3353/2012. (XII. 5.) AB határozat

alkotmányjogi panaszok elutasításáról

Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panaszok tárgyában meghozta a következő

határozatot:

1. Az Alkotmánybíróság az egyes gazdasági és pénzügyi tárgyú törvények megalkotásáról, illetve módosításáról szóló 2010. évi XC. törvény 9-12/B. §-ai alaptörvény-ellenességének vizsgálatára irányuló alkotmányjogi panaszokat elutasítja.

2. Az Alkotmánybíróság az egyes gazdasági és pénzügyi tárgyú törvények megalkotásáról, illetve módosításáról szóló 2010. évi XC. törvény 9. § (1a) bekezdése, (2)-(3)-(4) bekezdése, 12/A. §-a és 12/B. §-a alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló azt az alkotmányjogi panaszt, amelynek az indítványozója nem magánszemély, visszautasítja.

3. Az Alkotmánybíróság visszautasítja azokat az indítványokat, amelyekben nem az Alaptörvény 37. cikk (4) bekezdésében felsorolt, hanem egyéb okból kezdeményezték az egyes gazdasági és pénzügyi tárgyú törvények megalkotásáról, illetve módosításáról szóló 2010. évi XC. törvény vizsgálatát.

4. Az Alkotmánybíróság az egyes gazdasági és pénzügyi tárgyú törvények megalkotásáról, illetve módosításáról szóló 2010. évi XC. törvény 8-12. §-a nemzetközi szerződésbe ütközése vizsgálatára irányuló indítványokat visszautasítja.

Indokolás

I.

[1] Az indítványozók az egyes gazdasági és pénzügyi tárgyú törvények megalkotásáról, illetve módosításáról szóló 2010. évi XC. törvény (a továbbiak ban: Törvény) 9. § (1a) bekezdése, (2)-(3)-(4) bekezdése, 12/A. §-a és 12/B. §-a vizsgálatát kezdeményezték.

[2] A 11 indítványozó 12 beadványának előzményéhez tartozik, hogy az Alkotmánybírósághoz 2010-ben és 2011-ben szá mos magán személy és szervezet fordult a Törvény alkotmányellenességének vizsgálatát kezdeményezve.

[3] A végkielégítések különadója néven ismertté vált jogszabályról az Alkotmánybíróság első alkalommal 2010. október 26-án döntött [184/2010. (X. 28.) AB határozat, ABH 2010, 900, a továbbiakban: Abh1.], másodszor pedig a 37/2011. (V. 10.) AB határozatban (ABH 2011, 225, a továbbiakban: Abh2.), 2011. május 6-án.

[4] Az Abh2. akkor jelezte, hogy az Alkotmánybíróság

[5] a) külön bírálja el a jogszabály nemzetközi szerződésbe ütközésének vizsgálatára irányuló, illetve

[6] b) azokat az indítványokat, amelyekben nem a Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény (a továbbiakban: előző Alkotmány) 32/A. § (2) bekezdésében felsorolt, hanem egyéb okból kezdeményezték az eljárást.

[7] Vagyis ezek az eljárások az Abh2. meghozatala után folyamatban maradtak.

[8] Az Abh2. meghozatala után, de 2011. de cember 31. előtt több új indítvány is érkezett az Alkotmánybírósághoz. Ezeket már a Törvénynek a 2011. évi XLVI. törvénnyel való módosítását követően nyújtottak be.

[9] 2. Időközben hatályba lépett az Alaptörvény, és átalakult az Alkotmánybíróság hatásköre.

[10] Az absztrakt normakontroll bárki által való kezdeményezésének a lehetősége megszűnt, a folyamatban lévő ilyen eljárások megszűntek.

[11] Az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) egyik átmeneti szabálya [71. § (3) bekezdés] azonban lehetőséget adott arra, hogy - ha a törvényi feltételek fennállnak - az ilyen ügyek indítványozói alkotmányjogi panaszként nyújtsák be beadványukat.

[12] A jelen ügyben elbírálásra váró indítványok - egy kivétellel - az Abtv. 26. § (2) bekezdése alapján benyújtott olyan alkotmányjogi panaszok, amelyeknek 2011. december 31-én megszűnt absztrakt normakontroll eljárás az előzménye. Egy esetben az alkotmányjogi panasznak nincs ilyen előzménye.

[13] Az indítványozók - egy kivétellel - magánszemélyek. Az egyik indítványozó szakszervezet, aki a saját nevében fordult az Alkotmánybírósághoz.

[14] Az indítványokban közös az, hogy a 2010-es adóév re szóló, a 2010-es adóéven be lül előírt kötelezettségre vonatkozó törvény egyes rendelkezései (9-12/B. §-ai) alkotmányellenességét állítják.

[15] Valamennyi indítvány hivatkozik az emberi méltóság (Alaptörvény II. cikk) sérelmére.

[16] Ezen túl vannak olyan beadványok is, amelyekben nemcsak ez szerepel, hanem az indítványozók az Alaptörvény más szabályait [B) cikk (1) bekezdése, R) cikk (1)-(2) bekezdése, Q) cikk, XII. cikk, XIII. cikk, XVII. cikk (3)-(4) bekezdése, XX. cikk] is felhívják, illetve magánszemélyként nemzetközi szerződésbe való ütközést is állítanak.

[17] Az indítványokban közös az is, hogy a Törvénynek a 2010. évi CXXIV. törvénnyel és a 2011. évi XLVI. törvény 1-3. §-aival módosított szabályait egyaránt támadják. Ennek oka, hogy a Törvény és mindkét módosítása a 2010-es adóévre visszaható hatályú. Ezért valamennyi indítványozót illetően a jelenleg hatályos, módosított szabályokat kell alkalmazni a 2010-es adókötelezettségeiket illetően.

[18] Az Alkotmánybíróság mindezekre figyelemmel célszerűnek látta az azonos tartalmú ügyek egyesítését.

[19] 3. A jel en esetben olyan törvény vizsgálatát kezdeményezik az alkotmányjogi panaszokban, amely általában önadózással, hatósági közreműködés nélkül érvényesül. Hatósági döntésre ilyenkor abban az esetben kerül sor, ha az adóalany nem tesz eleget törvényi kötelezettségeinek, vagy az adót ugyan megállapítja, bevallja, megfizeti, de utóbb alaptalanul önellenőrzést kezdeményez.

[20] Ennek azért van jelentősége, mert az Abtv. alapján az Alkotmánybíróság eljárása nemcsak a jogorvoslat kimerítése után, hanem kivételesen akkor is kezdeményezhető, ha

[21] a) az alaptörvény-ellenes jogszabály rendelkezésének alkalmazása vagy hatályosulása folytán közvetlenül, bírói döntés nélkül következett be a jogsérelem, és

[22] b) nincs a jogsérelem orvoslására szolgáló jogorvoslati eljárás, vagy a jogorvoslati lehetőségeit az indítványozó már kimerítette [26. § (1)-(2) bekezdés].

