EH 2011.2301 I. Hamis vád bűntette miatt pótmagánvádnak nincs helye, ezért az ilyen vád - a jogosultság hiánya miatt - nem törvényes [Btk. 233. § (1) bek., Be. 2. § (2) bek.].
II. Ha a bíróság a pótmagánvádló vádindítványát tévesen fogadja be, a felmerült bűnügyi költséget az állam viseli [Be. 226/A. §].
A városi bíróság a pótmagánvádlók vádindítványa alapján eljárva a 2009. június 26-án kihirdetett ítéletével a terheltet bűnösnek mondta ki 2 rb. hamis vád bűntettében [Btk. 233. § (1) bek. a) pont]. Ezért őt - halmazati büntetésül - 500 napi tétel, napi tételenként 160 forint, összesen 80 000 forint összegű pénzbüntetésre ítélte. Rendelkezett arról, hogy az eljárás során felmerült 97 111 forint bűnügyi költségből 46 111 forint megfizetésére a terhelt köteles, a fennmaradó 51 000 forint bűnügyi költséget pedig - a terhelt személyes költségmentessége folytán - az állam viseli.
Védelmi fellebbezés alapján eljárva a megyei bíróság, mint másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet annyiban változtatta meg, hogy a terheltet - a pénzbüntetés helyett - megrovásban részesítette. Egyebekben a másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.
Az elsőfokú ítélettel megállapított - és a másodfokú bíróság által is irányadónak tartott - tényállás lényege a következő.
2006. június 20-án 13 órától 14 óra 5 percig a nyomozó ügyészség a terhelt ellen csalás bűntette miatt folytatott eljárásban szembesítést tartott, melyen a terhelt, mint abban az ügyben gyanúsított, egy tanú, a tanú édesapja, valamint dr. D. B., a terhelt meghatalmazott védője, dr. J. J. eljáró ügyészként, továbbá a jegyzőkönyvvezető vett részt. A jegyzőkönyvet valamennyien aláírták.
2006. június 20-án 14 óra 15 perckor - 10 perc szünet után - a nyomozóhatóság a terhelt folytatólagos gyanúsítotti kihallgatását foganatosította, melyen a terhelt, dr. D. B. védőként, dr. J. J. ügyészként, valamint a jegyzőkönyvvezető vett részt. A jegyzőkönyv 14 óra 55 perckor lett lezárva, azt valamennyi jelenlévő aláírta.
A nyomozó ügyészség előtt a terhelt feljelentése alapján folyamatban volt büntetőügyben 2006. december 11-én a feljelentést elutasították. 2006. december 12-én
17 óra 17 perckor a terhelt elektronikus úton az e-mail címéről a főügyészség e-mail címére panaszt küldött, amiben a következő valótlan kijelentést közölte: "A szembesítés után a folytatólagos gyanúsított kihallgatásom alatt dr. D. B védőm kiment beszélgetni K. A. ügyész úrral 2 órán keresztül. Tehát nem volt bent a kihallgatásomkor. Az ügyésznő a jogi képviselővel mégis aláíratta, mintha bent lett volna."
A beadványban foglaltak az ügyben 2006. június 20-án lefolytatott - a terhelt gyanúsítotti kihallgatásával összefüggésben álló - nyomozati cselekményekre utalnak. A kijelentések valóságtartalmuk esetén dr. J. J. ügyész vonatkozásában a hivatalos személy által elkövetett közokirat-hamisítás bűntette [Btk. 275. § (1) bek. b) pont], dr. D. B. vonatkozásában pedig ugyanezen bűncselekmény bűnsegédi elkövetése megállapítására alkalmasak.
A terhelt 2006. december 12-én 17 óra 17 perckor a megyei főügyészség címére elektronikus úton megküldött panaszában valótlan az a tényállítása, hogy a 2006. június 20-i folytatólagos gyanúsítotti kihallgatásáról dr. D. B. meghatalmazott védő eltávozott, ennek ellenére vele, mint jelenlévővel az ügyészként eljáró dr. J. J. a jegyzőkönyvet aláíratta.
A terhelt elkövetéskori és az elbíráláskor is fennálló paranoid személyiségzavara az elmebetegség mértékét nem éri el, de olyan kóros elmeállapot, ami közepes fokban korlátozta cselekménye társadalomra veszélyességének felismerésében, és abban, hogy e felismerésnek megfelelően cselekedjék.
