3259/2022. (VI. 3.) AB határozat
alkotmányjogi panasz elutasításáról
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság a Budapest II. és III. Kerületi Bíróság 1.B499/2021/7. számú végzése, valamint a Fővárosi Törvényszék 29.Beüf.9347/2021/4. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt elutasítja.
Indokolás
I.
[1] 1. Az indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján kezdeményezte az Alkotmánybíróság eljárását.
[2] 1.1. Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló ügy tényállásának lényege a következő.
[3] Az indítványozó pótmagánvádló és az I. rendű vádlott testvérek, akik között kölcsön visszafizetése iránt polgári peres eljárás volt folyamatban a Budai Központi Kerületi Bíróságon, amelyben az I. rendű vádlott képviseletét a per egy szakaszában ügyvédként II. rendű vádlott látta el.
[4] Az indítvány szerint a néhai édesanya polgári perben tett tanúvallomása kapcsán az I. és II. rendű vádlott azt állította a Budai Központi Kerületi Bíróság előtti eljárásban, hogy az tudatosan hamis tanúvallomás és annak jogszabály szerinti szankcionálását kérték.
[5] Az indítványozó édesanyja elhunyt, így - a pótmagánvádlói vádindítványt megelőzően - az indítványozó tett feljelentést a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (a továbbiakban: Btk.) 268. § (1) bekezdésébe ütköző hamis vád elkövetése miatt. A Pest Megyei Rendőr Főkapitányság 2020. szeptember 29-én meghozott határozatával az eljárást megszüntette. A Budaörsi Járási Ügyészség 2020. november 18-án elutasította az eljárás megszüntető határozattal szemben benyújtott indítványozói panaszt. Az elutasító határozat letöltési dátuma az indítványozó vonatkozásában 2020. november 20-a.
[6] 1.2. Az alkotmányjogi panaszban kifogásolt, megtámadott végzések lényege a következő.
[7] A Budaörsi Járásbírósághoz 2021. január 20-án érkezett az indítványozó mint pótmagánvádló vádindítványa, melyet hamis vád bűntette miatt az l. rendű és a II. rendű vádlottakkal szemben nyújtott be. A Budaörsi Járásbíróság megállapította illetékességének hiányát és az ügyet áttette a Budapesti II. és III. Kerületi Bíróságra, ahová az 2021. április 9-én érkezett meg.
[8] A Budapesti II. és III. Kerületi Bíróság 2021. június 10-én meghozott végzésével a hamis vád bűntette miatt indult büntetőeljárásban az indítványozó által benyújtott pótmagánvádas vádindítványt elutasította. Az elsőfokú bíróság végzése szerint a hamis vád bűntettének megvalósulása nem közvetlenül okozza konkrét személy tényleges és közvetlen jog- vagy jogos érdekbeli sérelmét, illetve nem közvetlenül vezet annak veszélyéhez, hanem áttételesen. Az elsőfokú bíróság szerint a vád alapját képező cselekmény ugyan közvádra üldözendő és passzív alanyt feltételező, de ez esetben a pótmagánvádnak nincs helye, a törvényes vád hiánya a vádindítvány elutasítását eredményezte.
[9] Az elsőfokú végzés ellen az indítványozó és jogi képviselője jelentett be azonos tartalmú indokolással ellátott fellebbezést. A fellebbezésben - hivatkozva a 90. számú BK vélemény (a továbbiakban: BKv.) II. rész I. pontjában írtakra - akként érveltek, hogy ha a törvényi tényállás passzív alanyt tartalmaz, akkor az őt ért sérelem egyben az eljárásjogi sértetti jogosultságot is megalapozza. A fellebbezésben az Alkotmánybíróság 3384/2018. (XII. 14.) AB határozatában (a továbbiakban: Abh.) írtakra figyelemmel kifejtették, hogy a hamis vád által okozott sérelem közvetlennek minősül, ha a hatóság a büntetőeljárást megindította, aminek következtében a hamisan megvádolt személy sértettnek minősül. A fellebbezés szerint az a tény, hogy a hamis vád alapján a hamisan megvádolt személy ellen indul-e büntetőeljárás, nem az elkövetőtől, hanem az eljárás megindítására hatáskörrel rendelkező hatóság megítélésétől függ. Ezért az Abh.-ból az következik a fellebbezés szerint, hogy minden hamis vád közvetlen sérelmet okoz a hamisan vádolt személynek, így a hamis vád alapján mindig létezik sértett. A fellebbezés szerint nem az teszi közvetlenné a sérelmet, hogy a hamisan megvádolt személy ellen az illetékes hatóság megindítja a büntetőeljárást, hiszen a közvetlenség mértéke nem változik a bűncselekmény elkövetését követően.