[23] A vizsgált törvény támadott rendelkezései olyan kötelezettségeket tartalmaznak, amelyeknek hatályosulása közvetlenül, bírói döntés nélkül következik be és nincs a jogsérelem orvoslására szolgáló, jogorvoslati eljárás.

[24] Az Abtv. értelmében az alkotmányjogi panasz befogadásáról dönteni kell. Az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt a bírói döntést érdemben be - folyásoló alaptörvény-ellenesség, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén fogadja be (29. §).

[25] A jelen esetben, jóllehet eddig már kétszer döntött az Alkotmánybíróság a végkielégítési különadóról, alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés az, hogy a részben megváltozott alkotmányjogi környezetben miként kell megítélni adótörvény visszaható hatályát. Az Alaptörvény már nem tartalmaz szabályt arra nézve, hogy adókötelezettség visszaható hatállyal is érvényesíthető. Ugyanakkor az Alkotmánybíróság hatáskörét korlátozó azon rendelkezés, amely csak nevesített alapjogokat (ezek között az emberi méltóságot) illetően teszi lehetővé adótörvény vizsgálatát, és "egyéb" okokból nem [az Alaptörvény 37. cikk (4) bekezdése], tartalmilag lényegében változatlan maradt az Alaptörvényben.

[26] 3.1. Az Abtv. 56. § (2) bekezdése értelmében az Alkotmánybíróság tanácsa mérlegelési jogkörében vizsgálja az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényben előírt tartalmi feltételeit, különösen a 26-27. § szerinti érintettséget. Megállapítható a jelen esetben, hogy a magánszemélyek mindegyike érintett (ezt minden esetben vagy az adóbevallás másolata, vagy a munkáltatói igazolás, vagy adófolyószámla kivonat becsatolásával igazolták). A magánszemélyek panaszait az Alkotmánybíróság az Abtv. 56. § (1) bekezdése alapján, a fentiekre tekintettel, befogadta.

[27] 3.2. Megállapítható az is, hogy a szakszervezet ezzel szemben nem érintett, mert nem alanya, és szakszervezeti minőségében nem is kötelezettje a végkielégítési különadónak.

[28] Az Alkotmánybíróság ezért a szakszervezet alkotmányjogi panaszát az Abtv. 56. § (2) és (3) bekezdése alapján - a 26-27. § szerinti érintettség hiánya miatt - visszautasította.

[29] 3.3. Három indítványozó (valamennyien magánszemélyek), nemzetközi egyezménybe ütközésre is hivatkozott. Ketten az Európai Unióról szóló szerződésnek a Lisszaboni Szerződés [kihirdette az Európai Unióról szóló szerződés és az Európai Közösséget létrehozó szerződés módosításáról szóló lisszaboni szerződés kihirdetéséről szóló a 2007. évi CLXVIII. törvény] az 1. cikk 8. pontja által módosított 6. cikk (1) bekezdése, ezzel összefüggésben az Európai Unió Alapjogi Chartája különböző rendelkezései [1. cikke, 17. cikk (1) bekezdése, 20. cikk (1) bekezdése, 21. cikke, 25. cikke, 34. cikk (1) bekezdése és 52. cikke] sérelmét állították. Egy indítványozó az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában, 1950. november 4-én kelt Egyezmény első kiegészítő jegyzőkönyve 1. cikke rendelkezéseivel való ellentét vizsgálatát is kérte.

[30] Jogszabály nemzetközi szerződésbe ütközése vizsgálatát az Abtv. 32. § (2) bekezdésében felsoroltak - az országgyűlési képviselők egynegyede, a Kormány, a Kúria elnöke, a legfőbb ügyész, valamint az alapvető jogok biztosa, a bíró az előtte folyamatban levő egyedi ügyben - kezdeményezhetik.

[31] Az indítványozó magánszemélyek nem tartoznak ebbe a körbe, ezért a panaszaikat ezekben a részeiben az Alkotmánybíróság visszautasította [Abtv. 64. § b) pont].

[32] 3.4. Az Alaptörvény 37. cikk (4) bekezdésében felsorolt jogokhoz képest "egyéb okból" kezdeményezett eljárásokat illetően megállapítható, hogy több indítvány hivatkozik a Törvény egyes rendelkezéseivel kapcsolatban az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdése, R) cikk (1)-(2) bekezdése, Q) cikke, XII. cikke, XIII. cikke, XVII. cikk (3)-(4) bekezdése, XX. cikke sérelmére is.

[33] Habár az Alaptörvényben már nem szerepel az alkotmánybírósági felülvizsgálatnak az a korábbi, az előző Alkotmányban még szereplő feltétele, hogy az indítvány az Alaptörvény 37. cikk (4) bekezdésében megjelölteken kívül nem tartalmazhat egyéb okot, az egyéb okból kért felülvizsgálatnak változatlanul nincs helye. [Az előző Alkotmány 32/A. § (2) bekezdése csak akkor tette lehetővé bizonyos pénzügyi tárgyú törvények alkotmányellenességének vizsgálat, ha az indítvány az alkotmányellenesség okaként nevesített jogok sérelmét jelölte meg, és nem tartalmazott egyéb okot. Az előző Alkotmánynak az "és nem tartalmaz egyéb okot" fordulata az érdemi vizsgálat lehetőségének együttes feltétele volt. Vagyis nem volt helye érdemi eljárásnak, ha az indítvány "egyéb okot" is tartalmazott.]

[34] Az Alkotmánybíróság formális szempontnak tekinti, és saját belső eljárására tartozó ügyviteli kérdésnek, hogy ilyen esetben az Alaptörvény hatáskör-korlátozó szabálya alkalmazásánál külön határozatot kell-e hozni, és elkülönítetten kell-e vizsgálódni, vagy elbírálhatók más kérdésekkel együtt is a benyújtott panaszoknak ezek az elemei. A jelen ügyben az Alkotmánybíróság az együttes elbírálás mellett döntött, és a panaszokat ezekben a részükben visszautasította.

[35] 4. Az Alkotmánybíróság tartalmuk szerint bírálja el az indítványokat, amelyek a Törvény egyes rendelkezéseiről azt állítják, hogy azok az emberi méltóság védelméhez való jogot sértik. Az indítványok lényege az alábbiak szerint foglalható össze.

[36] Az Abh2. meghozatalát, illetve a Törvénynek a 2011. évi XLVI. törvénnyel való módosítását követően benyújtott indítványok mindegyike állítja az emberi méltóság védelméhez való jog (Alaptörvény II. cikk) sérelmét.

