90. BK vélemény

A pótmagánvádas eljárás gyakorlati tapasztalatai alapján felmerült egyes jogértelmezést igénylő kérdésekről[1]

A Bszi. 27. § (1) bekezdésében foglalt felhatalmazás alapján a Kúria Büntető Kollégiuma az alábbiak szerint foglal állást.

I. A pótmagánvád benyújtására vonatkozó rendelkezések körében felmerült kérdések

1. Ha a feljelentést elutasító vagy az eljárást megszüntető határozat elleni panaszt elutasító ügyészségi határozat nem utal a pótmagánvádlói fellépés lehetőségére, illetőleg arra, hogy a vádindítványt két hónapon belül kell benyújtani, a vádindítvány az igazolásra nyitva álló objektív határidőn belül nyújtható be.

A Be. 371. § (1) és (2) bekezdése a sértett felé tájékoztatási kötelezettséget ír elő: ha a panaszt elbíráló ügyészség a sértettnek a feljelentést elutasító vagy a nyomozást megszüntető határozat elleni panaszát elutasította, a sértettet tájékoztatnia kell a pótmagánvádlóként történő fellépés feltételeiről, valamint jogairól és kötelezettségeiről, így - egyebek mellett - arról, hogy költségkedvezmény engedélyezése érdekében kérelmét miként terjesztheti elő.

Ha az ügyészség a törvény e rendelkezése ellenére nem oktatja ki a sértettet a pótmagánvádlói fellépés lehetőségéről és annak mikéntjéről, emiatt a sértett e lehetőségről később szerez tudomást, és a pótmagánvádlókénti fellépéséhez biztosított lehetőségeket és cselekményeket (irattanulmányozás, képviselő meghatalmazása, vádindítvány megszerkesztése és annak az eljárt ügyészséghez történő benyújtása) a panaszt elutasító ügyészségi határozat kézbesítésétől számított két hónapon túl teljesíti: az általános szabályok szerint igazolásnak van helye.

A sértett az ügyészségi tájékoztatás hiányában általában nincs abban a helyzetben, hogy eldöntse: kíván-e pótmagánvádlóként fellépni. Ha emiatt a határidőt önhibáján kívül elmulasztja, ám igazolási kérelmet terjeszt elő, amely a Be. 139. §-ában foglaltaknak megfelel, a három hónapos objektív (jogvesztő) határidőn belül benyújtott vádindítványt az igazolási kérelemre vonatkozó szabályok szerint kell megvizsgálni, és határozni arról, hogy az elkésett-e [Be. 794. § (1) bekezdés a) pont].

Mindebből következően, ha a feljelentést elutasító vagy az eljárást megszüntető határozat elleni panaszt elutasító ügyészségi határozat nem utal a pótmagánvádlói fellépés lehetőségére, illetve arra, hogy a vádindítványt két hónapon belül lehet benyújtani, a vádindítvány elkésettség címén nem utasítható el.

Három hónapon túl azonban a vádindítvány benyújtásának még igazolási kérelemmel együtt sincs helye, mert e határidő objektív, a törvény ettől nem enged eltérést. Másrészt "a pótmagánvádló méltányos elbíráláshoz fűződő érdeke mellett, és azzal szemben álló másik jogos érdek is érvényesül: a bűncselekmény elkövetésével vádolt személy érdeke ahhoz, hogy a törvényben meghatározott időn belül végérvényesen eldőljön, kell-e tartania az ellene indult büntetőeljárás további folytatásától" [BH 2004.457.].

A fentiekkel ellentétben azonban, ha az ügyészség a panaszt elutasító határozatában tévesen tájékoztatta a sértettet arról, hogy az ügyben pótmagánvádlóként léphet fel, a vádindítványt ez nem teszi törvényessé [BH 2007.221.].

A fentiek megfelelően irányadók abban az esetben is, ha az ügyészség ejti a vádat [Be. 539. § (1) bekezdés], és a sértett a bíróságnak a Be. 539. § (3) és (4) bekezdése alapján adott tájékoztatása alapján kíván fellépni pótmagánvádlóként [Be. 796. § (1) és (2) bekezdés].

2. A Be. 791. § (1) bekezdésében meghatározott két hónapos, illetve a 796. § (2) bekezdésében meghatározott tizenöt napos határidő nem hosszabbítható meg.

A vádindítvány benyújtására, illetve vádejtés esetén a vád további képviseletére vonatkozó bejelentésre nyitva álló határidő nem hosszabbítható meg, mivel ilyen lehetőséget a törvény nem tartalmaz. Ha azonban a határidőn túli, késedelmes benyújtást a pótmagánvádló (jogi képviselője) az igazolásra vonatkozó általános szabályok szerint kimenti (önhiba hiánya), az igazolás elbírálásának szabályai alapján a bíróságnak nem kell feltétlenül elutasító határozatot hoznia. Az igazolásra nyitva álló - jogvesztő - három hónapon túl azonban a vádindítványt el kell utasítani.

3. Ha a panaszt elkésettsége miatt utasítja el az ügyészség, az ezt követően benyújtott vádindítvány nem jogosulttól származik, azaz úgy kell tekinteni, hogy pótmagánvádlóként történő fellépésnek nincs helye [Be. 794. § (1) bekezdés c) pont].

A jogintézmény a feljelentés elutasítása és az eljárás megszüntetése esetén kizárólag a nyomozati szakban igénybe vehető jogorvoslati fórumrendszer teljes kihasználását követően alkalmazható. Amennyiben az ügyészség a panaszt elkésettség okán, érdemi vizsgálat nélkül utasította el [Be. 370. § (5) bekezdés], a sértett nem merítette ki a panasz jogintézményének lehetőségét, ugyanis a számára nyitva álló határidő alatt nem terjesztette azt elő, és így az ügyészség nem is kerülhetett abba a helyzetbe, hogy érdemi döntést hozzon. Helyes tehát a vádindítvány elutasítása a bíróság részéről, azonban annak jogcíme nem az elkésettség, hanem a Be. 567. § (1) bekezdés c) pontja, illetve 794. § (1) bekezdés c) pontja alapján a törvényes feltételek hiánya. Önmagában a pótmagánvád ugyanis nem elkésett, hanem a pótmagánvádlóként történő fellépésnek nincs helye, azaz a törvényben kizárt, mivel a törvényben előírt jogorvoslati lehetőségek igénybevételének elmaradása miatt a vádindítvány benyújtására nem volt joga.

