érdekében nem vehet igénybe semmilyen eszközt (pl. reklám); díjazását jogszabály meghatározza meg. Tevékenységét nem a saját kockázatára, és nem üzletszerűen végzi. Iparűzési tevékenység hiányában a bírósági végrehajtó nem lehet alanya a helyi iparűzési adónak, vele szemben iparűzési adó megfizetésére vonatkozó fizetési meghagyás nem hozható.

Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította. Indokolásában a Vht. 1. §-a, 245. §-a, a Bszi. 97. § (3)-(4) bekezdései alapján megállapította, hogy a végrehajtói tevékenység az igazságszolgáltatás része, nemperes eljárás keretében csak jogszabályi felhatalmazással gyakorolható, és a végrehajtót díj, illetve költségtérítés illeti meg. E jogszabályi rendelkezésekből azonban önmagukban nem következik az, hogy a végrehajtói tevékenység nem tartozna a Htv. hatálya alá. A végrehajtói tevékenység gazdasági tevékenység is azon összefüggésben, hogy a tevékenység ténylegesen nyereség, illetve jövedelemszerzésre irányul. A tevékenységet a végrehajtó saját nevében és kockázatára üzletszerűen végzi, mivel a jövedelmet nemcsak az adós anyagi viszonyai, és a végrehajtandó összeg befolyásolja, hanem a végrehajtó tevékenységének sikeressége és eredményessége is.

Hangsúlyozta, hogy a végrehajtó adóalanyiságát az adójogszabályok alapján kell vizsgálni. Figyelemmel arra, hogy a tevékenysége, mint a bírósági eljárás utolsó szakasza, részben hatósági tevékenység, azonban egyértelműen vállalkozói tevékenységnek minősül, amely alapján a felperes üzletszerű gazdasági tevékenységet végez. Ezt alátámasztja egyébként a társasági adóról és osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tao. tv.) 1. §-ának (1) bekezdése, valamint 2. §-ának (2) bekezdés d) pontja is.

A felperes felülvizsgálati kérelmében az ítélet hatályon kívül helyezését és a keresete teljesítését kérte. Álláspontja szerint az ítélet sérti az alkalmazott jogszabályokat, amelyek téves értelmezésének eredményeként az elsőfokú bíróság jogsértő ítéletet hozott. Lényegében megismételte és fenntartotta a kerestében foglaltakat. Hangsúlyozta, hogy a közhatalmi tevékenység nem értékelhető gazdasági, vállalkozási tevékenységnek. Az elsőfokú bíróság tévesen utalt a Tao. tv.-re és annak meghatározott rendelkezésére, mivel a társasági adó szabályai nem irányadóak a helyi adók szempontjából.

Az alperes érdemi ellenkérelmében az ítélet hatályában fenntartását kérte.