3429/2020. (XI. 26.) AB végzés
alkotmányjogi panasz visszautasításáról
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
végzést:
Az Alkotmánybíróság a Kúria Kfv.I.35.710/2018/7. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
Indokolás
[1] 1. Az indítványozó jogi képviselője (dr. Huszár Dániel ügyvéd) útján alkotmányjogi panasz indítványt terjesztett elő, amelyben az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján, az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdése, valamint XXVIII. cikk (1) bekezdése sérelmére hivatkozással a felülvizsgálati jogkörben eljáró Kúria Kfv.I.35.710/2018/7. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és annak - a Szegedi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság (a továbbiakban: KMB) 107.K.27.067/2018/37. számú ítéletére, a Nemzeti Adó- és Vámhivatal Fellebbviteli Igazgatósága (a továbbiakban: másodfokú hatóság) 2233637012 számú határozatára, valamint a Nemzeti Adó- és Vámhivatal Csongrád Megyei Vám- és Pénzügyőri Igazgatósága (a továbbiakban: elsőfokú hatóság) 3026156548. számú határozatára kiterjedő hatállyal történő - megsemmisítését kérte.
[2] A rendelkezésére álló dokumentumok alapján az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panasz előzményeit a következőkben foglalta össze. Az elsőfokú hatóság az indítványozó terhére az áru vámfelügyelet alóli jogellenes elvonása miatt dohánygyártmányra előírt jövedéki adó és általános forgalmi adó adónemekben vámtartozást állapított meg a következők miatt. Az alapügy főkötelezettje nem közösségi áru közösségi külső árutovábbítását kezdeményezte, amelyhez indítványozó által benyújtott garanciajegyek szolgáltak biztosítékként. Tekintettel arra, hogy a célország vámhivatalától a magyar hatóságokhoz nem érkezett a szállítmány nyilvántartásba vételéről szóló értesítés, az első fokú hatóság befejezetlen árutovábbítási eljárást indított, a főkötelezettet és indítványozót is bevonva. Mivel az alapeljárásban bizonyítást nyert, hogy a vámköteles szállítmány Magyarország területét nem hagyta el, az elsőfokú hatóság vámtartozást állapított meg eljárást lezáró érdemi döntésében.
[3] Az indítványozó fellebbezése alapján eljáró másodfokú hatóság a tényállás kiegészítése mellett az első fokú hatóság döntését helybenhagyta.
[4] Az indítványozó a hatósági döntések felülvizsgálatára közigazgatási pert kezdeményezett. A KMB ítéletében a keresetet elutasította, ítéletében megállapította, hogy a másodfokú hatóság döntése nem jogszabálysértő, indítványozó a bíróság felhívására sem tudta a perben bizonyítani, hogy a "közösségi külső árutovábbítási eljárás alá nem vont közösségi áruk helyzete szabályszerűen rendeződött".
[5] Ezt követően az indítványozó által benyújtott felülvizsgálati kérelem alapján eljáró Kúria Kfv.I.35.710/2018/7. számú ítéletében a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta, döntésében külön vizsgálta az indítványozó által megjelölt eljárási és anyagi jogi jogszabálysértéseket (lásd: Kúriai ítélet 7. oldal). Összegző értékelésként a Kúria megállapította, hogy a KMB a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályokat nem sértette meg, a bizonyítékokat a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 78. § (2) bekezdésének megfelelően értékelte.
[6] 2. Az indítvány mind a hatóságok, mind a bíróságok eljárásával kapcsolatban több anyagi és eljárási szabály megsértésére hivatkozott, amelyek álláspontja szerint összességében az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdését és XXVIII. cikk (1) bekezdésének sérelmét okozták ügyében. A támadott jogalkalmazói döntések megsemmisítését megalapozó érvek az indítvány szerint a következők.
[7] Elsőként az indítványozó arra hivatkozott, hogy a fair eljáráshoz való joga nem érvényesülhetett, hiszen az alapeljárásban a hatóság angol nyelvű dokumentumokat használt fel, anélkül, hogy azokat az eljárás nyelvére, vagyis magyarra lefordították volna, e körben arra is hivatkozott, hogy a rendelkezésre álló fordítás hiányában a felülvizsgálati jogkörben eljáró bíróságok sem ismerhették meg e dokumentumok tartalmát. Mivel az indítványozó szerint az ügyben eljáró hatóságok erre hivatkozva figyelmen kívül hagyták a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 1. § (1) és (2) bekezdését, valamint a kp. rendelkezéseit, ezért döntéseiket contra legem hozták meg, ami "a tisztességes eljárás elvével ellentétes".
