BH+ 2013.4.169 A munkáltatói jogutódlás megállapításához szükséges megállapodásnak nem feltétlenül a jogelőd és a jogutód munkáltató között kell létrejönnie. Ez azonban nem értelmezhető olyan kiterjesztően, hogy a közbeszerzési eljárás eredményeként egymást követően nyertes cégek esetében automatikusan jogutódlást jelent más foglalkoztató munkavállalóinak átvétele csupán az azonos munkakör ellátására tekintettel [1992. évi XXII. törvény (Mt.) 85/A. § (1) bekezdés b) pont].

A felperesek a keresetükben annak megállapítását kérték, hogy jogutódlásra tekintettel 2000. február 1-jétől folyamatos munkaviszonyuk áll fenn. Ennek következtében az alperes próbaidő alatt nem szüntethette volna meg a munkaviszonyukat. A felperesek hivatkoztak arra is, hogy az alperes rendeltetésellenesen gyakorolta a jogait. Annak megállapítását kérték, hogy az alperes jogellenesen szüntette meg a munkaviszonyukat, ezért 12 havi átlagkereset, 25 nap felmentési időre járó átlagkereset, és 2 havi végkielégítés megfizetésére kérték kötelezni.

A munkaügyi bíróság ítéletével a felperesek keresetét elutasította.

A megállapított tényállás szerint a felperesek 2000. február 1-jétől 2000. december 31-éig álltak a M. Hivatal alkalmazásában. 2002-től kezdődően az ügyféltájékoztatási feladatokat a M. Hivatal nevében és megbízásából különféle szervezetek vették át, ezért a felperesek 2002. október 16-ától az I. Kht. alkalmazásába kerültek. A cég végelszámolását követően a felperesek munkaviszonya rendes felmondással szűnt meg.

A munkavállalók 2003. október 1-jétől a K. Részvénytársaság munkavállalói lettek, innen kerültek az S. Kft-hez, amely 2005-ben közbeszerzés útján nyerte el a kormányzati ügyfélszolgálati tájékoztatási feladatokat. Itt a felperesek 2005. augusztus 8-án kötöttek munkaszerződést ügyfélszolgálati munkatárs munkakörre. A feladatukat továbbra is a lakástámogatással kapcsolatos ügyféltájékoztatás képezte.

Az alperes M. T.-M. Kft.-től 2008-ban egy fővállalkozó magáncég kért ajánlatot ügyfélszolgálati teendők ellátására. Ez a magáncég a 2009-es év elején megnyert egy olyan pályázati eljárást, amelynek lefolytatása a 143/2004. (IV. 29.) Korm. rendelet 14. §-ának (3) bekezdés b) pontja alapján történt. Ennek eredményeként a cég az alperessel szerződést kötött ügyfélszolgálati tevékenység ellátására alvállalkozóként. Az alperesnek össze kellett állítania egy 15-20 főből álló munkavállalói csoportot, amely érdekében megkereste a S. Kft.-t. Ezen cég dolgozói egyeztetést követően eldönthették, hogy az alperessel kötnek-e új munkaszerződést, és munkaviszonyuk a S. Kft.-nél közös megegyezéssel megszűnik, vagy pedig eredeti munkáltatójuk fogja a továbbiakban is alkalmazni őket. A S. Kft. és az alperes között nem jött létre megállapodás a dolgozók átvételéről.

A felperesek a megbeszéléseket követően indokolást nem tartalmazó rendes felmondással szüntették meg a munkaviszonyukat az eredeti munkáltatójuknál (S. Kft.-nél).

A felperesek és az alperes között létrejött munkaszerződés 3 havi próbaidő kikötését tartalmazta. A felperesek munkaviszonyát 2009. február 10-én azonnali hatállyal próbaidő alatt az alperes megszüntette.

