BH 2011.6.164 Hibás teljesítés folytán érvényesített kártérítési igény esetén a kivitelezőnek a közreműködőjétől - akinek magatartásáért felel - beszerzett tervdokumentációt a szakvállalattól elvárható gondossággal kell megvizsgálnia. Nem mentesül a kártérítési felelősség alól, ha ennek a kötelezettségének nem megfelelően tesz eleget, és a kötelezően alkalmazandó építésügyi szabványtól eltérő tervhibát nem ismeri fel [Ptk. 305. § (1) bek., 310. §].

Az alperes megrendelésére megtervezett, és az általa felépített A. város T. u. 9. szám alatti társasházi lakóépületben 2003 januárjában az I. r. felperes a II. lépcsőház I/5., a II. r. felperes a II. lépcsőház II/7., míg a III. r.-IV. r. felperes a I. lépcsőház II/7. szám alatti lakást vásárolta meg az alperestől. Az építési engedélyes terv szerint az egyes lakásokat egymástól, valamint a lakásokat a lépcsőháztól elválasztó falak Porotherm 30 N + F falazóblokkból készültek. A felperesek a lakásokba történt beköltözést követően észlelték, hogy mind a lakás-elválasztó falakon, mind pedig a födémeken keresztül jelentős a léghang- és lépéshang áthallás tapasztalható. A megbízásukból eljáró V. Kft. 2004. december 2-án kelt akusztikai szakvéleményében megállapította, hogy a lakásleválasztó falak léghangszigetelése nem megfelelő. Ugyanerre a következtetésre jutott az alperes megbízásából eljáró '95. A. Bt. a 2005 januárjában készített szakmai véleményében. Az alperes 2005. február 23-án vállalta, hogy a '95. A. Bt. véleményében írtak szerint - gipszkarton alapú - hang-gátló falat készít, amennyiben a felperesek a további kártérítési igényükről lemondanak. Miután erre nem került sor az alperes a kért javítási munkákat sem végezte el.

Módosított keresetében az I. r. felperes, valamint a III. r. és IV. r. felperes (mint együttes jogosult) 2 282 426 forint - 2 282 426 forint, míg a II. r. felperes 1 905 196 forint és járulékai megfizetésére kérte kötelezni az alperest elsődlegesen kellékszavatosság címén, míg másodlagosan kártérítésként kijavítási költség és a lakások értékcsökkené­sének címén.

Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. A szavatossági igény elévülésére hivatkozott, míg a kártérítési igénnyel szemben azzal védekezett, hogy tervező szakcég által készített, az építésügyi hatóság által engedélyezett építési tervek szerinti vastagságú és anyagú lakáselválasztó falakat épített, és a tervezői hiba felismerése nem volt tőle elvárható. A szomszédos lakások közötti áthallást, a válaszfal léghangszigetelő képessége hiányát elismerte, míg a lépcsőházi falaknál - akusztikai mérés hiányában - vitatta az áthallást.

A bíróság jogerős ítéletével az I. r. felperes javára 1 508 533 forint és járulékai, a II. r. felperes javára 667 525 forint és járulékai, míg a III. r.-IV. r. felperesek (mint együttes jogosultak) javára 1 508 533 forint és járulékai megfizetésére kötelezte az alperest, míg ezt meghaladóan a keresetet elutasította.

A jogerős ítélet indokolása szerint a felperesek a szavatossági igényüket elkésetten terjesztették elő, ezért a bíróság a hibás teljesítésre alapított kereseti kérelmet elutasította, ugyanakkor a felperesek keresetét a Ptk. 310. §-a alapján részben alaposnak ítélte. A bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékok mérlegelése eredményeként arra a következtetésre jutott, hogy az alperesnek az engedélyezési terv megvizsgálásakor észlelnie kellett volna, hogy a betervezett lakáselválasztó falak nem elégítik ki a hanggátlási követelményeket, így az alperes a közreműködője, a tervező cég tervhibája miatt a felpereseket ért kárért felelősséggel tartozik, mivel a terv felülvizsgálatakor nem úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben szakvállalkozástól általában elvárható. A másodfokú bíróság az ítéletének indokolásában hivatkozott az irányadó bírói gyakorlatra is.