[37] Ezzel kapcsolatban jellemzően az Abh2. indokolásában szereplő egyes megállapításokra hivatkoznak, illetve a határozathoz csatolt párhuzamos indokolásokból idéznek.

[38] Azt állítják, hogy mindazok az érvek, amelyeket az Abh2. a 2005-2009-es időszak ra tartalmaz, irányadó a 2010-es adóévre, illetve az ebben az évben jövedelmet szerző személyek különadójának alkotmányosságára. A vizsgált és a még le nem zárt adóévre, 2010-re is szóló törvényt 2010. november 19-én hirdették ki és a különadó mértéke változatlanul az adóalap 98%-a. Az új adókötelezettséget tartalmazó jogszabályt tehát csak az év utolsó előtti hónapjában ismerhették meg az érintettek, és az szokatlanul magas adómértéket tartalmaz. A 2010. január 1-je és december 29. közötti időszakban megszerzett jövedelmek adózási feltételeinek adóalanyra nézve hátrányos módosítása, a jövedelmek jellegére és a különadó mértékére tekintettel, felveti az emberi méltóság védelméhez való jog sérelmét a le nem zárt, 2010-es adóév érintettjei eset ében is. A különadó alapjául szolgáló, 2010-ben megszerzett jövedelmekre is érvényes az Abh2.-nek az a megállapítása, hogy a jövedelem a törvényben meghatározott jogcímen és mértékben, visszaélés nélkül megszerzett bevételnek minősül. [ABH 2011, 225, 244.] A Törvény szerinti különadó jellegére pedig változatlanul igaz az Abh1. következő megállapítása: a közszférából való távozással összefüggésben jogszabály alapján, rendeltetésszerű joggyakorlás keretei között teljesített kifizetésekre is alkalmazandó, jelentős mértékű, büntető jellegű adóról van szó [ABH 2010, 900, 915.]. A munka, az esetek jó részében életpálya alapján, jogszerűen, törvényekből származóan szerzett jövedelemre előírt különadó megbélyegzi, megszégyeníti azokat az egykori szakmai, állami vezetőket, akik hosszú éveket, olykor egész pályafutásukat a közszférában töltötték. A közvélemény, a társadalom előtt leértékeli munkájukat, aláássa önbecsülésüket és az előzőek okán sérti emberi méltósághoz való jogukat.

[39] Az adó mértékét illetően megállapítható, hogy a különadó már tartalmilag sokkal inkább kvázi szankció, nem pedig a közterhekhez való hozzájárulás egyik formája. A szankció viszont - amint erre a 31/1998. (VI. 25.) AB határozat utal - olyan joghátrány, amelyet valamely jogszabályi rendelkezés (vagy egyedi hatósági döntés) megszegése esetére helyez kilátásba a jogalkotó [31/1998. (VI. 25.) AB határozat, ABH 1998, 247.]. A különadó alapját jelentő jövedelmek esetén azonban nincs szó jogellenességről. A 2010-es adóév érintettjeire is érvényes az a megállapítás, amely szerint a természetes személy jelentős mértékű állami beavatkozás vétlen áldozatává válik, és ezért méltóságában teljes joggal sértve érezheti magát [ABH 2011, 225, 244.].

[40] Számos indítványozó kifejezte egyetértését az Abh2-höz csatolt párhuzamos indokolásokban foglalt érvekkel.

II.

[41] 1. Az Alaptörvény szerint:

"II. cikk Az emberi méltóság sérthetetlen. Minden embernek joga van az élethez és az emberi méltósághoz, a magzat életét a fogantatástól kezdve védelem illeti meg."

[42] 2. A Törvény rendelkezései az elbíráláskor az alábbiak szerint szólnak:

"II. Fejezet

A magánszemély egyes jövedelmeinek különadója

8. § (1) A 9. § rendelkezései szerint meghatározott magánszemély az e fejezetben előírt adóalap után különadót fizet. A különadó a központi költségvetést illeti meg.

(2) Az e fejezetben nem szabályozott kérdésekben az Art. rendelkezései az irányadók.

9. § (1) Különadó fizetésére köteles az a költségvetési szervnél, állami, önkormányzati, közalapítványi forrásból alapított, fenntartott vagy működési támogatásban részesített más szervezetnél foglalkoztatott magánszemély, aki munkavégzésre irányuló jogviszonya alapján, továbbá aki a takarékos állami gazdálkodásról és a költségvetési felelősségről szóló 2008. évi LXXV. törvény vagy a köztulajdonban álló gazdasági társaságok takarékosabb működéséről szóló 2009. évi CXXII. törvény szerinti munkavégzésre irányuló jogviszonyban a (2) bekezdésben foglalt különadó alapnak minősülő bevételt szerez, kivéve azt, akinek a jogviszonya megszűnését követő naptári naptól a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló törvényben meghatározott saját jogú nyugellátás, korhatár előtti ellátás, szolgálati járandóság, balettművészeti életjáradék vagy átmeneti bányászjáradék kerül megállapításra.

(1a) Különadó fizetésére köteles

a) az országgyűlési képviselő, ha megbízatása megszűnésével összefüggésben az országgyűlési képviselők javadalmazásáról szóló törvény alapján vagy más jogcímen,

b) a polgármester, a főpolgármester, a megyei közgyűlés elnöke (a továbbiakban együtt: polgármester), az alpolgármester, a főpolgármester-helyettes, a megyei közgyűlés alelnöke (a továbbiakban együtt: alpolgármester), ha e jogviszonyának megszűnésével összefüggésben a polgármesteri tisztség ellátásának egyes kérdéseiről és az önkormányzati képviselők tiszteletdíjáról szóló 1994. évi LXIV. törvény alapján vagy más jogcímen,

c) az európai parlamenti képviselő, ha megbízatásának megszűnésével összefüggésben az Európai Parlament magyarországi képviselőinek jogállásáról szóló 2004. évi LVII. törvény alapján vagy más jogcímen

a (2) bekezdésben foglalt különadó alapnak minősülő bevételt szerez, kivéve azt, akinek a jogviszonya megszűnését követő naptári naptól a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló törvényben meghatározott saját jogú nyugellátás, korhatár előtti ellátás, szolgálati járandóság, balettművészeti életjáradék vagy átmeneti bányászjáradék kerül megállapításra.

(2) A különadó alapjának minősül az (1) és (1a) bekezdésben említett jogviszony megszűnésével összefüggésben pénzben kifizetett, vagy bármely más formában juttatott (bármely esetben a továbbiakban: kifizetett) bevételből - ide nem értve a jogviszony 2010. január 1 -jét megelőző megszűnése jogellenességét megállapító bírósági határozatban megállapított összegeket, illetve a felmentési (felmondási) időnek a munkavégzési kötelezettséggel járó időszakára fizetett munkabér, illetmény összegét, továbbá a szerződéses katonák leszerelési segélyét, de ideértve a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. tör vény (a továbbiakban: Mt.) 3. § (6) bekezdése alapján megállapodás szerint kikötött ellenérték címén kifizetett bevételt - a (3)-(4) bekezdésben foglaltak figyelembevételével megállapított összeg.