[10] A fellebbezést az indítványozó utóbb azzal egészítette ki, hogy a vádlottak egyértelművé tették, hogy a valódi és egyenes szándékuk édesanyja megbüntetése volt, ami igazolja, hogy a bűncselekmény édesanyja jogát közvetlenül sértette. Ebből következően néhai édesanyja jogán sértettnek (sértetti jogutódnak) minősül.
[11] A fellebbezés alapján eljárva a Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság 2021. szeptember 15-én meghozott 29.Beüf.9347/2021/4. számú végzésével az elsőfokú végzést helybenhagyta, ekként ezen a napon az véglegessé vált. A másodfokú végzés indokai szerint a bejelentett fellebbezés nem alapos, az elsőfokú bíróság - a bírói gyakorlatot szem előtt tartva - fejtette ki, hogy a hamis vád bűntette tekintetében pótmagánvád előterjesztésének a jelen ügyben miért nem volt helye. A másodfokú bíróság szerint a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (a továbbiakban: Be.) nem tartalmaz a pótmagánvádat a hamis vád esetében kizáró rendelkezést, ennek következtében - mint ahogy arra az Abh. is rámutat - az egyedi ügyekben eljáró bíróságok feladata annak vizsgálata, hogy a pótmagánvádlói fellépés általános feltételei a hamis vád egyes eseteiben fennállnak-e, a pótmagánvádlói vádindítvány előterjesztésére az érintett jogosult-e. A másodfokú bíróság szerint ezen mérlegelésre irányadóan tartalmaz elvi megállapításokat a bíróságok számára az EBH2011.2301. számú elvi bírósági határozat (a továbbiakban: EBH), ahogy arra az Abh. is utalt a hamis vád alapesetével összefüggésben.
[12] A másodfokú bíróság álláspontja szerint az Alkotmánybíróság az Abh. kapcsán a büntetőeljárás megindulását értékelte olyannak a konkrét ügyben, amely megnyitotta a pótmagánvád előterjesztésének lehetőségét. Nevezetesen olyan konkrét sérelmet jelentett a sértett vonatkozásában az adott bűncselekménnyel összefüggésben, amely közvetlen, érdeket közvetlenül veszélyeztető volt. Az indítványozó vádindítványával összefüggésben a másodfokú bíróság szerint azonban ilyen sérelem nem volt feltárható.
[13] A fellebbezés kiegészítésében foglaltakkal összefüggésben a másodfokú bíróság megállapította, hogy az indítványozó néhai édesanyja is csak passzív alanya a bűncselekménynek, mivel közvetlen, érdekét közvetlenül veszélyeztető sérelem nem állapítható meg vonatkozásában. A másodfokú bíróság utalt arra, hogy a rendelkezésre álló adatok alapján a polgári bíróság az indítványozó szerinti hamis vád miatt alkalmazható jogkövetkezményt vele szemben nem alkalmazott. Figyelemmel arra, hogy az indítványozó édesanyja maga is csak passzív alanya volt a bűncselekménynek (amely a pótmagánvádlóként való fellépését kizárja), a Be. 52. § (1) bekezdése szerinti sértetti jogutódlásnak nincsen helye.
[14] 2. Az indítványozó ezt követően fordult az Alkotmánybírósághoz, az Abtv. 27. §-a szerinti alkotmányjogi panaszában a Budapest II. és III. Kerületi Bíróság 1.B499/2021/7. számú végzése, valamint a Fővárosi Törvényszék 29.Beüf.9347/2021/4. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte.
[15] 2.1. Az indítványozó az alkotmányjogi panaszt az Alaptörvény II. cikkének, VI. cikk (1) bekezdésének, XV. cikk (1) és (2) bekezdéseinek, XX. cikk (1) bekezdésének, továbbá a XXVIII. cikk (1) bekezdésének sérelmére hivatkozással nyújtotta be.
[16] 2.2. Az indítványozónak - a támadott végzésekkel kapcsolatos - kifogásai a következők.
