3183/2021. (IV. 30.) AB végzés
alkotmányjogi panasz visszautasításáról
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
végzést:
Az Alkotmánybíróság a Kúria Köf.5021/2019/4. számú határozata alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
Indokolás
[1] 1. A jogi képviselővel (Hetzmann Ügyvédi Iroda, eljáró ügyvéd: dr. Hetzmann Albert) eljáró indítványozó önkormányzat az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pontja, valamint az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján alkotmányjogi panaszt nyújtott be, amelyben a Kúria Köf.5021/2019/4. számú határozata alaptörvény-elleneségének megállapítását és megsemmisítését kérte, mert álláspontja szerint az sérti az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdését és XXVIII. cikk (1) bekezdését. Indítványozta továbbá, hogy az Alkotmánybíróság a sérelmezett döntés végrehajtását függessze fel az Abtv. 53. § (4) bekezdése alapján.
[2] Az alkotmányjogi panaszra okot adó ügy lényege a bírósági eljárás teljes iratanyaga alapján az alábbiak szerint foglalható össze.
[3] 1.1. Az indítványozó képviselő-testülete rendkívüli ülésén elfogadta a helyi adókról szóló 1/2019. (II. 20.) számú önkormányzati rendeletet (a továbbiakban: Ör.), amit a Nemzeti Jogtárban nem tett közzé, de felterjesztette azt a Fejér Megyei Kormányhivatalhoz (a továbbiakban: Kormányhivatal), amely 2019. április 2-án törvényességi felhívással élt, mert álláspontja szerint az Ör. számos formai és tartalmi ok miatt törvénysértő volt. A képviselőtestület a törvényességi felhívást az indítványozó kérelemére egyszer meghosszabbított határidő végéig (2019. június 14-ig) nem tárgyalta meg, érdemi választ ezért arra nem adott.
[4] 1.2. A Kormányhivatal 2019. június 21-én kelt indítványával kezdeményezte a Kúria Önkormányzati Tanácsánál az Ör. jogszabályba ütközésének vizsgálatát a törvényességi felhívásban foglalt tartalomnak megfelelően. A Kúria Önkormányzati Tanácsa - a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 140. § (1) bekezdése alapján alkalmazandó 42. § (1) bekezdése értelmében - Köf.5021/2019/2. számú végzésében (a továbbiakban: Végzés) felhívta az indítványozót a védiratnak a Végzés kézhezvételétől számított 30 napon belüli előterjesztésére. A Végzésben az is szerepelt, hogy "[a] védirat benyújtásának elmulasztása az indítvány érdemi elbírálását nem akadályozza. A Kúria Önkormányzati Tanácsa az indítvány és a rendelkezésre álló iratok alapján dönt".
[5] Az indítványozó számára nyitva állt határidőbe az ítélkezési szünet nem számított bele [vesd össze: Kp. 36. § (1) bekezdés e) pont, a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 148. § (1) bekezdés], ezért a határidő utolsó napja 2019. szeptember 14. napja lett volna, ami munkaszüneti napra esett, így a rá következő első munkanapon (2019. szeptember 16-án) járt le a határidő a Pp. 146. § (5) bekezdésének megfelelően. Ezen az utóbbi napon a jogi képviselőivel eljáró indítványozó határidő hosszabbítás iránti kérelmet terjesztett elő, amelyet azzal indokolt, hogy megvizsgálta a Kormányhivatal kérelmét és "a Polgármester indítványozta az Ör. módosítását. A képviselő-testület ülését 2019. szeptember hónapban tervezi tartani. Pontos idejéről 2019. szeptember 16. napja után dönt."
[6] 1.3. A Kúria Önkormányzati Tanácsa 2019. szeptember 17-én kelt határozatával megállapította, hogy az Ör. jogszabálysértő, és ezért azt kihirdetése napjára visszamenőleges hatállyal megsemmisítette a Kp. 146. § (1) bekezdés a) pontja alapján. A döntés indokát képezte, hogy az Ör. ellentétes volt a formai jogalkotási követelményekkel és tartalmilag több helyen beleütközött a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (a továbbiakban: Htv.) szabályaiba, valamint rendelkezései egymással is ellentétesek voltak. Ezért a Kúria rámutatott arra, hogy az Ör. a "világos, érthető és megfelelően értelmezhető normatartalom követelményét" nem merítette ki. A sérelmezett határozat azt is rögzítette, hogy az indítványozó nem terjesztett elő védiratot (lásd: Kúria Köf.5021/2019/4. számú határozat, Indokolás [8]).
