BH 2011.4.104 Az apasági vélelem megdőlte esetén a vélelmezett apa a jogalap nélküli gazdagodás szabályai szerint követelheti a gyermekre fordított költségei és a teljesített tartásdíj megtérítését attól a férfitól, aki teljes hatályú elismerés folytán a megüresedett apai státuszba lépett. A megtérítésre annyiban jogosult, amennyiben az elismerés folytán az apai jogállásba lépő férfi eltartási kötelezettsége az érintett időszakban fennállt [Ptk. 361. § (1) bek., 362. §, 363. § (2) bek., Csjt. 35. § (1) bek., 37. § (1) és (2) bek., 68. § (1) és (2) bek., 69/A. §, 69/C. §].

A felperes és a II. r. alperes 1991 májusában házasságot kötöttek. A házasságuk fennállása alatt a II. r. alperes 1992. július 15-én M., 2000. október 26-án D., 2004. szeptember 24-én K. utónevű gyermekeknek adott életet.

A Csjt. 35. § (1) bekezdésében foglalt vélelemnek megfelelően az anyakönyvbe valamennyi gyermek apjaként a felperes - mint a II. r. alperes házastársa - nyert bejegyzést, és az életközösségük megszakadásáig a felperes, valamint a II. r. alperes a gyermekeket közös háztartásukban együtt nevelték, abban a tudatban, hogy a felperes a vér szerinti apa.

A bírósághoz 2005. április 11-én érkezett keresetlevelében a II. r. alperes a felperes ellen a házasság felbontása és a járulékos kérdések rendezése iránt pert indított. E per tárgyalását a bíróság a felperes által a gyermekek és a II. r. alperes ellen indított apaság vélelmének a megdöntése iránti perek jogerős elbírálásáig felfüggesztette, de előzőleg a felperest ideiglenes intézkedéssel 2005. október 1-jétől gyermekenként havi 16 666-16 667-16 667 forint határozott összegű gyermektartásdíj megfizetésére kötelezte.

A bíróság jogerős ítéletével megállapította, hogy a 2004. szeptember 24-én dr. O. E. anyától született K. utónevű gyermeknek nem a felperes az apja. Ugyanezen bíróság jogerős ítéletével a felperes apaságának a vélelmét a 2000. október 26-án dr. O. E. anyától született D. utónevű gyermek tekintetében is megdöntötte.

Az I. r. alperes a K. utónevű gyermekre 2007. október 29-én, a D. utónevű gyermekre 2007. november 12-én teljes hatályú apai elismerő nyilatkozatot tett és e két gyermek családi jogállásának ehhez igazodó változását, a gyermekek apjaként az I. r. alperes feltüntetését, az anyakönyvi adatok is tartalmazzák.

A felperes az ideiglenes intézkedés szerinti tartási kötelezettségének 2006. augusztus 31-ig tett eleget. A bíróság végzésével a 2004. szeptember 24-én született K. utónevű gyermek tekintetében a felperes ideiglenes intézkedéssel történt gyermektartásdíj fizetésre kötelezését megszüntette.

A felperes 2007 szeptemberében előterjesztett (többször módosított) keresetében a D. utónevű és a K. utónevű gyermekek eltartására fordított költségei túlnyomó részének visszatérítéseként az alpereseket egyetemlegesen összesen 1.480.034 forint és ennek kamatai megfizetésére kérte kötelezni a következők szerint:

A D. utónevű gyermek vonatkozásában 2002. szeptember 12-től 2002. december 31-ig havi 15 600 forintot, összesen 56 100 forintot és ennek 2002. november 1-jétől járó kamatait kérte. 2003. január 1-jétől december 31-ig havi 18 000 forintot, összesen 216 000 forintot számított fel és kamatot 2003. július 1-jétől igényelt. 2004. január 1-jétől szeptember 25-ig havi 19 300 forinttal számolva 170 400 forint, majd 2004. szeptember 25-től december 31-ig havi 17 500 forint mellett 65 400 forint, vagyis 2004. évre összesen 235 800 forint tőke és ennek 2004. július 1-jétől járó törvényes kamata megtérítését tartotta indokoltnak. 2005. január 1-jétől szeptember 30-ig havi 30 000 forint, összesen 270 000 forint és ennek 2005. május 1-jétől számított törvényes kamatai, 2005. október 1-jétől 2006. augusztus 31-ig - az ideiglenes intézkedés alapulvételével - havi 16 667 forint, összesen 183 337 forint és ennek törvényes kamatai megtérítését kérte.

