22/B/1992. AB határozat

a villamos energia termeléséről, szállításáról és szolgáltatásáról szóló 1994. évi XLVIII. törvény 51. § -ának alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányosságának utólagos vizsgálata tárgyában meghozta a következő

határozatot:

Az Alkotmánybíróság a villamos energia termeléséről, szállításáról és szolgáltatásáról szóló 1994. évi XLVIII. törvény 51. §-a alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványokat elutasítja.

Az Alkotmánybíróság a fenti rendelkezés jogszabályi szintje alkotmányellenességének megállapítására vonatkozó indítványt, valamint a Polgári Törvénykönyvbe való ütközésének vizsgálatára vonatkozó indítványokat visszautasítja.

INDOKOLÁS

I.

Az indítványozók az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 1. § b) pontja alapján kérte a Villamosenergia Közszolgáltatási Szabályzatról szóló 4/1971. (VI. 5.) NIM rendelet Mellékleteként kiadott Villamosenergia Közszolgáltatási Szabályzat 20. és 22. §-ai alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését.

Az indítványozók álláspontja szerint az Alkotmánynak a köztulajdon és a magántulajdon egyenjogúságát és egyenlő védelemben részesülését megállapító 9. §-ába ütközik az, hogy a monopolhelyzetben lévő, villamos energiát szolgáltató állami vállalat a közszolgáltatási szerződés alapján kárát meghaladó térítésre, illetve a fogyasztásmérőn végzett, többletfogyasztást nem eredményező szerelési munka miatt felemelt ár követelésére jogosult a magánszemély fogyasztóval szemben. Az indítványozók úgy vélték, hogy a támadott rendelkezés ellentétes a Polgári Törvénykönyv szabályaival is, amelyek alkalmazását pedig a támadott jogszabály Mellékletének 3., illetve 21. §-a előírja.

Az egyik indítványozónak a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény 2. §-ára alapozott véleménye szerint miniszteri rendeletben nem lehet az állampolgár alapvető jogait és kötelességeit érintő szankciót elrendelni.

Az indítványozók által alkotmányellenesnek talált jogszabályt a 34/1995. (IV. 5.) Korm. rendelet 13. § (1) bekezdésének g) pontja 1995. április 20-ával hatályon kívül helyezte. A villamos energia termeléséről, szállításáról és szolgáltatásáról szóló 1994. évi XLVIII. törvény (a továbbiakban: VET) 51. §-a az indítvány által alkotmányellenesnek tartott rendelkezést tartalmát tekintve átvette. Az Alkotmánybíróság az alkotmányossági vizsgálatot a jelenleg hatályban levő jogszabályi rendelkezésre folytatta le.

II.

A VET szerződésszegésre vonatkozó rendelkezései a következőket tartalmazzák:

A VET 50. §-a határozza meg azt, hogy mi minősül szerződésszegésnek a szolgáltató részéről, mi a fogyasztó részéről, illetve mi minősül a villamos energia szabálytalan vételezésének.

VET. 51. és 52. §-ai rendelkeznek a szerződés megszegésének illetve a villamos energia szabálytalan vételezésének lehetséges következményeiről.

"51. § (1) A szerződés megszegésének, illetőleg a villamos energia szabálytalan vételezésének következménye:

a) díjvisszatérítés, illetőleg pótdíjfizetés,

b) felemelt díjfizetés,

c) kötbér,

d) kártérítés,

e) a villamosenergia-szolgáltatás felfüggesztése,

f) kikapcsolás a villamosenergia-szolgáltatásból.

(2) Az (1) bekezdésben említett következmények együttesen is alkalmazhatók.

(3) A pótdíj és a felemelt díj mértékét a villamos energiára vonatkozó árrendelet tartalmazza.

(4) A kötbér a szerződésszegéssel érintett szolgáltatás díja után jár, és annak mértékét a szerződésben kell meghatározni.

(5) A díjvisszafizetés, a pótdíj, a felemelt díj és a kötbér megfizetése nem mentesít az okozott kár megtérítése alól.

(6) Ha a fogyasztó a villamosenergia-szolgáltatás felfüggesztése okának megszüntetéséről a szolgáltatót írásban értesítette, az értesítés kézhezvételét követő munkanapon a szolgáltatást meg kell kezdeni.

52. § (1) A szolgáltató köteles a fogyasztó részére

a) az arányos díjat visszafizetni az 50. § (1) bekezdés d) pontjában,

b) kötbért fizetni az 50. § (1) bekezdés a)-c) és e) pontjában meghatározott szerződésszegés esetén, ha az a szolgáltató felróható magatartásának következménye.

(2) A fogyasztó köteles a szolgáltató részére

a) pótdíjat fizetni az 50. § (2) bekezdésének a) pontjában,

b) felemelt díjat fizetni az 50. § (2) bekezdésének d)-f) és i)-k) pontjaiban,

c) kötbért fizetni az 50. § (2) bekezdésének b)-d) pontjaiban meghatározott szerződésszegés esetén.

(3) A szolgáltató a villamosenergia-szolgáltatást felfüggesztheti az 50. § (2) bekezdésének b)-e) pontjaiban meghatározott szerződésszegés esetén.

(4) A szolgáltató a fogyasztót a villamosenergia-szolgáltatásból kikapcsolhatja, s a vele kötött közüzemi szerződést felmondhatja, vagy előre fizető mérő felszereléséhez kötheti a további szolgáltatást, ha a fogyasztó fizetési kötelezettségének három hónapon át nem tesz eleget.