[7] 1.4. Az indítványozó 2019. október 3-i keltezéssel ellátva védiratot nyújtott be, amelyben előadta, hogy a Kormányhivatal "2019. év első negyedévében tucat számra küldte meg az Önkormányzat felé törvényességi felhívásait 10-30 db oldalon keresztül ecsetelve az Önkormányzat jogsértéseit, és amelyek hosszú munkaórákat igénybe vevő vizsgálata után egyértelművé vált, hogy [...] ügyféllel való együttműködés és a jóhiszeműség követelményét saját magára nézve nem tartja irányadónak". Az indítványozó a védirathoz mellékelte az Ör.-t módosító 10/2019. (IX. 19.) rendeletét, amelynek következtében előadása szerint az Ör. már nem ütközik jogszabályba, ezért az eljárás megszüntetését kérte, illetve azt, hogy ha annak nem adnának helyt, a visszaható hatályú megsemmisítés jogkövetkezményét mellőzzék.
[8] 2. Az indítványozó a Kúria határozatát alkotmányjogi panasszal támadta, amelynek lényege a következő.
[9] 2.1. Az indítványozó érvelése szerint a Kúria határozata azért sérti az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdését, mert a bíróság figyelmen kívül hagyta az Alaptörvény rendelkezéseit, a Kp. 141. § (3) bekezdését, 146. § (3)-(4) bekezdését, valamint saját ítélkezési gyakorlatával is ellentétes döntést hozott, mert egy másik ügyben nagyobb súllyal értékelte a kialakult viszonyok stabilitásához fűződő érdeket, mint a formális jogszerűség helyreállítását. A Kúria úgy rendelkezett a visszaható hatályú megsemmisítésről, hogy nem értékelte, hogy ezzel mekkora kárt okoz az indítványozó működésében.
[10] 2.2. Az indítványozó a tisztességes bírósági eljáráshoz való jog [Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdés] sérelmét két részjogosítvány tekintetében adta elő. Egyrészt a bíróság elmulasztotta elbírálni a határidőben beérkezett kérelmét, amely érdemi védekezést tartalmazott. Ezáltal sérült a bírósághoz fordulás joga. Másrészt nem indokolta meg, hogy miért nem vette figyelembe az indítványozó érdemi kérelmét és védiratát, valamint az alkalmazott jogkövetkezmény indokolása is hiányos. Ezek miatt az indokolt bírói döntéshez való jog sérelme következett be.
[11] Az indítványozó röviden azzal is érvelt, hogy mivel a Kúria Önkormányzati Tanácsa alapos ok nélkül hagyta figyelmen kívül a hatályos jogot, eljárása önkényes, azaz tisztességtelen volt.
[12] 3. Az Alkotmánybíróságnak az Abtv. 56. §-a alapján mindenekelőtt azt kellett megvizsgálnia, hogy az alkotmányjogi panasz a befogadhatóság Abtv.-ben lefektetett feltételeinek eleget tesz-e.
[13] 3.1. Az indítványnak határozott kérelmet kell tartalmaznia [vesd össze: Abtv. 52. § (1b) bekezdés a)-f) pont]. Az indítvány felhívja az Alkotmánybíróság hatáskörét megalapozó törvényi szabályt (Abtv. 27. §), kifejezett kérelmet fogalmaz meg a jogkövetkezmények megállapítására, valamint megjelöli a támadott bírósági határozatot, amelyhez képest az Abtv. 30. § (1) bekezdésében meghatározott hatvan napos benyújtási határidő betartottnak minősül. A sérelmezett határozattal szemben jogorvoslati jog nem állt az indítványozó rendelkezésére a Kp. 116. § d) pontja és 146. § (5) bekezdése értelmében. Az indítvány benyújtásának nem volt akadálya. Az alkotmányjogi panaszra ugyanis alkalmazni kell az indítvány benyújtását követően az Abtv. 27. §-ába iktatott, 2019. december 20-tól hatályos (2)-(3) bekezdést (az időközben hatályba lépett szabályok folyamatban lévő ügyekben való alkalmazásáról lásd először: 3030/2020. (II. 24.) AB határozat, Indokolás [23]; lásd még: 3287/2020. (VII. 17.) AB végzés, Indokolás [13]). Az indítványozó a tisztességes bírósági eljáráshoz való jog [Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdés] sérelmét úgy hívta fel, hogy az alapügyben a bírósági eljárás egyik alanya volt. Az Alkotmánybíróság emlékeztet arra, hogy a kérelem akkor felel meg a határozottság követelményének, ha egyértelműen megjelöli az Alaptörvényben biztosított jog sérelmének a lényegét, valamint indokolást tartalmaz arra nézve, hogy a sérelmezett bírói döntés miért ellentétes az Alaptörvény felhívott rendelkezéseivel Ennek a feltételnek is eleget tett az indítványozó.