Az elsőfokú bíróság jogi értékelése szerint a terhelt magatartásával 2 rb., a Btk. 233. § (1) bekezdés a) pontjába ütköző hamis vád bűntettét valósította meg.
A másodfokú bíróság a bűnösségre vont jogi következtetéssel és a felrótt cselekmény minősítésével maradéktalanul egyetértett.
A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a terhelt terjesztett elő - a Be. 416. § (1) bekezdés a) és c) pontját megjelölve - felülvizsgálati indítványt elsődlegesen a bűnösség megállapítása miatt, bűncselekmény vagy bizonyítottság hiányában felmentés, másodlagosan hatályon kívül helyezés érdekében.
Indokai szerint a terhére rótt bűncselekményt nem követte el, a tényállás megalapozatlan, felderítetlen, téves ténybeli következtetést tartalmaz. A pótmagánvádas eljárás indoka, hogy panaszt tett egy más bűnügyben elkövetett jogsértések miatt.
Az eljárt bíróság elfogult volt vele szemben, indokolási kötelezettségének nem tett eleget, jogi indokolást nem adott, a védelem bizonyítási indítványait, bizonyítékait figyelmen kívül hagyta. Nem hallgatta ki tanúként dr. J. J. pótmagánvádlót. Az igazságügyi szakértők véleménye szintén elfogult és részben téves, s őket sem hallgatta meg a bíróság, az ellentmondásokat nem tisztázta.
Az eljárás során megsértették az Alkotmány, az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló, európai egyezmény, az 1997. évi LXVII. törvény, az 1997. évi LXVI. törvény több rendelkezését.
Az indítvány az elsőfokú ítélet indokolását részletezve kifogásolta annak tartalmát. Álláspontja szerint kétséget kizáróan nem bizonyított az elkövető személyének kiléte, így az sem, hogy az elektronikus úton elküldött levél tartalmát teljes egészében a terhelt alakította ki és továbbította az ügyészségnek.
Az eljárt bíróság figyelmen kívül hagyta, hogy a beadvány eljárásjogi jogsértések kivizsgálását célozta, így készítőjének szándéka sem másnak bűncselekménnyel vádolására irányult. Az eljárt bíróság nem vizsgálta, hogy a vád tárgyává tett mondatok tartalma tényállításnak tekinthető-e, és objektíve valótlan-e.
A beadványból kiragadott és vád tárgyává tett mondatok dr. D. B.-t egyébként sem érintik, így ő pótmagánvádló sem lehet.
Az indítvány hivatkozott a Legfelsőbb Bíróság Büntető Kollégiuma BKv 90. számú véleményére, és kifejtette, hogy a felrótt cselekmény miatt pótmagánvádnak nem volt helye.
Az indítvány sérelmezte az elsőfokú eljárásban felvett jegyzőkönyvek - álláspontja szerint törvénysértő - elkészítését, a másodfokú bíróság nyilvános ülésére szóló tájékoztatást, valamint személyes költségmentességére hivatkozva a bűnügyi költség viselésére vonatkozó rendelkezést.
Kifogásolta továbbá, hogy a 2009. június 26-i tárgyaláson kirendelt védője nem jelent meg. Az ügyben eljárt ügyészség és bíróságok ellen pedig elfogultsági kifogást jelentett be.
A felülvizsgálati indítvány a következők szerint alapos.
A Be. 416. § (1) bekezdés c) pontja, illetve a Be. 373. § (1) bekezdés I. pontjának c) alpontja alapján, feltétlen hatályon kívül helyezést és az eljárás megszüntetését eredményező eljárási szabálysértés, ha a bíróság törvényes vád hiányában járt el.
A Be. 423. § (5) bekezdése szerint a Legfelsőbb Bíróság a megtámadott határozatot a Be. 416. § (1) bekezdésének c) pontja alapján (amire egyébként az indítvány hivatkozott is) hivatalból köteles felülvizsgálni, ami - értelemszerűen - elsődlegesen vizsgálandó felülvizsgálati ok.
