EH 2013.02.B4 A nemzetközi bűnügyi együttműködésről, illetve az Európai Unió tagállamaival folytatott bűnügyi együttműködésről szóló törvények rendelkezései nem tartoznak a büntető anyagi jog szabályai és a feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértések fogalmi körébe, ezért az e törvényekben szabályozott "specialitás elvének" sérelmével lefolytatott büntetőeljárás, még az erre hivatkozás alapossága esetén sem lehet alapja felülvizsgálati eljárás lefolytatásának [2003. évi CXXX. törvény 31. §; Be. 416. § (1) bek.].
Pertörténet:
Jászberényi Járásbíróság B.265/2006/2., Pesti Központi Kerületi Bíróság B.38030/2008/156., Fővárosi Törvényszék Bf.10148/2011/28., Kúria Bfv.1346/2012. (*EH 2013.02.B4*), Fővárosi Törvényszék Bpi.10234/2017/2., Fővárosi Ítélőtábla Beüf.10805/2017/3., Kúria Bfv.70/2018/15.
***********
A kerületi bíróság ítéletével a VIII. rendű terheltet bűnösnek mondta ki 2 rendbeli lopás bűntettében [Btk. 316. § (1) bekezdés, (2) bekezdés c) és d) pont, (6) bekezdés b) pont, Btk. 316. § (1) bekezdés, (2) bekezdés c) és d) pont, (4) bekezdés b/1. pont], mint társtettest, és orgazdaság bűntettében [Btk. 326. § (1) és (3) bekezdés]. Ezért őt, mint többszörös visszaesőt halmazati büntetésül három év hat hónap fegyházbüntetésre és négy év közügyektől eltiltásra ítélte, a terheltet ugyanakkor az ellene 4 rendbeli további lopás bűntette miatt emelt vád alól felmentette.
A másodfokú bíróság ítéletével a VIII. rendű terhelt tekintetében az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a fegyházbüntetés tartamát kettő év hat hónapra enyhítette, egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.
A jogerős ügydöntő határozattal szemben a VIII. rendű terhelt terjesztett elő felülvizsgálati indítványt a határozatok hatályon kívül helyezése érdekében. Álláspontja szerint jogellenes volt az ellene lefolytatott eljárás, mert az nemzetközi jogszabályokat sértett. A németországi igazságügyi szervek ugyanis őt nem arra a büntetőeljárásra adták ki, amelyben a felülvizsgálattal támadott marasztaló ítélet megszületett. Hivatkozott arra, hogy a 2008. július 31-én tartott kiadatási tárgyaláson kizárólag a P.-i Városi Bíróság megkeresésével kapcsolatban került sor a kiadatásra, ugyanakkor ő a specialitásról nem mondott le. Kitért arra is, hogy a másodfokú bíróság nem vette figyelembe azt, amit az Igazságügyi Minisztérium a fentiekkel kapcsolatban állított.
A felülvizsgálati indítvány a törvénynél fogva kizárt.
A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, amelynek kizárólag a Be 416. §-ának (1) bekezdésében meghatározott okokból van helye. A törvény felsorolása tételes és nem bővíthető. A VIII. rendű terhelt felülvizsgálati indítványa ugyanakkor nem hivatkozik egyetlen a törvényben felsorolt tényleges felülvizsgálati okra sem.
A felülvizsgálati indítvány tartalmi értelmezése alapján a jogsértés az által valósult meg, hogy az eljárt bíróságok megsértették az Európai Unió tagállamaival folytatott bűnügyi együttműködésről szóló 2003. évi CXXX. tv. 31. §-ában foglalt rendelkezést.
A fenti törvény rendelkezéseinek megsértése miatt viszont büntető anyagi jogi, illetve eljárási szabálysértésre hivatkozással nincs helye felülvizsgálatnak (BH 2010/87.).
Az nem kétséges, a 2003. évi CXXX. törvény 31. §-ának megsértése nem sorolható a Be. 373. § (1) bekezdésének I. b) és c), valamint II-IV. pontjaiban meghatározott ún. feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértések közé, tehát a felülvizsgálat a Be. 416. § (1) bekezdésének c) pontjában írt okból nem folytatható le.
A Be. 416. §-ának (1) bekezdés a) pontja alapján pedig felülvizsgálatnak van helye, ha a terhelt bűnösségének megállapítására a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével került sor.
A büntető anyagi jog szabályait elsősorban a Btk. 1978. évi IV. tv. határozza meg, de az anyagi jog rendelkezéseinek alkalmazásánál ugyanakkor figyelembe kell venni az 1978. évi IV. tv. hatályba lépéséről és végrehajtásáról szóló 1979. évi 5. törvényerejű rendeletet (Btké.) is.