[14] 3.2. Az Abtv. 27. § (1) bekezdés a) pontja értelmében alkotmányjogi panasz Alaptörvényben biztosított jog sérelmére alapítható. Az Alkotmánybíróságnak töretlen a gyakorlata azzal kapcsolatban, hogy "a jogbiztonság önmagában nem Alaptörvényben biztosított jog, így a B) cikk (1) bekezdésének sérelmére alkotmányjogi panaszt csak kivételes esetben - a visszaható hatályú jogalkotás és jogalkalmazás, valamint a felkészülési idő hiánya esetén - lehet alapítani" (3051/2016. (III. 22.) AB határozat, Indokolás [14]; 35/2017. (XII. 20.) AB határozat, Indokolás [14]; 3053/2019. (III. 14.) AB végzés, Indokolás [8]; 3206/2020. (VI. 11.) AB végzés, Indokolás [19]; 3431/2020. (XI. 26.) AB végzés, Indokolás [17]). Az indítványozó alkotmányjogi panaszának a B) cikk (1) bekezdésére alapított eleme azonban nem ezeket az eseteket tartalmazza, így ennek érdemi vizsgálatára nem volt lehetőség.
[15] 3.3. Az Abtv. 29. §-a az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának további feltételeként határozza meg, hogy az alkotmányjogi panasz a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet tartalmazzon, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést vessen fel. E két feltétel alternatív jellegű, így az egyik fennállása önmagában is megalapozza az Alkotmánybíróság érdemi eljárását (lásd például: 3/2013. (II. 14.) AB határozat, Indokolás [30]; illetve 34/2013. (XI. 22.) AB határozat, Indokolás [18]; 3094/2019. (V. 7.) AB végzés, Indokolás [16]; 3073/2019. (IV. 10.) AB végzés, Indokolás [19]). A feltételek meglétének a vizsgálata az Alkotmánybíróság mérlegelési jogkörébe tartozik (lásd például: 3078/2020. (III. 18.) AB végzés, Indokolás [10]; 3429/2020. (XI. 26.) AB végzés, Indokolás [18]).
[16] Az Alkotmánybíróság gyakorlatában a tisztességes bírósági eljáráshoz való jog [Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdés] tartalma már kikristályosodott a tekintetben is, hogy mit jelent az eljárás egészének a minősége, és abban is, hogy mit foglal magában az indítványozó által felhívott két részjogosítvány, nevezetesen a bírósághoz fordulás joga, illetve az indokolt bírói döntéshez való jog (lásd: 7/2013. (III. 1.) AB határozat, Indokolás [28]-[34]; lásd még például: 3127/2019. (VI. 5.) AB határozat, Indokolás [29]-[33]; 3150/2019. (VI. 26.) AB határozat, Indokolás [30]-[34]; 3303/2020. (VII. 24.) AB határozat, Indokolás [55]-[58]; 17/2018. (X. 10.) AB határozat, Indokolás [41]-[47]; 8/2020. (V. 13.) AB határozat, Indokolás [44]-[50]). Ezekkel kapcsolatban alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést a jelen ügy nem vetett fel.
[17] Ezt követően az Alkotmánybíróság azt vizsgálta, hogy a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kételye felmerült-e a konkrét esetben. Ennek során támaszkodott a folyamatban volt bírósági eljárás bekért iratanyagára, amely alapján megállapította, hogy a Végzés - a Kp. 36. § (1) bekezdés g) pontján keresztül alkalmazandó Pp. 149. § (1)-(2) bekezdéseivel összhangban - kioktatta az indítványozót arról, hogy milyen jogkövetkezményei vannak, ha elmulasztja határidőben benyújtani a védiratot.
[18] Ezen felül az Alkotmánybíróság azt is megállapította, hogy az indítványozó 2019. szeptember 16-án valóban előterjesztette határidő hosszabbítás iránti kérelmét, de abban érdemi kérelem vagy védekezés egyáltalán nem szerepelt. Az irat mindösszesen a késedelem okának sommás magyarázatát tartalmazta, és pontosan meg nem határozott időpontig kérte a határidő meghosszabbítását, ahogyan azt az az Alkotmánybíróság idézte a jelen végzés indokolásának 1.4. pontjában (Indokolás [7]).
[19] Ezek alapján az Alkotmánybíróság arra a megállapításra jutott, hogy az indítvány nem veti fel a bírósághoz fordulás joga sérelmének a kételyét. Érdemi kérelemmel, illetve védirattal az indítványozó határidőben nem fordult a kúriához és azzal a jogi képviselővel eljáró indítványozónak tisztában kellett lennie, hogy mi a mulasztás jogkövetkezménye. Ezen felül a Végzés előzetesen és kifejezetten felhívta az indítványozó figyelmét jogkövetkezményekre.