A törvényes vád fogalmát a Be. 2. § (2) bekezdése - egyébként a korábbi ítélkezési gyakorlattal összhangban - határozza meg. Ennek értelmében törvényes az a vád, melyet a vádemelésre jogosult (alaki feltétel) konkrét személlyel szemben benyújtott és tartalmazza az e személlyel szembeni büntetőigény érvényesítésének ténybeli alapját, tehát eleget tesz az alanyi és tárgyi meghatározottság, valamint személyre konkretizáltság törvényi követelményének (tartalmi feltétel).
A Be. a pótmagánvád alaki feltételei kapcsán (a Be. 53. §-a szerinti előfeltételeken túlmenően) annyi többletet tartalmaz, hogy a vádindítvány benyújtására eljárásjogi határidőt szab, valamint - amennyiben a természetes személy pótmagánvádló, illetve a nem természetes személy pótmagánvádló képviseletére jogosult jogi szakvizsgával nem rendelkezik - kötelezően előírja az ügyvédi képviseletet, s a vádindítvány ügyvéd útján való benyújtását [Be. 56. § (4) bek., 229. § (1) bek., 230. § (1) bek.].
A Legfelsőbb Bíróság - a törvényes vád alaki feltételei szempontjából - vizsgálta, hogy a felrótt bűncselekmény miatt emelt vád az arra jogosulttól származik-e (BKv 90.).
A Be. 53. § (1) bekezdése alapján a sértett - a Be.-ben meghatározott esetekben - pótmagánvádlóként léphet fel. Ebből következően a sértett pótmagánvádlókénti fellépését a Be. eleve korlátok között engedi meg. A korlátok egy része értelemszerű, kifejezetten szabályozott.
A Be. azonban - eltérően a sértettnek biztosított magánvádlói (52. §) és magánféli (54. §) jogosultságra vonatkozó rendelkezésektől - nem határozza meg kifejezetten a sértett pótmagánvádlóként való igényérvényesítésének anyagi jogi kereteit [eltekintve a - jelen ügy szempontjából közömbös - 199. § (3) bekezdése, valamint egyes, külön eljárásokra vonatkozó rendelkezésektől]. Nem rendelkezik kifejezetten arról, hogy mely törvényi tényállások esetében van helye pótmagánvádnak. Ez azonban nem jelenti, hogy e vonatkozásban nincsenek - a Be.-ből levezethető - további korlátok.
Az 52. § és 53. § összevetéséből következően ugyanis magánindítványra büntethető és egyben magánvádra üldözendő (tehát magánvádas) bűncselekmények esetében nincs helye pótmagánvádnak. Ehhez képest, valamint a Be. 53. §, továbbá a Be.-nek a pótmagánvádra vonatkozó egyéb rendelkezései egybevetett értelmében, pótmagánvádnak csak a közvádra üldözendő bűncselekmények esetében van helye.
Pótmagánvádlóként a sértett (értelemszerűen az adott bűncselekmény sértettje) jogosult fellépni. A Be. 51. § (1) bekezdése alapján sértett az, akinek a jogát vagy jogos érdekét a bűncselekmény sértette vagy veszélyeztette. Sértett, s ekként [a Be. 474. § (5) bekezdése szerinti esetet kivéve] pótmagánvádló természetes vagy jogi személy egyaránt lehet.
A Btk. 10. § (2) bekezdése alapján a bűncselekmény fogalma önmagában is feltételez valamilyen jogsértést, illetve veszélyeztetést. Kétségtelen továbbá, hogy minden bűncselekménynek van valamilyen kihatása, következménye akár a szűkebb, akár a tágabb környezetre.
Mindez azonban nem jelenti, hogy minden bűncselekménynek feltétlenül van eljárásjogi (természetes, illetve jogi személy, ekként pótmagánvádlóként fellépésre jogosult) sértettje. Ez attól függ, hogy adott törvényi tényállás diszpozíciója tárgyi ismérvként tartalmaz-e passzív alanyt, eredményt, illetve a sérelem közvetett vagy közvetlen.
A passzív alany és az eredmény - értelemszerűen - a jogalkotó megítélésétől függ, és egyértelműen jelzi, hogy milyen, illetve melyik igény érvényesítésének van büntetőjogban alapja.
