BH 2001.8.384 I. A szerződéskötést megelőző pályáztatási szabályok egyoldalú megsértése a felek között létrejött adásvételi szerződést nem teszi érvénytelenné [Ptk. 200. § (2) bek., 205. § (2) bek., 209/B. §, 209/C. §, 237. § (2) bek., 1992. évi XXXVIII. tv 109/K. § (3) bek., 1995. évi XXXIX. tv (a továbbiakban: Ptv.) 27. § (4) bek., 38. § (1) bek., 1995. évi XL. tv 88. § (7) bek., 1997. évi CXLIX. tv 4. §, 105/1996. (V. 30.) Korm. hat.].

II. A szerződés megtámadására a tudatos akarathiányok nem adnak lehetőséget [Ptk. 207. § (4) és (5) bek., 210. § (1) és (4) bek.].

Az alperes az állami tulajdonban levő vállalkozói vagyon értékesítéséről szóló 1995. évi XXXIX. törvény (a továbbiakban: Ptv.) 38. §-ának (1) bekezdése értelmében készpénzes értékesítésre irányuló felhívással közzétette az egyszerűsített privatizációra kerülő társaságok jegyzékét, amelyben a BHG Sz. Kft. állami tulajdonban álló üzletrészei is szerepeltek. Készpénzes ajánlat nem érkezett, a felperes pedig a megindult egyszerűsített privatizációs eljárás keretében - melynek keretfeltételeit az alperes a 125/1996. (II.21.) számú határozatában előírta - bejelentette, hogy élni kíván a vezetői és munkavállalói kivásárlás lehetőségével, és az erre irányuló ajánlatát - 90 millió forint vételárnak 15 napon belüli készpénzfizetésével - megtette. Ezt követően az alperes - utalva arra, hogy több hasonló tartalmú, a kivásárlási feltételeknek megfelelő ajánlat érkezett - az érvényes ajánlatot tevőket - köztük a felperest - zártkörű árversenyre hívta fel, meghatározva a részvétel feltételeit. A felperes annak közlése mellett, hogy az árversenyt jogszabálysértőnek tartja, azon részt vett, és mint nyertes 1996. szeptember 17-én - 10 %-os árkedvezmény mellett - 151 millió forint vételárért megvásárolta az állami tulajdonú üzletrész 100%-át.

A felperes a keresetében előadta, hogy árverseny tartására sem a Ptv. 27. §-ának (3) bekezdése, sem pedig az 1057/1996. (V. 30.) Korm. határozattal elfogadott Versenyeztetési Szabályzat értelmében - figyelemmel annak 68.1. pontjára - nem volt törvényes lehetőség, ezért a privatizációs szabályoknak megfelelő vételár a Ptv. 27. §-a (4) bekezdése értelmében a felperes írásbeli ajánlatában szereplő 90 millió forint volt, amely a 10%-os kedvezménnyel csökkentve 81 millió forint. A Ptk. 200. §-a (2) bekezdése és 210. §-a (4) bekezdése alapján kérte megállapítani az adásvételi szerződés 7. pontja 2. bekezdésének érvénytelenségét, és a Ptk. 237. §-ának (2) bekezdése szerint arra kérte kötelezni az alperest, hogy 54 900 000 Ft-ot, ennek 1996. szeptember 17-től járó évi 20%-os kamatával együtt fizessen vissza a részére.

Az alperes a kereset elutasítását kérte, azzal érvelt, hogy jogszerűen járt el, amikor a versenyeztetést nem kívánta mellőzni, hanem a 125/1996. (II. 21.) számú határozatával a Versenyeztetési Szabályzat I. fejezete 3. Címének 6. d) és f) pontja szerint zártkörű, többfordulós pályázatot hirdetett meg.

Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy az üzletrész-adásvételi szerződésnek a vételárra vonatkozó része érvénytelen, a helyes vételár 90 millió forint, ezért köteles az alperes 54 900 000 Ft-ot annak késedelmi kamatával együtt a felperesnek megfizetni. Megállapította, hogy az alperes az ajánlatok elbírálásánál szabálytalanul járt el. Nem zártkörű árversenyt hirdetett, hanem árverést írt ki. A harmadik pályázó pedig a bánatpénzt sem tette le. Az árverés a Ptk. 200. §-a alapján jogszabályba ütközött, "az összegszerűség meghatározása hibásan került az adásvételi szerződésbe".

Az alperes fellebbezése folytán a Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet megváltoztatta, és a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokolása szerint a felperes mint a privatizációs eljárás nyertese szabad elhatározásából kötött - a megjelölt vételár mellett - adásvételi szerződést az alperessel. A kialakult ítélkezési gyakorlat szerint az adásvételi szerződést nem teszi érvénytelenné, ha a pályázat kiírása és lebonyolítása során a pályáztató egyoldalúan megsérti a vonatkozó jogszabályi előírásokat. Erre tekintettel a másodfokú bíróság szükségtelennek találta annak vizsgálatát, hogy a szerződéskötést megelőző privatizációs eljárás megfelelt-e a jogszabályoknak. Alaptalannak ítélte a szerződésnek a Ptk. 210. §-a (4) bekezdése alapján történő megtámadását, és a felperesnek arra való hivatkozását, hogy a szerződés jó erkölcsbe ütközik. A felperes ugyanis ismerte az alperes igazgatóságának a 125/1996. (II. 21.) számú határozatával elfogadott keretfeltételeket, tehát azt, hogy kettő vagy több ajánlat esetén az alperes zártkörű árversenyen dönt a kivásárlás győztesének személyéről. A felperes a bánatpénzzel kapcsolatos előírásokat is tudomásul vette, és mindezt be is tartotta. Így a szerződéskötés során sem a felperes tévedése, sem az alperes megtévesztő magatartása nem játszott szerepet, és a szerződés a jó erkölcsöt sem sértette. A jogerős ítélet ellen a felperes élt felülvizsgálati kérelemmel, amelyben a másodfokú ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte. Álláspontja szerint a jogerős ítélet megsértette a Ptv. 27. §-ának (4) bekezdését, amely szerint a szerződést a legkedvezőbb ajánlatot tevővel kell megkötni. A Ptv. közvetett sérelmét jelenti a Versenyeztetési Szabályzat 68.1. pontjának figyelmen kívül hagyása, amely szerint a kiíró az árajánlat módosítására csak azonos tartalmú ajánlat esetében hívhatja fel az ajánlattevőket. Az alperes belső szabályzata mint üzleti keretfeltétel a Ptk. 209/C. §-a szerint az alperes szerződéses nyilatkozatának minősül, amely viszont nem lehetett ellentétes a jogszabályokkal. Az alperes általános szerződési feltételei, amelyek szerint nem azonos ajánlat és munkavállalói kivásárlás mellett is alkalmazhat versenyeztetést, lényegesen eltérnek a Ptv.-től és a kormányhatározattal közzétett Versenyeztetési Szabályzattól. Ez a körülmény pedig megvalósítja a Ptk. 209/B. §-a (1)-(2) bekezdésében foglaltakat. A Ptv. 53. §-a és az Egyszerűsített Privatizációs Eljárás Rendjének 21.1. pontjában foglaltak sérültek azáltal, hogy az alperes nem tekintette érvénytelenségi oknak a másik két pályázó személyével és ajánlatának tartalmával kapcsolatos jogszabályellenes körülményeket. Ezek a szabálytalanságok a felperesnek a versenyből való kirekesztését célozták. A felperes a szabálytalanságokat az alperessel közölte, a közjegyző előtt jogfenntartó nyilatkozatot is tett, így nem lehet szó arról, hogy önként, kényszerhelyzet nélkül kötötte meg - az adott tartalommal - a szerződést.

Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.

A felülvizsgálati kérelem nem alapos.