48/2000. (XII. 18.) AB határozat

Kaposvár Megyei Jogú Város Önkormányzata Közgyűlésének a köztisztaság fenntartásáról, a települési szilárd hulladék kezeléséről és ártalommentes elhelyezéséről szóló 32/1999. (XI. 25.) számú rendelettel módosított 16/1999. (VII. 1.) számú rendelete alkotmányellenességének vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság önkormányzati rendeleti előírás alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő

határozatot:

Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy Kaposvár Megyei Jogú Város Önkormányzata Közgyűlésének a köztisztaság fenntartásáról, a települési szilárd hulladék kezeléséről és ártalommentes elhelyezéséről szóló 32/1999. (XI. 25.) számú rendelettel módosított 16/1999. (VII. 1.) számú rendelete 27. § (2) és (3) bekezdései alkotmányellenesek, ezért azokat 2001. március 31-i hatállyal megsemmisíti, a rendelet 27. § (4) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt pedig elutasítja.

Az Alkotmánybíróság ezt a határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi.

INDOKOLÁS

I.

Az indítványozó Kaposvár Megyei Jogú Város Önkormányzata Közgyűlésének a köztisztaság fenntartásáról, a települési szilárd hulladék kezeléséről és ártalommentes elhelyezéséről szóló 32/1999. (XI. 25.) számú rendelettel módosított 16/1999. (VII. 1.) számú rendelete (a továbbiakban: Ör.) 27. § (2), (3) és (4) bekezdései alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte.

Az Ör. a lakossági szemétszállítás díját a lakásonként megállapított alapdíj és a lakásban lakók száma alapján kiszámított gyűjtési díj együttes figyelembevételével állapítja meg. Az indítványozó szerint e szabályozás nincs figyelemmel az elszállított szemét mennyiségére, ezzel sérti a szolgáltatás - ellenszolgáltatás polgári jogi elvét. Az indítványozó álláspontja az, hogy az Ör. támadott szabályai a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 201. és 202. §-aiba ütköznek, ezzel sértik az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdését. Kifogásolja az indítványozó azt is, hogy az Ör. a közületi szemétszállítás díját - eltérően a lakossági díj számításától - már a tényleges szemét mennyiségének figyelembevételével határozza meg. Nézete szerint az Ör. rendelkezései az Alkotmánynak - a hátrányos megkülönböztetést tiltó - 70/A. § előírását sértik.

II.

Az Alkotmánybíróság az indítvánnyal összefüggésben az alábbi jogszabályokat vizsgálta:

1. Az Alkotmánynak az indítványban megjelölt rendelkezései:

"44/A. § (2) A helyi képviselő-testület a feladatkörében rendeletet alkothat, amely nem lehet ellentétes a magasabb szintű jogszabállyal:"

"70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.

(2) Az embereknek az (1) bekezdés szerinti bármilyen hátrányos megkülönböztetését a törvény szigorúan bünteti. (3) A Magyar Köztársaság a jogegyenlőség megvalósulását az esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölését célzó intézkedésekkel iás segíti."

2. A helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény (a továbbiakban: Ötv.) érintett rendelkezései:

"8. § (1) A települési önkormányzat feladata a helyi közszolgáltatások körében különösen: (...), a köztisztaság és településtisztaság biztosítása; (...)"

"16. § (1) A képviselő-testület a törvény által nem szabályozott helyi társadalmi viszonyok rendezésére, továbbá törvény felhatalmazása alapján, annak végrehajtására önkormányzati rendeletet alkot."

3. A Ptk. ide vonatkozó rendelkezései:

"201. § (1) A szerződéssel kikötött szolgáltatásért - ha a szerződésből vagy a körülményekből kifejezetten más nem következik - ellenszolgáltatás jár.

(2) Ha a szolgáltatás és ellenszolgáltatás között anélkül, hogy az egyik felet az ajándékozás szándéka vezetné, a szerződés megkötésének időpontjában feltűnően nagy az értékkülönbség, a sérelmet szenvedő fél a szerződést megtámadhatja."

"202. § Ha a szerződő fél a szerződés megkötésekor a másik fél helyzetének kihasználásával feltűnően aránytalan előnyt kötött ki, a szerződés semmis (uzsorás szerződés)."