Ha a törvényi tényállás passzív alanyt (aki szükségképpen természetes személy) tartalmaz, akkor általában az őt ért sérelem egyben eljárásjogi sértetti jogosultságot is megalapozhat. S ugyanígy, ha a törvényi tényállás eredményt tartalmaz; ez esetben is (akár passzív alanyiság nélkül is) fennállhat a sértetti jogosultság, illetve a pótmagánvádlóként fellépés lehetősége.
Ha azonban a törvényi tényállás egyiket sem tartalmazza, akkor nyilvánvaló, hogy az adott bűncselekmény általi jogsértés, veszélyeztetés az állami, társadalmi, vagy gazdasági rend (mint jogtárgy) sérelmével jár, s esetleges következménye konkrét természetes, vagy jogi személyre nézve csupán áttételes.
Kizárólag károsulti, vagyonjogi érdek, illetve igény érvényesítésének nem büntetőeljárás a helye, a pótmagánvád nem a polgári jogi igény érvényesítésének újabb útja, hanem a büntetőigény érvényesítésének korrekciós eszköze.
Mindezzel összhangban a Be. 54. § (1) és (2) bekezdése alapján a sértett (mint magánfél) büntetőeljárásban csak azt a polgári jogi igényt érvényesítheti, ami a vád tárgyává tett cselekmény következtében keletkezett.
Töretlen ítélkezési gyakorlat szerint pedig ennek értelmében csak a bűncselekmény sértettjénél és a bűncselekmény közvetlen következtében keletkezett polgári jogi igény érvényesíthető büntetőeljárásban. [BH 1974/294., 1978/66., 1984/439., 1989/383., 1989/393., 1990/328., 1997/429.]
Ha pedig a sértett polgári jogi igénye büntetőeljárásban való érvényesíthetőségének feltétele a sérelem közvetlensége, a távoli következmény pedig közömbös, akkor nyilvánvalóan büntetőigénye érvényesítésének lehetősége sem lehet ennél tágabb. Megjegyzi a Legfelsőbb Bíróság, hogy ezzel ellentétes álláspont odavezetne, hogy a sértett (mint pótmagánvádló) büntetőeljárásban a közvetett, áttételes sérelme miatt büntetőigényt érvényesíthetne, sérelméből fakadó polgári jogi igényt viszont nem.
A büntetőjogi érdekkel szoros kötöttségre utal egyébként a Be. 229. § (2) bekezdése is, amikor a sértettnek "az ellene elkövetett bűncselekményre" vonatkozó iratok megismerésének lehetővé tételét írja elő.
Körültekintően kell tehát vizsgálni, hogy a sértetti igény alapja személyes érintettség nélkül csupán károsulti, vagyonjogi érdek, avagy a bűncselekménnyé nyilvánításban megtestesülő, büntetőjogi érdekhez szorosan kötődő, abban gyökerező olyan jog- vagy jogos érdekbeli sértettség, illetve veszélyeztetettség, amely adott (természetes vagy jogi személy) sértettre konkretizált és közvetlen.
Mindig (és valamennyi vádindítványban felrótt bűncselekmény esetében) a konkrét törvényi tényállás mentén vizsgálandó, hogy pótmagánvádnak, ekként a sértett általi büntetőigény érvényesítésének helye van-e. Ennek eredményeként dönthető el ugyanis, hogy az adott bűncselekmény esetében a vád jogosulttól származik-e. [BKv 90., illetőleg EBH 1941., 1942., 2125.]
Különösen így van ez, ha a törvényi tényállás passzív alanyt ugyan tartalmaz, eredményt azonban nem, a sérelem, illetve annak lehetősége pedig közvetett.
A Btk. 233. § (1) bekezdés a) pontja szerint a hamis vád bűntettét követi el, aki a hatóság előtt mást bűncselekmény elkövetésével hamisan vádol.
A bűncselekmény jogi tárgya kettős, az igazságszolgáltatás rendeltetésszerű (igazságtevés iránti) tevékenységéhez, és a személyek ártatlanságának vélelméhez fűződő érdek. Elkövetési tárgya, ekként passzív alanya a vádolt személy.