(3) A (2) bekezdésben foglaltaktól eltérően nem minősül a különadó alapjának:

a) az állami vezetők, országgyűlési képviselők, polgármesterek, alpolgármesterek, európai parlamenti képviselők, (fő)jegyzők, a köztulajdonban álló gazdasági társaságok vezető tisztségviselői és felügyelőbizottságának tagjai esetében a (2) bekezdés szerinti bevétel kétmillió forintot meg nem haladó része;

b) más foglalkoztatott esetében a (2) bekezdés szerinti különadó alapba tartozó bevételnek a hárommillió-ötszázezer forintot meg nem haladó része, valamint a jogviszony megszűnésének évében esedékes szabadság megváltása címén kifizetett bevétel, illetve a jogviszony megszűnésekor a magánszemélyt megillető jubileumi jutalom.

(4) A jogviszony 2010. január 1-jén vagy azt követően történő megszűnése jogellenességét megállapító bírósági határozatban megállapított összegek után a különadó-fizetési kötelezettséget jogcímenként a (2)-(3) bekezdés rendelkezései szerint kell teljesíteni.

(5) A különadó alapját jogviszonyonként külön-külön kell megállapítani. A különadó alapja független attól, hogy a kifizetett összeget egy vagy több adóévben kell jövedelemként figyelembe venni. Ha a bevétel megszerzése több részletben történik, azt kell feltételezni, hogy a magánszemély először a különadó-alapot nem képező személyi jövedelemadó-köteles jövedelmet szerzi meg. A nem pénzben kifizetett bevételt a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szja tv.) 3. § 9. pontjának megfelelő alkalmazásával kell megállapítani.

10. § A különadó mértéke a 9. § (2) bekezdése szerinti adóalapnak a 98 százaléka.

11. § (1) A kifizető a magánszemélyt terhelő adót forrásadóként a kifizetéskor állapítja meg, vonja le, elkülönítve igazolja, az Art. 31. §-ának (2) bekezdése szerinti bevallásban vallja be, és ezen bevallás benyújtására előírt határidőig fizeti meg.

(2) Amennyiben a kifizető a magánszemélyt terhelő adót bár mely ok ból nem vonta le, a le nem vont adót a magánszemély fizeti meg a kifizetést követő hónap 12. napjáig.

(3) A különadó alapjának 9. § szerint meghatározott összegét

a) az Szja tv. rendelkezéseinek alkalmazásában a jövedelem kiszámításánál nem kell figyelembe venni, azonban a kifizetés évére vonatkozó személyi jövedelemadó-bevallásban elkülönítve be kell vallani, és be kell számítani az Szja tv. 3. §-ának 75. pontja szerinti éves összes jövedelem megállapításánál;

b) a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló törvény alkalmazásában - figyelemmel a c) pont rendelkezésre - nem kell járul ék-alapnak tekinteni;

c) a b) pont rendelkezésétől eltérően, a felmentési (felmondási) időnek a munkavégzési kötelezettséggel nem járó részére kifizetett munkabért, illetmény összegét társadalombiztosítási járulékalapként és nyugdíj alapjául szolgáló jövedelemként, valamint a munkavégzési kötelezettség alóli mentesítés idejét nyugdíjra jogosító szolgálati időként kell figyelembe venni.

(4) A társadalombiztosítási járulékalapnak nem minősülő különadó-alap után a kifizető az egészségügyi hozzájárulásról szóló törvény rendelkezései szerint 27 százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulást fizet. A (3) bekezdés c) pontjában említett különadó-alap után a kifizető 27 százalék társadalombiztosítási járulékot fizet, továbbá a magánszemély a járulékfizetési kötelezettségét is a 10. § szerinti adó megfizetésével teljesíti.

(5) A magánszemély az adóbevallásában bevallott különadó-kötelezettséggel szemben adóelőlegként veszi figyelembe a kifizető által levont különadót.

(6) Az e fejezet hatálybalépése előtt megszerzett, különadó-köteles jövedelmek után az adókötelezettséget a következők szerint kell teljesíteni:

a) a magánszemély a 2010. évről benyújtandó személyi jövedelemadó bevallásra előírt határidőig a különadó-kötelezettségét megállapítja és az erre a célra rendszeresített külön nyomtatványon bevallja, és az adót megfizeti;

b) a magánszemély az a) pont szerinti bevallásában megfizetett különadóként veszi figyelembe a különadó-alapba tartozó jövedelmek után a jövedelem megszerzése évében hatályos szabályok szerinti valamennyi közteher-kötelezettségét. Ha a magánszemély a 2010-ben őt törvény alapján megillető végkielégítést kapott, arra a személyi jövedelemadóról szóló törvény rendelkezésétől eltérően az évek közötti megosztást nem alkalmazhatja;

c) a jövedelem megszerzése évében hatályos szabályok szerint a magánszemély valamennyi közteher-kötelezettségét úgy kell meghatározni, hogy a magánszemély a különadó-köteles jövedelem megszerzése évére (éveire) megállapított valamennyi közteher-kötelezettségéből levonja a különadó-köteles jövedelmek nélkül - annak figyelembevételével, hogy a különadó-köteles jövedelmeket a magánszemély összes jövedelmébe az adóévben ekkor is be kell számítani - kiszámított közteher-kötelezettségét;

d) az (1) bekezdésben említett szervezet, gazdasági társaság - ide értve ezek jogutódját is - (a továbbiakban: kifizető) magánszemélyenkénti és a jövedelem juttatásának éve (évei) szerinti bontásban 2011. március 31-éig adatot szolgáltat az állami adóhatóságnak az általa kifizetett különadó-alapot képező összegről, valamint jogcímenként megbontva, az abból levont, a különadó fizetésére kötelezett magánszemélyt terhelő közterhekről;

e) a magánszemély kérésére a kifizető d) pontban említett adatokról és rendelkezésére álló, a különadó-fizetési kötelezettség teljesítéséhez szükséges adatokról a kérés beérkezését követő 30 napon belül tájékoztatja a magánszemélyt.