(5) Villamos energia szabálytalan vételezése esetén

a) a vételező a már vételezett villamos energiáért felemelt díjat köteles fizetni a szolgáltató részére,

b) a szolgáltató a szabálytalan vételezőt a villamosenergia-szolgáltatásból kikapcsolhatja.

(6) A szolgáltató és a fogyasztó a kötbérrel nem fedezett kárt köteles a másik félnek megtéríteni."

VET. 53. §-ában foglalt felhatalmazás alapján a Kormány 34/1995. (IV. 5.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm. rendelet) 1. számú mellékleteként állapította meg a Villamos Energia Közüzemi Szabályzatot (a továbbiakban: VKSZ).

A VKSZ 17. §-a következőképpen rendelkezik a szerződésszegés jogkövetkezményeiről:

"17. § (1) A fogyasztó részéről történő szerződésszegés vagy szabálytalan vételezés esetén [VET 50. §-a (2) bekezdésének d), e), f) pontja és az 50. § (3) bekezdése] a vételezett villamos energia mennyiségét a következők szerint kell megállapítani:

a) a beépített fogyasztóberendezések névleges teljesítményét a következő kihasználási óraszámokkal kell megszorozni:

aa) általános háztartási fogyasztás esetén havi 125 óra,

ab) egyműszakos üzem (napi 6-11 órás fogyasztás) esetén havi 180 óra,

ac) kétműszakos üzem (napi 12-16 órás fogyasztás) esetén havi 360 óra,

ad) három- és négyműszakos vagy folyamatos üzem (napi 18 óra vagy azt meghaladó, illetőleg folyamatos fogyasztás) esetén havi 540 óra,

ae) hőtároló villamos vízmelegítő esetén havi 240 óra,

af) hőtároló helyiségfűtő berendezés esetén havi 240 óra, amely csak október 1-jétől április 30-ig terjedő időszakban alkalmazható;

b) ha a szabálytalan vételezés tényleges időtartama nem állapítható meg, arra egyéves időtartamot kell figyelembe venni.

(2) A szerződésszegés következményeként [VET 52. § (4) bekezdés] a kikapcsolás előtti felszólítás, valamint a szolgáltató általi felmondás, illetve az előre fizető mérő alkalmazásának rendjét az üzletszabályzatban kell meghatározni.

Az Alkotmány 9. § (1) bekezdése szerint Magyarország gazdasága olyan piacgazdaság, amelyben a köztulajdon és a magántulajdon egyenjogú és egyenlő védelemben részesül.

III.

Az indítvány benyújtásakor hatályban lévő, a villamos energia fejlesztéséről, átviteléről és elosztásáról szóló 1962. évi IV. törvény (a továbbiakban: VETe) 3. §-a kötelezően előírta, hogy a villamos mű és a benne fejlesztett, illetve az általa átvitt villamos energia - ha a Minisztertanács kivételt nem tesz - társadalmi tulajdonban, közcélú villamos mű - tehát a VETe 2. § (2) bekezdésének meghatározása szerint a lakosság, a vállalatok, az intézmények és más szervek villamosenergia-szükségletének kielégítését, valamint a közvilágítás ellátását szolgáló villamos mű - csak állami tulajdonban állhat.

A VET 1997. január 1-vel hatályon kívül helyezte a VETe-t. A VET nem tartalmaz a villamos energia engedélyesére - azaz a VET 3. §-ának meghatározása szerint termelőjére, szállítójára és szolgáltatójára - vonatkozóan tulajdoni előírást. A VET 10-11. § -ai határozzák meg azt, hogy az engedélyesnek milyen feltételeknek kell megfelelnie: pénzügyi-gazdasági szempontból alkalmasnak kell lennie a villamos energia termelésére, szállítására, szolgáltatására, továbbá belföldi székhelyű, jogi személyiséggel rendelkező gazdálkodó szervezetnek kell lennie, amely nem lehet csőd- vagy felszámolási eljárás alatt, illetve nem lehet olyan gazdálkodó szervezet, amelynek engedélyét tíz éven belül visszavonták.

A fentiekből következik, hogy a jelenleg hatályos szabályozás az indítványozó által felvetett okból nem alkotmányellenes, mivel sem a villamos energia szolgáltatója, sem annak fogyasztója nem kizárólagos jelleggel működik köztulajdoni vagy magántulajdoni formában. Ezért a villamos energia szolgáltatója és fogyasztója közötti szerződésnek a felek jogait és kötelezettségeit meghatározó szabályai nem értelmezhetők a köztulajdonnak és a magántulajdonnak az Alkotmány 9. § -ába ütköző egyenlőtlenség kifejeződéseként, még akkor sem ha azok egyéb indokolható okból egyenlőtlenül oszlanának meg a felek között.

Az Alkotmánybíróság a fentiek megállapítása után az indítvány egyéb alkotmányossági felvetésének híján érdemben nem vizsgálta, hogy a villamos energia szolgáltatás szerződési viszonyában a jogszabály milyen konkrét jogokat és kötelezettségeket állapít meg és ezek egymással milyen viszonyban vannak.

Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a korábban NIM rendeletben foglalt rendelkezést ma törvény tartalmazza, így a támadott rendelkezés jogszabályi szintjére vonatkozó indítványozói érvelés okafogyottá vált. Az Alkotmánybíróság az indítványt e tekintetben ezért visszautasította.

Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata alapján nem tekinti hatáskörébe tartozónak két azonos rangú jogszabály állítólagos ütközésének vizsgálatát, hacsak az összeütközés nem teremt alkotmányellenes helyzetet. Az Alkotmánybíróság ezért az indítványokat e tekintetben visszautasította.

Budapest, 1998. március 2.

Dr. Holló András s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Zlinszky János s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Vörös Imre s. k.,

alkotmánybíró