BH 2022.8.204 I. A vádirat benyújtását követően, de a vádirati tényállásra alapítottan - valójában a Be. 26. § (1) bekezdése alapján - indítványozott jogi személlyel szemben alkalmazható intézkedést a bíróságnak érdemben el kell bírálnia akkor is, ha nem tart tárgyalást, és abban az esetben is, ha - bármilyen okból - tárgyalást tart, de a tárgyalás eredményéhez képest a vádirati tényállás módosítása nem szükséges [2001. évi CIV. törvény (Jszbt.) 13. § (1) bek., 17. § (2) bek., 7. § (2) bek.].

II. A vád tárgyát képező bűncselekmény és a jogi személlyel szembeni intézkedés alkalmazhatóságát alátámasztó körülmények pontos leírásának feltétele garanciális jelentőségű, hiszen a jogi személy egyértelmű azonosításának követelményével együtt tartalmában megfeleltethető a Be. 6. § (3) bekezdésében rögzített alapelvi rendelkezésnek, miként a Jszbt. 13. § (2) bekezdésében írt további tartalmi elemnek [Jszbt. 13. § (2) bek. a), b), c) pont, 2. § (1), (2) bek.].

Pertörténet:

Fővárosi Törvényszék B.1474/2019/35., Fővárosi Ítélőtábla Bf.145/2020/10., Kúria Bfv.454/2021/8. (*BH 2022.8.204*), 3193/2023. (IV. 12.) AB végzés

***********

[1] A főügyészség a bíróságra 2019. december 2. napján érkezett vádiratában az I. r. terhelttel szemben vesztegetés elfogadásának bűntette [Btk. 291. § (1) bek., (2) bek. b) pont, (3) bek. c) pont] miatt, a II. r. terhelttel szemben bűnsegédként elkövetett vesztegetés elfogadásának bűntette [Btk. 291. § (1) bek., (2) bek. b) pont, (3) bek. c) pont] miatt, a III. r. terhelttel szemben bűnsegédként elkövetett vesztegetés elfogadásának bűntette [Btk. 291. § (1) bek., (2) bek. b) pont, (3) bek. c) pont] miatt emelt vádat. Indítványozta, hogy bíróság a Be. 424. § (2) bekezdése alapján hagyja jóvá a főügyészség és a terheltek által kötött, jegyzőkönyvbe foglalt egyezségeket.

[2] Ezt követően a bíróságra 2020. május 7. napján érkezett átiratában indítványozta, hogy a bíróság a vádirati tényállás alapján a jogi személlyel szemben alkalmazható büntetőjogi intézkedésekről szóló 2001. évi CIV. törvény (a továbbiakban: Jszbt.) 2. § (1) bekezdés a) pontja szerint szabjon ki pénzbírságot a C. Kft.-vel szemben.

[3] A törvényszék a 2020. május 28. napján meghozott ítéletével - az egyezségekben foglaltaknak megfelelően - bűnösnek mondta ki az I. r. terheltet vesztegetés elfogadásának bűntettében [Btk. 291. § (1) bek., (2) bek. b) pont, (3) bek. c) pont], a II. r. terheltet bűnsegédként elkövetett vesztegetés elfogadásának bűntettében [Btk. 291. § (1) bek., (2) bek. b) pont, (3) bek. c) pont], a III. r. terheltet pedig szintén bűnsegédként elkövetett vesztegetés elfogadásának bűntettében [Btk. 291. § (1) bek., (2) bek. b) pont, (3) bek. c) pont].

[4] Ezért mindhárom terheltet 2 év szabadságvesztésre ítélte, amelynek végrehajtását valamennyi terhelt esetében 5 év próbaidőre felfüggesztette. Mindhárom terheltre vonatkozóan megállapította, hogy a szabadságvesztés végrehajtása esetén azt börtönben kell végrehajtani, valamint, hogy legkorábban a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsáthatók feltételes szabadságra. A terhelteket 200 napi tétel pénzbüntetésre is ítélte, az egy napi tétel összegét az I. r. terhelt vonatkozásában 15 000 forintban, a II. r. és a III. r. terhelt vonatkozásában 5000 forintban állapította meg, így az I. r. terhelttel szemben összesen 3 000 000 forint, a II. r. és a III. r. terhelttel szemben fejenként 1 000 000 forint pénzbüntetést szabott ki. Rendelkezett arról, hogy a szabadságvesztés végrehajtása esetén a büntetésbe be kell számítani az előzetes fogvatartásban töltött időt, továbbá a bűnjelekről, a nyomozás során lefoglalt pénzösszegekről és a bűnügyi költségről, valamint mindhárom terheltet előzetes mentesítésben részesítette.