[17] Az indítványozó - az Abh. indokolásának [19] bekezdését idézve - alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdésnek tekinti a hamis vád bűncselekménye kapcsán, hogy a bírósághoz fordulás lehetőségének a jogalkotó általi megteremtése a pótmagánvádas eljárásban olyan jogosultságot keletkeztet-e a hamisan megvádolt személy, vagyis a lehetséges pótmagánvádló oldalán, amely az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglalt bírósághoz fordulás jogának a védelmi körébe esik. Az indítványozó szerint az alkotmányjogi kérdés leszűkíthető arra, hogy a konkrét esetben hamisan megvádolt néhai édesanyja sértettnek minősült-e és ezáltal az indítványozó sértetti jogutódként gyakorolhatta-e volna a pótmagánvádlóként történő fellépés jogát, ami álláspontja szerint megegyezik a bírósághoz fordulás jogának gyakorlásával. Ezzel összefüggésben az indítványozó - a fellebbezéshez hasonlóan - hivatkozik a BKv.-ra, valamint az Abh.-ra, és amellett érvel, hogy a Btk. 268. § (1) bekezdésének a) pontja szerinti hamis vádolás a sérelem vagy a jogos érdek veszélyeztetésének közvetlensége szempontjából nem tér el a (2) bekezdés szerinti minősített esettől, mert az elkövetők egyenes szándéka volt a (2) bekezdés szerinti minősített eset elérése. Álláspontja szerint a közvetlenség szempontjából közömbös, hogy az érintett ellen megindult-e a büntetőeljárás, a két eset közötti különbség mindössze annyi, hogy a sérelmek közül azok, melyek csak a büntetőeljárás megindulásával következtek volna be, a büntetőeljárás elmaradásával megmaradtak a közvetlen veszélyeztetés szintjén. Emellett az indítványozó szerint - a Btk. 268. §-ához fűzött miniszteri indokolására is figyelemmel - a becsület, a jó hírnév és az emberi méltóság sérelme a büntetőeljárás elmaradása ellenére is bekövetkezett, a vádlottak a hamis vád bíróság tudomására hozatalával megsértették édesanyja becsülethez és jó hírnévhez való jogát, azaz van olyan jog, melyet a hamis vád bűncselekménye közvetlenül sértett. Az indítványozó az Alaptörvény II. cikkének sérelmére amiatt hivatkozik, mert a hamis vád sértette néhai édesanyja emberi méltósághoz való jogát, indokai szerint a megvádolt személy becsülete is a hamis vád jogi tárgyai közé tartozik, a becsület pedig az emberi méltóság része.
[18] Az indítványozó szerint az elsőfokú bíróság indokolása alapján nem lehet megállapítani, hogy a bűncselekményt egyedileg vizsgálta volna, ezért önmagában az egyedi vizsgálat hiánya miatt a végzés alaptörvény-ellenes az Abh.-ban foglaltakra tekintettel. Az indítványozó szerint az elsőfokú bíróság - a BKv.-től eltérő megfogalmazást tartalmazó - EBH-ra hivatkozott, így az ügyre nézve legfeljebb csak általánosságban mondhatta ki, hogy a hamis vád miatt pótmagánvádnak nincs helye. Ehhez képest az indítványozó szerint a másodfokú bíróság által állított vizsgálat ellenére, a végzés nem felelt meg az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésének. Az indítványozó szerint alaptörvény-ellenes megállapítás, hogy a hamisan megvádolt személy jogos érdekét a hamis vád bűncselekménye nem közvetlenül veszélyeztette, ezáltal sérti a bírósághoz fordulás jogát, mely érdemben befolyásolta a döntést, ezért a végzés megsemmisítendő.
[19] Az indítványozó szerint nem alapos az a megkülönböztetés, hogy aki ellen büntetőeljárás indult, annak a jogos érdekét a bűncselekmény közvetlenül sértette vagy veszélyeztette, ám aki ellen nem indult, annak csak közvetetten. Az ilyen megkülönböztetés sérti az Alaptörvény XV. cikk (1) és (2) bekezdéseit. Az indítványozó szerint a Be. 50. §-a szempontjából nincs elfogadható oka a megkülönböztetésnek, a megkülönböztetés kizárólag a bűncselekmény, az elkövető magatartása miatt tehető.
II.
[20] Az Alaptörvény indítvánnyal érintett rendelkezései:
"II. cikk Az emberi méltóság sérthetetlen. Minden embernek joga van az élethez és az emberi méltósághoz, a magzat életét a fogantatástól kezdve védelem illeti meg."
"VI. cikk (1) Mindenkinek joga van ahhoz, hogy magán- és családi életét, otthonát, kapcsolattartását és jó hírnevét tiszteletben tartsák. A véleménynyilvánítás szabadsága és a gyülekezési jog gyakorlása nem járhat mások magán- és családi életének, valamint otthonának sérelmével."
"XV. cikk (1) A törvény előtt mindenki egyenlő. Minden ember jogképes.
(2) Magyarország az alapvető jogokat mindenkinek bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, fogyatékosság, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül biztosítja."
"XX. cikk (1) Mindenkinek joga van a testi és lelki egészséghez."
"XXVIII. cikk (1) Mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat vagy valamely perben a jogait és kötelezettségeit törvény által felállított, független és pártatlan bíróság tisztességes és nyilvános tárgyaláson, ésszerű határidőn belül bírálja el."
III.
[21] 1. Az Abtv. 56. § (1) bekezdése alapján az Alkotmánybíróság az indítvány érdemi vizsgálatát megelőzően a következők szerint lefolytatta az indítvány befogadására irányuló eljárást. Az Ügyrend 31. § (6) bekezdése értelmében az előadó alkotmánybíró a panasz befogadásáról szóló döntés helyett a panasz érdemi elbírálását tartalmazó határozattervezetet terjeszthet a testület elé. Az Alkotmánybíróság a jelen esetben a hivatkozott rendelkezés alkalmazásával járt el.
