BH 2018.11.297 A hátramenetet végző járművezető nemcsak a tolatás megkezdésekor, hanem folyamatosan köteles meggyőződni annak a veszélytelenségéről [1978. évi IV. tv. 187. §; 1/1975. (II. 5.) KPM-BM együttes rendelet (KRESZ) 33. §].

[1] A járásbíróság perújítási eljárás keretében a 2017. március 22. napján tartott tárgyaláson meghozott és kihirdetett ítéletével hatályon kívül helyezte a járásbíróság - felmentő - ítéletét, valamint a törvényszék mint másodfokú bíróság végzését, és a terheltet bűnösnek mondta ki közúti baleset okozásának vétségében [1978. évi IV. tv. (korábbi Btk.) 187. § (1) bek., (2) bek. a) pont]. Ezért őt megrovásban részesítette.

[2] A kétirányú fellebbezések alapján eljárt törvényszék mint másodfokú bíróság a 2017. szeptember 12. napján megtartott nyilvános ülésen meghozott és kihirdetett ítéletével az elsőfokú ítéletet - pontosításokkal - helybenhagyta.

[3] Az elsőfokú bíróság által megállapított, és a másodfokú bíróság által pontosított, illetve kiegészített tényállás lényege a következő:

[4] A terhelt érvényes vezetői engedéllyel rendelkezik a "B", "Mgv", "T", "F", "M" és "K" jármű kategóriákra.

[5] A terhelt 2011. május 13. napján a tulajdonában álló, és az általa vezetett személygépkocsival 16 óra 26 perc körül a gépkocsibejáróból hátramenetben az útra merőlegesen, majd balra kívánt kikanyarodni. A gépkocsi jobb első ülésén F.-né P. Sz., a gépkocsi hátsó ülésén pedig annak gyermeke gyermekülésben rögzítve utazott.

[6] A közlekedés körülményeit napos, derült idő, nappali természetes fényviszonyok, száraz aszfaltburkolatú úttest és gyér járműforgalom jellemezte. Az utca terhelti ingatlan előtti útszakasza irányonként egy-egy 3,2 méter széles, egymástól terelővonallal elválasztott forgalmi sávból áll. Az úttest szélén mindkét oldalon autóbuszöblöt és annak szélén autóbuszmegállót alakítottak ki.

[7] A terhelt a hátramenet megkezdése előtt mindkét irányba körültekintett és mivel akadályt nem észlelt, ezért balra nagy ívben megkezdte a kikanyarodást.

[8] Ugyanebben az időben a buszmegálló előtti, az úttest részét képező, 2,8 méter széles autóbuszöbölben, a túloldalon lévő buszmegálló irányába, a buszmegálló jelzőtáblától kb. 23-24 méterre lépett az úttest részét képező buszöbölbe a sértett, aki az úttesten arra merőlegesen kb. 2 métert (a korosztályos átlagot el nem érő - 1 m/s-os - sebességgel) behaladt azért, hogy meggyőződjék arról, hogy érkezik-e a majdani megfordulását követően B. felé továbbközlekedő menetrend szerinti autóbuszjárat.

[9] A sértett az úttestre - ide értve a buszöböl területét is -, történt behaladását követően kitekintett a várt buszjárat irányába, majd folyamatos mozgással jobbra kezdett visszafordulni, hogy visszatérjen a járdára. A 2 méter hosszan tartó és a forgalmi sávban befejeződő behaladásra legalább 2 másodpercet, míg a megfordulásra legalább 1,5 másodpercet fordított.

[10] Eközben a terhelt - aki gépkocsijával még nem lépte át a terelővonalat, amikor a sértett behaladt a forgalmi sávba -, folytatta a balra nagy ívben, mintegy 5-8 km/óra sebességgel végrehajtott hátramenetet. A terhelt által vezetett gépkocsi vészfékezéssel 1,6-2,6 méter, míg lassító fékezéssel 2-3 méter távolságból lett volna megállítható.

[11] A sértett közel azonos időpontban - a terhelt által vezetett jármű sebességéhez tartozó féktávolságon kívül - akkor lépett a buszöbölbe, amikor a terhelt az általa vezetett gépkocsival megkezdte a behaladást az úttestre. A sértett úttestre lépését és a forgalmi sávba történő behaladását a terhelt annak ellenére nem észlelte, hogy számára a bal oldali visszapillantó tükörben vagy hátrafordulva mind a sértett úttestre lépése, mind a buszöbölben a forgalmi sávba történő behaladása észlelhető volt.