4. Anyagi halmazat esetében nem felel meg a törvényesen előterjesztett vád követelményének, ha a sértett olyan cselekmények miatt is vádindítványt nyújt be, amelyekkel kapcsolatban korábban nem született elutasító (megszüntető, részbeni megszüntetésről szóló) határozat.

Ha a feljelentés szerint alaki halmazatban álló több bűncselekményről van szó, nincs jelentősége annak, hogy a nyomozó hatóság (ügyészség) csak egy bűncselekmény vonatkozásában hoz elutasító vagy megszüntető határozatot.

Anyagi halmazatnál azonban, ha a megszüntetés csak egy bűncselekményre vonatkozik, pótmagánvád emelésére csak emiatt van lehetőség, míg a többi vonatkozásában a nyomozó hatóságtól újabb határozat hozatalát kell kezdeményezni.

Előfordulhat az is, hogy kimarad a teljes nyomozati szakasz, és a bíróságtól kérik az eljárás lefolytatását, akkor a válasz egyértelműen csak elutasítás lehet. Elfogadható megoldás az is, hogy a határozatban egyes cselekmények vonatkozásában, ahol a feltételek maradéktalanul fennállnak, sor kerül a vádindítvány elfogadására, egyéb cselekmények esetében pedig az elutasításra.

5. Nem akadálya a vádindítvány benyújtásának, hogy a vádlott a nyomozás során nem volt gyanúsított.

A Be. 787. § (2) bekezdés a) és b) pontja szerint a sértett az e törvényben meghatározott esetekben pótmagánvádlóként léphet fel, ha az ügyészség vagy a nyomozó hatóság a feljelentést elutasította, vagy az eljárást megszüntette.

A Be. 790. § (1) és (2) bekezdése rendelkezik részletesen a pótmagánvádat lehetővé tevő feltételekről. Eszerint a feljelentés elutasítását követően csak a Be. 381. § (1) bekezdés a)-c) és g) pontja (a feljelentés tárgyát képező cselekmény nem bűncselekmény, a bűncselekmény gyanúja hiányzik, az elkövető büntethetőségét, illetve a feljelentett cselekmény büntetendőségét kizáró ok - kivéve gyermekkor vagy kóros elmeállapot, valamint a feljelentett cselekmény nem közvádra üldözendő bűncselekmény) esetén van helye pótmagánvádnak. Ezekben az esetekben a feljelentett személy gyanúsítottként történt kihallgatására nem került sor, a feljelentett az eljárásról sem szerzett tudomást, és az is gyakori, hogy a feljelentés nem meghatározott személy ellen irányult.

Az eljárás megszüntetése esetén a panasz elutasítását követően a sértett pótmagánvádlóként akkor léphet fel, ha a nyomozást a 398. § (1) bekezdés a)-d) és i) pontja, illetve (2) bekezdés a) és e) pontja alapján szüntették meg.

A Be. 398. § (1) és (2) bekezdésének hivatkozott pontjai:

(1) bekezdés a) pont a cselekmény nem bűncselekmény (ez kiderülhet a nyomozati cselekmények alapján akkor is, ha a gyanúsított kihallgatására még nem került sor),

b) pont: nem a gyanúsított követte el a bűncselekményt (ez is kiderülhet a gyanúsított kihallgatása nélkül, nyomozati cselekmények alapján. A megszüntetés előtt ilyenkor nem kell a gyanúsítottat kihallgatni),

c) pont: a rendelkezésre álló adatok, illetve bizonyítási eszközök alapján nem állapítható meg bűncselekmény elkövetése (mindkét esetben van gyanúsított személy),

d) pont: az elkövető büntethetőségét, illetve a cselekmény büntetendőségét kizáró ok (kivéve gyermekkor és kórós elmeállapot) állapítható meg (a legtöbb esetben van gyanúsított, mert a büntethetőséget kizáró okot a személyére konkretizálva kell megállapítani),

i) pont: a cselekmény nem közvádra üldözendő bűncselekmény (általában van gyanúsított).

(2) bekezdés a) pont: a rendelkezésre álló adatok, illetve bizonyítási eszközök alapján nem állapítható meg, hogy a bűncselekményt a gyanúsított követte el,

e) pont: olyan bűncselekmény miatt, amelynek az elkövetett jelentősebb tárgyi súlyú bűncselekmény mellett az elkövető felelősségre vonása szempontjából nincs jelentősége (mindkét esetben van gyanúsított személy).

A pótmagánvád emelésének tehát - az adott törvényi szabályozás alapján - nem minden esetben előfeltétele az, hogy a megvádolt személy a nyomozás során gyanúsítottként szerepeljen. A feljelentés elutasítása esetén a feljelentett személy sohasem hallgatható ki, mert a gyanúsítottként történő kihallgatás feltétele a bűncselekmény megalapozott gyanúja [Be. 385. § (1) bekezdés], márpedig ez a feljelentés elutasítását alapvetően kizárja.

A nyomozás megszüntetésének azon esetei, amelyek után pótmagánvád emelhető, illetve a pótmagánvádlókénti fellépés nem kizárt részben ugyancsak a gyanúsított nyomozati kihallgatása nélkül történhetnek meg. Ha a nyomozás során beszerzett bizonyítékok alapján a feljelentettel vagy más személlyel szemben megalapozottá válik a gyanú, gyanúsítottkénti kihallgatására kerül sor. Az elrendelt nyomozások egy részében azonban a beszerzett adatok a feljelentésben foglaltakat nem támasztják alá, vagy nem az abban megjelölt személy elkövetésére utalnak. Ezekben az esetekben a nyomozás megindul, az adatok összegyűjtésére sor kerül, ám konkrét személlyel szemben fennálló megalapozott gyanú hiánya miatt gyanúsított kihallgatása nélkül az eljárás megszüntetésére kerül sor. Az ilyen megszüntetések esetében a nyomozó hatóság (vagy az ügyészség) mérlegeli, hogy a beszerzett adatok a megalapozott gyanúhoz, ekként a megjelölt személy gyanúsítottkénti kihallgatásához elégségesek-e, és nemlegesen dönt.