[22] 1.1. Az Abtv. 30. § (1) bekezdése szerint az alkotmányjogi panaszt a sérelmezett döntés kézbesítésétől számított hatvan napon belül lehet írásban benyújtani. Az indítványozó részére a másodfokú bíróság végzésének kézbesítése 2021. szeptember 16-án történt, az indítványozó az alkotmányjogi panaszt 2021. november 15-én nyújtotta be. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az alkotmányjogi panasz benyújtása határidőben történt. Az indítványozó 2021. december 11-én vette át az Alkotmánybíróság főtitkárának hiánypótlásra felszólító levelét, melyre 2022. január 5-én határidőben küldte meg hiánypótlását.
[23] 1.2. A panasz a következők szerint megfelel az Abtv. 52. § (1b) bekezdésében támasztott - a határozott kérelemre vonatkozó - törvényi feltételeknek.
[24] Az indítvány megjelölte az indítványozó jogosultságát és az Alkotmánybíróság hatáskörét megalapozó törvényi rendelkezést [Abtv. 51. § (1) bekezdés és 52. § (1b) bekezdés a) pont]; az Abtv. 27. §-ában foglalt hatáskörben kérte az Alkotmánybíróság eljárását. Az indítványozó megjelölte továbbá az Alkotmánybíróság által vizsgálandó bírói végzéseket [Abtv. 52. § (1b) bekezdés c) pont], valamint az Alaptörvény indítványozó szerint sérelmet szenvedett rendelkezéseit [Abtv. 52. § (1b) bekezdés d) pont]. Az indítványozó kifejezett kérelmet terjesztett elő a támadott bírói döntések megsemmisítésére [Abtv. 52. § (1b) bekezdés f) pont].
[25] Az Abtv. 52. §-a szerinti határozott kérelem követelményének részét képezi az indokolás előterjesztésének a kötelezettsége is [52. § (1b) bekezdés b) és e) pont]: "Indokolás hiányában a kérelem nem felel meg a határozottság Abtv. 52. § (1b) bekezdésében írt követelményének, annak elbírálására nincs lehetőség." (34/2014. (XI. 14.) AB határozat, Indokolás [212]) Az indítvány e követelményt az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése vonatkozásában részben teljesíti, ugyanakkor az Alaptörvény II. cikkével, VI. cikk (1) bekezdésével, a XV. cikk (1) és (2) bekezdéseivel, valamint a XX. cikk (1) bekezdésével összefüggésében az indítvány nem tartalmaz releváns, alkotmányjogilag értékelhető indokolást arra nézve, hogy a sérelmezett bírósági végzések miért lennének ellentétesek az Alaptörvény megjelölt rendelkezéseivel. Az Alaptörvény VI. cikk (1) bekezdése vonatkozásában érdemi indokolás valójában nincs. Az Alaptörvény II. cikke, XV. cikk (1) és (2) bekezdései és a XX. cikk (1) bekezdése kapcsán az indítványozó az indítványkiegészítésben kifejezetten rögzíti, hogy azokra pusztán az elhunyt édesanyja alapvető jogainak sérelmével összefüggésben - az Abh.-val való összehasonlíthatóság okán - hivatkozik, önálló és alkotmányjogilag értékelhető indokolást ugyanakkor a főtitkári felhívás ellenére etekintetben nem adott elő.
[26] 2. Az Abtv. 56. § (2) bekezdése alapján a befogadhatóságról dönteni jogosult tanács mérlegelési jogkörében vizsgálja továbbá az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényben előírt tartalmi feltételeit, különösen az Abtv. 27. § szerinti érintettséget, a jogorvoslat kimerítését, valamint az Abtv. 29-31. § szerinti tartalmi követelményeket. Ezeket a feltételeket vizsgálva az Alkotmánybíróság a következőket állapította meg.
[27] 2.1. Az Abtv. 27. § (1) bekezdése szerint az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pontja alapján alaptörvényellenes bírói döntéssel szemben az egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz, ha az ügy érdemében hozott döntés vagy a bírósági eljárást befejező egyéb döntés az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát sérti, és az indítványozó a jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, vagy jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva. Az indítványozó a támadott végzések alapjául szolgáló büntetőeljárásban pótmagánvádlói vádindítványt benyújtó [Abtv. 27. § (2) bekezdés a) pont], az indítványozó jogorvoslati lehetőségét kimerítette.
[28] A személyesen eljáró magánszemély indítványozó alkotmányjogi panasz benyújtására indítványozói jogosultsággal rendelkezik, érintettsége fennáll a támadott végzésekkel összefüggésben.