A munkaügyi bíróság álláspontja szerint - utalva az Mt. 85/A. § (1) bekezdésére - az alperes cég és a S. Kft. között a munkavállalók átvételére nem jött létre megállapodás. A két cég között semmilyen szerződéses kapcsolat nem állt fenn. Mind a S. Kft., mind az alperes közbeszerzés alapján nyerte el az ügyféltájékoztatói feladatkört. Vállalkozási jogviszony keretében a megrendelő szabadon döntheti el, hogy melyik céggel köt szerződést. Az alperes és a S. Kft. között nem valósult meg munkáltatói jogutódlás, így nem volt szükséges a korábbi munkáltatók vonatkozásában sem a munkáltatói jogutódlás vizsgálata.

Az elsőfokú bíróság nem találta bizonyítottnak a felperesek hivatkozását a rendeltetésellenes joggyakorlás körében. Kifejtette, hogy az Mt. nem tartalmaz olyan szabályt, amely előírná, hogy a próbaidő hatálya alatt milyen időtartam letelte után lehet megszüntetni a munkaviszonyt. Az alperesnek, mint új munkáltatónak joga volt arra, hogy a felpereseket, mint az általa nem ismert munkaerőket kipróbálja.

A felperesek fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság közbenső ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és megállapította, hogy a felperesek munkaviszonya 2002. október 16-ától jogfolytonos. Az alperes a felperesek munkaviszonyát jogellenesen szüntette meg, és az az alperesnél 2011. január 20. napjával szűnik meg.

A másodfokú bíróság álláspontja szerint a perben nem volt vitatott, hogy az alperes feladata alvállalkozóként a fővállalkozó cég által közbeszerzési eljárásban elnyert kormányzati ügyfélszolgálati tájékoztató tevékenység ellátása volt, amelyet egy korábbi közbeszerzési eljárás alapján a felperesek volt munkáltatója, a S. Kft. látott el. A S. Kft.-nél alkalmazott vezetőt az alperes már azt megelőzően átvette, hogy a tevékenység átadása megtörtént volna. Mindebből megállapítható, hogy alapvetően egy identitását megőrző gazdasági egység átszállása valósult meg, amelynek következtében a munkajogi jogutódlás megállapítható. A megállapodáson alapuló átadás és átvétel is tény, hiszen ilyen megállapodásnak tekinthető a közbeszerzési eljárás nyomán létrejött, az ajánlattevő cég és az alperes között a tevékenység folytatására irányuló kontraktus is. A megállapodás fogalmát ugyanis a bírói gyakorlat szélesen értelmezi, így ebbe a körbe vonható a nem anyagi erőforrás, illetve a tevékenység átengedésére irányuló valamennyi kötelem.

A perben mindezekre tekintettel annak volt kiemelt jelentősége, hogy megvalósult mind a tevékenység átruházása, mind a munkavállalók meghatározó részének átvétele, így a korábban kormányzati ügyfélszolgálati tájékoztató feladatokat ellátó gazdasági egység identitásának megőrzése megtörtént. A munkáltató személyében bekövetkező jogutódlás nemcsak a S. Kft. és az alperes között történt meg, az folyamatosan nyomon követhető a kereseti kérelemben meghatározott időponttól kezdődően.

A felek akaratától függetlenül bekövetkező jogutódlás miatt azok a jognyilatkozatok, amelyeket a felek annak érdekében tesznek, hogy a jogelőd munkáltatónál megszűnjön a jogviszony, és a jogutód munkáltatónál létrejöjjön, jogszabályba ütköznek, semmisségük folytán érvénytelenek. Így érvénytelen az e célból létesült, a munkaviszony megszüntetésére irányuló közös megegyezés, de érvénytelen az ilyen okból eredő munkáltatói vagy munkavállalói rendes felmondás is. A másodfokú bíróság a fenti okok miatt ezen megszüntető nyilatkozatoknak nem tulajdonított jelentőséget, mivel kifejezetten annak érdekében történtek, hogy a munkaviszony a jogutód munkáltatónál létrejöhessen.

Az egyes munkaszerződések, melyek a jogutódlás során létrejöttek, a munkaszerződés módosításának tekinthetőek. Mivel az évek óta fennálló munkaviszony módosítása során próbaidőt nem lehet kikötni, a felperesek jogviszonyának próbaidő alatti, indokolás nélküli megszüntetése jogellenes volt.

Az alperes felülvizsgálati kérelme a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésére, és az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyására irányult.