A sértett azonban - mint pótmagánvádló -, a számára sérelmes jogerős megszüntető határozat után pótmagánvádat nyújthat be a bíróságon a nyomozó hatóság által meg nem gyanúsított személlyel szemben.

A Be. 6. § (1) bekezdése szerint a bíróság vád alapján ítélkezik. A vádirat törvényes elemeiről a Be. 422. § (1) bekezdése rendelkezik. A vád ezen fogalmi meghatározása kizárólag a vádemelés törvényességét rögzíti, nem érinti a vádemelés előtti eljárás törvényességét (pl. a nyomozási határidők be nem tartása vagy más eljárási szabálysértések).

Az eljárás felfüggesztése esetén [Be. 394. § (1) bekezdés a) pont] nincs arra törvényi lehetőség, hogy a sértett pótmagánvádlóként lépjen fel.

II. A pótmagánvád elutasítása vagy elfogadása körében felmerült kérdések

1. A sértett - pótmagánvádlóként - büntetőjogi igényét a Be. 787. § (3) bekezdés c) pontjára figyelemmel akkor érvényesítheti, ha jogát vagy jogos érdekét a bűncselekmény közvetlenül sértette vagy veszélyeztette, lényegében passzív alanya a közvádra üldözendő bűncselekménynek, vagy a tényállás eredményt tartalmaz. Ez felel meg a sértett általános fogalmának (Be. 50. §). A Be. 787. § (3) bekezdés d) pontja szerint akkor is kizárt a pótmagánvád, ha a sértett az állam vagy közhatalmat gyakorló szerv, vagyis az adott bűncselekmény alapvetően az állami, társadalmi vagy gazdasági rendet sérti vagy veszélyezteti, s a természetes vagy jogi személyt érintő jogsérelem csupán áttételesen következik be. Ennek megfelelő rendelkezést tartalmaz a 4/2015. BJE határozat is. Nem léphet fel pótmagánvádlóként így az állami vállalat, egyéb állami gazdálkodó szerv vagy költségvetési szerv sem [42/2005. (XI. 14.) AB határozat].

A csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló törvény hatálya alá tartozó gazdálkodó szervezet hitelezője a Btk. 404. § (1), (2) és (4) bekezdésébe ütköző csődbűncselekmény miatt indult büntetőeljárásban nem sértett. Ezért magánfélként polgári jogi igényt nem érvényesíthet, és pótmagánvádlóként sem léphet fel (6/2018. BJE határozat).

A Be. - eltérően a sértettnek biztosított magánvádlói [Be. 53. § (1) bekezdés] és magánféli (Be. 56. §) jogosultságra vonatkozó rendelkezésektől - nem határozza meg kifejezetten a sértett pótmagánvádlókénti igényérvényesítésének anyagi jogi kereteit [eltekintve a Be. 787. § (2) és (3) bekezdésétől, valamint egyes, külön eljárásokra vonatkozó rendelkezésektől]. Ez azonban nem jelenti, hogy e vonatkozásban nincsenek - a Be.-ből levezethető - további korlátok.

A Be. 53. § és az 54. § összevetéséből következően magánindítványra büntethető, és egyben magánvádra üldözendő (tehát magánvádas) bűncselekmények esetében nincs helye pótmagánvádnak. Ezért pótmagánvádnak csak a közvádra üldözendő bűncselekmények esetében van helye.

Pótmagánvádlóként a sértett (értelemszerűen az adott bűncselekmény sértettje) jogosult fellépni. A Be. 50. §-a alapján sértett az, akinek a jogát vagy jogos érdekét a bűncselekmény közvetlenül sértette vagy veszélyeztette. Sértett s ekként [a Be. 700. § (5) bekezdése szerinti esetet kivéve] pótmagánvádló természetes vagy jogi személy egyaránt lehet.

A Btk. 4. § (2) bekezdése alapján a bűncselekmény fogalma önmagában is feltételez valamilyen jogsértést, illetve veszélyeztetést. Kétségtelen az is, hogy minden bűncselekménynek van valamilyen következménye akár a szűkebb, akár a tágabb környezetre. Mindez azonban nem jelenti, hogy minden bűncselekménynek feltétlenül van eljárásjogi (természetes, illetve jogi személy, ekként pótmagánvádlókénti fellépésre jogosult) sértettje.

Ha a törvényi tényállás a sértettre nézve közvetlen sérelmet nem jelent, ezért az állami, társadalmi vagy gazdasági rendet sérti vagy veszélyezteti, s esetleges következménye konkrét természetes, vagy jogi személyre nézve csupán áttételes. Ebben az esetben pótmagánvádnak nincs helye [Be. 787. § (3) bekezdés c) és d) pontja].

Ha a törvényi tényállás passzív alanyt (aki szükségképpen természetes személy) tartalmaz, akkor az őt ért sérelem közvetlen, ezért egyben az eljárásjogi sértetti jogosultságot is megalapozza. Ugyanígy, ha a törvényi tényállás eredményt tartalmaz; ez esetben is (akár passzív alanyiság nélkül is) fennállhat a sértetti jogosultság, illetve a pótmagánvádlókénti fellépés lehetősége.