A Btk. 233. § (1) bekezdés a) pontja szerinti bűncselekménynek eredménye nincs. Alaki bűntett, befejezett az eljárás megindítására alkalmas vádolással (aminek három eleme az elkövető valamely törvényi tényállás megvalósítására utaló nyilatkozata, annak terhelő volta és hatóság előtt tétele).
A Btk. 233. § (1) bekezdés a) pontja szerinti hamis vád bűntettének elkövetése, illetve a bűncselekmény megvalósulása tehát nem közvetlenül okozza konkrét személy tényleges és közvetlen jog- vagy jogos érdekbeli sérelmét, illetve nem közvetlenül vezet annak veszélyéhez, hanem közvetve, áttételesen.
Elsődleges hatása az igazságszolgáltatás, a hatóság megtévesztése, míg a passzív alany ellen közvetve irányul. A passzív alannyal szemben ugyanis nem az elkövető indítja meg a büntetőeljárást, az elkövető magatartása csupán alkalmas a büntetőeljárás megindítására. A büntetőügyben eljáró hatóság eljárási cselekménye által veszi kezdetét közvetlenül a passzív alany ellenében a büntetőeljárás. (Így ha a hamis vád magánvád formájában áll, akkor a személyes meghallgatásra idézéssel, ha közvádas cselekményre vonatkozik, akkor a nyomozás elrendelésével, illetve a halaszthatatlan nyomozati cselekménnyel, ha pedig pótmagánvádban fogalmazódik meg, akkor a tárgyalásra idézéssel.)
Következésképpen a Btk. 233. § (1) bekezdés a) pontja szerinti - bár közvádra üldözendő és passzív alanyt is feltételező - bűncselekmény miatt pótmagánvádnak nincs helye. Tehát e bűncselekmény miatt a sértettek pótmagánvádlóként nem voltak jogosultak vádindítvány benyújtására. Ezért jelen ügyben a vád (alaki feltétel - jogosultság - hiánya miatt) nem törvényes, a bíróság pedig törvényes vád hiányában járt el.
Megjegyzi a Legfelsőbb Bíróság, hogy az esetleges sérelem polgári jogi felróhatósága - értelemszerűen - független a bűnösség megállapítását célzó büntetőjogi igény érvényesíthetőségétől.
Rámutat a Legfelsőbb Bíróság arra, hogy az elsőfokú bíróság akkor és abban tévedett, hogy a pótmagánvádlóként fellépés lehetőségét, a jogosultságot tárgyi oldalról - az adott bűncselekmény viszonyában - nem vizsgálta. Ez a vád törvényessége kérdésében való állásfoglalást igényel. A törvényes vád hiánya pedig kezdetben a vádindítvány elutasításának [Be. 231. § (2) bek. d) pont], utána pedig az eljárás megszüntetésének oka.
A felülvizsgálati indítványban foglaltak kapcsán egyébiránt megjegyzi a Legfelsőbb Bíróság, hogy a felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, kizárólag a Be. 416. §-ának (1) bekezdésében megjelölt anyagi és eljárásjogi okból vehető igénybe. Felülvizsgálati okot - a törvényi meghatározásból is kitűnően - valamely konkrét, mérlegelést nem tűrő szabály megsértése képez, a felülvizsgálati okok törvényi köre nem bővíthető.
Ezzel összefüggésben felülvizsgálati eljárásban bizonyításnak nincs helye [Be. 419. § (1) bek., 388. § (2) bek.], a jogerős határozatban megállapított tényállás az irányadó, a felülvizsgálati indítványban a jogerős határozat által megállapított tényállás nem támadható [Be. 423. § (1) bek.]. A jogkövetkeztetések helyessége kizárólag az irányadó tényállás alapulvételével vizsgálható.
Ezzel szemben a felülvizsgálati indítvány - a bűnösség megállapításának sérelmeként - olyan eljárásjogi indokokra hivatkozott, melyek nem szerepelnek a Be. 416. §-a (1) bekezdésének c) pontjában konkrétan és kimerítően meghatározott, a felülvizsgálatra okot adó eljárási szabálysértések között.
Valójában az irányadó tényállás, illetve a bíróság mérlegelésének helyességét támadta, a bizonyítékok mikénti értékelését vitatta, átértékelését célozta, tényállástól eltérő körülményekre hivatkozott és ezen keresztül kifogásolta a bűnösség megállapítását. Ez azonban felülvizsgálat során törvényben kizárt.