12. § E fejezet alkalmazásában

a) állami, önkormányzati, közalapítványi forrásból alapított szervezet: az olyan szervezet, amelyben a jogviszony megszűnésének időpontjában a Magyar Állam, a helyi önkormányzat, a közalapítvány külön-külön vagy együttesen számítva többségi tulajdonnal rendelkezik azzal, hogy többségi tulajdon alatt a köztulajdonban álló gazdasági társaságok takarékosabb működéséről szóló 2009. évi CXXII. törvény szerinti fogalmat kell érteni;

b) állami, önkormányzati, közalapítványi forrásból fenntartott szervezet: az olyan szervezet, amelynek éves költségvetését a jogviszony megszűnését megelőző adóévben külön-külön vagy együttesen számítva 50 százalékot meghaladó mértékben állami önkormányzati vagy közalapítványi forrásból biztosítják;

c) állami, önkormányzati, közalapítványi forrásból működési támogatásban részesített szervezet: az olyan szervezet, amelynek éves költségvetéséhez a jogviszony megszűnését megelőző adóévben az állam, az önkormányzat vagy a közalapítvány külön-külön vagy együttesen számítva 50 százalékot meghaladó mértékben nyújt működési támogatást.

Indokolt, hogy az állami vezetők, polgármesterek, (fő)jegyzők, a köztulajdonban álló gazdasági társaságok vezető tisztségviselői és felügyelőbizottságának tagjai esetében a teljes bevétel kétmillió forintot meghaladó része adóköteles legyen. Más foglalkoztatott esetében az adóköteles rész a bevétel három és fél millió összeg feletti része, de nem tartozik bele a jubileumi jutalom illetve a jogviszony megszűnésének évében esedékes szabadság megváltása címén kifizetett összeg.

12/A. § A 8-12. § rendelkezéseit - a 12/B. §-ban meghatározottak figyelembevételével - a 2010. január 1-jén vagy azt követően megszerzett jövedelmekre kell alkalmazni.

12/B. § (1) Az országgyűlési képviselő, az alpolgármester, az európai parlamenti képviselő tekintetében a 9. § az egyes gazdasági és pénzügyi tárgyú törvények megalkotásáról, illetve módosításáról szóló 2010. évi CX. törvény módosításáról szóló 2011. évi XLVI. törvénnyel megállapított (1 a), (2) és (3) bekezdésének rendelkezéseit a 2011. január 1-jén vagy azt követően megszerzett, e fejezet rendelkezései szerint adóköteles bevételekre a (2) bekezdés figyelembevételével, a 2010. január 1-je és 2010. december 31-e között megszerzett, e fejezet rendelkezései szerint adóköteles bevételekre a (3) bekezdés figyelembevételével kell alkalmazni.

(2) Az országgyűlési képviselő, az alpolgármester, az európai parlamenti képviselő tekintetében a 9. § az egyes gazdasági és pénzügyi tárgyú törvények megalkotásáról, illetve módosításáról szóló 2010. évi CX. törvény módosításáról szóló 2011. évi XLVI. törvénnyel megállapított (1 a), (2) és (3) bekezdése rendelkezéseinek hatálybalépése előtt megszerzett különadó-köteles jövedelmek után az adófizetési kötelezettséget a következők szerint kell teljesíteni:

a) a magánszemély a 2011. évről benyújtandó személyi jövedelemadó bevallásra előírt határidőig a különadó-kötelezettségét megállapítja, és az adóhatóság által erre a célra rendszeresített külön nyomtatványon bevallja, és az adót megfizeti;

b) a magánszemély az a) pont szerinti bevallásában megfizetett különadóként veszi figyelembe a különadó-alapba tartozó jövedelmek után a jövedelem megszerzése évében hatályos szabályok szerinti valamennyi közteher-kötelezettségét;

c) a jövedelem megszerzése évében hatályos szabályok szerint a magánszemély valamennyi közteher-kötelezettségét úgy kell meghatározni, hogy a magánszemély a különadó-köteles jövedelem megszerzése évére megállapított valamennyi közteher-kötelezettségéből levonja a különadó-köteles jövedelmek nélkül - annak figyelembevételével, hogy a különadó-köteles jövedelmeket a magánszemély összes jövedelmébe az adóévben ekkor is be kell számítani - kiszámított közteher-kö-telezettségét;

d) az országgyűlési képviselőnek, az alpolgármesternek, az európai parlamenti képviselőnek különadó-köteles bevételt juttató szervezet (a továbbiakban: kifizető) 2012. március 31-ig magánszemélyenkénti bontásban adatot szolgáltat az állami adóhatóságnak az általa kifizetett különadó-alapot képező összegről, valamint jogcímenként megbontva, az abból levont, a különadó-fizetésére kötelezett magánszemélyt terhelő közterhekről;

e) a magánszemély kérésére a kifizető a d) pontban említett adatokról és a rendelkezésére álló, a különadó-fizetési kötelezettség teljesítéséhez szükséges adatokról a kérés beérkezését követő 30 napon bel ül tájékoztatja a magánszemélyt.

(3) Az országgyűlési képviselő, az alpolgármester, az európai parlamenti képviselő tekintetében a 2010. január 1-je és 2010. december 31-e között megszerzett különadó-köteles jövedelmek után az adófizetési kötelezettséget a 2011. adóévben - a 11. § (6) bekezdésében foglaltaktól eltérően - a következők szerint kell teljesíteni:

a) a magánszemély a 9. § (1a) bekezdésének hatálybalépését követő második hónap utolsó napjáig a különadó-kötelezettségét megállapítja, az adóhatóság által erre a célra rendszeresített külön nyomtatványon bevallja, és az adót megfizeti;

b) a magánszemély az a) pont szerinti bevallásában megfizetett különadóként veszi figyelembe a különadó-alapba tartozó jövedelmek után a jövedelem megszerzése évében hatályos szabályok szerinti valamennyi közteher-kötelezettségét, azzal, hogy ha a magánszemély a 2010-ben őt törvény alapján megillető végkielégítést kapott, arra a személyi jövedelemadóról szóló törvény rendelkezésétől eltérően az évek közötti megosztást nem alkalmazhatja;

c) a jövedelem megszerzése évében hatályos szabályok szerint a magánszemély valamennyi közteher-kötelezettségét úgy kell meghatározni, hogy a magánszemély a különadó-köteles jövedelem megszerzése évére megállapított valamennyi közteher-kötelezettségéből levonja a különadó-köteles jövedelmek nélkül - annak figyelembevételével, hogy a különadó-köteles jövedelmeket a magánszemély összes jövedelmébe az adóévben ekkor is be kell számítani - kiszámított közteher-kötelezettségét;

d) az országgyűlési képviselőnek, az alpolgármesternek, az európai parlamenti képviselőnek különadó-köteles bevételt juttató szervezet (a továbbiakban: kifizető) a 9. § (1 a) bekezdése hatálybalépését követő hónap utolsó napjáig magánszemélyenkénti és a jövedelem juttatásának éve szerinti bontásban adatot szolgáltat az állami adóhatóságnak az általa kifizetett különadó-alapot képező összegről, valamint jogcímenként megbontva, az abból levont, a különadó fizetésére kötelezett magánszemélyt terhelő közterhekről;

e) a magánszemély kérésére a kifizető a d) pontban említett adatokról és a rendelkezésére álló, a különadó-fizetési kötelezettség teljesítéséhez szükséges adatokról a kérés beérkezését követő 30 napon belül tájékoztatja a magánszemélyt."

