ÍH 2021.92 KÁRTÉRÍTÉSI KÖVETELÉS ÉRVÉNYESÍTÉSÉNEK FELTÉTELE VEZETŐ TISZTSÉGVISELŐVEL SZEMBEN,

TÖBB SZEMÉLY EGYÜTTES KÁROKOZÁSA

I. A vezető tisztségviselővel szembeni követelés érvényesítéséről döntő, az e tárgyban előterjesztett indítványt elvető taggyűlési határozat hiányában a tag a társaság nevében nem érvényesíthet követelést. Ha a keresetlevél benyújtását megelőzően nem hozott e tárgyban a taggyűlési határozatot, de a per során igen, a keresetet már nem lehet az igényérvényesítési jog hiánya miatt elutasítani.

II. A kárt a haszonbérlő, valamint a haszonbérbeadó vezető tisztségviselője közösen okozzák, ha a kár bekövetkezésében a haszonbérlő szerződésszegő magatartása és a haszonbérbeadó vezető tisztségviselőjének gazdasági társaság érdekeivel ellentétes magatartása - a szerződésszerű teljesítés ellenőrzésének elmulasztása - is közrehat [1959. évi IV. tv. 344. § (1) bekezdés, 355. §, 360. §, 337. §; 2006. évi IV. tv. (Gt.) 30. § (2) bekezdés, 49. § (5) bekezdés].

Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint az alperes 2009. október 17. napjától a felperes önálló képviseleti joggal rendelkező ügyvezetője.

A felperesi gazdasági társaságot az alapítók az a.-i halastavak újjáépítése és bérbeadás útján történő hasznosítása céljából hozták létre. Az a.-i halastavak rekonstrukciós munkái - a 2005. november 21. napján lezajlott műszaki átadás-átvétel alapján - részben a felperes, részben V. B. tag tulajdonát képező földterületeken valósultak meg. V. B. a tulajdonában álló ingatlanokat a felperesnek haszonbérbe adta.

A felperes szakismeret hiányában a tógazdaság üzemeltetését bérbeadás útján végezte, ez volt a társaság egyetlen jövedelemszerző tevékenysége. A felperes mint haszonbérbeadó és a T. Zrt. mint haszonbérlő között az "A.-i Tógazdaság" tavai és a hozzájuk tartozó víziközművek halászati hasznosítása céljából 2006. április 15. napján - 2012. április 30. napjáig tartó - határozott idejű haszonbérleti szerződés jött létre. A megállapodás 5. pontjában a felek kikötötték, hogy a haszonbérlő a haszonbérlet tárgyát köteles rendeltetésszerűen használni, a szükséges fenntartási, karbantartási, esetleges rendeltetésszerű használattal összefüggő helyreállítási munkákat elvégezni, a haszonbérbeadónak pedig joga van ezt rendszeresen ellenőrizni. A szerződés 7. pontjában a felek megállapodtak abban, hogy amennyiben a meghatározott bérleti idő lejártával a haszonbérbeadó a bérleményt nem kívánja tovább bérbe adni, illetve a haszonbérlő a bérleti jogviszonyt nem kívánja fenntartani, a haszonbérlő a bérleti jogviszony lejártakor úgy köteles a haszonbérbeadónak a bérleményt visszaadni, hogy az további halászati hasznosításra alkalmas legyen.

A felek a szerződést 2011. december 19. napján módosították, a haszonbérlet időtartamát 2016. december 31. napjáig meghosszabbították. A módosítást követően V. B. tag a tulajdonában álló területre maga kötött haszonbérleti szerződést, a bérleti díjat a felperesre engedményezte. A módosított haszonbérleti szerződés 8. pontja továbbra is tartalmazta a haszonbérbeadó ellenőrzési jogát, a 4. pont - a korábbi 7. ponttal egyezően - a haszonbérlő visszaadási kötelezettségét, és azt is, hogy a haszonbérlő a használatot oly módon köteles folytatni, hogy a haszonbérleti jogviszony bármely okból történő megszűnése esetén a haszonbérlet tárgyát eredeti, hasznosításra alkalmas állapotban tudja a haszonbérbeadó részére átadni. Kikötötték a felek, hogy amennyiben ezt a megadott határnapig a haszonbérlő nem hajtja végre, úgy haszonbérbeadó a költségeknek a haszonbérlő felé történő áthárítása mellett jogosult azt végrehajtani.

A haszonbérleti szerződés a határozott idő lejártával megszűnt, a szerződés szerinti átadás-átvételre nem került sor. A felperes és a T. Zrt. között a tavak hasznosításra alkalmas állapota, helyreállítása tekintetében több, eredménytelen egyeztetésre került sor.

