BH 2022.1.5 A komoly félelem kiváltására való alkalmasság nem a konkrét ügy sértettjének reakciójától függ, hanem azt elsősorban a fenyegetés tartalma alapján kell elbírálni. A terrorcselekmény elkövetésével fenyegetés bűntette az egyéb feltételek megléte esetén csak akkor nem valósulhat meg, ha a fenyegetés valóra váltása magából a közlésből kitűnően objektíve nem lehetséges. E bűncselekmény és nem a közveszéllyel fenyegetés valósul meg, ha az elkövető nem csupán állítja, híreszteli vagy annak látszatát kelti, hogy közveszéllyel járó esemény bekövetkezése fenyeget, hanem maga helyezi kilátásba annak előidézését [Btk. 316. §, 338. §, 459. § (1) bek. 7. pont].

[1] A törvényszék a 2020. június 30. napján kihirdetett ítéletével a terheltet bűnösnek mondta ki terrorcselekmény elkövetésével fenyegetés bűntettében [Btk. 314. § (1) bek. a) pont, 316. §]. Ezért a terheltet 1 év börtön fokozatú szabadságvesztésre és 2 év közügyektől eltiltásra ítélte. Megállapította, hogy a terhelt a szabadságvesztésből legkorábban a kétharmad részének letöltését követően bocsátható feltételes szabadságra. Elrendelte a D.-i Járásbíróság ítéletével kiszabott 1 évi, eredetileg végrehajtásában próbaidőre felfüggesztett fogházbüntetés végrehajtását is.

[2] A védelmi perorvoslatok alapján másodfokon eljárt ítélőtábla a 2021. január 6. napján meghozott ítéletével az elsőfokú ítéletet annyiban változtatta meg, hogy a terhelt a szabadságvesztés-büntetés fele részének letöltése után feltételes szabadságra bocsátható, míg egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

[3] A jogerős ítéletben megállapított tényállás lényege szerint a terhelt feljelentése alapján a kerületi rendőrkapitányság nyomozást folytatott sikkasztás bűntette miatt, melyet a 2019. július 9. napján kelt határozatával a Be. 398. § (1) bekezdés c) pontja alapján megszüntetett. A megszüntető határozat kézhezvételét követően a terhelt - a nyomozás megszüntetésének ténye feletti felháborodásában -2019. július 12. napján 21 óra 26 perckor ittas állapotban felhívta a 112-es segélyhívószámot azzal, hogy ellopták a gépkocsiját, és a rendőrség intézkedjen. A hívás alapján - amely az Sz.-i Segélyhívó Központba érkezett - a 112 segélyhívó munkatársa megállapította, hogy a lopás nem a hívás időpontjában történt, és erről tájékoztatta a terheltet.

[4] A terhelt ekkor közölte a segélyhívó munkatársával, hogy "de nekem most kell, hogy kinyomozza a rendőrség. Mert ha nem nyomozza ki a rendőrség akkor felrobbantom a kerületi rendőrséget! Nem szórakozok!"

[5] Ezután a terhelt a telefont átadta édesanyjának, T. G.-nének, majd a telefonhívás befejezését követően 22 órakor bement a kerületi rendőrkapitányságra, hogy panaszt tegyen, ahol ebben az időpontban értesültek a fenyegető tartalmú névtelen bejelentésről, majd a terhelt kérdésre elismerte, hogy ő telefonált a segélyhívó számra azzal, hogy felrobbantja a kerületi rendőrkapitányságot, ha nem nyomozza ki a gépjárművének az ügyét.

[6] A terhelt valójában nem rendelkezett semmilyen robbanószerrel, a fenyegetés valóra váltására ténylegesen nem volt lehetősége.

[7] A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a terhelt védője terjesztett elő felülvizsgálati indítványt a Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontja alapján, mely szerint a bíróság a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével állapította meg a terhelt bűnösségét, továbbá a Be. 649. § (1) bekezdés b) pont ba) alpontjára hivatkozással, amely szerint bíróság a bűncselekmény törvénysértő minősítése miatt, illetve a Btk. más szabályának megsértésével szabott ki törvénysértő büntetést.