Ehhez képest megállapítható, hogy az Európai Unió tagállamaival folytatott bűnügyi együttműködésről szóló 2003. évi CXXX. tv. nem határoz meg és nem tartalmaz büntető anyagi jogi rendelkezéseket. Ezen törvény csupán az Európai Unió tagállamaival büntető ügyekben folytatott együttműködés eljárási feltételeit rendezi. Mindebből következően nem tekinthető anyagi jogi rendelkezésnek a terhelt által hivatkozott specialitás szabálya sem, így azok esetleges megszegése nem anyagi jogszabálysértés.
A 2003. évi CXXX. tv. 31. §-ának (1) bekezdése alapján az átadott személlyel szemben az átadása előtt elkövetett, az átadásának alapjául szolgáló bűncselekménytől különböző egyéb bűncselekmény miatt nem indítható büntetőeljárás, nem ítélhető el, és egyéb módon sem fosztható meg a szabadságától (a specialitás szabálya).
Mindebből következően a specialitás szabályainak megsértése nem minősíthető büntető anyagi jogi jogszabálysértésnek.
Ezzel kapcsolatban a Kúria megjegyzi, hogy a specialitás szabálya nem tartozhat a Btk. 22. §-ának i) pontja szerinti egyéb büntethetőséget kizáró okok közé sem. Ezek ugyanis nem bővíthetőek a büntetőeljárás lefolytatásának eljárásjogi feltételeivel.
Amennyiben az eljárt bíróságok a specialitás szabályának megsértésével hoztak jogerős marasztaló döntést, ez a törvénysértés kizárólag a legfőbb ügyész által kezdeményezhető és a Be. XIX. Fejezetébe szabályozott "jogorvoslat a törvényesség érdekében" megnevezésű rendkívüli jogorvoslati eljárásban küszöbölhető ki.
A Kúria ugyanakkor megjegyzi azt is, hogy a folyamatban volt büntetőeljárásban nem került sor a 2003. évi CXXX. törvény 31. §-ban foglaltak megsértésére sem.
A Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium Nemzetközi Büntetőjogi Osztálya a másodfokú bíróság megkeresésére azt a tájékoztatást adta, hogy a Müncheni Járásbíróság ítéletével a terheltet kettő év kilenc hónap szabadságvesztés büntetésre ítélte, az ítélet érvényét pedig az F. Bíróság végzésével megállapította. Ettől függetlenül ténylegesen sor került a terhelt átadására a büntetőeljárás lefolytatása céljából. Ezzel kapcsolatosan a minisztérium csatolta a Müncheni Főügyészség határozatát, ami szerint nevezett átadását engedélyezték. Ebből megállapítható, hogy az átadással összefüggésben a specialitás szabálya nem került alkalmazásra, mert a terhelt a specialitás szabályáról lemondott. A 2003. évi CXXX. törvény 31. §-ának (1) bekezdésében foglalt rendelkezés sérelme sem látszik megállapíthatónak.
A Kúria ezért a fent kifejtett indokoknál fogva a terhelt felülvizsgálati indítványát - a Be. 424. §-ának (1) bekezdés a) pontjában írtak alapján tanácsülésen eljárva - a Be. 421. §-ának (2) bekezdése alapján elutasította.
(Kúria Bfv. I.1.346/2012.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
A Kúria Budapesten, a 2012. év október hó 11. napján tartott tanácsülésen meghozta a következő
v é g z é s t:
A lopás bűntette miatt folyamatban volt büntetőügyben a Pesti Központi Kerület Bíróság 22.B.38.030/2008/156. számú, valamint a Fővárosi Törvényszék 22.Bf.10.148/2011/28. számú ítélete ellen a VIII. rendű terhelt által benyújtott felülvizsgálati indítványt elutasítja.
A végzés ellen fellebbezésnek és felülvizsgálatnak nincs helye, és az indítvány előterjesztője, vagy azonos tartalommal más jogosult újabb felülvizsgálati indítványt nem nyújthat be.
I n d o k o l á s
A VIII. rendű terheltet a Pesti Központi Kerület Bíróság a 2010. március 8. napján kihirdetett 22.B.38.030/2008/156. számú ítéletével bűnösnek mondta ki 2 rendbeli lopás bűntettében [Btk. 316. § (1) bekezdés, (2) bekezdés c) és d) pont, (6) bekezdés b) pont, Btk. 316. § (1) bekezdés, (2) bekezdés c) és d) pont, (4) bekezdés b/1. pont], mint társtettest, és orgazdaság bűntettében [Btk. 326. § (1) és (3) bekezdés]. Ezért őt, mint többszörös visszaesőt halmazati büntetésül három év hat hónap fegyházbüntetésre és négy év közügyektől eltiltásra ítélte. A terheltet ugyanakkor az ellene 4 rendbeli lopás bűntette miatt emelt vád alól felmentette.