Körültekintően kell vizsgálni, különösen utóbbi esetben, hogy a sértetti igény alapja a személyében való érintettség nélkül csupán egyszerű károsulti, vagyonjogi érdek, avagy az adott, bűncselekménnyé nyilvánításban megtestesülő, büntetőjogi érdekhez szorosan kötődő, abban gyökerező olyan jog- vagy jogos érdekbeli közvetlen sérelem, illetve veszélyeztetettség, amely az adott (természetes vagy jogi személy) sértettre konkretizált és közvetlen. Erre utal egyébként a Be. 791. § (2) bekezdése is, amikor a sértettnek "az ellene elkövetett bűncselekményre" vonatkozó iratok megismerésének lehetővé tételét írja elő.

A törvény ezért a közvetlen sérelem hiányában zárja ki a sértett pótmagánvádlóként történő fellépését.

A kizárólag károsulti, vagyonjogi érdek, illetve igény érvényesítésének ugyanis nem feltétele a bűnösség megállapítása, a pótmagánvád pedig nem a polgári jogi igény érvényesítésének újabb útja, hanem a büntetőigény érvényesítésének korrekciós eszköze. Ezért a vádindítványban felrótt bűncselekmények esetében mindig külön-külön, konkrét törvényi tényállásonként vizsgálandó, hogy pótmagánvádnak, ekként a sértett általi büntetőigény érvényesítésének helye van-e. Ennek eredményeként dönthető el ugyanis, hogy az adott bűncselekmény esetében a vád jogosulttól származik-e.

2. Ha olyan bűncselekmény miatt nyújtottak be vádindítványt, vagy a vád ejtése esetén annak további képviseletére vonatkozó nyilatkozatot, amely miatt a pótmagánvád kizárt, a vádindítványt, illetve a sértetti nyilatkozatot a Be. 794. § (1) bekezdés c), illetve 799. § (1) bekezdés c) pontjára alapítottan, mivel a törvény alapján pótmagánvádlóként történő fellépésnek nincs helye, kell elutasítani.

Az arra nem jogosulttól származó vád az általános szabályok szerint az eljárás megszüntetését eredményező körülmény [Be. 567. § (2) bekezdés c) pontja]. Az elsőfokú bíróságnak - ha ezt észleli - ez okból kell elutasítania a vádindítványt, illetve a vád képviseletére vonatkozó sértetti nyilatkozatot.

Ha azonban a fellebbezési eljárásban észleli a bíróság, hogy a vádindítványt arra nem jogosult emelte, a Be. 607. § (1) bekezdése alapján kell az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyeznie és az eljárást megszüntetnie.

Ugyanez irányadó a felülvizsgálati eljárásban is [Be. 649. § (2) bekezdés c) pontja].

Ezen túlmenően azonban a felülvizsgálati eljárásban a vád törvényességével kapcsolatos egyéb kifogások már nem érvényesíthetők.

3. Pótmagánvádas eljárásban a bíróságnak elsődlegesen abban a kérdésben kell állást foglalnia, hogy a bírósági eljárás lefolytatásának alaki (eljárásjogi) feltételei fennállnak-e. Eljárásjogi akadályok hiányában kerülhet sor a büntetőjogi felelősség anyagi jogi megalapozottságának vizsgálatára, és a büntetőjogi felelősség tekintetében anyagi jogerőhatással bíró, érdemi határozat meghozatalára.

Nem bűncselekmény hiánya miatt kell megszüntetni az eljárást, hanem a Be. 794. (1) bekezdés d) pontja alapján a vádindítványt el kell utasítani, ha a vád az alaki vagy tartalmi követelményeknek nem felel meg. Utóbbiról akkor van szó, ha nem tartalmazza a Be. 793. § (2) és (3) bekezdésében foglaltakat [értelemszerűen a Be. 422. § (1) bekezdés a)-c) pontjaiban előírt törvényes elemeket], s ennek folytán anyagi jogi következtetés levonására alkalmatlan.

Ha azonban a bíróság azt észleli, hogy a vád a törvényi kellékeknek megfelelően előterjesztett ugyan, de a vádindítványban szereplő történeti tényállás nem bűncselekmény, eljárást megszüntető határozatot kell hozni.

Ha a bíróság azt észleli, hogy a büntethetőség elévült, az általános szabályok szerint ez megszüntető ok. Az elévülés megállapítása tartalmi vizsgálatot jelent. Feltételezve, hogy a vád alakilag törvényes, és ezért nincs ok az elutasításra, elévülés észlelése esetén a helyes döntés az eljárás megszüntetése a Be. 492. § (1) bekezdés c) pontja alapján.

Ha a megszüntető okot a másodfokú bíróság észleli, az elsőfokú határozatot megváltoztatva, a Be. 606. §-a alapján az eljárást megszüntető határozatot maga hozza meg.

4. Ha az elsőfokú bíróság törvénysértően utasította el a vádindítványt, vagy a vád további képviseletére vonatkozó sértetti nyilatkozatot a végzését hatályon kívül kell helyezni, és az eljárás folytatására kell utasítani.

A Be. 608. § (1) bekezdés e) pontja szerint a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezi, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasítja, ha a bíróság a 492. § (1) bekezdés c)-d) és i) pontjában, valamint a (2) bekezdésében, vagy az 567. § (1) bekezdés a)-b) és g) pontjában, valamint (2) bekezdésében meghatározott valamely ok törvénysértő megállapítása miatt az eljárást megszüntette. A Be. 567. § (2) bekezdés c) pontja szerint ilyen ok, ha a vádat nem az arra jogosult emelte (azaz a pótmagánvád a törvényben kizárt), a d) pont alapján pedig, a vádirat nem vagy hiányosan tartalmazza a törvényes elemeket és ezért elbírálásra alkalmatlan [lásd még 794. § (1) bekezdés d) pontja és 799. § (1) bekezdés d) pontja]; ez a Be. 608. § (1) bekezdés e) pontja szerinti hatályon kívül helyezési ok. A másodfokú bíróság ebben az esetben sem veheti át az elsőfokú bíróság hatáskörét, és nem mondhatja ki - az elsőfokú végzés megváltoztatásával -, hogy a vádindítványt elfogadja. Ez utóbbiról egyébként sem kell alakszerű határozatot hozni, miként a más vádlóktól származó vádak "befogadásáról" sem.

