BH 2020.5.149 A betegnek szóló tájékoztatás megfelelőségének megítélése nem szakkérdésnek, hanem a bírói mérlegelés körébe tartozó jogkérdésnek minősül, amelyhez adott esetben olyan orvosszakmai kérdéseket is tisztázni kell, amelyek orvos szakértői vélemény beszerzését teszik szükségessé. A tájékoztatás akkor tekinthető megfelelőnek, ha az az adott klinikai képhez igazodóan szakszerű, egyben igazodik a beteg személyiségéhez, számára érthető és egyértelmű információkat tartalmaz [1959. évi IV. tv. (régi Ptk.) 339. §, 1952. évi III. tv. (régi Pp.) 164. § (1) bek., 177. §, 182. § (3) bek., 206. § (1) bek., 1997. évi CLIV. tv. (Eütv.) 135. § (2) bek.].

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] A háziorvos 1996 februárjától kezdődően kezelte a felperes jogelődjét bőrgyógyászati problémákkal.

[2] A felperes jogelődjét 2007 novemberétől az alsó végtagján jelentkező különböző problémákkal kezelték. Decemberben került az alperes intézmény bőrgyógyászatára, ahol 2008. január 10-ig tartózkodott, majd áthelyezték a rehabilitációs osztályra. Január 14-én a zárójelentés szerint javult általános állapotban, utasításokkal ellátva bocsátották otthonába. Terápiás javaslatként írtak elő szappanos lemosást, jódos ecsetelést, napi kötéscserét, napi sebészeti necrectomia mellett.

[3] 2008. január 25-én állapotrosszabbodás miatt szállították ismét az alperes intézménybe, ahol ellátást és célzott antibiotikus kezelést követően február 20-án mindkét láb térd feletti amputációjának elvégzése vált szükségessé.

A kereseti kérelem és az alperes védekezése

[4] A felperes jogelődje keresetében vagyoni és nem vagyoni kárai megfizetésére kérte kötelezni az alperest.

[5] Álláspontja szerint az alperesnél történt kezelése, annak nem megfelelő dokumentáltsága, a baktériumtenyésztés elmaradása, az antibiotikum adagolásával kapcsolatos problémák, a hazabocsátásakor át nem adott zárójelentés, illetve annak számára érthetetlen és végrehajthatatlan tartalma együttesen vezetett az amputációhoz.

[6] Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy az általa elkezdett antibiotikumos kezelés eredményes volt, a felperes jogelődjét gyógyult állapotban, megfelelő utasításokkal ellátva bocsátotta otthonába, a felperes jogelődje azonban a kapott utasítást nem tartotta be, ez vezetett állapotromláshoz és fertőzéshez.

[7] Az alperesi beavatkozó ellenkérelmében az alperessel egyező indokok alapján kérte a kereset elutasítását.

Az elsőfokú ítélet és másodfokú közbenső ítélet

[8] Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította.

[9] A perben kirendelt szakértők véleménye alapján szakmai szabályszegésként értékelte, hogy a felperes jogelődjénél nem történt tenyésztésre mintavétel, illetve a dokumentáció alapján azt sem találta teljes bizonyossággal megállapíthatónak, hogy az antibiotikumot milyen formában kapta. Mindezt azonban nem találta okozati összefüggésben állónak a végállapottal, mert az empirikus antibiotikus kezelés hatásos volt.

[10] A szakvélemények alapján megállapította, hogy a 2008. január 14-i hazabocsátás szakmailag indokolt volt, a felperes jogelődjének állapota nem igényelt további kórházi ellátást. A zárójelentés átvételét a felperes jogelődjének aláírására tekintettel, ellenkező bizonyítás hiányában igazoltnak találta. Mindezek alapján úgy ítélte meg, hogy az alperes részéről nem történt olyan szakmai hiányosság, mulasztás, a kellő gondosság elmulasztása, amely a kétoldali alsó végtagi amputációval áll okozati összefüggésben, tehát az alperes sikerrel kimentette magát.

[11] A szakvélemények alapján azt is rögzítette, hogy nagy valószínűséggel vélelmezhető, hogy a felperes jogelődjének január 25-ei állapota már egy új fertőzés következménye. Nem tudható, hogy a felperes jogelődje sebeinek kezelése az otthonában milyen módon történt. megítélése szerint a felülfertőződés azért nem volt idejében észlelhető, mert a felperes jogelődje orvosi segítséget nem vett igénybe, az alperesnél korábban nem jelent meg.

[12] A felperes jogelődjének fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság közbenső ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és megállapította, hogy az alperes teljes kártérítő felelősséggel tartozik a felperes jogelődjét mindkét lába 2008. február 20-án történt térd feletti amputációja következtében ért károkért, és az iratokat a követelés összegére folytatódó tárgyalás érdekében az elsőfokú bíróságnak megküldte.

[13] A másodfokú bíróság egyetértett az elsőfokú bírósággal mind az antibiotikumkezelés, mind a zárójelentés átadása vonatkozásában. Az elsőfokú bíróságtól eltérően azonban nem tartotta az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény (a továbbiakban: Eütv.) 135. § (2) bekezdésében foglaltakra tekintettel megfelelőnek a tájékoztatást, mert álláspontja szerint az alperes nem tájékoztatta a felperes jogelődjét érthető formában arról, hogy mi a további teendője a hazabocsátást követően, mi az ellátás további folyamata, ennek elmaradása milyen további következményekkel járhat, mi a teendő állapotrosszabbodás esetén, a napi kötéscserét az otthonában, vagy sebészeti szakambulancián kell-e elvégeznie/elvégeztetnie, illetve mit jelent a necrectomia, azt hol kell elvégeztetnie. Megítélése szerint nem hagyható figyelmen kívül az a körülmény sem, hogy a perben semmilyen adat nem merült fel arra vonatkozóan, hogy az alperes meggyőződött volna arról, hogy a felperes jogelődje a tájékoztatást megértette. Szerinte a tájékoztatás megtörténte tényének igazolására a kezelőorvos tanúvallomása nem volt alkalmas. A szakvéleményből kiemelte, hogy amennyiben a sebkezelés a hazabocsátást követően megfelelően történik, úgy esély mutatkozott volna a felülfertőződés, illetve a mindkét lábat érintő amputáció elkerülésére. Mindezek alapján az alperes kártérítési felelősségét állapította meg.

A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem

[14] A jogerős közbenső ítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben elsődlegesen annak hatályon kívül helyezését és az elsőfokú ítélet helybenhagyását, másodlagosan a másodfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte.

[15] Álláspontja szerint a jogerős közbenső ítélet sérti a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.) 339. §-át, valamint a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: régi Pp.) 164. § (1) bekezdését, 177. §-át, 182. § (3) bekezdését, 206. § (1) bekezdését, 221. §-át és 253. §-át.

[16] Kérelme indokaként előadta, hogy a másodfokú bíróság megállapítása ellentétes a kezelőorvos tanúvallomásával, amely igazolja, hogy a hazabocsátáskor megtörtént a megfelelő tájékoztatás. Felülvizsgálati kérelmében részletesen idézte a tanú e körben tett nyilatkozatait. Állította, hogy a felperes jogelődjének teljes körű és egyéniesített tájékoztatása megtörtént; az, hogy ennek ellenére nem megfelelő módon kezelte a sebét, az alperes terhére nem értékelhető.

[17] A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte, annak helyes indokai alapján.