A Fővárosi Törvényszék, mint másodfokú bíróság a 2012. május 3. napján kihirdetett 22.Bf.10.148/2011/28. ítéletével a VIII. rendű terhelt tekintetében az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a fegyházbüntetés tartamát kettő év hat hónapra enyhítette, egyebekben az elsőfokú ítéletet helyben hagyta.
A jogerős ügydöntő határozatokkal szemben a VIII. rendű terhelt terjesztett elő felülvizsgálati indítványt.
Az indítványozó szerint jogellenes volt az ellene lefolytatott eljárás, mivel az nemzetközi jogszabályokat sértett. A németországi igazságügyi szervek ugyanis őt nem arra a büntetőeljárásra adták ki, amelyben a felülvizsgálattal támadott marasztaló ítélet megszületett. Hivatkozott arra, hogy a 2008. július 31-én tartott kiadatási tárgyaláson kizárólag a Pápai Városi Bíróság megkeresésével kapcsolatban került sor a kiadatásra, ugyanakkor ő a specialitásról nem mondott le. Kitért arra is, hogy a másodfokú bíróság nem vette figyelembe azt, amit az Igazságügyi Minisztérium a fentiekkel kapcsolatban állított. Mindezekre figyelemmel a jogerős határozatok hatályon kívül helyezését indítványozta.
A felülvizsgálati indítvány a törvénynél fogva kizárt.
A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, amelynek kizárólag a Be 416. §-ának (1) bekezdésében meghatározott okokból van helye.
A törvény felsorolása tételes és nem bővíthető.
A VIII. rendű terhelt felülvizsgálati indítványa ugyanakkor nem hivatkozik egyetlen a törvényben felsorolt tényleges felülvizsgálati okra sem.
A felülvizsgálati indítvány tartalmi értelmezése alapján a jogsértés azáltal valósult meg, hogy az eljárt bíróságok megsértették az Európai Unió tagállamaival folytatott bűnügyi együttműködésről szóló 2003. évi CXXX. tv. 31. §-ában foglalt rendelkezést.
A fenti törvény rendelkezéseinek megsértése miatt ugyanakkor büntető anyagi jogi, illetve eljárási szabálysértésre hivatkozással nincs helye felülvizsgálatnak [BH 2010.87.].
A Be. 416. §-ának (1) bekezdés a) pontja alapján felülvizsgálatnak van helye a bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen, ha a terhelt bűnösségének megállapítására a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével került sor.
A Kúria álláspontja szerint azonban a fenti törvényhelyen megjelölt felülvizsgálati ok nem valósult meg.
A büntető anyagi jog szabályait elsősorban a Btk. 1978. évi IV. tv. határozza meg. Az anyagi jog rendelkezéseinek alkalmazásánál ugyanakkor figyelembe kell venni az 1978. évi IV. tv. hatályba lépéséről és végrehajtásáról szóló 1979. évi 5. törvényerejű rendeletet (Btké.) is.
Ehhez képest megállapítható, hogy az Európai Unió tagállamaival folytatott bűnügyi együttműködésről szóló 2003. évi CXX. tv. nem határoz meg és nem tartalmaz büntető anyagi jogi rendelkezéseket. Ezen törvény csupán az Európai Unió tagállamaival büntető ügyekben folytatott együttműködés eljárási feltételeit rendezi. Mindebből következően nem tekinthető anyagi jogi rendelkezésnek a terhelt által hivatkozott specialitás szabálya sem.
A 2003. évi CXX. tv. 31. §-ának (1) bekezdése alapján az átadott személlyel szemben az átadása előtt elkövetett az átadásának alapjául szolgáló bűncselekménytől különböző egyéb bűncselekmény miatt nem indítható büntetőeljárás, nem ítélhető el, és egyéb módon sem fosztható meg a szabadságától (a specialitás szabálya).
Mindebből következően a specialitás szabályainak megsértése nem minősíthető büntető anyagi jogi jogszabálysértésnek.
Ezzel kapcsolatban a Kúria megjegyzi, hogy a specialitás szabálya nem tartozhat a Btk. 22. §-ának i) pontja szerinti egyéb büntethetőséget kizáró okok közé. Ezek ugyanis nem bővíthetőek a büntetőeljárás lefolytatásának eljárásjogi feltételeivel.