III.

[43] Az alkotmányjogi panaszok nem megalapozottak.

[44] 1.1. A végkielégítések különadója néven ismertté vált jogszabályról az Alkotmánybíróság első alkalommal az Abh1.-ben döntött.

[45] A Törvényt 2010. augusztus 13-án hirdették ki, vagyis a 2010-es adóév VIII. hónapjában. A 133. §-a tartalmazta, hogy a különadó a törvény kihirdetését követő 44. napot követő hónap első napján (2010. október 1-jén) lép hatályba, rendelkezéseit a 2010. január 1-jétől megszerzett jövedelmekre kell alkalmazni.

[46] Eredeti szabályai szerint a magánszemélyeknek különadót kell fizetniük az olyan bevétel után, amelyet a munkavégzésre irányuló jogviszonyuk megszűnésével összefüggésben szereztek meg, feltéve, hogy a bevétel a széles értelemben vett "állami" forrásból (állami, önkormányzati, közalapítványi forrásból) származik és a kétmillió forintot meghaladja.

[47] A különadóra vonatkozó szabályokat eredetileg a 2010. január 1-jétől megszerzett jövedelmekre, vagyis a Törvény hatálybalépését, 2010. október 1-jét megelőzően juttatott jövedelmekre kellett alkalmazni.

[48] A különadóról szóló Törvény elfogadásával összefüggésben augusztus 11-én kiegészült az előző Alkotmány közteherviselési szabálya. Az alkotmánymódosítás elsősorban azt tette lehetővé, hogy az állami forrásból származó, jó erkölcsbe ütköző módon juttatott jövedelmeknél a visszaható hatályú jogalkotás általános tilalmát - amelyet az Alkotmánybíróság gyakorlata az adóévben keletkezett új kötelezettségre is alkalmazott - a Törvény mellőzze. Az Alkotmánybíróság az Abh1.-ben megállapította, hogy a különadóról szóló törvény visszaható hatálya nemcsak az alkotmánymódosításban jelzett, jó erkölcsbe ütköző módon juttatott jövedelmekre vonatkozik, hanem olyan jövedelmekre is, amelyek törvényi előírás alapján, alanyi jogon járnak. A törvényhozó által meghatározott mértékű és jelenleg is fenntartott kifizetések nem tekinthetők jó erkölcsbe ütközőnek, így ezekre a törvény az előző Alkotmány új rendelkezése alapján sem terjeszthette volna ki a visszaható hatályt.

[49] 1.2. A Törvényt az Országgyűlés a 2010. november 1 9-én kihirdetett 2010. évi CXXIV. törvénnyel (a továbbiakban: Módtv.) módosította. A módosítás 2010. december 30-án hatályba lépett.

[50] A Törvény jelentősen átalakult az Abh1.-ben vizsgálthoz képest. A törvényhozó felemelte a különadó-mentes bevétel összeghatárát, bizonyos körben mentesítette a saját jogú nyugellátásban részesülő személyeket és az örökösöket. Kimondta, hogy a korábbi évek adó- és járulékbevallásainak a különadóval összefüggő helyesbítései nem érintik a már megállapított nyugellátásokat. Ugyanakkor nemcsak az adott adóévre, hanem az adott adóévet megelőző ötödik adóévtől kezdődően ír elő a Törvény adókötelezettséget. Módosult az Alkotmánybíróság hatásköre is.

[51] Az Alkotmánybíróság a módosított hatáskörében eljárva, és a másodszor módosított szabályok alkotmányellenességét vizsgálva, az Abh1.-ben megállapította, hogy "törvényben meghatározott jogcímen és mértékben, bevallással lezárt adóévben, visszaélés nélkül megszerzett bevételnek a visszaható hatályú adóztatása azonban már nem az Alkotmány 70/I. §-a új (2) bekezdésének a végrehajtása, hanem az egyén autonómiájába való olyan mértékű közhatalmi beavatkozás, amelynek nincs alkotmányosan elfogadható indoka, ezért az sérti az adófizetők emberi méltóságát." A határozat a Módtv. 2. § (1) bekezdése szövegrészét ex tunc hatállyal semmisítette meg, mert a normaszövegre, a szövegösszefüggésekre tekintettel nem volt lehetőség arra, hogy az alkotmányellenessé nyilvánítás jogkövetkezményei csak azokra az esetekre terjedjenek ki, amelyekre figyelemmel az Alkotmánybíróság az alkotmányellenességet megállapította.

A határozat hangsúlyozta, hogy a bevallással lezárt, 2005-2009-es adóévekben szerzett bevétel után az adóhatóság a különadót nem követelheti, azt nem kell bevallani, megfizetni, illetve a már megfizetett különadót az adóhatóságnak a magánszemély kérelmére vissza kell térítenie (Art. 124/C. §). A 2010-es adóévre a Módtv. 2. § (1) bekezdése szövegrészének hatályvesztéséig már megfizetett különadóról, a különadónak a 2010-es adóévre való fenntartásáról a törvényhozó rendelkezhet.

[52] Az alkotmányjogi panaszok mindegyike a 2010-es adóévre vonatkozik.

[53] 1.3. Ezt követően fogadta el az Országgyűlés az egyes gazdasági és pénzügyi tárgyú törvények megalkotásáról, illetve módosításáról szóló 2010. évi XC. törvény módosításáról szóló 2011. évi XLVI. törvényt (a továbbiakban: Módtv2.).

[54] A Törvény második módosítása a törvény személyi és tárgyi hatályát érintette. Eldöntötte azt az értelmezési kérdést, hogy a különadó hatálya alá tartozik-e az országgyűlési képviselő, a polgármester, az alpolgármester, az európai parlamenti képviselő. Ezzel összefüggésben pontosította a különadó alapjának meghatározását, rendelkezett az adófizetési kötelezettség teljesítéséről. Kimondta, hogy a különadót a 2010. január 1-jén vagy azt követően megszerzett jövedelmekre kell alkalmazni. Szólt a magánszemély által a korábban hatályos szabályok szerint a 2005-2009. évekre bevallott és megfizetett különadó visszatérítéséről.

[55] 1.4. Az Alaptörvény 37. cikk (4) bekezdése értelmében mindaddig, amíg az államadósság a teljes hazai össztermék felét meghaladja, az Alkotmánybíróság a 24. cikk (2) bekezdés b)-e) pontjában foglalt hatáskörében a központi költségvetésről, a központi költségvetés végrehajtásáról, a központi adónemekről, az illetékekről és járulékokról, a vámokról, valamint a helyi adók központi feltételeiről szóló törvények Alaptörvénnyel való összhangját kizárólag az élethez és az emberi méltósághoz való joggal, a személyes adatok védelméhez való joggal, a gondolat, a lelkiismeret és a vallás szabadságához való joggal vagy a magyar állampolgársághoz kapcsolódó jogokkal összefüggésben vizsgálhatja felül, és ezek sérelme miatt semmisítheti meg.