A pótmagánvádlót szükségtelen külön értesíteni arról, hogy a bíróság a vádindítványát elfogadta. Ha részére a bíróság nem kézbesíti az elutasításról szóló végzést, alappal bízhat abban, hogy a bíróság az eljárást megindította. A bíróság ezért a vádindítványt, illetve vádejtés esetén a vád további képviseletének átvételére vonatkozó írásbeli bejelentést a Be. 795. § (1) bekezdésére, illetve 799. § (3) bekezdésére figyelemmel alakszerű határozat nélkül fogadja el. Ugyanis a tárgyalás előkészítésének szabályai sem írják elő a vádirat elfogadását, vagyis a vádlott "vád alá helyezését".

Más a helyzet abban az esetben, amikor elutasításnak nincs helye, de a bíróság megszüntető okot észlel, és még az előkészítő szakaszban szünteti meg az eljárást. Ilyenkor az elfogadásról szóló megelőző tájékoztatás nem szükséges, hanem maga a megszüntető határozat utal arra, hogy a vádindítvány elfogadása megtörtént, és nem a vádindítvány elutasítása, hanem megszüntető ok fennállása miatt nem kerül sor az eljárás folytatására. Mindezt a megszüntető végzés indokolásában célszerű kifejteni, mert a fogalmak elkülönülése és a helyes sorrend betartása (külön határozat nélküli elfogadás, majd ezt követő megszüntetés) ezzel válik a felek számára is érthetővé és követhetővé.

Ugyanakkor, ha az elsőfokú bíróság az eljárás megszüntetéséről döntött, és a másodfokú bíróság azt állapítja meg, hogy a vádindítványt eleve el kellett volna utasítani, akkor megváltoztató határozatot hoz, és a pótmagánvádló vádindítványát elutasítja.

A két jogintézmény sem az eljárási törvény eltérő rendelkezései, sem pedig az eltérő joghatásai miatt nem keverhető. A vádindítvány elutasítása még formailag sem eredményez jogerőt és mivel nem a bűnösség kérdésében való érdemi döntés, felülvizsgálati eljárás tárgya sem lehet. Az eljárás megszüntetése bűncselekmény hiánya okából ellenben érdemi állásfoglalás, amely jogerővel rendelkezik.

5. A vádindítványt és a vád további képviseletére vonatkozó nyilatkozatot elutasító végzés nem ügydöntő, amelyet véglegessé válását követően véglegessé válási záradékkal kell ellátni [Be. 461. § (2) bekezdés c) pont].

A pótmagánvádló vádindítványát elutasító végzés tehát nem ügydöntő határozat [Be. 794. § (1) bekezdés, 799. § (1) bekezdés], de a törvényi kellékék hiánya miatt történt elutasítással a bíróság mégis a vádról határoz, mert azzal meggátolja a bírósági eljárást.

A vádindítványt elutasító végzésnek anyagi jogerőhatása nincs, csupán véglegességre képes határozat (Be. 460. § (1) bekezdés). A véglegességet azonban meg kell állapítani, ez a vádindítványt elutasító határozat esetében sem mellőzhető.

Mindezek irányadóak a vád ejtését követően meghozott, a pótmagánvádlónak a vád képviseletének átvételére vonatkozó írásbeli bejelentését elutasító végzésre is [Be. 799. § (1) bekezdés].

Ennek nem mond ellent a BH 2006.351. számon közzétett eseti döntés, amikor azt állapítja meg, hogy az elutasító végzés "a bíróság előzetes, nem érdemi jellegű döntése", "ilyenkor a bíróságnak nincs lehetősége sem érdemi vizsgálatra (bizonyítás lefolytatására), sem pedig érdemi döntésre".

6. Ha a sértett pótmagánvádlóként lép fel, a bíróságnak vizsgálnia kell, hogy a vád, illetve a vád további képviseletére vonatkozó nyilatkozat törvényes-e, illetve a törvényi elemeket nem megfelelően tartalmazza-e. A tartalmi elemeket hiányosan tartalmazó vádindítványt, illetve a vád további képviseletére vonatkozó nyilatkozatot a bíróság elutasítja [Be. 794. § (1) bekezdés d) pontja, 799. § (1) bekezdés d) pontja].

A tárgyalás előkészítése során a bíróság vizsgálja, hogy a vád törvényes-e, illetve a vádirat megfelel-e a törvényes előírásoknak. A pótmagánvádló vádindítványát a bíróság az előírt alakszerűségek megsértése miatt a tárgyalás előkészítése során vagy - ha a pótmagánvádló az ügyészi vádejtés után veszi át a vádat - a tárgyaláson utasítja el.

A pótmagánvádas eljárásban a sértett jogi képviselete kötelező [Be. 788. § (1) bekezdés]. Ebből következik, hogy a Be. 793. § (3) bekezdése szerint a vádindítványt, a 798. § (2) bekezdése alapján pedig a vád további képviseletére vonatkozó nyilatkozatot a jogi képviselőnek is el kell látnia aláírásával.

Amennyiben csak a sértett aláírása szerepel a vádindítványon, illetve a vád további képviseletére vonatkozó nyilatkozaton, és a sértettnek nincs jogi képviselője, a vádindítvány, illetve nyilatkozat nem joghatályos, azok elutasításának van helye [Be. 794. § (1) bekezdés b) pont, 799. § (1) bekezdés b) pont].

Abban az esetben viszont, ha a sértettnek van jogi képviselője, a vádindítványt, illetve a vád további képviseletére vonatkozó nyilatkozatot a pótmagánvádlónak és a jogi képviselőnek is szükséges aláírnia. A további beadványok esetében - ideértve a fellebbezést is - elegendő a jogi képviselő aláírása.

A vádindítványt és a vád további képviseletére vonatkozó nyilatkozatot ugyanakkor a pótmagánvádló jogi képviselője saját nevében és az általa képviselt sértett nevében is aláírhatja. Amennyiben a vádindítvány, illetve a nyilatkozat aláírásából egyértelműen kitűnik, hogy a jogi képviselő egyrészt ilyen minőségében, másrészt pedig az általa képviselt pótmagánvádló nevében írja alá, az szabályosan előterjesztettnek tekintendő.