[8] A védő az anyagi jogi jogszabálysértés tekintetében a következőkre hivatkozott. A terrorcselekménnyel fenyegetés megvalósulásához nélkülözhetetlen, hogy a fenyegetéshez kimutatható, ezért bizonyítandó eredmény társuljon. Enélkül ugyanis, törvényi tényállási elem hiányában a bűncselekmény megállapítására nem kerülhet sor. Kifejtette, hogy a fenyegetés okozta érzés, állapot, a sértett kihallgatása nélkül nem állapítható meg. Ennek ellenére sem az első-, sem a másodfokú bíróság nem folytatott le ebben a körben bizonyítást, az erre irányuló bizonyítási indítványt, mint szükségtelent elutasította, majd bizonyítás nélkül állapította meg a bűncselekmény e kötelező törvényi tényállási elemét.

[9] Kifogásolta a védő azt is, hogy a törvényi tényállás által megkövetelt célzatot sem tartalmazza a terhelt terhére rótt elkövetési magatartás, miután a szövegkörnyezetből kiragadott szófordulatok nem értékelhetők úgy, hogy a terhelt a nyomozás továbbfolytatására akarta az állami szervet rákényszeríteni. Kifejtette azt is, hogy a segélyhívó reakcióiból kizárólag az a következtetés vonható le, hogy a terhelt közlése félelmet vagy pánikot nem váltott ki, ez esetben az eljárt bíróságok által hivatkozott súlyos hátrány a sértettben nem merült fel, és intézkedni sem kellett, miután a terhelt önként, minden kényszer nélkül jelent meg a rendőrkapitányságon, és az ügyeletes tiszt kérdésére nyomban elismerte, hogy a telefonos fenyegetés tőle származik.

[10] A védő álláspontja szerint az elsőfokú és a másodfokú bíróság egyaránt úgy hozta a marasztaló ítéletet, hogy nem derítették fel, nem volt információjuk arra nézve, hogy a bűncselekmény egyik szükséges tényállási eleme megvalósult-e.

[11] Mindezek alapján a védő a jogerős ítélet megváltoztatását, a bűncselekmény minősítésének közveszéllyel fenyegetés vétségére módosítását, illetve a Be. 663. § (2) bekezdése alapján az első- és a másodfokú ítélet hatályon kívül helyezését és a bíróság új eljárásra utasítását kérte.

[12] A Legfőbb Ügyészség átiratában a felülvizsgálati indítványt részben törvényben kizártnak, részben alaptalannak tartotta, és a megtámadott határozatok hatályukban fenntartására tett indítványt.

[13] Kifejtette, hogy a védőnek a segélyhívó vonal diszpécsere vagy az állami szerv más tagja kihallgatásának elmaradását érintő kifogásai a jogerős ítéletben megállapított tényállást támadják, amire felülvizsgálati eljárásban nincs törvényes lehetőség. Érdemét tekintve vitatta a fenyegetés komolyságával és a célzat hiányával összefüggésben az indítványban megfogalmazott védői álláspontot. Utalt rá, hogy a terhelt terhére rótt bűncselekmény nem eredménybűncselekmény; a Btk. 459. § (1) bekezdés 7. pontja alapján a bűncselekmény megvalósulásához elégséges a komoly félelem okozására való alkalmasság, a félelem komolysága a súlyos hátrány elkerülése érdekében szükséges intézkedések megtételével mérhető.

[14] A védő az átiratra tett észrevételében a felülvizsgálati indítványban foglaltakat megismételve azt hangsúlyozta, hogy a bűncselekmény megállapításához nélkülözhetetlen törvényi tényállási elemet nem tisztázták az eljárt bíróságok, és arra bizonyítást sem vettek fel. Álláspontja szerint a bűncselekmény megvalósulásához elengedhetetlen, hogy az alkalmazott fenyegetés komoly félelmet váltson ki, az arra való alkalmasság nem elégséges.

[15] A kiváltott félelem komolyságát érintően arra hivatkozott, hogy maga az eljáró szerv is csak közveszéllyel fenyegetésnek minősítette az esetet, a terhelt elfogása pedig - az önkéntes megjelenése folytán - semmiféle rendőri intézkedést nem követelt. A védő álláspontja szerint az eljárt bíróságok által megállapított tényállás ezért hiányos, a terhelt bűnösségére vont következtetés pedig nem megalapozott.