16/1995. (III. 13.) AB határozat

az egyes tömegközlekedési vállalatok utasainak kötelező baleset- és poggyászbiztosításáról szóló 14/1980. (V. 17.) MT rendelet, valamint a 11/1980. (V. 17.) PM rendelet alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítvány alapján meghozta a következő

határozatot:

Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy az egyes tömegközlekedési vállalatok utasainak kötelező baleset- és poggyászbiztosításáról szóló 14/1980. (V. 17.) MT rendelet, valamint a 11/1980. (V. 17.) PM rendelet alkotmányellenesek, ezért azokat 1995. november 30. napjával megsemmisíti.

Az Alkotmánybíróság határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi.

INDOKOLÁS

I.

Az indítványozó álláspontja szerint az egyes tömegközlekedési vállalatok utasainak kötelező baleset- és poggyászbiztosításáról szóló 14/1980. (V. 17.) MT rendelet (a továbbiakban: MT rendelet), valamint az ennek végrehajtásáról szóló, a baleset- és poggyászbiztosítás feltételeit meghatározó 11/1980. (V. 17.) PM rendelet (a továbbiakban: PM rendelet) alkotmányellenes, ezért kéri azok megsemmisítését.

Az indítványozó azt sérelmezi, hogy az utas- és poggyászbiztosításokat az összes magyarországi helyközi járat esetében kötelező jelleggel az Állami Biztosító köti meg. A támadott MT rendelet 1. §-a szerint ugyanis a Magyar Államvasutak, a Győr-Sopron-Ébenfurti Vasút, a Magyar Hajózási Rt. belföldi és a Volán Tröszt helyközi járatainak utasai e rendelet erejénél fogva az Állami Biztosítónál baleset- és poggyászbiztosításban részesülnek.

A rendelet 2. §-a ad felhatalmazást a pénzügyminiszternek arra, hogy a baleset- és poggyászbiztosítás biztosítási feltételeit rendeletben szabályozza. Ennek alapján, tehát az MT rendelet végrehajtásaként került kiadásra az indítvánnyal ugyancsak támadott PM rendelet.

A rendeletek kibocsátásának idején Magyarországon egyetlen, monopolhelyzetben levő biztosító működött, a sérelmezett jogszabály ezért az ebbe a körbe tartozó összes biztosítási szerződés megkötésére ezt az egyetlen biztosítót jogosította, és egyúttal kötelezte is. 1986. július 1-jével a biztosítási piac állami szintű szétosztásával másik biztosító létrehozására került sor, majd a piacgazdaság alkotmányi biztosítását követően ugrásszerűen megnőtt a biztosítók száma. Ma már több mint tíz biztosítótársaság működik a biztosítási piacon.

Az indítványozó álláspontja szerint az általa támadott jogszabályok ellentétesek az Alkotmány 9. § (2) bekezdésével, nem felelnek meg a piacgazdaság követelményének és sértik a verseny szabadságát.

II.

Az Alkotmánybíróság az indítványt megalapozottnak találta.

Az Alkotmánybíróságnak az indítvány folytán azt kellett vizsgálnia, hogy a biztosítási jogviszonyba való jogszabályi úton történő meghatározott körű állami beavatkozás az alkotmányos feltételeknek megfelel-e. Az indítványozó azonban nem a baleset- és poggyászbiztosítás jogszabály általi kötelező elrendelését kifogásolta, hanem azt, hogy a rendelet a szerződő feleket is kijelöli, a szerződés alanyát a biztosítói pozícióban is meghatározza és ezáltal a többi biztosítót a versenyből kizárja.

Az Alkotmány 9. § (2) bekezdése szerint a Magyar Köztársaság elismeri és támogatja a vállalkozás jogát és a gazdasági verseny szabadságát. Ennek a rendelkezésnek a tartalmát az Alkotmánybíróság számos korábbi határozatban már értelmezte.

Így a 19/1991. (IV. 23.) AB határozatban (ABH 1991, 401-403.) rámutatott arra, hogy a piacgazdaságra alapozott társadalmi és gazdasági rend létfontosságú értéke a gazdasági verseny kibontakozása és védelme. Kifejtette, hogy a piacgazdaság alapvető létformája a verseny, így az Alkotmány 9. § (2) bekezdése a gazdasági verseny és a vállalkozáshoz való jog állami (jogszabályalkotással történő) korlátozása ellen is védelmet nyújt, ha a korlátozó jogszabály nem a piacgazdaság kiépítését szolgálja.

A támadott jogszabályi rendelkezésekkel az állam nem vitásan korlátozza a vállalkozás jogát, a gazdasági verseny szabadságát pedig kifejezetten kizárja, s ezeken keresztül sérelmet szenved a jogegyenlőségnek az Alkotmány 70/A. §-ában megfogalmazott tétele is.

Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint [13/1990. (VI. 18.) AB határozat (ABH 1990, 55.)] a szerződési szabadság önállóan is - mint a piacgazdaság lényegi eleme - alkotmányos védelem alatt áll. Mind a vállalkozás joga, mind pedig a szerződési szabadság csak akkor és annyiban korlátozható, amennyiben a korlátozás alkotmányos indokai megállapíthatók.

Az indítvány által támadott MT rendelet a biztosító vonatkozásában is kijelöli a biztosítási jogviszony alanyait, a végrehajtási PM rendelet pedig az MT rendelet által meghatározott alanyi körben a biztosítási feltételeket állapítja meg. A biztosítási piac vonatkozásában ez a szabályozás alkotmányos indokok nélkül korlátozza a vállalkozás jogát, a szerződési szabadságot és zárja ki a gazdasági versenyt, ezért a támadott jogszabályi rendelkezés tartalmilag alkotmányellenes, ellentétes az Alkotmány 9. § (2) bekezdésével és sérti az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdését is. Mivel az alkotmányellenesség csak az egész jogszabály hatályon kívül helyezésével orvosolható, az alkotmányellenes jogszabály felhatalmazásán alapuló, annak végrehajtását szolgáló szerződési feltételeket meghatározó rendelet okafogyottá vált, ezért az Alkotmánybíróság azt ugyancsak hatályon kívül helyezte.

Tekintettel azonban arra, hogy a kifejtett indokok alapján alkotmányellenesnek ítélt jogszabályok egyúttal a közlekedésben részt vevők, az utasforgalom biztonságát és egyéb érdekeit is szolgálják, az Alkotmánybíróság az alkotmányellenes jogszabályokat a jövőre nézve semmisítette meg, ezzel - a jogbiztonság követelményét szem előtt tartva - az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 43. § (4) bekezdése alapján, lehetővé tette, hogy a jogalkotónak megfelelő idő álljon rendelkezésre a jogviszony alkotmányos újraszabályozására.

Az Alkotmánybíróság e határozatnak a Magyar Közlönyben való közzétételét az Abtv. 41. § alapján rendelte el.

Dr. Ádám Antal s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Lábady Tamás s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Tersztyánszky Ödön s. k.,

alkotmánybíró