[29] 2.2. Az Abtv. 29. §-a alapján az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának az is feltétele, hogy az indítvány a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség lehetőségét vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést vessen fel. E két feltétel alternatív jellegű, így az egyik fennállása önmagában is megalapozza az Alkotmánybíróság érdemi eljárását (erről lásd: 3/2013. (II. 14.) AB határozat, Indokolás [30], illetve 34/2013. (XI. 22.) AB határozat, Indokolás [18]). A feltételek meglétének a vizsgálata az Alkotmánybíróság mérlegelési jogkörébe tartozik.
[30] Az Alkotmánybíróság úgy ítélte meg, hogy - az Abh. indokolásának [19] bekezdésére is figyelemmel - a konkrét esetben alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés a hamis vád bűncselekmény alapesete kapcsán, hogy a bírósághoz fordulás lehetőségének a jogalkotó általi megteremtése a pótmagánvádas eljárásban olyan jogosultságot keletkeztet-e a hamisan megvádolt személy, vagyis a lehetséges pótmagánvádló (és a sértetti jogutód) oldalán, amely az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglalt bírósághoz fordulás jogának a védelmi körébe esik.
IV.
[31] Az indítvány nem megalapozott.
[32] 1. Az indítványozó kifogásait érintően az Alkotmánybíróság hangsúlyozza, hogy az Abtv. 27. § szerinti alkotmányjogi panasz alapján az Alkotmánybíróság a bírói döntésben foglalt jogértelmezés Alaptörvénnyel való összhangját vizsgálja, azt, hogy a jogszabály alkalmazása során a bíróság az Alaptörvényben biztosított jogok alkotmányos tartalmát érvényre juttatta-e. Ha a bíróság az előtte fekvő, alapjogilag releváns ügy alapjogi érintettségére tekintet nélkül járt el, és az általa kialakított jogértelmezés nem áll összhangban e jog alkotmányos tartalmával, akkor a meghozott bírói döntés alaptörvény-ellenes (3/2015. (II. 2.) AB határozat, Indokolás [18]; 13/2016. (VII. 18.) AB határozat, Indokolás [30]). Az Abtv. 27. §-a szerinti alkotmányjogi panasznak az Alkotmánybíróság tehát akkor ad helyt, ha a bírósági jogértelmezés és jogalkalmazás egyértelmű következménye valamely Alaptörvényben biztosított jog sérelme.
[33] Jelen - az Abtv. 27. §-ára alapított - alkotmányjogi panaszeljárásban az Alkotmánybíróság azt vizsgálhatta, hogy a konkrét bírósági jogértelmezés és jogalkalmazás következtében megvalósult-e az indítványozót érintően az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében rögzített tisztességes bírósági eljáráshoz való jog egyik részjogosítványának, a bírósághoz fordulás jogának sérelme.
[34] 2. Az indítványban foglaltakra tekintettel az Alkotmánybíróság szem előtt tartotta továbbá a következőket.
[35] 2.1. Az indítványozó és a másodfokú bíróság által is hivatkozott Abh.-ban az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a törvényhozónak nem volt alkotmányos kötelezettsége a pótmagánvád intézményének bevezetésére, abban a körben ugyanakkor, amelyben a jogalkotó a sértett pótmagánvádlóként történő fellépését megengedi mind a törvényi szabályozásnak, mind a jogintézmény alkalmazásának összhangban kell állnia az Alaptörvény rendelkezéseivel (Abh., Indoklás [37]). Ezzel összefüggésben álló, és a 22/2012. (V. 11.) AB határozat nyomán gondolkodást vezetőnek vehető az Alkotmánybíróság 42/2005. (XI. 14.) AB határozata is, miszerint "[a] bűncselekmény elkövetésekor az államnak és nem a sértettnek keletkezik büntető igénye az elkövető megbüntetésére. Önmagában az, hogy az állam [...] esélyt adott a sértetteknek, hogy a büntetőeljárás, illetve a vád megalapozottsága tekintetében az ügyésztől eltérő álláspontjukat a bíróság elé vigyék, nem teremtett egyben alkotmányos alapjogot a sértettek számára a jogaikat vagy jogos sértő, illetve veszélyeztető, büntetendő magatartások bírósági elbírálásához. Azaz: a pótmagánvád intézményének bevezetésére a törvényhozónak nem volt alkotmányos kötelezettsége [...]."
[36] 2.2. Ehhez képest a pótmagánvád intézménye az ügyészi vádmonopólium közjogi érvényét nem érinti, csupán olyan perjogi intézmény, amellyel a jogalkotó a bűnüldözői (ügyészi) értékeléssel szemben ad korrekciós lehetőséget a sértettnek a bírói úton való jogérvényesítésre. A pótmagánvád tehát a közvádló vádmonopóliumának nem közjogi, hanem perjogi korrekciós eszköze.
[37] Ezzel összefüggésben megemlítendő, hogy a magánvádas eljárásra tartozó bűncselekmények kimerítő törvényi meghatározottságától eltérően, a pótmagánvád esetében eddig egyetlen büntetőeljárási törvény sem vállalkozott a bűncselekményi kör kimerítő meghatározására. A jogalkotó ehelyett alapvetően a negatív elhatárolással él, s azokat az eseteket adja meg, amelyekben a pótmagánvádnak nincs helye [Be. 787. § (3) bekezdés].
