BH 2009.2.58 A kötelező pályázati kiírás nélküli tanársegédi kinevezés érvénytelen [Kjt. 3. §; Mt. 10. §].

A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy az 1991. augusztus 16-a óta fennálló közalkalmazotti jogviszonya az egymást követő határozott időre szóló kinevezései jogellenessége miatt határozatlan idejűnek minősült, és ezt a jogviszonyt 2006. június 30-án az alperes jogellenesen szüntette meg. Kérte az alperes kötelezését a jogellenesség jogkövetkezményei és egyéb járandóságai megfizetésére.

A munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította.

Az elsőfokú bíróság megállapítása szerint a felperes 1991. augusztus 16-ától egy gimnáziumból történt áthelyezéssel került az alpereshez nyelvtanár munkakörbe. A felek egymást követően több határozott idejű kinevezést írtak alá nyelvtanári munkakörben történő munkavégzésre, majd 2001. július 1-jétől és 2002. július 1-jétől - amikor az alperes főiskolából egyetemmé alakult át - az alperes a felperest 2006. június 30-áig tartó újabb határozott idejű kinevezéssel tanársegéd munkakörben alkalmazta.

A munkaügyi bíróság álláspontja szerint az ily módon történt alkalmazás a Kjt. 21. § (2) bekezdésébe, az Mt. 79. § (5) bekezdésébe, az Mt. 4. §-ába és az MK 6. számú állásfoglalásba ütközött, az alperes eljárása rendeltetésellenes volt, ezért az 1991. augusztus 16-ától létesített jogviszonyt határozatlan idejűnek kell tekinteni. Az 1993. évi LXXX. törvény 14. § (2) bekezdése értelmében a tanársegédi kinevezés legfeljebb négy év határozott időre szólhat, a kinevezés egyszer ismételhető, így a felperes 2001. július 1-jétől, majd 2002. július 1-jétől fennállt jogviszonya határozott idejűnek minősül.

A munkaügyi bíróság megállapítása szerint a tanársegédi kinevezés azonban semmis volt, mivel az alperes a Kjt. 24. § (2) bekezdése alapján alkalmazandó Mt. 80. § (1) bekezdését, és az alperes szervezeti és működési szabályzatát megszegve a tanársegédi munkakört pályázat nélkül töltötte be. Minthogy azonban a legutóbbi 2002. július 1-jei kinevezés szabályos jogorvoslati kioktatást tartalmazott, és a felperes 30 napon belül a keresetét nem nyújtotta be, az Mt. 202. § (1) bekezdés a) pontja alapján a perbeli igény érvényesítése elkésett.

A felperes fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság közbenső ítéletével a munkaügyi bíróság ítéletét megváltoztatta, és megállapította, hogy a felperes 1991. augusztus 16-ától fennálló határozatlan idejű közalkalmazotti jogviszonyát a 2006. május 17-ei intézkedésével az alperes jogellenesen szüntette meg. Megállapította továbbá, hogy a felperes közalkalmazotti jogviszonya a jogerős ítélet kihirdetésekor szűnik meg, és az elsőfokú bíróságot kötelezte a felperes anyagi követelései tekintetében az eljárás folytatására.

A másodfokú bíróság álláspontja szerint az elsőfokú bíróság helyesen következtetett arra, hogy a felperes határozott idejű kinevezésének semmissége esetén a jogviszonyt határozatlan idejűnek kell tekinteni, ezt a jogviszonyt a határozott idő lejártára hivatkozással jogellenesen szüntette meg az alperes, ezért a Kjt. 34. §-a szerinti jogkövetkezményeket kell alkalmazni. Egyetértett azzal is, hogy az alperes szervezeti és működési szabályzatában előírt pályáztatás hiánya miatt a felperes tanársegédi kinevezései semmisek voltak, nem osztotta azonban az igényérvényesítés, illetve a kereset benyújtása elkésettségére vonatkozó elsőfokú ítéleti álláspontot.

Az alperes felülvizsgálati kérelme a jogerős közbenső ítélet hatályon kívül helyezésére, és az elsőfokú ítélet helybenhagyására irányult. Érvelése szerint a felperes a tanársegédi kinevezését elfogadta, teljesítette, kifogással nem élt, illetménye magasabb lett, mint a nyelvtanári fizetése volt, továbbá a kinevezésre a felsőoktatásról szóló akkor hatályos 1993. évi LXXX. törvényt kellett alkalmazni. Arra is hivatkozott, hogy a hatályos SZMSZ ugyan előírta a pályázatot, a szabályzat azonban nem minősül közalkalmazotti jogviszonyra vonatkozó szabálynak, a felsőoktatási törvény szerint viszont nem volt pályáztatási kötelezettség. Álláspontja szerint az Mt. 13. § (3) bekezdése értelmében az Mt. Harmadik részében írt szabálytól a felperes javára eltérhettek, így a felperes tanársegédi kinevezései nem semmisek. Az alperes az Mt. 11. §-ára és 202. §-ára utalással elévülési kifogást is előterjesztett, továbbá arra is hivatkozott, hogy a felperes igényérvényesítése rendeltetésellenes, sérti az Mt. 4. §-át, továbbá a Kjt. 34. §-a alapján előterjesztett követelése is jogellenes.

A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős közbenső ítélet hatályában való fenntartására irányult.