A felperes a kereset benyújtását követően megtartott taggyűlésen meghozott, 1/2018. (05. 23.) számú határozatával a kft. 2017. évi gazdálkodására vonatkozó beszámolót elfogadta, az alperesnek mint ügyvezetőnek a felmentvényt megadta. A taggyűlés a 2/2018. (05. 23.) számú határozatával az ügyvezetővel szembeni kártérítési követelés érvényesítésére vonatkozó indítványt elvetette.

A felperes nevében V. B. tag - a 2006. évi IV. törvény (Gt.) 49. § (5) bekezdésére hivatkozva - 2017. november 7. napján keresetet terjesztett elő az alperessel szemben a Gt. 30. § (2) bekezdése, valamint az 1959. évi IV. törvény 339. §-a és 318. §-a alapján 87 209 890 forint kártérítés és kamatai megfizetése iránt. Keresetét arra alapította, hogy az alperes a haszonbérleti szerződéssel összefüggésben nem a gazdasági társaság érdekeinek elsődlegessége alapján járt el, 10 éven át nem ellenőrizte a halastavak állapotát, nem szólította fel a haszonbérlőt a rendeltetésszerű használatot lehetővé tévő állapot helyreállítására, annak elmaradása miatt nem mondta fel a haszonbérleti szerződést, nem intézkedett a károk érvényesítése iránt, holott 2016. december 31. napja óta tudta, hogy milyen állapotokat hagyott maga után a haszonbérlő.

Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Hivatkozott arra, hogy a keresetlevél benyújtásakor - a Gt. 49. § (5) bekezdése szerinti taggyűlési határozat hiányában - a felperes perbeli legitimációja nem állt fenn, és az utólag nem pótolható. Álláspontja szerint a tavak állapotromlása kizárólag a haszonbérlő terhére esik, a bérlő károkozása miatt vele szemben igény nem érvényesíthető. Utalt arra, hogy a haszonbérlet megszűnését követően a visszaadás, állapotfelmérés érdekében a szükséges intézkedéseket megtette. Hivatkozott arra is, hogy a 2018. május 23. napján megtartott taggyűlésen megadott felmentvény a felelősségét kizárja.

Az elsőfokú bíróság fellebbezéssel támadott közbenső ítéletével megállapította, hogy az alperesnek mint a felperes ügyvezetőjének a felelőssége fennáll a felperes és a perben nem álló T. Zrt. között 2006. április 15. napján határozott időre - 2016. december 31. napjáig - megkötött haszonbérleti szerződés 5. pont utolsó mondatában és az azt módosító, 2011. december 19. napján megkötött módosított haszonbérleti szerződés 8. pont utolsó mondatában írt "rendszeres ellenőrzési joga" elmulasztásával ok-okozati összefüggésben keletkezett kárért.

A jogvitát a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény hatálybalépésével összefüggő átmeneti szabályokról és felhatalmazó rendelkezésekről szóló 2013. évi CLXXVII. törvény (továbbiakban: Ptké.) 54. §-a szerint, az 1959. évi IV. törvény és a Gt. rendelkezései alapján bírálta el. Kifejtette, hogy a felperes keresetindítási joga V. B. tag útján a 2/2018. (05. 23.) számú taggyűlési határozat alapján fennáll.

Megállapította, hogy a halastavak állapota már a haszonbérleti szerződés megszűnése előtt, az alperes által is ismerten kifogásolható volt, abban mint a felperes egyetlen vagyonában értékcsökkenés következett be.

Kiemelte, az alperes az üzletszerűen, nyereségérdekeltségen alapuló gazdasági tevékenységet folytató gazdasági társaság vezetőjeként a társaság vagyonával gazdálkodott, így a társaság kizárólagos vagyonát képező, perbeli halastavak hasznosítása során a gazdasági társaság érdekeinek elsődlegessége alapján volt köteles eljárni, a cég vagyoni eszközeivel oly módon kellett gazdálkodnia, hogy az a társaságnak nyereséget, ne veszteséget okozzon. Az alperes azonban nem a felperes érdekeinek elsődlegessége alapján járt el, amikor a tavak állapotát 10 éven keresztül nem ellenőrizte annak ellenére, hogy a rendeltetésellenes használatról tudomással bírt, és a gazdasági társaság vagyonát kizárólag a halastavak képezték, egyetlen bevétele a haszonbér volt. Utalt arra, hogy a haszonbérlő szerződés szerinti kötelezettsége nem mentesíti alperest a felelősség alól, mellőzte ezért a volt haszonbérlő üzemeltetési naplóinak a beszerzését, törvényes képviselőjének tanúkénti kihallgatását, kifejtve, hogy e perben nem a haszonbérlő tevékenységét kellett értékelni, hanem az alperes mint ügyvezető mulasztását, és az alperes pedig maga sem vitatta, hogy a haszonbérleti szerződés fennállása alatt nem tett semmit.