[38] Mindezt alátámasztja az is, hogy már korábban is a felsőbírói és a kúriai gyakorlat alapján alakult ki és vált az ítélkezési gyakorlat részévé a pótmagánvádas eljárás tárgyat képező bűncselekmények köre. A pótmagánvádnak a XX. század és a XXI. század elején való bevezetésekor egyaránt bizonytalanság mutatkozott abban, hogy milyen bűncselekmények esetében van helye pótmagánvádnak (az állam és a közhatalmat gyakorló szerv sértetti mivoltának esetétől eltekintve). Erre reagálva a Kúria mindkét időben két szempontra építette rá a konkrét esetben vizsgálandó feltételek rendszerét, illetve az ítélkezési gyakorlatot: az egyik a sértett oldalán a sérelem közvetlensége, a másik a bűncselekmény törvényi tényállása oldalán az ilyen sérelem bekövetkeztét jelentő tényállási elemek megléte. Jelen ügy vonatkozásában hangsúlyozandó, hogy az említett két szempont egyike - a közvetlenség - a szabályozás szerint normatív feltétele lett a sértett fogalmának (vö. Be. 50. §), valamint a pótmagánvádas eljárás általános szabályainak [Be. 787. § (3) bekezdés c) pont].
[39] A Be. 787. §-hoz fűzött indokolás szerint a sértett fogalma a hatályos szabályozáshoz képest kiegészült a közvetlenségre történő utalással. Ennek eredményeképpen az indokolás szerint a sértetti fogalom és a pótmagánvádlókénti fellépés közötti szoros kapcsolatra tekintettel a törvény kizárja a pótmagánvádlóként történő fellépés lehetőségét, ha a bűncselekmény a sértett jogát vagy a jogos érdekét közvetlenül nem sértette vagy veszélyeztette.
[40] Következésképpen a közvetlenség már nem csupán az ítélkezési gyakorlaton alapuló, hanem kifejezetten törvényen alapuló támpont. Erre tekintettel is kétségtelen, hogy bár már a múlt század elején is számoltak azzal, hogy a pótmagánvádra (mint a vádmonopólium perjogi ellensúlyára) szükség van, ám az általános állampolgári vádjog (actio popularis) lehetőségét biztosítani az állam nem kívánta, a sértett lehet az, aki az ügyész félreállása esetén - a törvényi feltételek esetén helyébe lépve - pótmagánváddal élhet.
[41] 2.3. A bűncselekmény fogalma önmagában is feltételez valamilyen jogsértést, illetve veszélyeztetést. Kétségtelen továbbá, hogy minden bűncselekménynek van valamilyen kihatása, következménye akár a szűkebb, akár a tágabb környezetre. Mindez azonban nem jelenti, hogy minden bűncselekménynek feltétlenül van eljárásjogi (természetes, illetve jogi személy, ekként pótmagánvádlóként fellépésre jogosult) sértettje. Ez attól függ, hogy adott törvényi tényállás diszpozíciója tárgyi ismérvként tartalmaz-e passzív alanyt, eredményt, illetve a sérelem közvetett vagy közvetlen. Mindig - és valamennyi vádindítványban felrótt bűncselekmény esetében - a konkrét törvényi tényállás mentén vizsgálandó (figyelemmel a jogalkotó által választott szabályozási technikára is), hogy pótmagánvádnak, ekként a sértett általi büntetőigény érvényesítésének van-e helye. Mindez a hamis váddal összefüggésben is helytálló, amit nemcsak az ítélkezési gyakorlat, hanem az Alkotmánybíróság is megerősített (vö. Abh., Indokolás [52]-[53]).
[42] 2.4. A Btk. 268. § (1) bekezdés a) pontja szerint a hamis vád bűntettét követi el, aki a hatóság előtt mást bűncselekmény elkövetésével hamisan vádol. A Btk.-hoz fűzött indokolás szerint a hamis vád bűncselekmény jogi tárgya kettős: az igazságszolgáltatás zavartalan, befolyásolástól mentes működésén túl, a hamisan megvádolt személy személyi szabadságának, becsületének és jóhírének megőrzéséhez fűződő társadalmi érdek. Az indítványozó - az Abh.-ra is figyelemmel - a hamis vád jogi tárgyának utóbbi elemére alapítja néhai édesanyja sértetti (és ezáltal saját sértetti jogutódi) minőségét.