A K. utónevű egyrmek tekintetében az ő születésétől, 2004. szeptember 24-től számítottan 2004. december 31-ig havi 17 500 forint, összesen 65 400 forint és ennek 2004. november 1-jétől járó törvényes kamatai, 2005. január 1-jétől szeptember 30-ig havi 30 000 forint, összesen 270 000 forint és ennek 2005. május 1-jétől járó törvényes kamatai, 2005. október 1-jétől 2006. augusztus 31-ig az ideiglenes intézkedés szerinti havi 16 667 forint, összesen 183 337 forint és ennek 2006. április 1-jétől számított törvényes kamatai megtérítését igényelte.

Keresetét az I. r. alperessel szemben a megbízás nélküli ügyvitel és annak visszautaló rendelkezései folytán a megbízás [Ptk. 484. §, 486. § (2) bekezdése, 478. § (1) bekezdése, 479. § (3) bekezdése] szabályaira, továbbá a jogalap nélküli gazdagodás szabályaira [Ptk. 361. § (1) bekezdése] alapozta. A II. r. alperessel szemben pedig a jogalap nélküli gazdagodás szabályai mellett a kártérítés általános szabályára (Ptk. 339. §), a szerződésszegésért való felelősségre (Ptk. 318. §), a hibás teljesítésre (Ptk. 305. §) és a Családjogi törvénynek a házastársi vagyonközösség fogalmát meghatározó és a házassági vagyonjogi szerződés tartalmát és alakszerűségi kellékeit rendező 27. §-ára hivatkozott.

Keresetének indokai szerint a D. és K. utónevű gyermekek eltartásakor az I. r. alperes helyett teljesített, erre tekintettel költségeit és a kifizetett tartásdíjat részére az I. r. alperes megfizetni tartozik. A nevezett gyermekek tartását ugyanis "előzetes kötelezettség-vállalás nélkül", de ténylegesen ellátta és miután van a gyermekek eltartására kötelezhető más személy (az I. r. alperes), a megbízás nélküli ügyvitel szabályai szerint mint önkéntes eltartó a törvény szerinti kötelezettől a helyette teljesített tartás megtérítését követelheti. A II. r. alperest illetően hangsúlyozta, hogy nem az eltartottaktól, hanem az ő tartásukra köteles személyektől követeli vissza a gyermekekre fordított tartás költségét, így a Ptk. 362. §-ában foglalt korlátozó szabály nem érvényesül. A tartásra köteles személyek pedig azáltal gazdagodtak, hogy helyettük a felperes teljesített. A II. r. alperes többszörösen megsértette a Csjt. 27. §-át és e jogellenes magatartásával a felperesnek kárt okozott. Károkozásának a megtérítésére vagy a szerződésszegés, vagy a szerződéses károkozás illetőleg a szerződésen kívüli károkozás szabályait kell alkalmazni [Ptk. 318. § (1) bekezdése, Ptk. 305. §, Ptk. 339. §].

A keresete összegszerűségét a felperes a 2002-2003. és 2004. évek vonatkozásában a felperes a KSH által közölt és a létminimumot meghatározó adatokra alapozta, illetőleg - a korábbi utalásnak megfelelően - az ideiglenes intézkedéstől kezdve az abban meghatározott és teljesített tartásdíjak összegének megfizetését kérte.

Az alperesek ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. A jogalapot egyik jogcímen sem ismerték el, és az összegszerűséget is vitatták. Hivatkozásuk szerint a felperes által teljesített tartást a II. r. alperes a céljának megfelelően, a gyermekek életfenntartására használta fel. Az ideiglenes intézkedéssel a felperes terhére megállapított gyermektartásdíj alacsony összege ezt egyértelműen alátámasztja, sőt azt is mutatja, hogy a II. r. alperes a gyermekekre a felperesnél sokkal többet költött. Mindezekre tekintettel a tartás visszakövetelése kizárt. Egyébként is apasága vélelmének a megdöntéséig a gyermekek apjának a felperest kell tekinteni, akit a Csjt. 60. § (1) bekezdése és 61. § (2) bekezdése alapján terhelt törvényes tartási kötelezettség. E törvényes kötelezettség a felperes apai vélelmének a jogerős ítélettel történt megdöntése folytán nem visszamenőleg, csak a jövőre nézve szűnt meg.