3121/2024. (III. 22.) AB végzés
alkotmányjogi panasz visszautasításáról
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
végzést:
Az Alkotmánybíróság a Debreceni Törvényszék 1.Bpkf.357/2023/12. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
Indokolás
[1] 1. Az indítványozó személyesen eljárva alkotmányjogi panaszt terjesztett elő. Az indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján kérte a Debreceni Járásbíróság 80.Bpk.618/2023/8. számú végzése és a Debreceni Törvényszék 1.Bpkf.357/2023/12. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését.
[2] 1.1. Az indítványozó magánindítványára megindult rágalmazás vétsége miatti büntetőeljárást a Debreceni Járásbíróság 80.Bpk.618/2023/8. számú végzésével megszüntette. Az indítványozó álláspontja szerint a feljelentett által írt, internetes hírportálon megjelent cikk az indítványozó becsületének csorbítására alkalmas közlést tartalmazott. A cikk egy a Nyíregyházi Törvényszék előtt folyamatban lévő büntetőeljárásról tudósított, amelyben az indítványozó vádlottként szerepelt. Az elsőfokon eljáró bíróság végzése ellen az indítványozó elsődlegesen a feljelentett büntetőjogi felelősségének megállapításáért, másodlagosan az elsőfokú végzés megváltoztatásáért, harmadlagosan az elsőfokú végzés hatályon kívül helyezéséért fellebbezett. Negyedlegesen fellebbezésében arra kérte a Debreceni Törvényszéket, hogy utasítsa a Debreceni Járásbíróságot új eljárás lefolytatására. A másodfokon eljáró Debreceni Törvényszék 1.Bpkf.357/2023/12. számú végzésével az elsőfokú bíróság döntését helybenhagyta. A törvényszék megállapította, hogy az elsőfokon eljáró járásbíróság körültekintő vizsgálatot végzett azzal kapcsolatban, hogy a feljelentett cselekménye alkalmas-e a rágalmazás vétsége elkövetésének megállapítására. A másodfokú bíróság a BH1993. 595. pontjára hivatkozva megállapította, hogy a feljelentett cselekmény nem jogellenes, ezért a fellebbezésben kérelmezett valóság bizonyítására nem kerülhetett sor.
[3] 1.2. Az indítványozó ezt követően nyújtott be alkotmányjogi panaszt a Debreceni Járásbíróság 80.Bpk.618/2023/8. számú és a Debreceni Törvényszék 1.Bpkf.357/2023/12. számú végzése ellen. Indítványában az Alaptörvény II. cikkére, a VI. cikk (1) bekezdésére, a IX. cikk (1)-(2) és (4) bekezdéseire hivatkozva indítványozta a végzések megsemmisítését, mert álláspontja szerint a cikk nem minősült bűnügyi tudósításnak, így nem illeti meg a véleménynyilvánítás és a sajtószabadság körében a fokozott alapjogi védelem. Az indítványozó alkotmányjogi panaszában előadta továbbá, hogy álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a tényállás tisztázási kötelezettségének nem tett eleget, a másodfokú bíróság pedig nem vizsgálta annak a kérdését, hogy az újságcikk valamely része megvalósította-e a rágalmazás bűncselekményének tényállását. Az indítványozó véleménye szerint egy bűnügyi tudósítás egyébként sem vezethet oda, hogy a mögött megbújva egy személy becsületének csorbítására alkalmas tényközlés történjen a büntetőjogi felelősség megállapításának lehetőségét kizárva.
[4] 2. Az Alkotmánybíróság az Abtv. 56. § (1) bekezdése alapján mindenekelőtt az alkotmányjogi panasz befogadhatóságáról dönt. Az Alkotmánybíróság tanácsban eljárva először azt vizsgálta meg, hogy az alkotmányjogi panasz megfelel-e a törvényben előírt befogadhatósági feltételeknek.
[5] 2.1. Az indítványozó az Abtv. 27. §-a alapján terjesztette elő az alkotmányjogi panaszt. Az alkotmányjogi panaszt az Abtv. 30. § (1) bekezdése szerint hatvan napon belül kell benyújtani. Az indítványozó a panaszt a törvényi határidőn belül terjesztette elő. Az Abtv. 27. §-a alapján alkotmányjogi panaszt az ügy érdemében hozott vagy a bírósági eljárást befejező egyéb döntéssel szemben lehet benyújtani. Az indítványozó jogosultnak és érintettnek is tekinthető, mivel saját egyedi ügyével összefüggésben terjesztette elő alkotmányjogi panaszát.
[6] Az alkotmányjogi panasz az Abtv. 52. § (1) bekezdésében foglalt további formai követelményeknek is megfelel, mert tartalmazza az Alkotmánybíróság hatáskörét megalapozó törvényi rendelkezést (az Abtv. 27. §-át), a támadott bírósági határozatok megjelölését, az Alaptörvény sérülni vélt rendelkezéseit [II. cikk, a VI. cikk (1) bekezdése valamint a IX. cikk (1)-(2) és (4) bekezdése]. Az indítvány kifejezett kérelmet tartalmaz továbbá abban a tekintetben, hogy az Alkotmánybíróság állapítsa meg a támadott bírósági határozatok alaptörvény-ellenességét és semmisítse meg azokat. Az indítványozó jogorvoslati lehetőségeit kimerítette, így az indítvány e tekintetben is megfelel a törvényi feltételeknek.
[7] 2.2. Az Abtv. 29. §-a szerint az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén fogadja be.
[8] 3. Az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló eljárással kapcsolatban a következőket állapította meg.