[43] Ezzel összefüggésben megemlítendő, hogy a hamis vádon alapuló döntések következtében csorbul az állami igazságszolgáltatásba vetett közbizalom, valamint a bírói tekintély, ugyanakkor a legsúlyosabb következménye a hamis vádnak, hogy az anyagi igazság érdeke azt követeli meg, hogy a bűnöst, de csak a bűnöst érje el a büntetés. A hamis vád esetén a "közösséget közelebbről az állami igazságszolgáltatást érő sértések és veszélyeztetések annyira jellegzetesek, hogy azok mellett a magánszemélyt eshetőleg érő sérelmek elmosódnak [...]" (Angyal Pál: Pénzhamisítás. Hamis tanúzás és hamis eskü. Hamis vád. Budapest: Attila Nyomda- Részvénytársaság, 1940, 238.).
[44] A hamis vád elkövetési tárgya, ekként passzív alanya (azaz a kifejtett elkövetési magatartás tárgya) a hamisan vádolt személy, viszont a Btk. 268. § (1) bekezdés a) pontja szerinti bűncselekménynek eredménye nincs. Alaki bűntett, befejezett az eljárás megindítására alkalmas vádolással.
[45] Az Abh. szerint az ítélkezési gyakorlat számára elvi megállapításokat tartalmazó EBH alapján - a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény 233. § (1) bekezdés a) pontja szerinti, a Btk. 268. § (1) bekezdés a) pontjával megegyező - hamis vád bűntettének elkövetése, illetve a bűncselekmény megvalósulása nem közvetlenül okozza konkrét személy tényleges és közvetlen jog- vagy jogos érdekbeli sérelmét, illetve nem közvetlenül vezet annak veszélyéhez, hanem közvetve, áttételesen. Elsődleges hatása az igazságszolgáltatás, a hatóság megtévesztése, míg a passzív alany ellen közvetve irányul.
[46] 2.5. Mind a támadott másodfokú végzés, mind az indítvány az Abh. egyes megállapításaira alapította érvelését.
[47] Az Alkotmánybíróság az Abh. alapjául szolgáló pótmagánvádas eljárásban támadott bírósági döntéseket azért semmisítette meg a hamis vád minősített esete vonatkozásában, mert a konkrét esetben eljáró bíróságok nem végezték el sem a felhívott törvényi tényállás releváns esetének az értelmezését, sem a konkrét ügy egyedi körülményeinek a vizsgálatát arra vonatkozóan, hogy az indítványozó jogát vagy jogos érdekét a hamis vád alapjául szolgáló magatartással összefüggésben érte-e sérelem, vagy annak a veszélye fennállt-e. Továbbá az Abh. szerint az eljáró bíróságok a döntésük kialakítása során a bírói gyakorlat iránymutatására nem voltak kellő figyelemmel, valamint elmaradt azon szempontok értékelése, amelyeket a bírósági gyakorlat következetesen kiemel és vizsgál: a bűncselekmény okozott-e közvetlen jogsérelmet a sértettnek, valamint a törvényi tényállás tartalmaz-e passzív alanyt vagy eredményt.
[48] Az Alkotmánybíróság az Abh. kapcsán azt is rögzítette, hogy a sérelem közvetlensége tekintetében a hamis vád minősített esete (a hamis vád alapján megindul a büntetőeljárás) bizonyosan más megítélést kíván, mint az EBH-ban elemzett alapeset (vö. Abh., Indokolás [67]-[69]). Ezt a megállapítását az Alkotmánybíróság továbbra is fenntartva rögzíti, hogy az indítványozó néhai édesanyjával szemben büntetőeljárás nem indult.
[49] 3. Az Alkotmánybíróság az Abh.-ban megállapította, hogy a pótmagánvádló is csak valamely Alaptörvényben biztosított és a büntetőeljárási törvény meghatározott rendelkezéseivel közvetített jog sérelme esetén jogosult arra, hogy alkotmányjogi panasszal forduljon az Alkotmánybírósághoz. Nincs helye alkotmányjogi panasznak, ha az indítványozó célja nem valamely Alaptörvényben biztosított jog, hanem - kizárólag - az állami büntetőigény érvényesítése.
[50] 3.1. Jelen ügyben az indítványozó az Alaptörvény XXVIII. cikkében rögzített tisztességes bírósági eljáráshoz való jog egyik részjogosítványának, a bírósághoz fordulás jogának a sérelmét állította. Mivel az indítványozó kifogásai Alaptörvényben biztosított jog sérelmével voltak kapcsolatosak, az indítvány alapján helye volt az alkotmánybírósági vizsgálatnak. Ennek keretében az Alkotmánybíróság figyelemmel volt arra, hogy a Be. sértetti jogutódlásra vonatkozó szabályai a pótmagánvádlóként történő fellépést biztosítják, továbbá arra is, hogy a sértetti mivolt bíróságok általi megítélése elválaszthatatlan az indítványozó által állított bírósághoz fordulás jogának sérelmétől.