[56] A Törvény központi adónemről szól.

[57] Ilyen törvény csak akkor vizsgálható feIül az Alaptörvény alapján is, ha az erre irányul ó indítvány az alkotmányellenesség okaként kizárólag az élethez és emberi méltósághoz való jog, a személyes adatok védelméhez való jog, a gondolat, lelkiismeret és vallás szabadsága, vagy a magyar állampolgársághoz kapcsolódó 69. § szerinti jogok sérelmét jelöli meg.

[58] [Az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés f) pontja (jogszabály nemzetközi szerződésbe ütközése vizsgálata) nincs benne a hatáskört korlátozó 37. cikk (4) bekezdése felsorolásában: csak a 24. cikk (2) bekezdés b)-e) pontja szerepel a vizsgálódási hatáskör-korlátozás "tárgyi" terjedelménél. Ugyanakkor az indítványozók egyike sem tartozik abba a körbe, amely a Törvény nemzetközi szerződésbe ütközésének vizsgálatát kezdeményezhetné.] [59] A jelen esetben az indítványok mindegyike az Alaptörvénynek az emberi méltóság védelméről szóló szabályaira hivatkozik. Ezért a Törvény támadott szabályai felülvizsgálhatók.

[60] 2.1. Az Alkotmánybíróság az indítványokkal összefüggésben elsőként azt vizsgálta, hogy az indítvány tárgya nem mi nősül-e ítélt dolognak. A Törvény egyes szabályait illetően [8. §, 9. § (5) bekezdése, 10-12. §] fennáll mind a formai, mind a tartalmi azonosság. Habár az Alkotmánybíróság gyakorlata értelmében a vizsgálat tárgyát képező egyes rendelkezések alkotmányossága is általában értékelhetetlen a jogszabály kontextusából kiragadva, továbbá az elszigetelt vizsgálat eredménye más összefüggésbe helyezve érvényét vesztheti [így foglalt állást az Alkotmánybíróság a 1 6/1991. (IV. 20.) AB határozatban, ABH 1991, 58, 60.], a jelen esetben nem változott meg a szabályozási környezet olyan módon vagy mértékben, amely új, érdemi vizsgálódást indokolna.

[61] Azonban ezeket a szabályokat még az előző Alkotmány alapján, és nem az Alaptörvénnyel összefüggésben vizsgálta az Alkotmánybíróság. Az Alkotmánybíróság ezért a Törvény 8. §, 9. § (5) bekezdése, 10-12. §-a rendelkezéseit érdemben vizsgálta.

[62] A Törvény többi, támadott szabálya formálisan nem azonos a korábban vizsgálttal. A Törvénynek az Abh2. közzétételét követően módosult a 9. § (1) bekezdése, a 9. § kiegészült az (1a) bekezdéssel, módosult a 9. § (2), (3) és (4) bekezdése, a Törvény kiegészült a 12/A. és 12/B. §-sal.

[63] Amennyiben az újabb indítványt más okból, a rendelkezésnek más alkotmányossági összefüggésére történő hivatkozással, vagy tartalmilag más rendelkezés megjelölésével terjesztik elő, az Alkotmánybíróság az újabb indítvány érdemi vizsgálatába bocsátkozik. Az Alkotmánybíróság az elbírálásnál értelemszerűen felhasználja mindazokat az érveket és megállapításokat, amelyek a tartalmi összefüggésbe hozható korábbi döntésénél irányadók voltak (652/B/1997. AB határozat, ABH 1997, 752, 754-755.).

[64] Formai szempontból más rendelkezést kell vizsgálnia az Alkotmánybíróságnak a Törvény 9. § (1a) bekezdése, (2)-(3)-(4) bekezdése, 12/A. és 12/B. §-a rendelkezéseit illetően. Ezek a 2010-es adóévre való alkalmazhatóságról szólnak, továbbá egy jogértelmezési kérdést döntenek el a különadó személyi hatályát illetően (és az ehhez kapcsolódó eljárási rendelkezéseket határozzák meg).

[65] 2.2. Az Alkotmánybíróság először a 22/2012. (V. 11.) AB határozatban határozta meg, hogy az Alaptörvény hatályba lépése előtt hozott korábbi határozata az akkor elbírált alkotmányjogi kérdéssel összefüggésben hogyan használható fel az újabb ügyekben. A határozat szerint az Alkotmánybíróságnak azokra az alapértékekre, emberi jogokra és szabadságokra, továbbá alkotmányos intézményekre vonatkozó megállapításai, amelyek az Alaptörvényben nem változtak meg alapvetően, érvényesek maradnak. A határozat kimondta, hogy az előző Alkotmány és az Alaptörvény egyes rendelkezései tartalmi egyezősége esetén éppen nem a korábbi alkotmánybírósági döntésben megjelenő jogelvek átvételét, hanem azok figyelmen kívül hagyását kell indokolni.

[66] 2.3. Az emberi méltóság védelméhez való jog az előző Alkotmány alapjogi fejezetének élén szerepelt, és úgy szólt, hogy a Magyar Köztársaságban minden embernek veleszületett joga van az emberi méltósághoz, amelytől senkit nem lehet önkényesen megfosztani. Az Alaptörvény alapjogi részének II. cikke kimondja, hogy az emberi méltóság sérthetetlen, minden embernek joga van az emberi méltósághoz.

[67] Megállapítható, hogy az Alaptörvény II. cikke az előző Alkotmány 54. § (1) bekezdésével a jelen ügyben eldöntendő alkotmányjogi kérdések szempontjából tartalmilag azonosan tartalmazza az emberi méltóság védelméhez való jogot, ezért az Abh2.-ben kibontott elvek alkalmazásának nincs akadálya.