[20] Az indokolt bírói döntéshez való jog körében az Alkotmánybíróság emlékeztet állandó gyakorlatára. "A bíróságok indokolási kötelezettségéből nem következik a felek által felhozott minden észrevétel egyenként való megcáfolási kötelezettsége, különösen nem az indítványozó szubjektív elvárásait kielégítő mélységű érvrendszer bemutatása." (Lásd először: 30/2014. (IX. 30.) AB határozat, Indokolás [89]; lásd még például: 3062/2019. (III. 25.) AB végzés, Indokolás [33]) "Az indokolási kötelezettség azt az elvárást támasztja a bírósággal szemben, hogy a döntés indokolásának nem minden egyes részletre, hanem az ügy érdeme szempontjából releváns kérdésekre kell kiterjednie." (Lásd: 3159/2018. (V. 16.) AB határozat, Indokolás [31], legutóbb megerősítette: 26/2020. (XII. 2.) AB határozat)
[21] A Végzés tartalmára és a Pp. azon szabályára tekintettel, miszerint a mulasztás következményei előzetes figyelmeztetés nélkül, maguktól állnak be [lásd: Pp. 149. § (2) bekezdés], az indítványozó által hiányolt magyarázat a szubjektív elvárások közé tartozik. Ugyancsak ebbe a kategóriába sorolandó a Kúria által alkalmazott jogkövetkezmények indokolásával kapcsolatban előadott indítványozói érvelés is, amely különösen azért nem tartotta eléggé megalapozottnak az indokolás ezen részét, mert álláspontja szerint a mérlegelés nem volt kellően mély, körültekintő. Ezzel összefüggésben ismét rá kell mutatni arra, hogy a tisztességes bírósági eljáráshoz való jogra való hivatkozás sem alapozhatja meg azt, hogy az Alkotmánybíróság "szuperbíróságként" a jogvitában pervesztes indítványozó javára fordítsa meg a döntést (lásd például: 3395/2020. (X. 29.) AB végzés, Indokolás [33]).
[22] Az indítványozó arra is hivatkozott, hogy összességében vált tisztességtelenné a vele szemben folytatott bírósági eljárás. Amint arra az Alkotmánybíróság korábban rámutatott: az, hogy az indítványozó a konkrét ügyében pervesztes lett, azaz a jogerős határozatot hozó Kúria nem osztotta (jogi) álláspontját egy konkrét kérdésben, nem teszi az eljárást tisztességtelenné, emiatt nem válik az eljárás és a döntés önkényessé sem (3327/2014. (XII. 10.) AB végzés, Indokolás [15]; 3059/2017. (III. 20.) AB végzés, Indokolás [15]).
[23] Ezek alapján az Alkotmánybíróság azt állapította meg, hogy az indítványozó ügyében az Abtv. 29. §-a szerinti alternatív feltételek egyike sem teljesült, mert az indítványban felhívott tisztességes bírósági eljáráshoz való jog [Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdés] sérelmének kételye nem volt azonosítható.
[24] Az indítványozó a felfüggesztés iránti kérelmével kapcsolatban az Abtv. 53. § (4) bekezdését hívta fel, amely úgy szól, hogy "[a] bíróság az alkotmányjogi panaszban támadott döntés végrehajtását az Alkotmánybíróság eljárásának befejezéséig felfüggesztheti". Az indítványozó tehát nem a megfelelő jogszabályhelyet [Abtv. 61. § (1) bekezdés] jelölte meg. Mindazonáltal a kérelemről az Alkotmánybíróságnak nem kellett döntenie, mert a panaszeljárás a jelen végzés meghozatalával lezárult.
[25] 4. Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság - az Abtv. 50. § (1) bekezdése alapján tanácsban eljárva - megállapította, hogy az alkotmányjogi panasz nem felel meg a törvényi feltételeknek [Abtv. 27. § (1) bekezdés a) pontja és 29. §-a, valamint az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) és h) pontja], és emiatt a rendelkező részben írtak szerint a panasz visszautasításáról döntött.
Budapest, 2021. április 20.
Dr. Szalay Péter s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
Dr. Szalay Péter s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró az aláírásban akadályozott dr. Dienes-Oehm Egon alkotmánybíró helyett
Dr. Szalay Péter s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró az aláírásban akadályozott dr. Hörcherné dr. Marosi Ildikó előadó alkotmánybíró helyett
Dr. Szalay Péter s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró az aláírásban akadályozott dr. Salamon László alkotmánybíró helyett
Dr. Szalay Péter s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró az aláírásban akadályozott dr. Szabó Marcel alkotmánybíró helyett
Alkotmánybírósági ügyszám: IV/1653/2019.