652/B/1997. AB határozat
a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény 1. § (3) bekezdése alkotmányellenességének vizsgálatáról
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény 1. § (3) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
INDOKOLÁS
1. Az indítványozó beadványában a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (Szja. törvény) 1. § (3) bekezdését megjelölve e szabálynak azt a rendelkezését kifogásolja, amely szerint "a magánszemély minden jövedelme adóköteles".
Véleménye szerint ebből az következik, hogy a "munkában eltöltött idő után járó nyugdíj is" adóköteles. Alkotmányellenesnek tartja azt, hogy abban az esetben, ha valakinek a nyugdíja mellett más jövedelme is van, ezt az adóalap megállapításánál a nyugdíjjal összeszámítják [29. § (1) bek.] és a kettő összege lesz az adóalap. Bár a nyugdíj összegére jutó adó a befizetendő adó összegét csökkenti (34. §), közvetett módon, "a magasabb sávú adókulcs alapján", a nyugdíj összege után is kell adót fizetni. Emiatt az Alkotmány 70/A. § (1)-(2) bekezdésének, 70/B. § (1) és (3) bekezdésének sérelmét állította.
2. Az Alkotmánybíróság már több esetben foglalkozott a személyi jövedelemadózás szabályainak a nyugdíjas munkavállalókra vonatkozó egyes rendelkezéseivel.
A 26/1991. (V. 20.) AB határozatban (ABH 1991. 70.) a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1989. évi XLV. törvény 2. §-ában, továbbá a 32. §-ának (1) bekezdésében, valamint 38. §-ának (1) és (4) bekezdésében és a 46. § (3) és (4) bekezdésében foglalt rendelkezések alkotmányellenességének megállapítására vonatkozó indítványokat utasította el. Ebben az ügyben az indítványozók a személyi jövedelemadóról szóló törvény említett szakaszait és bekezdéseit egymással is ellentmondónak és az Alkotmány 70/B. §-a (1), (2) és (3) bekezdéseiben biztosított alapvető jogokkal ellentétesnek vélték. Véleményük szerint alkotmányellenes egyrészt az az előírás, hogy a nyugdíjasnak nem a megszerzett nettó jövedelem után kell adóznia. Másrészt nyomatékkal alkotmányellenesnek tartották azt a rendelkezést, hogy a nyugdíjat is be kell számítani az adóköteles jövedelem összegébe, ezáltal a munkát vállaló nyugdíjas hátrányos megkülönböztetésben részesül, mert - csekély kedvezménytől eltekintve - jóval magasabb összegű adót fizet, mint az a nem nyugdíjas, aki vele azonos összegű adóköteles jövedelemre tesz szert.
Az Alkotmánybíróság az említett ügyben nem találta megalapozottnak az indítványozók érvelését. Határozatában megállapította: a vizsgált szabályok nem ütköznek az Alkotmány 70/A. §-ának (1) bekezdésében meghatározott tilalomba, és nem állnak összefüggésben - s így ellentétben sem - az Alkotmány 70/B. §-ának (1)-(3) bekezdésében foglalt rendelkezésekkel.
A 1357/B/1991. AB határozatban (ABH 1992. 491.) az Alkotmánybíróság a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1989. évi XLV. törvény 2. §-ában, továbbá a 32. § (1) bekezdésében, valamint a 38. § (1) és (4) bekezdésében, továbbá a 46. § (3) és (4) bekezdésében foglalt rendelkezések alkotmányellenességének megállapítására vonatkozó indítványt ismételten elutasította. Az indítványozók e rendelkezéseket más indokból, az Alkotmány 61. § (1) bekezdésével való egybevetése alapján tartották alkotmányellenesnek és kérték megsemmisítésüket. Álláspontjuk szerint a nyugdíjnak az adótörvény szempontjából jövedelemként történő értékelése a kettős adóztatás tilalmát sértő szabály.
Az ebben az ügyben hozott határozat rámutat: a nyugdíjnak az adóalapnál történő figyelembevétele az adóztatás progresszív jellegéből adódóan azt a célt szolgálja, hogy a nyugdíj mellett szerzett jövedelem adóztatása arányos legyen, így nem sérti az Alkotmány 70/I. §-ában foglalt rendelkezéseket. A kifogásolt szabályok pedig az Alkotmány 61. §-ával nem hozhatók összefüggésbe.
A 409/B/1993. AB végzésben (ABH 1993. 900.) az Alkotmánybíróság a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1991. évi XC. törvény 38. §-a alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványokat utasította vissza, "ítélt dolog" miatt, a 26/1991. (V. 20.) AB határozatra hivatkozva. Az indítványozók ebben az ügyben a személyi jövedelemadóról szóló 1991. évi XC. törvény 38. §-ának a nyugdíjasok adó-megállapítására vonatkozó szabályait támadták, mert ezek - szerintük - ellentétben vannak az Alkotmánynak a vagyoni helyzet szerinti különbségtételt tiltó 70/A. §-ában és "a megkülönböztetés nélküli jövedelmet" előíró 66. §-ában foglalt rendelkezéseivel. Kifogásolták, hogy azonos jövedelem mellett "a nyugdíjas vállalkozó több adót fizet, mint a nem nyugdíjas vállalkozó, sérelmezik, hogy egyéb jövedelemszerzés esetén az év közbeni nyugdíjemelés összege is megadóztatásra kerül"; hátrányos megkülönböztetésnek tartják, hogy "a magas nyugdíjat kapó nem dolgozó nyugdíjas egy fillér adót sem fizet, míg az alacsonyabb nyugdíjat kapó, ha dolgozik, adót kell fizetnie."
