BH 2009.11.335 I. Autóbuszvezető munkakörű, fordabeosztás szerint, munkaidőkeretben, egyenlőtlen mun­kaidő beosztásban foglalkoztatott munkavállaló ún. kiállási idejét (amely alatt munkavégzésre nem kötelezték) tartalma és rendeltetése alapján kell vezetési szünetnek, illetve rendelkezésre állási időnek minősíteni.

II. Az a jogszabály, amely az 50 km távolságot meg nem haladó járathosszon menetrend szerinti személyszállítást végző gépjárművezető munkabeosztásáról rendelkezik, 2008. január 1-jétől hatályos [1988. évi I. törvény 18/K. §].

A felperes 1994. szeptember 19-étől áll az alperessel munkaviszonyban, autóbuszvezető munkakörben. A munkaszerződése szerint munkavégzési helye az alperes k.-i kirendeltsége, munkavégzése során helyközi, menetrend szerint közlekedő autóbuszjáratokat vezetett K. vonzáskörzetében.

A felperes a keresetében - különböző számítások alkalmazásával az érvényesített igény összegszerűségét vagylagosan meghatározva - 2004. január 1-jétől 2006. december 31-éig terjedő időre elmaradt munkabér és a teljesített rendkívüli munkavégzés pótléka, 2002. július 1-jétől 2006. december 31-éig 116 611 forint délutáni és 2004. május 1-jétől 2006. december 31-éig 14 054 forint éjszakai műszakpótlék, valamint 32 109 forint kiküldetési díj és kamatok megfizetésére kérte kötelezni az alperest.

A munkaügyi bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy tizenöt napon belül fizessen meg a felperesnek 649 909 forint munkabért, valamint 266 711 forint túlórapótlékot és ezen összegek után 2005. november 13-ától a kifizetésig járó törvényes kamatot, valamint perköltséget. Ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította.

A megállapított tényállás szerint a felperes a munkaköre szerint 50 km vonalhosszat meg nem haladó menettávolságon közlekedő helyközi autóbuszvezető. A munkáját a fordabeosztások szerint vezénylés alapján végzi, 2 havi munkaidőkeretben. A felperes az alperes beosztása alapján munkanapokon a 2-es, 3-as, 4-es, 5-ös, 6-os, 23-as, munkaszüneti napokon a 3-as, 4-es, 23-as, szabadnapokon a 6-os és a 23-as fordákat teljesíti. A perben nem volt vitatott, hogy a felperes minden hónapban előre, napokra lebontva megkapta, hogy mely fordákat kell teljesítenie. A fordákból is kitűnően a járatok között különböző időtartamú (10-20 perces, illetve ezt meghaladó tartamban, esetenként egy órát meghaladó tartamban is) a menetrendbe beépített várakozási idők (kiállási idők) vannak. Az autóbuszvezető munkaköri feladatai közé ugyanakkor nemcsak az autóbusz vezetése, hanem egyéb feladatok ellátása is beletartozik, így az utas kiszolgálás, különböző adminisztráció, napi karbantartás, a gépjármű napi takarítása, a napi bevétel elszámolása, a gépjármű előkészítése és átadása stb.

Az alperes 2004. április 30-áig a közúti közlekedési alágazatban megkötött kollektív szerződés (ÁKSZ) alapján munkaidőként ismerte el a szolgálatban töltött időt, ezen belül a járatok közötti idő legalább felét. Az alperes 2004. május 1-jétől a kollektív szerződés alapján munkaidőként ismerte el és számolta el a vezetési időt, valamint a fordákban ténylegesen előírt, ennek hiányában a kollektív szerződésben az egyéb feladatok elvégzésére napi átalányidőben meghatározott minimum mértékeket, így a jármű előkészítésére és átadására fordított időt (kétszer 15 percet), az utas kiszolgálásra fordított időt (járatonként 5 percet), utasok ki- és beszállására fordított időt (az induló állomáson és a végállomáson járatonként 10 percet), a napi bevétel elszámolásra fordított időt (tételes elszámolás esetén 15 percet, egyéb elszámolás esetén 5 percet), a gépjármű napi karbantartási feladataira fordított időt (15 percet), valamint a járatok közötti teljes időt abban az esetben, ha tartalék szolgálatot rendelt el. A járatok közötti idő egy részét az alperes rendelkezésre állási időnek minősítette, és arra kifizetette a kollektív szerződés szerint a munkabér 50 százalékát, de a járatok közötti idő nagyobb hányadát (mint munkavégzésre elő nem írt kiállási időt) munkaidőként nem számolta el, és arra munkabért sem fizet. A felperes erre a körülményre alapította az elmaradt munkabér iránti igényét.