A másodfokú bíróság az ítélethozatala során az elsőfokú bíróság által kirendelt szakértő aggályos szakvéleményét elvetette, és az általa kirendelt dr. L. Gy. szakértő aggálytalannak ítélt szakértői véleménye alapján állapította meg az alperest terhelő marasztalási összegeket. A másodfokú bíróság az I. r., valamint a III. r.-IV. r. felperesek kijavítási költségét 908 533-908 533 forintban, míg a II. r. felperesét 347 525 forintban, a lakások forgalmi értékének csökkenését az I. r., III. r.-IV. r. felpereseknél 600 000-600 000 forintban, míg a II. r. felperes esetében 320 000 forintban határozta meg. Ennek megfelelően az I. r., valamint a III. r.-IV. r. felperesek javára 1 508 533-1 508 533 forint, a II. r. felperes javára 667 525 forint kártérítés megfizetésére kötelezte az alperest, míg egyebekben a felperesek keresetét elutasította. A bíróság a Pp. 82. § (2) bekezdése alapján döntött a perköltség viseléséről.

A jogerős ítélet ellen az alperes élt felülvizsgálati kérelemmel. A jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, a felperesek keresetének elutasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy a bíróság a Ptk. 315. §-ának téves értelmezése folytán minősítette a tervezőirodát közreműködőnek, és állapította meg a tervező hibás teljesítése miatt a felelősségét. Részletesen előadta, hogy miért nem volt tőle elvárható a tervezési hiba felismerése. Szerinte a bíróság a tényállás hiányos felderítése miatt tévesen jutott arra a következtetésre, hogy a hiba felismerése körében mulasztás terheli, azaz nem úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. Érvelése értelmében a másodfokú eljárás során beszerzett szakértői véleményből az állapítható meg, hogy a kijavítás ellenére sem szűnik meg az áthallás. Szerinte amennyiben az eredmény a szabványnak megfelelés esetén is ugyanaz (van áthallás), akkor nem következett be kár a jogellenes magatartás (hibás teljesítés) ellenére sem, így a kártérítési felelőssége - mivel nincs kár - nem állapítható meg. Sérelmezte, hogy a másodfokú bíróság az ítéletének indokolásában ezen védekezését nem vizsgálta.

Vitatta a kártérítésként megítélt összegeket is, mivel szerinte a lépcsőházi falak vonatkozásában az áthallást bizonyítékok nem támasztják alá, míg a lakások értékcsökkenésével kapcsolatosan a szakértő számításai nem helytállóak. Arra hivatkozott, hogy a lakások értéke a javítást követően emelkedni fog, értékcsökkenést csak a minimális mértékű alapterület csökkenés jelent. Érvelése értelmében a lakások értékesítésének időpontjában érvényes szabvány előírásait lehetett volna a javítás számítási módjánál figyelembe venni, nem az időközben szigorodott szabványt.

Kifogásolta a bíróság perköltségre vonatkozó döntését. Szerinte a bíróság tévesen alkalmazta a Pp. 82. § (2) bekezdését. Sérelmezte, hogy az általa előlegezett szakértői díj, illetve ügyvédi munkadíj "megfelelő" elszámolására nem került sor.

Miután a keresetet elutasító rendelkezés tekintetében a jogerős ítéletet felülvizsgálati kérelemmel nem támadták, a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. § (2) bekezdésének megfelelően a jogerős határozatot csak a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatta felül.

A felülvizsgálati kérelem alaptalan.

A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárás eredményeként azt állapította meg, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben megjelölt okból nem jogszabálysértő.