[8] Másodsorban az indítványozó szerint az eljárás fair jellegét sértette a Bizottságnak a közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló 2913/92/EGk tanácsi rendelet végrehajtására vonatkozó rendelkezések megállapításáról szóló 2454/93/EGK rendelete (a továbbiakban: Vhr.) okirati bizonyításra vonatkozó 366. cikk (1)-(3) bekezdései, valamint a kezes tájékoztatására vonatkozó 450c. cikkének alapügyben történt "helytelen" értelmezése is.
[9] A Vhr. 366. cikk (2) bekezdéséből az indítványozó szerint nem következik, hogy a harmadik ország által kiállított igazolás hitelességének ellenőrzése azért tagadható meg, mert az adott állammal nem áll fenn viszonosság. E "helytelen" jogértelmezésből következően indítványozónak volt ugyan elvi lehetősége a Marshall-szigeteki köztársaság Pénzügyminisztériuma által kiállított igazolás bemutatására, ám az ügyben eljáró jogalkalmazó szervek mellőzték az indítványozó által előterjesztett bizonyítási indítványt, vagyis a Marshall Szigeteki köztársaság Pénzügyminisztériumának megkeresését. Az indítványozó szerint tehát e bizonyítási indítvány elvetése miatt sérült a fair eljáráshoz fűződő alapjoga.
[10] A Vhr. 450c. cikk (2) bekezdésével összefüggésben az indítványozó szerint megítélendő kérdés volt, hogy a kezes (vagyis az indítványozó) vonatkozásában teljesültek-e a Vhr.-ben rögzített feltételek. Az indítványozó által helyesnek vélt értelmezés szerint a Vhr. 450c. cikkében taxatívan felsorolt tartalmi elemek bármelyikének a hiánya miatt a közlés nem tekinthető "hatályosnak". Álláspontja szerint a három éves jogvesztő határidőn belül értesítése nem történt meg, így vele szemben jogszerűtlenül került sor a közösségi árutovábbítási műveletre vonatkozó tartozás megállapítására és a fizetési kötelezettség megállapítására.
[11] Harmadrészt az indítványozó szerint ellene az adóhatóság három eljárást indított, ám jogerős határozatát (érdemi döntését) végül az ügyek egyesítése nélkül, egyetlen ügyszám alatt hozta meg, ezzel összefüggésben arra is hivatkozott, hogy az ügyben eljáró bíróságok nem tettek eleget indokolási kötelezettségüknek, hiszen döntéseik nem tartalmaznak jogszabályi hivatkozást arra nézve, hogy mi alapján fogadták el a hatóságok három eljárásra vonatkozó érvelését.
[12] Negyedrészt az indítványozó szerint iratbetekintési jogával nem tudott élni, ugyanis a főkötelezettre vonatkozó iratanyagba való betekintés iránti kérelmét a hatóság vámtitokra hivatkozással megtagadta. Álláspontja szerint a bíróságok nem vették figyelembe a fentieket a per során és nem tartották be a Kúria 1/2013. KMJE határozatát. Ezzel összefüggésben az indítványozó előadta, hogy a másodfokú hatóság anélkül hozta meg érdemi döntését, hogy az általa előterjesztett igazolási kérelmet, amely az iratbetekintés hatóság által meghatározott időpontjának elmulasztása tárgyában született, elbírálta volna.
[13] Összegezve: az indítványozó az alapügyben saját kezesi felelősségét és helytállását megalapozó alaki és anyagi jogszabályok "helytelen" alkalmazása miatt állította a támadott döntések alaptörvény-ellenességét.
[14] 3. Az Alkotmánybíróság az Abtv. 50. § (1) bekezdése és az Ügyrend 5. § (1) bekezdése alapján tanácsban járt el az ügyben. Az Abtv. 56. § (1) bekezdése alapján az Alkotmánybíróság először az alkotmányjogi panasz befogadásáról dönt, amelynek során az eljáró tanács vizsgálja, hogy az indítvány megfelel-e az alkotmányjogi panasz befogadhatóságára vonatkozó törvényi - formai és tartalmi - feltételeknek, különösen a 27. § szerinti érintettség, a jogorvoslat kimerítése, valamint a 29-31. § szerinti követelményeknek.
[15] Az indítványozó az Abtv. 30. § (1) bekezdésében meghatározott hatvan napos határidőben nyújtotta be az alkotmányjogi panaszt. A főtitkári hiánypótlási felhívásra is határidőben nyújtotta be válaszát. A rendes jogorvoslattal nem támadható kúriai ítélet az eljárást befejező döntés, így alkotmányjogi panasszal támadható. A kérelmező alkotmányjogi panasz benyújtására indítványozói jogosultsággal rendelkezik, érintettsége - mivel a támadott ítélettel lezárt közigazgatási per felperese volt - fennáll.