"226. § (1) Jogszabály meghatározhatja a szerződés egyes tartalmi elemeit, és kimondhatja, hogy ezek a szerződésnek akkor is részei, ha a felek eltérően rendelkeznek."

4. Az egyes helyi közszolgáltatások kötelező igénybevételéről szóló 1995. évi XLII. törvény (a továbbiakban: Kötv.) ide vonatkozó főbb rendelkezései:

"1. § (1) A helyi önkormányzat által szervezett, a települési szilárd és folyékony hulladék összegyűjtését, elszállítását és ártalommentes elhelyezését biztosító helyi közszolgáltatással ellátott területen lévő ingatlan tulajdonosa, használója (a továbbiakban együtt: tulajdonos) az ingatlanon keletkezd szilárd és folyékony hulladék elhelyezéséről - a helyi önkormányzat rendeletében meghatározott módon - a helyi közszolgáltatás igénybevétele útján köteles gondoskodni, ha jogszabály vagy hatósági határozat eltérően nem rendelkezik."

"2. § A helyi önkormányzat rendeletben állapítja meg:

f) az elvégzendő szolgáltatás alapján a tulajdonost terhelő díjfizetési kötelezettséget, a díj mértékét, megfizetésének rendjét, az esetleges kedvezmények eseteit, vagy a szolgáltatás ingyenességét."

5. Az Ör. kifogásolt rendelkezései:

"27. § (2) A szemétszállítási és ártalmatlanítási szolgáltatásért a lakosság alapdíjat és az elszállított mennyiséggel összhangban gyűjtési díjat köteles fizetni.

a) az alapdíj: 147 Ft/lakás/hó

b) a gyűjtési díj: a lakásban lakók száma alapján 124 Ft/fő/hó.

A fenti díjak az általános forgalmi adót nem tartalmazzák.

(3) Az alapdíj fizetésének kötelezettsége üres lakások esetében is fennáll.

(4) A szemétszállítás és ártalmatlanítás közületi díját a ténylegesen keletkező hulladékmennyiség alapján meghatározott, szerződött edénytérfogat és a gyűjtési gyakoriságon alapuló ürítési díjas elszámolással kell megállapítani.

A díjak az általános forgalmi adót nem tartalmazzák."

III.

Az indítvány részben megalapozott.

1. A helyi önkormányzat rendeletalkotási hatáskörét egyrészt az Alkotmány, másrészt az Ötv. szabályozza. Az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdése szerint a helyi képviselőtestület a feladatkörében rendeletet alkothat, amely nem lehet ellentétes a magasabb szintű jogszabállyal. Az Ötv. 16. § (1) bekezdése értelmében a képviselő-testület törvény által nem szabályozott helyi társadalmi viszonyok rendezése, továbbá törvény felhatalmazása alapján annak végrehajtására alkot rendeletet.

Az Ötv. 8. § (1) bekezdése szerint a helyi cinkormányzat feladata a településtisztaság biztosítása. A Kötv. 1. § (1) bekezdése a települési szilárd hulladék elszállítását közüzemi szerződés keretében megvalósuló közszolgáltatássá minősíti, amelynek igénybevételét az ellátott területen lévő ingatlan tulajdonosa és használója számára kötelezővé teszi. A Kötv. 2. § f) pontja felhatalmazza a helyi önkormányzatot arra, hogy rendeletében állapítsa meg - többek között - az elvégzett szolgáltatás után járó díjfizetési kötelezettséget, a díj mértékét, megfizetésének rendjét, az esetleges kedvezmények körét, vagy a szolgáltatás ingyenességét.

Az Alkotmánybíróság az Ör. kifogásolt rendelkezésének elbírálásakor azt vizsgálta, hogy a rendeletben megállapított átalánydíj - figyelemmel a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás egyenértékűségének polgári jogi elvére - kielégíti-e az önkormányzati rendelettel szemben támasztott alkotmányos követelményeket.

Az Alkotmánybíróság az 1122/B/1996. határozatában rámutatott arra, hogy: "Az önkormányzat a díjfizetés alapja meghatározásánál is nagyfokú önállósággal rendelkezik. Mivel azonban - törvényi felhatalmazás alapján - szerződéses jogviszony elemét szabályozza, tiszteletben kell tartania a polgári jog olyan általános alapelvét, mint a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás egyenértékűségének követelményét." (ABH 1997. 856. 860.)