7. Ha a vádindítványban leírt történeti tényállás nem merít ki bűncselekményt, nem a vád elutasításának, hanem az eljárás megszüntetésének van helye. Ha azonban a leírt tényállásból azért nem állapítható meg bűncselekmény, mert az hiányos, a vádindítványt el kell utasítani.

A vádindítványt a bíróság abban az esetben fogadja el, ha elutasításának nincs oka. Az elutasítás lehetséges okait a Be. 794. § (1) bekezdése tartalmazza.

Ha a bíróság azt állapítja meg, hogy a pótmagánvádlóként történő fellépésnek helye van, a vádindítvány nem késett el, a pótmagánvádlónak van jogi képviselője, rendelkezik perbeli legitimációval, a vád nem kellékhiányos, ám észleli, hogy a vádindítvány történeti tényállásában leírt cselekmény nem bűncselekmény, ez okból a vádindítványt nem utasíthatja el, hanem a tárgyalás előkészítésének szakában a Be. 492. § (1) bekezdés a) pontja alapján az eljárás megszüntetésének van helye.

Ha azonban azért nem állapítható meg bűncselekmény, mert a leírt történeti tényállás nem tartalmazza a vád minősítése szerinti bűncselekmény törvényi tényállási elemeinek megfelelő konkrét tényeket, így a pontos elkövetési magatartást, a cselekmény elkövetésének helyét, idejét, elkövetőjét, akkor a vádindítványt, mivel tartalmi kellékei hiányoznak, el kell utasítania.

Mindez nem értelmezhető a vád ejtésekor történő pótmagánvádlói fellépés esetén, mivel ilyenkor a bíróság már megállapította az ügyészség által előterjesztett vádiratról, hogy az a törvényi előírásoknak megfelel és ezért alkalmas az érdemi elbírálásra. A pótmagánvádló ebben az esetben ugyanis a vádiratban foglaltakat képviseli a további eljárásban, és nem önállóan terjeszt elő vádindítványt.

III. A pótmagánvádas bírósági tárgyalás egyes kérdései

1. A vádindítvány elutasítása esetén a védő részvétele az eljárásban nem kötelező.

A Be. 788. § (2) bekezdése szerint a tárgyaláson a védő részvétele kötelező. Ebből következően, ha a vádindítványt a bíróság elutasítja, nem szükséges védő részvétele az eljárásban, mivel az nem jut el a tárgyalási szakaszig.

2. A pótmagánvádló személyes jelenléte az előkészítő ülésen az első és másodfokú tárgyaláson, valamint a harmadfokú bíróság nyilvános ülésén kötelező. Ha megjelenési kötelezettségének előzetes kimentés nélkül nem tesz eleget, illetve elérhetetlenné válik, távolmaradását a vád ejtésének, illetve fellebbezése visszavonásának kell tekinteni [Be. 801. § (3) bekezdés a) pont, 803. § (4) bekezdés a) pont, 810. § (1a) bekezdés a) pont]. Ugyancsak kötelező a pótmagánvádló jelenléte a más által előterjesztett indítvány alapján indult felülvizsgálati eljárásban, ha a Kúria nyilvános ülést tart [Be. 815. § (6) bekezdés].

A személyes megjelenési kötelezettség alól csak a tartós, súlyos betegség esetén enged a törvény kivételt. Ilyenkor a pótmagánvádló helyett törvényes képviselőjének vagy meghatalmazott képviselőjének a jelenléte kötelező az előzőekben felhívott eljárási cselekményen, azzal, hogy a fenti jogkövetkezmények a képviselő távolmaradása esetén állnak be [Be. 54. § (2)-(3) bekezdés].

A pótmagánvádas eljárás során a sértett jogi képviselete kötelező [Be. 788. § (1) bekezdés]. Függetlenül attól, hogy a sértett természetes vagy jogi személy, ennek hiánya a vádindítvány, illetve a vád további képviseletére vonatkozó nyilatkozat elutasítását eredményezi [Be. 794. § (1) bekezdés b) pont, 799. § (1) bekezdés b) pont].

Amennyiben a pótmagánvádló jogi képviselete az eljárás alatt megszűnik, a bíróság az erről történt tudomásszerzést követő nyolc napon belül felhívja, hogy jogi képviseletéről tizenöt napon belül gondoskodjék. Ha a pótmagánvádló a kitűzött határidő alatt jogi képviselő meghatalmazásáról nem gondoskodik, az eljárást meg kell szüntetni [Be. 803. § (5) bekezdés]. Nincs rendelkezés azonban arról, mi a teendő, ha e felhívás kézbesítése sikertelen. A Be. 568. §-a csak az ügyészi vádejtés esetére rendelkezik úgy, miszerint az eljárás megszüntetésének nem akadálya, hogy a sértettnek azért nem lehetett az ügyész vádejtését tartalmazó nyilatkozatát kézbesíteni, mert ismeretlen helyen tartózkodott.

"A pótmagánvádló méltányos elbíráláshoz fűződő érdeke mellett és azzal szemben álló másik jogos érdek is érvényesül: a bűncselekmény elkövetésével vádolt személy érdeke ahhoz, hogy a törvényben meghatározott időn belül végérvényesen eldőljön, kell-e tartania az ellene indult büntetőeljárás további folytatásától" [BH 2004.457.]. Ezért a pótmagánvádló érdekkörében felmerült azon körülmény, hogy a képviselete megszűnt, ám a pótmagánvádló lakóhelye a bíróság által nem ismert: alapul szolgál arra, hogy a bíróság az eljárást megszüntesse.

3. Nincs törvényes akadálya annak, hogy a pótmagánvádlóként fellépő sértettet a büntetőeljárásban tanúként hallgassák ki. A pótmagánvádlót a bíróság tanúként hallgatja ki, hozzá e minőségében először a képviselője, ezt követően a vádlott védője intézhet kérdéseket.