A délutáni és éjszakai műszakpótlék iránti kereseti kérelme körében a felperes arra hivatkozott, hogy az 5-ös fordát váltásos több műszakban látta el, kiküldetési díj pedig 2006. január 1-jétől a kereseti kérelme szerint azért illeti meg, mert több alkalommal az állandó munkavégzése helyétől (K. autóbusz állomás) eltérő munkáltatói telephelyen (L.-en, P.-én vagy K.-án) vette fel, illetve fejezte be a munkát. A felperes azt nem vitatta, hogy az alperes az ezzel felmerült utazási költségét megtérítette.

A munkaügyi bíróság a lefolytatott bizonyítás eredményeként azt állapította meg, hogy a fordák szerinti azon időszakokban, amikor a felperes az autóbuszt nem vezette, akkor is munkát végzett, hiszen a kiállási idők nem olyan időszakok, amikor az idejével szabadon gazdálkodott és bármit megtehetett. Ezekben az időszakokban ugyanis nem volt lehetősége, hogy a munkavégzése helyétől eltávozzon, az általa vezetett gépjárművet otthagyja, azért sem, mert az általa vezetett gépjármű épségéért is felelt, valamint a vonaljegyeket, illetve a bevételt illetően elszámolási kötelezettséggel tartozott, a bevételt nem hagyhatta őrizetlenül a gépjárműben. Ezért a munkaügyi bíróság arra a jogi következtetésre jutott, hogy az Mt. 117. § (1) bekezdés a) pontja alkalmazásával a felperes munkaideje a munkavégzésre előírt idő kezdetétől annak befejezéséig tartó időtartam, amibe be kell számítani a munkavégzéshez kapcsolódó előkészítő és befejező tevékenység időtartamát. Ezért a kiegészített igazságügyi könyvszakértői bizonyítás alapján megalapozottnak találta a felperes elmaradt munkabér iránti kereseti kérelmét 6456 órára az érvényesített időszakban irányadó órabérekkel számolva, és ebből következően - az alkalmazott munkaidőkeret szerinti óraszám túllépése miatt - megállapította a felperes által teljesített rendkívüli munkavégzés ellenértékét is.

A munkaügyi bíróság a felperes délutáni és éjszakai műszakpótlék, valamint kiküldetési díj iránti kereseti kérelmét megalapozatlannak találta. Kiemelte, hogy a felperes által teljesített 5/2-es fordában nem volt megállapítható a felperesi igényt megalapozó rendszeresség, valamint az, hogy a munkavállalók egymást váltották. Ekkor ugyanis kivétel nélkül több óra telt el az egyik munkavállaló munkavégzésének befejezése, és a másik munkavállaló munkakezdése között, így a műszak átadása és átvétele sem valósult meg.

A munkaügyi bíróság ítélete ellen mindkét fél fellebbezést terjesztett elő.

A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét a per főtárgyát illetően helybenhagyta, míg a perköltségre vonatkozó rendelkezését megváltoztatta és az alperes által a felperes részére fizetendő perköltség összegét felemelte.

A másodfokú bíróság egyetértett a munkaügyi bíróság érdemi döntésével, de annak indokolását módosította, illetve kiegészítette. Ennek keretében megállapította, hogy a felperes az elmaradt munkabér és túlórapótlék iránti igényét 2004. január 1-jétől 2006. december 31-éig terjedő időszakra érvényesítette, e kereseti kérelem vonatkozásában azonban a jogi szabályozás eltérő a 2004. január 1-jétől 2004. április 30-áig, és a 2004. május 1-jétől 2006. december 31-éig terjedő időszak tekintetében.