BH+ 2011.2.61 A végrehajtási jog elévülése mindaddig nyugszik, amíg az előjegyzésbe vett és kielégítési sorrendbe állított letiltás megkezdése elől el nem hárul az akadály [Ptk. 326. §, 1994. évi LIII. tv. 57. §].

A felülvizsgálati kérelem szempontjából jelentős tényállás szerint az alperes jogelődje, a T.-i Takarékszövetkezet 1994. július 13. napján - jogerős fizetési meghagyás alapján - végrehajtási lap kibocsátását kérte a felperes ellen 446 228 forint kölcsöntartozásnak és járulékainak a megfizetésére. Az önálló bírósági végrehajtó (a továbbiakban: végrehajtó) 1997. április 2-án letiltást bocsátott ki a tartozás teljes összegére, a letiltást a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság 1997. április 22-én a perbelit megelőző tartozás miatt előjegyzésbe vette, és kielégítési sorrendbe állította. A végrehajtó 1997. július 9-én elárverezte a felperes ingatlanát, 1997. augusztus 26-án felosztási tervet készített (amely szerint a perbeli tartozás a járulékokkal 994 660 forintot tett ki, és 123 137 forinttal csökkent), november 14. napján díjjegyzéket állított ki, további végrehajtási cselekményt nem végzett. Az alperes jogelődjének a végrehajtóhoz 1999. augusztus 31. napján benyújtott kérelmére a végrehajtást foganatosító bíróság 1999. november 3. napján határozott a végrehajtást kérő jogutódjának megállapításáról. Mivel elhárult az akadály az addig előjegyzésben tartott letiltást elől, a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság 2005. augusztus 29-én tájékoztatást kért a tartozás fennállásáról a végrehajtótól, 2007 decemberétől pedig megkezdte a letiltást. 2005. augusztus 29-től a végrehajtási cselekmények ismét folyamatosak.

A felperes keresetében elévülésre hivatkozással kérte a perbeli végrehajtás megszüntetését. Álláspontja szerint a végrehajtási jog az 1997. július 9-i árveréstől számított öt év leteltével elévült, mert 2005. augusztus 30-ig nem történtek az elévülést megszakító végrehajtási cselekmények. Az alperes érdemi ellenkérelme a kereset elutasítására irányult.

Az elsőfokú bíróság ítéletével helyt adott a keresetnek. Indokolása szerint a követeléssel való rendelkezés (az engedményezés és a jogutódlás megállapítása) nem a végrehajtás érdekében tett intézkedés, nem szakította meg a végrehajtási jog elévülését, ezért az bekövetkezett.

A másodfokú bíróság megváltoztatta az elsőfokú bíróság ítéletét és elutasította a keresetet. Döntését azzal indokolta, hogy a jogutódlás megállapítása érdekében 1999-ben tett intézkedések - a BDT 2008. 108. számon közzétett eseti döntésben kifejtettek szerint - megszakították a végrehajtási jog elévülését, azonban az adott esetben nem ennek, hanem a letiltás előjegyzésének és sorrendbe állításának van döntő jelentősége, mert ezzel a végrehajtás alá vont követelés "teljesítésre készenléti állapotban volt, a végrehajtó külön intézkedése nélkül folyamatosan… számítani lehetett a… levonásra". A végrehajtás az 1997. július 9-i árveréssel csak ügyviteli szempontból vált befejezetté, ugyanakkor a fennálló tartozás nem volt behajthatatlan, hiszen az adós lefoglalható vagyona a letiltás kibocsátásával lefoglalásra került és minden egyes "juttatás kifizetéskori vizsgálata által a végrehajtás gyakorlatilag folyamatos volt". Végrehajtási cselekményeket ugyanis nem csak a végrehajtó végez: ilyen cselekménynek minősül, ha a letiltást foganatosító harmadik személy (a "harmadadós") a letiltást "foganatosításra kész állapotban" tartja, amely a végrehajtási jog elévülésének akadálya. Kihangsúlyozta a másodfokú bíróság, hogy a végrehajtást kérőt nem terheli mulasztás, és az ingatlanra bejegyzett végrehajtási jog elévülését összehasonlítva a "sorban álló" letiltással, a letiltás foganatosításához nem szükséges sem a végrehajtást kérő újabb kérelme, sem a végrehajtó újabb intézkedése: a "harmadadós" jogszabályi kötelezettsége alapján folyamatosan vizsgálja a letiltás lehetőségét, ezáltal megszakítva az elévülési időt.