A Be. 802. §-a szerint a pótmagánvádló - ha a törvény másképp nem rendelkezik - a sértett jogain kívül az ügyész jogait gyakorolja. A pótmagánvádló jogi képviselete kötelező [Be. 788. § (1) bekezdés]. A pótmagánvádló és jogi képviselője köteles a tárgyaláson részt venni [Be. 803. § (1) bekezdés]. Ha a pótmagánvádló tanúkénti kihallgatása válik szükségessé [5/2009. BJE határozat IV. 4. b) pont], a bíróság által feltett kérdések megválaszolását követően először a pótmagánvádló képviselőjének, és ezt követően a vádlott védőjének nyílik meg a kérdezési joga. A Be. CV. Fejezete az 526. § (1) bekezdéséhez képest eltérő rendelkezést nem tartalmaz. A pótmagánvádló tanúként történő kihallgatása során a vádlói szerepkört értelemszerűen nem tudja ellátni, de a törvény éppen azért írja elő a pótmagánvádló számára a kötelező ügyvédi képviseletet, hogy a büntetőeljárás perrendszerű lefolytatásához szükséges jogi szakismeret biztosított legyen.

Mivel a pótmagánvádló képviselőjének a tárgyaláson kötelező jelen lenni, a képviselő az, aki a tanúként kihallgatott pótmagánvádlóhoz vádlói oldalról kérdéseket tud intézni.

4. A tanúként kihallgatandó pótmagánvádló a vádlott kihallgatásakor a tárgyalóteremben nem lehet jelen.

A Be. 517. § (2) bekezdés b) pontja szerint a tárgyalás megkezdése előtt a tanúként kihallgatandó sértett a tárgyalótermet elhagyja. E rendelkezésre figyelemmel a tanúként kihallgatandó pótmagánvádló a vádlott kihallgatásakor a tárgyalóteremben nem lehet jelen, a vádlotthoz történő kérdések intézésének jogát a pótmagánvádló képviselője gyakorolja.

5. A Be. 7. § (1) bekezdésében és 164. §-ában írt bizonyítási szabály a pótmagánvádas eljárásban is érvényesül.

A Be. 163. § (2) bekezdése alapján a bíróság a döntését valósághű tényállásra alapozza. A 7. § (1) bekezdése és a 164. § (1) bekezdése szerint a vád bizonyítására a vádló köteles. A 164. § (2) bekezdése alapján a bíróság a tényállás tisztázása során bizonyítékot indítvány alapján szerez be. Pótmagánvád esetén ezt az indítványt a sértettnek kellene megtennie, mivel indítvány hiányában a bíróság bizonyíték beszerzésére és megvizsgálására nem köteles [164. § (3) bekezdés].

Az nem kétséges, hogy a bíróság nincs elzárva a hivatalból történő bizonyítástól, de erre nem köteles vádlói indítvány nélkül. A bíróság a sértett indítványára vagy hivatalból elrendelheti a bizonyítékok beszerzését a terhelő bizonyítékok vonatkozásában is [Be. 498. §, 519. § és 520. §].

Mindebből következően a pótmagánvádas eljárásban is érvényes a Be. 593. § (4) bekezdésében foglalt rendelkezés. Ha a másodfokú bíróság megállapítja, hogy a felülbírált ítéleti tényállás megalapozatlansága a pótmagánvádlót terhelő bizonyítási teherre vonatkozó kötelezettség elmulasztására vezethető vissza, a megalapozatlanság következményei nem alkalmazhatók.

6. Ha a sértett a büntetőügy korábbi szakaszában a képviseletének ellátására ügyvédet hatalmazott meg (Be. 61. § (3) bekezdés a) pont), ez - ha a meghatalmazásból más nem tűnik ki - kiterjed a pótmagánvádlókénti fellépés esetére előírt kötelező jogi képviseletre is (BH 2019.162. I.).

Az ügyvédi tevékenységről szóló 2017. évi LXXVIII. törvény 28. § (3) bekezdése szerint a meghatalmazás feljogosítja az ügyvédet minden olyan cselekményre, amely a rábízott ügy szabályszerű ellátásával jár, így okirat, pénz és más vagyontárgy átvételére is. A 34. § (5) bekezdés II. fordulata alapján a meghatalmazás korlátozása bíróság, más hatóság vagy harmadik személy irányában annyiban hatályos, amennyiben a korlátozás a meghatalmazásból kitűnik.

Ezért, ha a sértett a vádindítvány benyújtását megelőzően a büntetőügyben a képviseletére ügyvédnek meghatalmazást adott, ez a pótmagánvádlókénti fellépés esetére előírt kötelező jogi képviseletre is kiterjed, kivéve, ha a meghatalmazásból ennek az ellenkezője tűnik ki.

7. A pótmagánvádló jogi képviselőjének nincs önálló, a védőhöz hasonlóan ügyfelétől teljes mértékben elkülönült fellebbezési joga a pótmagánvádas eljárásban. A Be. 809. § (1) bekezdése alapján a jogi képviselő csak a pótmagánvádló hozzájárulásával gyakorolhatja - részben - önállóan a fellebbezési jogot. Ezt azonban csak a pótmagánvádlóval egyeztetve jelentheti be. A jogi képviselő ezért jogosult arra, hogy a pótmagánvádló hozzájárulásával a pótmagánvádlót megillető jogorvoslati nyilatkozatokat és indítványokat előterjessze. A hozzájárulás birtokában jogosult a vád ejtésére is.

A pótmagánvádló ügyvédi képviselete - a Be. 788. § (1) bekezdése alapján kötelező, tehát a pótmagánvádló a jogait képviselője útján gyakorolja. A pótmagánvád érvényesítésével együtt járó jogok tehát a pótmagánvádlót illetik meg, ezért, ha a pótmagánvádló a tárgyaláson a képviselőjétől eltérő indítványt tesz, a pótmagánvádló indítványa az irányadó

A Be. idézett rendelkezéseiből következően a pótmagánvádló képviselője az elsőfokú és a másodfokú bíróság ítéleteivel szemben csak a pótmagánvádló nevében és hozzájárulásával terjeszthet elő fellebbezést, a pótmagánvádló jogi képviselőjét önálló, a pótmagánvádló hozzájárulásától független fellebbezési jog nem illeti meg.