[68] 2.4.1. Az Alkotmánybíróság az Abh2.-ben tart almi szempontból már eldöntötte, hogy az emberi méltóság védelméhez való jog önmagában nem nyújt védelmet a visszaható hatályú jogalkotás ellen. Az ilyen jogalkotás - az Alkotmánybíróság gyakorlata értelmében (903/B/1990. AB határozat, ABH 1990, 250, 251.) - nem az emberi méltóság védelméhez való jogot, hanem a jogbiztonságot sérti. Az Országgyűlés az Alkotmány 2010. augusztus 11-i, az Alkotmány 70/I. §-ára vonatkozó módosításakor kifejezetten kinyilvánította, hogy az adójogszabályok tekintetében el kíván térni az Alkotmánybíróságnak attól a gyakorlatától, amely szerint az új adókötelezettséget érintő szabályozásnál az adókötelezettség keletkezésének az időszakát, és nem a bevallás időpontját kell irányadónak tekinteni. Az előző Alkotmány 2010. november 16-án elfogadott módosítása - amely az előző Alkotmány több szakaszát érintette - szintén a 2010-es adóévben keletkezett. Ennek a módosításnak a következtében adótörvény alkotmánybírósági felülvizsgálata csak olyan, tételesen meghatározott rendelkezésekre hivatkozva kezdeményezhető, amelyek között a jogállamhoz tartozó jogbiztonság nem szerepel. Az Abh2. megállapította, hogy az emberi méltóság védelméhez való jog sérelme nem állapítható meg pusztán azon az alapon, hogy a törvény az adott adóévben az adóévre vagy az azt követő bevallás időszakára ír elő kötelezettséget, és nem az adókötelezettség keletkezésének az időpontját veszi figyelembe. A határozat szerint a bevételnek a különadó alapjába nem tartozó részére (2 és 3,5 millió forint) és az adóéven belüli törvénymódosításra, emiatt a bevétel megszerzése óta eltelt viszonylag rövid időre tekintettel nem állapítható meg általánosságban az egyéni körülmények olyan mértékű elnehezülése, amely az emberi méltó ság védelméhez való jog sérelmét felvethetné.

[69] Az Abh2. - a jogkövetkezmények levonásánál - tartalmazza azt is, hogy a normaszövegre, a szövegösszefüggésekre tekintettel nem volt lehetőség arra, hogy az alkotmányellenessé nyilvánítás jogkövetkezményei csak azokra az esetekre terjedjenek ki, amelyekre figyelemmel az Alkotmánybíróság az alkotmányellenességet megállapította. Eszerint a bevallással lezárt, 2005-2009-es adóévekben szerzett bevétel után az adóhatóság a különadót nem követelheti, azt nem kell bevallani, megfizetni, illetve a már megfizetett különadót az adóhatóságnak a magánszemély kérelmére vissza kell térítenie (Art. 1 24/C. §). Az Abh2. megállapította, hogy a 2010-es adóévre a Módtv. 2. § (1) bekezdése szövegrészének hatályvesztéséig már megfizetett különadóról, a különadónak a 2010-es adóévre való fenntartásáról a törvényhozó rendelkezhet.

[70] 2.4.2. Két indítványozó azt állítja, hogy személyükre a Tör vény 2011. május 14-től hatályos 9. § (1a) bekezdése és 12/B. §-a terjesztette ki az adókötelezettséget, vagyis nem a 2010-es, hanem már a 2011-es adóév ben - a 2010-es adóév bevallással való lezárása után, ezért alkotmányellenesen - született az új szabály.

[71] A két módosítás az országgyűlési képviselőkre, az európai parlamenti képviselőkre és a polgármesterekre vonatkozik. Azt a jogértelmezési kérdést dönti el, hogy a Törvény 9. §-ának eredet i (1) bekezdése hatálya alá tartozónak minősül-e az érintett személyi kör.

[72] A Törvény 9. § (1) bekezdése értelmében különadó fizetésére köteles az a költségvetési szervnél, állami, önkormányzati, közalapítványi forrásból alapított, fenntartott vagy működési támogatásban részesített más jogi személynél foglalkoztatott magánszemély, aki munkavégzésre irányuló jogviszonya alapján különadó alapnak minősülő bevételt szerez. A gyakorlatban vitat ott volt, hogy a fenti, választott tisztségviselők a Törvény alkalmazásában munkavégzésre irányuló jogviszonyban állnak-e, vagyis alanyai-e a Törvénynek. Az adótörvényekre általában jellemző, hogy számos értelmező rendelkezést tartalmaznak, és előfordul, hogy egyes, más törvényekben is használt fogalmaknak eltérő értelmet kell tulajdonítani. Példának okáért egy másik, szintén jövedelem-típusú adóról szóló törvény 2009. december 31-ig az európai parlamenti, az országgyűlési, a helyi önkormányzati képviselői tevékenységet úgynevezett "nem önálló tevékenységnek" tekintette, és a "munkaviszonyban folytatott tevékenységgel" azonosan kezelte, az adójog szempontjából [lásd: 1995. évi CXVII. törvény a személyi jövedelemadóról (a továbbiakban: Szja tv.) 24. § (1) bekezdés b) pontja].

[73] Ezzel szemben 2010. január 1-jétől az Szja tv. ugyanezeket a tevékenységeket már "önálló tevékenységnek" tekinti - ugyanúgy, mint az egyéni vállalkozó, a mezőgazdasági őstermelő, a bérbeadó tevékenységét -, jóllehet a képviselők és a polgármesterek jövedelmüket (tevékenységük ellenértékét) kizárólag a költségvetésből szerzik meg. Az Abh2. kifejezetten rögzítette a különadó személyi hatályával kapcsolatban, hogy a Törvény egyik célja az állami források, a közpénzek, az állam pénze védelme.

[74] A különadó céljára tekintettel nyilvánvaló, hogy az Országgyűlés képviselői a Törvény elfogadásakor nem mentesültek a különadó alól, függetlenül attól, hogy a jogállásukra vonatkozó törvények és a Törvény szóhasználata mindenben összhangban áll-e egymással, vagy esetleg nem. A Módtv2. ezért a 9. § (1 a) bekezdés és a 12/B-§ beiktatásakor nem új személyi körre terjesztette ki a hatályát, hanem a vitás jogértelmezési kérdést döntötte el, a Törvény szabályainak pontosítása mellett.

[75] Megállapítható ezért, hogy a Törvény 9. §-ának eredeti (1) bekezdése hatálya alá tartozónak minősült az érintett személyi kör, így e személyeknek is a 2010-es adóévre szóló különadó kötelezettségük a Törvény elfogadásakor, 2010-ben keletkezett.

[76] 2.4.3. Mindezekre figyelemmel a jelen ügyben nem merült fel olyan új körülmény, amely alapján az Abh2.-ben megfogalmazottaktól el kellene térni.

[77] Ezért az Alkotmánybíróság - utalva a korábbi döntésben kifejtettekre - az egyes gazdasági és pénzügyi tárgyú törvények megalkotásáról, illetve módosításáról szóló 2010. évi XC. törvény 9-12/B. §-ai alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszokat elutasította.

Budapest, 2012. november 26.

Dr. Paczolay Péter s. k.,

tanácsvezető, előadó alkotmánybíró

Dr. Balogh Elemér s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Pokol Béla s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Stumpf István s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Szívós Mária s. k.,

alkotmánybíró

Alkotmánybírósági ügyszám: IV/2312/2012.