Az Ör. kifogásolt rendelkezései a lakossági szemétszállítási és ártalmatlanítási szolgáltatásért fizetendő díj megállapításának két elemeként lakossági alapdíjat és gyűjtési díjat határoz meg. Az alapdíj lakásonként havonta fizetendő fix összeg, míg a gyűjtési díj a lakásban lakó személyek száma alapján fizetendő. Az Ör.-ben megállapított szolgáltatási díjfizetési módszer átalányjellegű, vélelmezett - lényegileg a lakásban lakó személyek száma alapján (ez a szemétkibocsátási norma alapja) - kiszámítható díjfizetési kötelezettséget állapít meg. Az Ör. e módszertől eltér a közületi szemétszállítási és ártalmatlanítási díj megállapítása során. A közületek számára a díjmegállapítási norma alapjául a szerződött edénytérfogatot és a gyűjtési gyakoriságot veszi alapul abból kiindulva, hogy a közületi szemétszállítás és ártalmatlanítás díját e két tényező figyelembevételével lehet a keletkeze hulladék mennyisége szempontjából meghatározni. Ez utóbbi szabályozási módszer a ténylegesen elszállítandó és ártalmatlanításra kerülő mennyiséget veszi alapul a szolgáltatási díj szabályozása során.

Az Alkotmánybíróság már a 26/1997. (IV. 25.) AB határozatában kimondta, hogy az önkormányzati rendeletalkotással szembeni lényeges követelményként fogalmazható meg - más kritériumok mellett - az is, hogy a közszolgáltatás díja az átalányjellegtől a ténylegesen ellátott szolgáltatás értékéhez közelítsen. (ABH 1997. 482, 486.) Ezt az elvet a rendeletalkotás során - ideértve a szemétszállítási díj meghatározására irányuló szabályok megalkotását is - a képviselő-testületek nem hagyhatják figyelmen kívül. Ez az elv, valamint az idézett Ptk.-beli szabályok erősítik az önkormányzatokkal szemben azt a követelményt, hogy a képviselő-testületek a szemétszállítási díj meghatározásakor a díj összegét a tényleges szemétkibocsátáshoz és az elszállított szemét mennyiségéhez kössék.

2. Az Ör. kifogásolt rendelkezéseinek a vizsgálata során az Alkotmánybíróság a következőket állapította meg:

A lakásonkénti szemétszállítási díj mint alapdíj nem minden esetben tükrözi a ténylegesen elvégzett közszolgáltatást, hiszen a lakásonkénti szemétkibocsátás jelentős különbségekhez vezethet. A lakásban lakók száma alapján történő további szabályozási norma (ún. gyűjtési díj) önmagában, de az alapdíjjal együtt sem eredményezi minden esetben és pontosan kiszámíthatóan a kibocsátott és elszállított szemét mennyiségét tükröző reális szolgáltatási díjat. Nem vitatható, hogy a szeméttárolók kihasználtságát, vagyis a bennük lévő szemét mennyiségét, így a szolgáltató által elszállítandó és ártalmatlanítandó szemét mennyiségét is számottevően befolyásolhatja a lakóingatlanban lévő lakások, valamint az egyes lakásokban lévő lakók száma is. Nem bizonyítható azonban, hogy a szolgáltatás igénybevételének mértéke szempontjából ez a két tényező a meghatározó, vagyis nem vonható le egyértelmű következtetés arra nézve, hogy a szemétkibocsátás és a szolgáltatás igénybevétele tényszerűen is csupán e két kritériumhoz kapcsolható. Azzal, hogy az Ör. a szeméttároló edények ürítésének díját kizárólag a lakásban élő személyek, számához köti, a közszolgáltatást igénybevevőt megfosztja attól a lehetőségtől, hogy a tényleges szemétkibocsátás mértékéhez igazodva fizessék az elvégzett szolgáltatás díját, ez pedig sérti a Ptk. 201. §-ába foglalt - a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás egyenértékűségének elvét -, ezáltal közvetetten az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdését.

Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a tényleges arányosságot az olyan tartalmú rendelkezés valósítja meg, amely a díjat az elszállított szemét mennyisége alapján állapítja meg. A lakossági szemétszállítási és ártalmatlanítási szolgáltatásért meghatározott díj összege (lakásonkénti alapdíj + lakók száma szerinti gyűjtési díj) nem juttatja kifejezésre az arányosság elvét.