Tekintettel arra, hogy a tárgyaláson a pótmagánvádló és jogi képviselője jelenléte kötelező [Be. 803. § (1) bekezdés], a képviselő jogorvoslati nyilatkozatához szükséges hozzájárulás meglétének tisztázása nem jelenthet problémát. Mindazon esetben viszont, amikor a pótmagánvádló írásban gyakorolja jogorvoslati jogosultságát, elengedhetetlen a hozzájáruló nyilatkozat (záradék, ezt hitelesítő aláírás) megléte, ha a fellebbezést a jogi képviselő "önállóan" terjeszti elő.

Mindebből következően tehát a pótmagánvádló jogi képviselője jogosult mind az elsőfokú bíróság ítélete elleni fellebbezésre, mind a másodfokú bíróság határozata elleni másodfellebbezésre [Be. 809. § (1) bekezdés, 810. § (2) bekezdés], de a pótmagánvádló kötelező hozzájárulása folytán ez nem jelent a sértettől függetlenül érvényesülő önálló fellebbezési jogosultságot. A "pótmagánvádló hozzájárulásával" kitétel ugyanis törvényi korlát, amely a pótmagánvádló jogi képviselőjének önállóan érvényesíthető jogorvoslati jogának a pótmagánvádló személyéhez és akaratához kötöttségét jelenti. A sértetti hozzájárulás ezért képviselői fellebbezéssel való egyetértést jelenti (BH 2022.147. indokolása).

8. A pótmagánvádas eljárásban a pótmagánvádló az "ügy ura". Ezért egyedül ő jogosult rendelkezni a váddal, vagyis azt a külön eljárás szabályai szerint ejteni. Ezt részint indokolás nélkül, részint hallgatólagosan is megteheti. A Be. 806. § (1) bekezdése egyértelmű rendelkezést tartalmaz arra vonatkozóan, hogy a pótmagánvádló a vádat bármikor ejtheti, a jogosultság gyakorlása körében a jogi képviselőt nem említi. Ebből következően a pótmagánvádló jogi képviselőjét nem illeti meg a vád ejtésének joga; nem kizárt azonban, hogy a bíróság felé - képviseleti jogosultsága alapján - ő továbbítsa a pótmagánvádló nyilatkozatát és azt akár maga is ellássa aláírásával. A nyilatkozatból azonban egyértelműen ki kell derülnie a pótmagánvádlói akaratnak.

A Be. 802. §-a egyértelmű rendelkezése alapján a pótmagánvádló a váddal való rendelkezés körében nem jogosult a vádat kiterjeszteni. A vád megváltoztatására azonban joga van a Be. 538. § (1) bekezdés a) pontjára figyelemmel. Indítványozhatja ezért, hogy a bíróság a vád tárgyává tett cselekményt az addigi vádtól eltérően minősítse.

Mindez abban az esetben is irányadó, ha az ügyészség általi vádejtés alapján az ügyészi vádirat képviseletét veszi át. Ilyenkor ugyanis vádindítványt nem kell előterjesztenie, hanem a Be. 798. § (1) bekezdése alapján az ügyészség által ejtett vádat képviselheti. Mivel a törvény kizárólag a vád kiterjesztését tiltja meg, nincs akadálya annak, hogy a pótmagánvádló az immáron általa képviselt vádirat megváltoztatásával indítványozzon eltérő minősítést. A Be. 802. §-a és 806. § (1) bekezdése ugyanis nem tartalmaz eltérő rendelkezést a vádindítvány, illetve a vád további képviseletére vonatkozó nyilatkozat alapján folyó eljárások között.

9. A hatályon kívül helyezés folytán megismételt eljárásban a vádindítvány elutasításának nincs helye.

A vádindítvány elutasításáról a bíróság annak beérkezését követően határoz. Ha azt nem utasította el, hanem ügydöntő határozatot hozott, amelyet azonban a másodfokú bíróság hatályon kívül helyezett, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasította: az elsőfokú bíróságnak az eljárást le kell folytatnia. A megismételt eljárásban a vádindítvány elutasítása fogalmilag kizárt.

10. Amennyiben a pótmagánvádló fellépésének lehetőségét a vád ejtése teremti meg, a pótmagánvádló polgári jogi igényét az általános szabályok szerint terjesztheti elő.

A Be. 793. § (2) bekezdés b) pontja a feljelentés elutasítása és az eljárás megszüntetése esetén előterjesztendő vádindítvány kellékei között jelöli meg a sértett polgári jogi igényét. Ilyen rendelkezést vád ejtése esetére a törvény nem tartalmaz, vádindítványt ilyenkor egyébként sem kell előterjeszteni, csupán a vád további képviseletére vonatkozó bejelentést (Be. 798. §).

Nem lehet kétséges, hogy a pótmagánvádló polgári jogi igényt a vád ejtése esetén is érvényesíthet. Eltérő szabályok hiányában ilyenkor az általános rendelkezések az irányadók.

A Be. 556. § (1) bekezdése szerint a sértett polgári jogi igényt az elsőfokú bíróságnál legkésőbb azon az eljárási cselekményen terjeszthet elő, amelyen e törvény rendelkezései szerint először jelen lehetett.

Lehetséges, hogy a tárgyaláson történő vádejtés időpontját megelőzően a sértett már joghatályosan előterjesztette polgári jogi igényét [Be. 500. § (3) bekezdés]. Előfordulhat azonban, hogy az ügyészség a vádat részben vagy egészben még a tárgyalás előkészítése során, akár az előkészítő ülés megtartása előtt ejti, a sértett pedig még nem terjesztett elő polgári jogi igényt. Mivel ilyenkor a pótmagánvádas eljárás lehetősége megnyílik, a polgári jogi igény előterjesztésére az általános szabályokat kell alkalmazni.