A jogerős ítélet ellen - hatályon kívül helyezése és az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyása, költségeinek megtérítése végett - a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. Fenntartotta azt az álláspontját, hogy az 1997. július 9-i árverést követően több mint öt év telt el "tényleges" végrehajtási cselekmény nélkül, így az elévülés bekövetkezett. Kihangsúlyozta: a letiltás nyilvántartásba vétele nem végrehajtási cselekmény; a jogerős ítéletben kifejtett álláspont azt eredményezné, hogy a kifizető nyilvántartásában szereplő, "befogadott" letiltás esetén soha nem következhetne be az elévülés. Az elévülést kizárólag a végrehajtást kérő akadályozhatta volna meg, mégpedig azzal, hogy ha végrehajtási cselekmény foganatosítását kéri. A letiltás előjegyzésbe vétele nem eredményezte a végrehajtás nyugvását sem, hiszen nem a letiltás volt a végrehajtás egyetlen lehetséges formája. Az előjegyzés nem jelentette a végrehajtás "folyamatban létét", hiszen a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság nem kísérelte meg minden hónapban a levonást, ez nem is volt kötelezettsége: a letiltás megérkezésekor tájékoztatást adott ki annak akadályáról és csak akkor "vette elő" ismét, amikor a megelőző letiltás befejeződött, a "készenléti állapot" pedig nem járhat az elévülés folyamatos megszakadásával. Kiemelte annak jelentőségét, hogy a 2000. december 19-i engedményezés alapján a bíróság csak 2007. január 9. napján határozott a jogutódlásról.

Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem nyújtott be.

A felülvizsgálati kérelem nem alapos.

A felülvizsgálati kérelem indokai kapcsán - a jogerős ítélet indokaival egyezően - előre bocsátja a Legfelsőbb Bíróság, hogy a jogutódlás megállapítása iránti kérelem, valamint a jogutódlást megállapító bírósági határozat a Vht.57.§ (4) bekezdésének körébe tartozó, a végrehajtás előbbre vitelét szolgáló végrehajtási cselekmények, amelyek megszakítják a végrehajtási jog elévülését. (Erre vonatkozóan a jogerős ítéletben említett, BDT. 2008.108. számon közzétett döntéssel egyező tartalmú a Legfelsőbb Bíróság BH 2009. 113. számon közzétett határozata.) Ennek megfelelően az adott esetben a végrehajtási jog elévülése a jogutódlás megállapításáról 1999. november 3. napján meghozott határozattal megszakadt, és újra kezdődött. Mivel az ezt követő újabb végrehajtási eseményre csupán 2005. augusztus 29-én került sor, a perben eljárt bíróságoknak abban a kérdésben kellett állást foglalniuk, hogy 1999. november 3. és 2005. augusztus 29. között bekövetkezett-e a végrehajtási jog elévülése, ha a letiltás "sorban állt", azaz letiltás előjegyzésben tartása gyakorolt-e, és ha igen, milyen joghatást a végrehajtási jog elévülésére.

A Vht. - mindkét fokon eljárt bíróság ítéletének indokolásában idézett - 57.§ (1) bekezdéséből az következik, hogy a végrehajtás alá vont követelésre annak a jogágnak az elévülési szabályait kell alkalmazni, amelynek körébe az adott követelés tartozik, így a perbeli követelés elévülésére a Ptk. 324-327.§-ába foglalt rendelkezések irányadók (természetesen a Vht. 57. § (4) bekezdésében foglalt kifejezett, valamint a végrehajtási eljárás sajátosságaiból eredő további eltérésekkel). Mindezek szerint az adott esetben alkalmazásra kerül az elévülés nyugvásának a Ptk. 326. § (2) bekezdésébe foglalt előírása is.