Más ügyben az indítványozók az Szja. törvény 34. §-a alkotmányellenességét állították, mert "joghiányos szövegezése" sérti az Alkotmány 70/A. § (3) bekezdésében előírt azt az állami kötelezettséget, mely szerint "az esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölését célzó intézkedésekkel a joghátrányokat meg kell szüntetni". Az állam pedig "adót vet ki a csupasz nyugdíjra", mert a jogszabály szerint összevont adóalap után számított adót lehet csak csökkenteni a nyugdíj összegének az adótábla szerint kiszámított adójával. Az Alkotmánybíróság a 102/B/1996. számú határozatában (ABH 1996. 613.) kimutatta, hogy a magánszemélyek jövedelemadóját bevezető 1987. évi VI. törvény meghozatala óta minden személyi jövedelemadóról szóló törvény jövedelemnek tekintette a magánszemély egy naptári évben szerzett összes bevételét, természetesen az adott törvény által elismert adómentes jövedelmekkel és kiadásokkal, költségekkel vagy költséghányadokkal csökkentett részében. Megállapította: az indítványozóknak a "csupasz" nyugdíj megadóztatására vonatkozó állítása téves. A nyugdíjnak és más jövedelemnek az adóalapba való összevonása nem ütközik az Alkotmány 70/A. §-ának - a személyek közötti indokolatlan különbségtételt tiltó, a hátrányos megkülönböztetést büntetni és az esélyegyenlőtlenség kiküszöbölését elősegíteni rendelő - bekezdéseivel.
A 402/B/1996. számú határozatban (ABK 1997. május, 196.) az Alkotmánybíróság szintén elutasította azokat az indítványokat, amelyekben az Szja. tv. 34. §-ának felülvizsgálatát hátrányos megkülönböztetésre hivatkozva azért kérték, mert az indítványozók szerint e rendelkezés nincs figyelemmel az év közben nyugdíjba vonulókra. E határozatban elutasította az Alkotmánybíróság azt az indítványt is, amely szerint a 34. § befejező rendelkezése: "összegének az adótábla szerint kiszámított adója" szövegrésze jelent hátrányos megkülönböztetést a nyugdíjas munkavállalók esetében. Ők ugyanis nem a nyugdíjnak az egyéb jövedelmekhez való viszonya arányában, hanem az adótábla szerinti adója alapján jogosultak levonásra, ez pedig többletadó fizetést eredményez. A rendelkezést az Alkotmánybíróság az Alkotmány 70/A. §-a és a 70/I. § tekintetében vizsgálta.
3. A most elbírált ügyben az indítványozó az Szja. törvénynek más tételes szabályát jelölte meg, de alkotmányjogi szempontból tartalmilag ugyanazt kifogásolja, mint amit az Alkotmánybíróság a korábbi határozatokban már elbírált: a nyugdíj adózásnál való figyelembevételének a hatályos Szja. törvényben szabályozott módját.
Az "ítélt dolog" az alkotmánybírósági eljárásban azt jelenti, hogy ugyanazon jogszabályi rendelkezésre vonatkozóan azonos okból vagy összefüggésben ismételten előterjesztett indítvány elbírált kérdésnek minősül, mert az érdemi döntéssel elbírált ügyben hozott határozat az Alkotmánybíróságot is köti. [1620/B/1991. AB végzés, ABH 1991. 972, 973.; 35/1997. (VI. 11.) AB határozat, ABK 1997. június-július, 250.].
Mindebből azonban az is következik, hogy amennyiben az újabb indítványt más okból, a rendelkezésnek más alkotmányossági összefüggésére történő hivatkozással vagy tartalmilag más rendelkezés megjelölésével terjesztik elő, az Alkotmánybíróság az újabb indítvány érdemi vizsgálatába bocsátkozik. Az elbírálásnál értelemszerűen felhasználja mindazokat az érveket és megállapításokat, amelyek a tartalmi összefüggésbe hozható korábbi döntésénél irányadók voltak.
Az Szja. törvény 1. § (3) bekezdésének alkotmányossági vizsgálatára irányuló indítvány azonban tartalmilag az idézett döntésekben elbírált alkotmányossági kérdéseket veti fel. Ezért az Alkotmánybíróság az ott kifejtettekre utalva az indítványt elutasította.
Budapest, 1997. szeptember 9.
Dr. Sólyom László s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Ádám Antal s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Bagi István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Holló András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kilényi Géza s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lábady Tamás s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Németh János s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Szabó András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszky Ödön s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Vörös Imre s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Zlinszky János s. k.,
alkotmánybíró