[12] A gépkocsit vezető terhelt még a terelővonalon történő áthaladását megelőzően észlelhette volna a baloldali visszapillantó és/vagy a belső tükrön keresztül a sértett gyalogost, annak veszélyt jelentő mozgását vagy elhelyezkedését, és saját forgalmi műveletének a megszakításával - vagy akár lassító fékezéssel is - elkerülhette volna a balesetet. A terhelt azonban nem észlelte a sértett behaladását, mivel a terelővonalon történő áthaladását megelőzően már nem ellenőrizte a mögöttes forgalmat a bal oldali visszapillantó tükörben. Ennek következtében változatlan sebességgel az úttest szélétől kb. 2 méterre gépkocsija középső részével meglökte a sértettet, aki ennek következtében a földre esett. A koppanást észlelve a terhelt előremenetbe kapcsolt, néhány métert megtéve megállt, kiszállt és segítséget nyújtott a sértettnek.

[13] A sértett behaladását követően az eredeti haladási irányához képest jobbra, mintegy 120 fokot fordult, amikor az elütés bekövetkezett. A terhelt eközben összesen 3,5 másodpercet töltött a buszöbölben és a forgalmi sávban együttesen. A sértettet a jármű által okozott direkt erőbehatás balról elölről, balról oldalról, a bal oldali szeméremcsont alsó-, és felső szárán érte.

[14] Amennyiben a terhelt a sértett buszöbölbe lépésekor, illetve a forgalmi sávba lépésekor észleli és ekkor lassító fékezést alkalmazva a tolatást megszakítja, a balesetet elkerülhette volna.

[15] A sértett a baleset következtében, azzal közvetlen okozati összefüggésben a bal oldali singcsont és orsócsont távoli végének nyílt törését, a baloldali könyökcsúcsot alkotó singcsont törését, valamint a bal oldali szeméremcsont alsó és felső szárának törését szenvedte el. E sérülések következtében közepes mértékű maradandó fogyatékosság alakult ki, amely 40%-os munkaképesség-csökkenést eredményezett.

[16] A terhelt magatartásával megszegte a KRESZ 33. § (1) bekezdésében foglalt közlekedési szabályt.

[17] A bíróság jogerős ügydöntő határozata (alapítélet) ellen a terhelt meghatalmazott védője nyújtott be felülvizsgálati indítványt a Be. 416. § (1) bekezdés a) pontja, illetőleg c) pontja alapján.

[18] Az indítvány szerint a terhelt bűnösségének megállapítására, és vele szemben büntetés kiszabására a büntető anyagi jogszabályok sérelmével került sor. A jogerős ítélet azért jogszabálysértő, mivel a másodfokú bíróság a büntetőeljárásban lefolytatott bizonyítási eljárásban felmerült bizonyítékokból téves következtetést vont le, valamint a kapcsolódó jogszabályhelyek helytelen értelmezésével téves tényállást állapított meg.

[19] A védő felülvizsgálati indítványa szerint törvénysértő az is, hogy a bíróságok a perújítási eljárásban a tényállást az igazságügyi műszaki szakértő, valamint az igazságügyi orvos szakértő véleménye alapján állapították meg, amelyek csupán a valószínűsítés kategóriában mozoghattak. A bíróságok a szakértői vélemények megállapításait, a szakértők tárgyalási kijelentéseit, az ellentmondások feloldását mellőzve, minden kritika nélkül elfogadták, és a szakértői véleményekben foglaltaknak tulajdonítottak perdöntő jelentőséget.

[20] A védő szerint az alapügyben eljárt bíróságok nem észlelték a bizonyítási eljárás során rendelkezésre álló több igazságügyi szakértői vélemény közötti - a felülvizsgálati indítványban hosszasan részletezett - ellentmondásokat. A bíróságok a Be. 109. §-ában, valamint a Be. 111. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezések ellenére nem rendelték el a szakértői vélemények kiegészítését, amelynek esetleges eredménytelensége esetén más szakértő bevonását kellett volna elrendelni.