A nemzetközi bűnügyi együttműködésről szóló törvény specialitás szabálya nem minősül anyagi jogszabálynak, esetleges megszegése pedig nem anyagi jogszabálysértés.
A VIII. rendű terhelt ellen folyamatban volt büntetőügyben nem állapítható meg a Be. 416. §-ának (1) bekezdés c) pontja szerinti eljárási szabálysértés sem. A fenti törvényhely szerint felülvizsgálatnak van helye, ha a bíróság határozatának meghozatalára a Be. 373. § (1) bekezdés I. b. vagy c) pontjában, illetve II-IV. pontjának valamelyikében meghatározott eljárási szabálysértéssel kerül sor.
Mindebből következően a Be. taxatíven felsorolja azon eljárási szabálysértéseket, amelyek bekövetkezte esetén felülvizsgálatnak van helye. A specialitás szabályainak megsértését - miként a Nemzetközi Bűnügyi Együttműködésről szóló tv. egyetlen rendelkezésének megsértését sem - a Be. nem jelöli meg. Ennek következtében a specialitás szabályának megsértése (megvalósulása esetén) sem minősül olyan feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező abszolút eljárási szabálysértésnek, amely alapján felülvizsgálatnak van helye.
Amennyiben az eljárt bíróságok a specialitás szabályának megsértésével hoztak jogerős marasztaló döntést, ezen törvénysértés a Legfőbb Ügyész diszkrecionális jogkörében kezdeményezhető és a Be. XIX. Fejezetébe szabályozott jogorvoslat a törvényesség érdekében megnevezésű rendkívüli jogorvoslati eljárásban küszöbölhető ki.
A Kúria ugyanakkor a teljesség kedvéért megjegyzi, hogy a folyamatban volt büntetőeljárásban nem került sor a 2003. évi CXX. tv. 31. §-ban foglaltak megsértésére sem. Tévesen hivatkozott arra az indítványozó, hogy a másodfokú bíróság nem vette figyelembe az Igazságügyi Minisztérium által közölteket.
A Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium Nemzetközi Büntetőjogi Osztálya a másodfokú bíróság megkeresésére azt a tájékoztatást adta, hogy a Müncheni Járásbíróság 841. Ns.244. Njs. 2214294/07. számú ítéletével a VIII. rendű terheltet kettő év kilenc hónap szabadságvesztés büntetésre ítélte, az ítélet érvényét pedig a Fővárosi Bíróság 16.Bk.894/2008/4. számú végzésével megállapította. Ténylegesen sor került ugyanakkor a VIII. rendű terhel átadására a büntetőeljárás lefolytatása céljából. Ezzel kapcsolatosan a minisztérium csatolta a Müncheni Főügyészség határozatát, ami szerint nevezett átadását engedélyezték. Az átirat kitér arra, hogy az átadással összefüggésben a specialitás szabálya nem került alkalmazásra, ugyanakkor a Müncheni Főügyészség átiratából is megállapítható, hogy a terhelt a specialitás szabályáról lemondott. Erre figyelemmel pedig a 2003. évi CXX. tv. 31. §-ának (1) bekezdésében foglalt rendelkezést nem sértették meg. Ily módon felülvizsgálati eljárásnak sem lehet helye.
A Be. 423. §-ának (5) bekezdése alapján hivatalból lefolytatott vizsgálatra figyelemmel a Kúria megállapította, hogy sem az első-, sem a másodfokú bíróság nem követett el - a Be. 416. §-ának (1) bekezdés c) pontjában megjelölt - eljárási szabálysértést.
A Kúria ezért a terhelt felülvizsgálati indítványát - mint törvényben kizártat - a Be. 421. §-ának (2) bekezdése alapján - a Be. 424. §-ának (1) bekezdés a) pontja alapján tanácsülésen eljárva - elutasította.
Az ismételt felülvizsgálati indítvány tilalmáról a Be. 416. §-ának (4) bekezdés b) pontja, valamint a 418. §-ának (3) bekezdése rendelkezik aszerint, hogy a Be. 421. § (3) bekezdésére figyelemmel a Kúria az ugyanazon jogosult által ismételten, vagy a más jogosult által - ugyanezen terheltre nézve - azonos tartalommal előterjesztett indítvány elutasítására vonatkozó határozat hozatalát is mellőzheti.
Budapest, 2012. október 11.
Dr. Csere Katalin s. k. a tanács elnöke, Dr. Csák Zsolt s. k. előadó bíró , Dr. Vaskuti András s. k. bíró
(Kúria Bfv. I. 1.346/2012.)