Minthogy az Ör. kifogásolt rendelkezései a lakossági szemétszállítási és ártalmatlanítási szolgáltatásért nem a tényleges szemétkibocsátáshoz, az elszállított szemét mennyiségéhez és ártalmatlanításához igazodóan állapították meg a díjfizetés alapjául szolgáló mutatókat, ezzel megsértették a polgári jog egyik alapvető elvét, nevezetesen a szolgáltatás-ellenszolgáltatás egyenértékűségének követelményét.

3. A közületi díjmegállapítás (szemétszállításra használt edénytérfogat + gyűjtési gyakoriság) már alkalmas a szemét ténylegesen elszállított és ártalmatlanításra kerülő munkamennyiség mint szolgáltatás, és az ehhez kapcsolódó díj, mint ellenszolgáltatás arányosságának megállapítására. A közületi szemétszállítási és ártalmatlanítási szolgáltatás díjfizetési kötelezettségének meghatározása, vagyis a szerződött űrtartalmú szeméttároló edénynek a gyűjtési gyakoriságon alapuló szolgáltatási díja okkal vélelmezhetően a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás tényleges egyenértékűségének érvényesüléséhez vezet. A közületi szemétszállítási és ártalmatlanítási szolgáltatási díj Ör.-beli megállapítása - szemben a lakossági szabályozással - megfelel a Ptk. 201. §-ában megfogalmazott elvnek. Mivel a tárolóedények űrtartalma és a szemétszállítás gyakorisága a kibocsátott szemét tényleges mennyiségét tükröző normaszámítási mód, az erre alapított szolgáltatási díj megállapítás tehát a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás arányosságát tükrözi.

4. Az Alkotmánybíróság vizsgálta az indítványozónak azt a felvetését is, mely szerint az Ör. sérti az Alkotmány 70/A. §-át azzal, hogy alakossági és a közületi szemétszállítási és ártalmatlanítási szolgáltatások díjmegállapítási módját eltérően szabályozta, megsértve a hátrányos megkülönböztetés alkotmányos tilalmát. Az Alkotmánybíróság a 26/1997. (IV. 25.) AB határozatában alkotmányos követelménynek nyilvánította, hogy valamely közszolgáltatás díja megállapításánál a jogalkotó az érintett csoportokhoz tartozók körülményeit megfelelő figyelemmel, körültekintéssel és méltányossággal értékelje. A díjmegállapítás tehát nem lehet önkényes, az objektív ismérveknek megfelelően meghatározott igénybevevői körre (körökre) pedig azonos tartalmú, illetve joghatású rendelkezéseket kell meghatározni. (ABH 1997. 482, 486.)

Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Ör. a külön-külön azonos ismérvekkel bíró csoportok (lakosság, közületi szervezetek) tekintetében alkalmazott díjmegállapítási különbségtételt. Ennek következtében az Alkotmány 70/A. §-ába ütköző -a hátrányos megkülönböztetés tilalmába ütköző alkotmányellenesség-az Ör. kifogásolt szabályai tekintetében nem állapítható meg.

A kifejtettek alapján az Alkotmánybíróság az Ör. 27. § (2) és (3) bekezdéseit alkotmányellenesség miatt megsemmisítette, a 27. § (4) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt pedig elutasította.

A megsemmisített Ör.-beli rendelkezések 2001. március 31-én vesztik hatályukat. E határnap megállapításával az Alkotmánybíróság lehetőséget kíván biztosítani az önkormányzatnak arra, hogy az Ör. vonatkozó szabályainak újraalkotásáig a közszolgáltatás díjának fizetése folyamatosan biztosított legyen, ezáltal pedig a szolgáltató bevételkiesése elkerülhető legyen. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a megsemmisítés hatálybalépéséig az Ör. új szabályai megalkothatók.

A határozatnak a Magyar Közlönyben történő közzétételéről szóló rendelkezés az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 41. §-án alapul.

Dr. Bihari Mihály s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Strausz János s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Tersztyánszkyné dr. Vasadi Éva s. k.,

alkotmánybíró

Alkotmánybírósági ügyszám: 1278/2000.