[16] Az alkotmányjogi panasz benyújtásának törvényi feltétele [Abtv. 27. § (1) bekezdés a) pont], hogy az indítványozó Alaptörvényben biztosított jog sérelmére hivatkozzon. Az indítvány e feltételnek eleget tesz, hiszen az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdésének, valamint XXVIII. cikk (1) bekezdésének sérelmét jelölte meg panaszában.
[17] A kérelem a határozottság Abtv. 52. § (1b) bekezdésében felsorolt követelményeinek eleget tesz a következők szerint. Tartalmazza: a) azt a törvényi rendelkezést, amely megállapítja az Alkotmánybíróság hatáskörét az indítvány elbírálására, továbbá azt, amely az indítványozó indítványozói jogosultságát megalapozza (Abtv. 27. §); b) az eljárás megindításának indokait [az anyagi és eljárási szabályok jogalkalmazó szervek általi megsértése kihatással volt az egész eljárás fair jellegére], az Alaptörvényben biztosított jog sérelmének lényegét az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdése és XXVIII. cikk (1) bekezdése vonatkozásában; c) az Alkotmánybíróság által vizsgálandó bírósági döntést [a Kúria Kfv.I.35.710/2018/7. számú ítélete]; d) az Alaptörvény sérülni vélt rendelkezését [XXIV. cikk (1) bekezdése és XXVIII. cikk (1) bekezdése]; e) indokolást arra nézve, hogy a sérelmezett bírósági döntés az indítványozó álláspontja szerint miért ellentétes az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdésével és XXVIII. cikk (1) bekezdésével; f) kifejezett kérelmet arra, hogy az Alkotmánybíróság állapítsa meg a támadott bírósági döntés alaptörvény-ellenességét, és semmisítse meg azt az elsőfokú ítéletre, valamint a hatósági döntésekre is kiterjedő hatállyal.
[18] 4. Az Abtv. 29. §-a szerint az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén fogadja be. "E két feltétel alternatív jellegű, így az egyik fennállása önmagában is megalapozza az Alkotmánybíróság érdemi eljárását. A feltételek meglétének a vizsgálata az Alkotmánybíróság mérlegelési jogkörébe tartozik." (Lásd pl.: 3077/2020. (III. 18.) AB végzés, Indokolás [22])
[19] A testület gyakorlata következetes abban, hogy "[a]z Alkotmánybíróságnak az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pontja, valamint az Abtv. 27. §-a alapján a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kiküszöbölésére van jogköre, a bírói döntés irányának, a bizonyítékok bírói mérlegelésének, és a bírósági eljárás teljes egészének ismételt felülbírálatára azonban már nem rendelkezik hatáskörrel" (elsőként lásd: 3231/2012. (IX. 28.) AB végzés, Indokolás [4]). Az Alkotmánybíróság az Abtv. 27. §-ában szabályozott hatáskörében eljárva a bírói döntés és az Alaptörvény összhangját biztosítja. Ebből következően a bírói döntés alaptörvény-ellenességének vizsgálata során az Alkotmánybíróság attól is tartózkodik, hogy a bíróságok felülbírálati jogköréhez tartozó, szakjogi vagy kizárólag törvényértelmezési kérdésekben állást foglaljon (lásd például: 3077/2020. (III. 18.) AB végzés, Indokolás [22]; 3258/2020. (VII. 3.) AB végzés, Indokolás [13]). "A jogszabályokat a bíróságok értelmezik, az Alkotmánybíróság csak az értelmezési tartomány alkotmányos kereteit jelölheti ki. Ez a jogkör azonban nem teremthet alapot arra, hogy minden olyan esetben beavatkozzon a bíróságok tevékenységébe, amikor olyan (állítólagos) jogszabálysértő jogalkalmazásra került sor, mely egyéb jogorvoslati eszközzel már nem orvosolható. Sem a jogállamiság elvont elve, sem a tisztességes eljárás alapjoga, sem a diszkrimináció tilalma nem teremthet alapot arra, hogy az Alkotmánybíróság [...] hagyományos jogorvoslati fórumként járjon el. [...] A bíró bármely ténybeli vagy jogi tévedése nem teszi automatikusan tisztességtelenné az egész eljárást, mivel az ilyen tévedések teljesen soha nem küszöbölhetők ki, azokat az igazságszolgáltatás ma ismert rendszere magában hordozza." (3325/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [14]-[15]; lásd legutóbb például: 3006/2018. (I. 22.) AB határozat, Indokolás [22])
[20] A "bírói döntés elleni alkotmányjogi panasz nem tekinthető a bírósági szervezeten belül jogorvoslattal (már) nem támadható bírói határozatok által okozott valamennyi jogsérelem orvoslása eszközének" (3107/2016. (V. 24.) AB végzés, Indokolás [35]; egyik legutóbbi megerősítő döntés például: 3329/2019. (XI. 26.) AB végzés, Indokolás [11]).