[9] Az indítványozó alkotmányjogi panaszában a járásbíróság és a törvényszék végzésének alaptörvény-ellenességét állította. Az alkotmányjogi panaszában előadta, hogy a bíróságok nem derítették fel a tényállást teljes körűen, utalva például arra, hogy nem kérték be a Nyíregyházi Törvényszék előtt lezajlott, az indítványozót érintő büntetőeljárás jegyzőkönyvét. Az indítványozó alapvető alkotmányossági kérdésként hivatkozik indítványában arra, hogy a nem hiteles és hivatalos, hanem informális forrásból szerzett információkon alapuló tudósítás nem minősül bűnügyi tudósításnak ezért nem élvezi a véleménynyilvánítás és sajtószabadság alapjogokhoz fűződő alapjogi védelmet. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítvány által állított kifogások nem alkotmányossági, hanem törvényességi kérdésekre vonatkoznak, a bíróságok jogértelmezését, jogalkalmazását vonják kritika alá. Az indítvány a támadott határozatokban foglalt döntést magát (annak hátrányos voltát) tekinti alapjogi sérelemnek, a döntés Alkotmánybíróság általi megváltoztatása érdekében.
[10] Az Alkotmánybíróság jelen ügyben is hangsúlyozza, hogy az Alaptörvény 24. cikk (1) bekezdésének értelmében az Alaptörvény védelmének legfőbb szerveként az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdésének d) pontja alapján a bírói döntéseket csak az alkotmányosság szempontjából ellenőrizheti, és jogköre a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség vizsgálatára és kiküszöbölésére korlátozódik, ezért a bírói döntés irányának, a bizonyítékok bírói mérlegelésének és értékelésének, illetve a bírósági eljárás teljes egészének ismételt felülbírálatára már nem rendelkezik hatáskörrel (3231/2012. (IX. 28.) AB végzés, Indokolás [4]). Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint a jogszabályokat a bíróságok értelmezik, az Alkotmánybíróság csak az értelmezési tartomány alkotmányos kereteit jelölheti ki. Ez a jogkör azonban nem teremthet alapot arra, hogy minden olyan esetben beavatkozzon a bíróságok tevékenységébe, amikor olyan (állítólagos) jogszabálysértő jogalkalmazásra került sor, mely egyéb eszközzel már nem orvosolható (lásd például: 3145/2015. (VII. 24.) AB határozat, Indokolás [55]; legutóbb: 3042/2024. (II. 9.) AB végzés, Indokolás [12]).
[11] Az Alkotmánybíróság a konkrét ügy körülményeinek vizsgálata során megállapította, hogy a bíróságok részletesen kitértek a bűnügyi tudósítás formai és tartalmi ismérveire, annak a véleménynyilvánítás szabadságával való összefüggésére. A bíróságok döntésük indokolásában hivatkoztak a hazai és a nemzetközi joggyakorlatra is [pl. Kúria Bfv.1304/2012/3. számú ítélete; EJEB Karsai kontra Magyarország (5380/07), 2009. december 1.]. A másodfokú bíróság részletesen indokolta azt is, hogy mivel a feljelentett cselekményét nem találta jogellenesnek, ezért a feljelentésben foglalt bűncselekmény megállapíthatóságának hiányában a valóság bizonyítására nem kerülhetett sor.
[12] Jelen ügyben is emlékeztetni szükséges arra, hogy a "bírói döntés elleni alkotmányjogi panasz nem tekinthető a bírósági szervezeten belül jogorvoslattal (már) nem támadható bírói határozatok által okozott valamennyi jogsérelem orvoslása eszközének" (lásd hasonlóan például: 3107/2016. (V. 24.) AB végzés, Indokolás [35]; 3493/2021. (XI. 30.) AB végzés, Indokolás [24]). Önmagában az a tény, hogy az indítványozó valamely kérdésben (jelen esetben a bűnügyi tudósítás természetét, valamint a bizonyítási kérdéseket illetően) nem osztja az ügyben eljáró bíróság jogi álláspontját, illetőleg az indítványozó szerint valamely jogszabályi rendelkezést az eljáró bíróság megsértette, még nem vet fel sem alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést, sem a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kételyét, függetlenül az indítványozó érveinek helytállóságától vagy azok esetleges helytelenségétől (lásd például: 3275/2022. (VI. 3.) AB végzés, Indokolás [21]). Az, hogy az indítványozó az egyébként megindokolt bírósági döntést megalapozatlannak, okszerűtlennek és magára nézve sérelmesnek tartja, az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint nem értékelhető alkotmányossági kérdésnek. Az Alkotmánybíróság nem vizsgálja, hogy a bírói döntés indokolásában megjelölt bizonyítékok és megjelenő érvek megalapozottak-e, a jogalkalmazó helytállóan értékelte-e ezeket a bizonyítékokat és érveket, a konkrét ügyben a bírói mérlegelés eredményeként megállapított tényállás, valamint az abból levont következtetés megalapozott-e (elsőként lásd: 3003/2012. (VI. 21.) AB végzés, Indokolás [4]; a legutóbbi gyakorlatból lásd például: 3427/2020. (XI. 26.) AB végzés, Indokolás [12]; 3493/2021. (XI. 30.) AB végzés, Indokolás [25]).
[13] Az Alkotmánybíróság a fentiekre tekintettel megállapította, hogy az alkotmányjogi panasz nem vetett fel alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést, valamint az indítvány nem támasztotta alá a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kételyét.
[14] 4. Az Alkotmánybíróság mindezen érvek alapul vételével az alkotmányjogi panaszt az Abtv. 56. § (1)-(3) bekezdések alapján eljárva, az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján visszautasította.
Budapest, 2024. március 5.
Dr. Horváth Attila s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
Dr. Juhász Imre s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Juhász Miklós s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Szabó Marcel s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Varga Réka s. k.,
előadó alkotmánybíró
Alkotmánybírósági ügyszám: IV/2322/2023.