Az indítvány az indokolási kötelezettség megsértését, a jogi indokolás hiányát is sérelmezte [Be. 373. § (1) bek. III. pont].
Az eljárt bíróság viszont - szemben az indítványban foglaltakkal - valójában eleget tett indokolási kötelezettségének. A bizonyítás eredményeként tényállást állapított meg, a bizonyítékokat számba vette, egyenként és összességében értékelte, az alkalmazott anyagi és eljárási jogi szabályhoz vezető következtetéseit, álláspontját rögzítette. Mindezt egyébként maga az indítvány is tükrözte az indokolást részletező hivatkozásával.
Az iratokból kitűnően - szemben az indítvánnyal - az elsőfokú bíróság 2009. június 26-i tárgyalásán a terhelt védelmét kirendelt védő látta el (aki a kihirdetett ítéletet a terhelthez csatlakozva megfellebbezte).
Az indítvány szerinti elfogultsági kifogás pedig - a Be. 283. § (1) bekezdés b) pontja, és 23. § (2)-(3) bekezdése értelmében - utólag, így felülvizsgálati eljárásban nem érvényesíthető.
Megjegyzi a Legfelsőbb Bíróság, hogy a Be. 74. § (3) bekezdése alapján a terhelt részére engedélyezett személyes költségmentesség alapján az állam - az egyébként a terheltet terhelő bűnügyi költségből - a kirendelt védő díját és költségét viseli. Jelen határozat szempontjából azonban az indítvány ezirányú kifogása - értelemszerűen - szintén közömbös.
Az alapeljárás során felmerült bűnügyi költség viselése kapcsán jelentősége annak van, hogy a törvényes vád hiánya - amint arra a Legfelsőbb Bíróság fentebb is hivatkozott - már a vádindítvány elutasításának is oka [Be. 231. § (2) bek. d) pont].
A Be. 344. § (1) bekezdése szerint, ha a vádlottat felmentették, vagy vele szemben az eljárást megszüntették, a pótmagánvádló viseli a 74. § (1) bekezdésében meghatározott bűnügyi költségből azt a költséget, amely a pótmagánvádló fellépése után keletkezett.
Következésképpen a Be. a pótmagánvádló fellépése után felmerült költség vonatkozásában és - a Be. 338. § (1), illetve 339. § (1) bekezdésével egyező értelemben - a felmentés, valamint eljárás megszüntetés tekintetében rendelkezik a pótmagánvádló általi költségviselésről.
E feltételek azonban a pótmagánvádló vádindítványának elutasítása esetében - értelemszerűen - nem állnak fenn, a vádindítvány elutasítása esetére vonatkozó és a pótmagánvádló költségviseléséről rendelkező szabálya pedig a Be.-nek nincs (vö.: Be. 229-233. §). A vádindítvány elutasítása nyilvánvalóan azt jelenti, hogy a pótmagánvádló nem lépett fel; így az esetlegesen felmerült költség viselésére sem kötelezhető.
Ennek megfelelő az a helyzet, amikor (mint jelen ügyben) a vádindítvány elutasításának - és nem pedig a pótmagánvádló fellépésének - lett volna helye, de ezt az eljárt bíróság nem ismerte fel. Ez viszont - az elutasítással egyezően - nem adhat alapot a pótmagánvádló költségviselésre kötelezésének. Ilyenkor a felmerült költséget az állam viseli, amint a Be. 226/A. § szerinti, eljárás megszüntetés esetében is.
Ekként a Legfelsőbb Bíróság a Be. 424. § (1) bekezdés c) pontja szerint tanácsülésen eljárva, a Be. 428. § (2) bekezdése alapján a megtámadott határozatot - a Be. 373. § (1) bekezdés I. pontja c) alpontja szerinti okból - törvényes vád hiánya miatt hatályon kívül helyezte, és a terhelttel szemben a 2 rb., a Btk. 233. § (1) bekezdés a) pontjába ütköző hamis vád bűntette miatt indult büntetőeljárást megszüntette. Az alapeljárás során felmerült bűnügyi költségről pedig a kifejtettek értelmében rendelkezett akként, hogy azt az állam viseli.