[21] A fentiek alapján az Alkotmánybíróság nem dönthetett az indítványozó által felvetett, döntően a pénzügyi jogba, azon belül is a vámjogba tartozó, a hatályos Vhr. egyes rendelkezései értelmezésével kapcsolatos érvekről. Ezek ugyanis nem alkotmányossági kérdések, hiszen az indítványozó panaszában a jogszabályok rá nézve hátrányos, megfogalmazása szerint "helytelen" alkalmazásán túl alkotmányossági érveket nem fogalmazott meg az általa állított alapjogsérelemmel összefüggésben. A tisztességes hatósági eljáráshoz való joggal [Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdés], valamint a tisztességes bírósági eljáráshoz való joggal [Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdés] kapcsolatban előadottak nem felelnek meg az Abtv. 29. §-ának, mert nem vetik fel annak a kételyét, hogy az alternatív feltételek valamelyike teljesülne. Az indítványozó valójában panaszában azt sérelmezi, hogy pervesztes lett. Ennek orvoslása érdekében nyújtotta be alkotmányjogi panaszát, amelyben tartalmilag a bizonyítási eljárást, a bizonyítékok értékelését és különböző szakjogi (ezen belül is a vámjogi) szabályok értelmezését vitatta. Alkotmányjogi panasza valójában törvényességi felülbírálatra, a felelősségét megállapító jogalkalmazó aktusok törvényes szempontok szerinti újbóli elbírálására irányult. A panaszban az indítványozó által állított alaki és anyagi jogszabályok eljárásában történt megsértésére vonatkozó érveit nem támasztotta alá alapjogi érveléssel, vagyis nem jelölte meg azokat az indokokat, amelyek miatt az állított (döntően eljárási) törvénysértések alapjogi szintre emelkedve az Alaptörvény fair bírósági és hatósági eljárást deklaráló rendelkezéseit sértenék.
[22] Jelen ügyben érdemi vizsgálatra okot adó körülmény a Kúria - az indítványozó által állított - indokolási kötelezettségének megsértése miatt sem merült fel. A Kúria ugyanis támadott ítéletében (vö.: Kúria ítéleti indokolásának [29]-[30] pontjai) részletesen kitért arra, hogy a három árutovábbítási eljárás egyesítésének elmaradása (jogszabálysértés) nem hatott ki a perbeli jogok gyakorlására és a döntés érdemét nem befolyásolta.
[23] A Kúria ugyanezen elv mentén ítéletének indokolásában (vö.: Kúria ítéleti indokolása [31] bekezdése) részletesen vizsgálta az indítványozó által hivatkozott fordítási hiányosságok törvényességét is, és arra a következtetésre jutott, hogy 1. "nem befolyásolta a határozat érdemét, mert valamennyi válaszról a felperes kimerítő tájékoztatást kapott, azok tartalmát megismerte, a válaszok hitelességét nem vitatta"; 2. utalt arra is, hogy az indítványozó rendelkezett a szükséges nyelvismerettel, amely hozzásegíthette ahhoz, hogy a kérdéses dokumentum tartalmát megismerhesse.
[24] Végül kitért annak törvényességi vizsgálatára is a Kúria, hogy az indítványozó iratbetekintési jogát az ügyben eljáró hatóságok és bíróság megsértette e. ítéletének indokolásában (vö. Kúria ítéleti indokolása [33] bekezdése) hivatkozott egyrészt arra, hogy a hatóság tájékoztatta őt az iratbetekintés biztosításáról, ám e jogával nem élt; másrészt a főkötelezettel összefüggő iratok megismerése céljából kérelmet nem terjesztett elő.
[25] Mindezek alapján az Alkotmánybíróság szerint az indítvány nem teljesíti az Abtv. 29. §-ában írt feltételt, ezért annak befogadására és érdemi vizsgálatára nincs mód.
[26] 5. Mivel a kifejtettek szerint az alkotmányjogi panasz nem felelt meg a befogadhatóság Abtv. 29. §-ában előírt feltételének, az Alkotmánybíróság azt az Abtv. 56. § (1)-(3) bekezdése alapján eljárva, az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján visszautasította.
Budapest, 2020. november 10.
Dr. Szalay Péter s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
Dr. Szalay Péter s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró az aláírásban akadályozott
dr. Dienes-Oehm Egon
alkotmánybíró helyett
Dr. Szalay Péter s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró az aláírásban akadályozott
dr. Hörcherné dr. Marosi Ildikó
előadó alkotmánybíró helyett
Dr. Szalay Péter s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró az aláírásban akadályozott
dr. Salamon László
alkotmánybíró helyett
Dr. Szalay Péter s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró az aláírásban akadályozott
dr. Szabó Marcel
alkotmánybíró helyett
Alkotmánybírósági ügyszám: IV/871/2020.