[51] 3.2. Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlatára figyelemmel kétségtelen, hogy a pótmagánvád intézményének bevezetése nem alkotmányos kötelezettség. Kétségtelen továbbá, hogy a jogalkotó mind a korábban, mind a jelenleg hatályos törvényi szabályozásban a büntetőeljárás alanyai közül csak a sértett számára és csak meghatározott feltételek teljesülése esetére tette lehetővé a pótmagánvádlóként történő fellépést, általános állampolgári vádjog nincs. A közvetlenség pedig a szabályozás szerint normatív feltétele (összetevője) lett a sértett büntetőeljárásjogi fogalmának, valamint a pótmagánvádas eljárás általános szabályainak. Következésképpen a jogalkotó döntése nyomán a bírósághoz fordulás joga kizárólag az olyan sértettet illeti meg, akik, illetve amelyek esetében ezen feltételek teljesülnek és kizáró okok sem állnak fenn. A sértetti minőségnek, az egyéb feltételek teljesülésének és a kizáró körülményeknek a vizsgálata pedig az egyedi ügyben eljáró bíróság feladata (vö. Abh., Indokolás [45]). Ehhez képest perjogi keretek között maradó, ekként szakjogi feladat.
[52] Ami pedig az indítványnak arra vonatkozó kifogását illeti, miszerint nem alapos az a megkülönböztetés, hogy aki ellen büntetőeljárás indult, annak a jogos érdekét a bűncselekmény közvetlenül sértette, vagy veszélyeztette, ám aki ellen nem indult, annak csak közvetetten - ez nyilvánvalóan félreértés. A pótmagánvádló fellépése esetében részint annak van jelentősége, hogy erre a sértett jogosult (vö. Be. 50. §, 54. §, 787. §). Részint pedig jelentősége van annak, hogy csak olyan bűncselekmény esetében van helye pótmagánvádló fellépésének, amelynek egyéb feltételek megléte mellett, passzív alanya van, akivel szemben közvetlen történik a bűncselekmény elkövetése. Passzív alany pedig az, akin vagy aki ellen a bűncselekményt elkövették. Valójában tehát arról van szó, hogy az állam közvetlen sérelem, illetve a sérelem közvetlensége esetére biztosítja a pótmagánvádló fellépésének lehetőségét. Ezért van jelentősége mind a sértett eljárásjogi, mind a passzív alany anyagi jogi (tényállástani) fogalma esetében egyaránt a közvetlenségnek. Ehhez képest arról van szó, hogy a szabályozás alapján - a passzív alany iránti ilyetén elvárás folytán - a pótmagánvádlói fellépés esetében az állami szabályozás büntető anyagi jogi háttéren alapul.
[53] Mindemellett megjegyzi az Alkotmánybíróság, amikor büntetőjogi tényállás érvényességi terjedelmének, a büntető igény érvényesülésére vonatkozó értelmezéséről van szó, akkor nyilvánvalóan nincs helye kiterjesztő értelmezésnek. Ez ugyanis sértené a büntető jogszabály alkotásának a jogalkotási kompetenciáját. Ez akkor is így van, ha ezáltal az egyéni igényérvényesítés lehetősége szűkül. Kétségtelen továbbá, hogy bár a sértetti minőség egyedi bírói vizsgálata nem mellőzhető, a hamis vád Btk. 268. § (1) bekezdés a) pont szerinti alapesete - az előbbiekre figyelemmel - a passzív alany ellen közvetve irányul.
[54] 3.3. Az Abh.-hoz hasonlóan - a részben azonos alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdésre tekintettel -az Alkotmánybíróságnak jelen ügyben is azt kellett vizsgálnia, hogy (elsődlegesen a fellebbezés alapján eljáró) másodfokú bíróság figyelemmel volt-e az ügy szakjogi megítélésekor - miszerint az indítványozó (sértetti jogutódként) lehet-e pótmagánvádló - annak alapjogi aspektusaira.
[55] Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a másodfokú bíróság az indítványozó édesanyja sértetti és az indítványozó sértetti jogutód minőségének hiányát a törvényi tényállás és a konkrét eset körülményeinek érdemi figyelembe vétele alapján állapította meg. A támadott másodfokú végzés a sértetti minőség feltételeit az indítványozóra konkretizáltan értékelte. Következésképpen a másodfokú bíróság figyelemmel volt az ügy alapjogi aspektusaira, továbbá ennek keretében helytálló következtetést vont le az Abh. megállapításaiból.
[56] 4. Ekként az Alkotmánybíróság úgy ítélte meg, hogy az indítványozó vádindítványa alapján eljáró másodfokú bíróság az Alaptörvénnyel összhangban álló döntést hozott. Ezért az Alkotmánybíróság az indítványozó alkotmányjogi panaszát elutasította.
Budapest, 2022. május 17.
Dr. Schanda Balázs s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
Dr. Handó Tünde s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Márki Zoltán s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Hörcherné dr. Marosi Ildikó s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Szívós Mária s. k.,
alkotmánybíró
Alkotmánybírósági ügyszám: IV/4386/2021.