[5] A törvényszék a C. Kft.-vel szemben előterjesztett büntetőjogi intézkedés alkalmazására irányuló indítványt elutasította.

[6] A törvényszék ítélete az I. r., a II. r. és a III. r. terhelt vonatkozásában 2020. május 28. napján jogerőre emelkedett.

[7] A jogi személlyel szemben alkalmazható intézkedés elutasítására vonatkozó rendelkezés miatti ügyészi fellebbezést elbírálva az ítélőtábla mint másodfokú bíróság a 2020. október 15. napján meghozott végzésével az elsőfokú bíróság ítéletét e tekintetben helybenhagyta, így az elsőfokú ítélet jogi személlyel szemben alkalmazható intézkedés elutasítására vonatkozó rendelkezése 2020. október 15. napján jogerőre emelkedett.

[8] A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a Legfőbb Ügyészség terjesztett elő felülvizsgálati indítványt a Jszbt. 24. § (1) bekezdésére alapítottan a megtámadott határozatok jogi személyre vonatkozó rendelkezésének hatályon kívül helyezése és a törvényszék új eljárásra utasítása érdekében.

[9] Indokai szerint az eljárt bíróságok a Jszbt. szabályainak megsértésével utasították el a jogi személlyel szembeni intézkedés alkalmazására irányuló ügyészi indítványt.

[10] Hivatkozott arra, hogy a jogi személlyel szembeni eljárás ügyészi indítványhoz kötött, a Jszbt. két eltérő rendelkezésben szabályozza az indítvány előterjesztésének lehetőségeit.

[11] Egyfelől a Jszbt. 13. § (1) bekezdése szerint a jogi személlyel szembeni intézkedés alkalmazását az ügyészség indítványozhatja a vádiratban, másrészt pedig a tárgyalás során, ha annak eredményéhez képest úgy látja, hogy a jogi személlyel szemben alkalmazható intézkedés feltételei fennállnak. Ez esetben a vádirati tényállást módosítja, és a jogi személlyel szemben intézkedés alkalmazását indítványozza [Jszbt. 17. § (2) bek.].

[12] Utalt rá, hogy a Jszbt. 13. § (2) bekezdése egyértelműen meghatározza a vádirat jogi személyre vonatkozó tartalmi elemeit és kellékeit. Előbbiek közé tartoznak a jogi személy beazonosításához szükséges adatok [Jszbt. 13. § (2) bek. a) pont], valamint a vád tárgyát képező bűncselekmény és a jogi személlyel szembeni intézkedés alkalmazhatóságát alátámasztó körülmények pontos leírása [Jszbt. 13. § (2) bek. c) pont], míg az utóbbiak közé sorolandó a jogi személy érdekében eljáró ügyvéd, valamint a törvényes képviselő adatai [Jszbt. 13. § (2) bek. b) pont] és a törvény szerinti intézkedés alkalmazására vonatkozó indítvány [Jszbt. 13. § (2) bek. d) pont].

[13] Álláspontja szerint e rendelkezésekből levezethető, hogy a vádirati tényállás tárgyalás eredményéhez képest történő módosítása esetén a Jszbt. 13. § (2) bekezdés a) és c) pontjában meghatározott adatokkal kell kiegészíteni a tényállást, mivel ezek nélkül nem lehetséges az érdemi elbírálás. Ha ezek a tartalmi elemek a vádirati tényállásban addig is szerepeltek, annak módosítása szükségtelen.

[14] Kitért arra, hogy a Jszbt. 7. § (2) bekezdése alapján, ha a büntetőeljárás során a jogi személlyel szemben intézkedés alkalmazásának lehet helye, a Be. rendelkezéseit a Jszbt.-ben meghatározott eltérésekkel kell értelemszerűen alkalmazni. Erre figyelemmel az ilyen eljárás során is irányadó a Be. 26. § (1) bekezdésének rendelkezése, mely szerint az ügyészség indítványt és észrevételt tehet minden olyan kérdésben, amelyben a bíróság dönt.

[15] Mindezek összevetéséből az következik, hogy a jogi személlyel szembeni intézkedés alkalmazására irányuló indítvány előterjesztésére legkésőbb az elsőfokú bíróság tárgyalásán kerülhet sor, így a bizonyítási eljárás befejezéséig előterjesztett indítvány nem lehet elkésett vagy törvényben kizárt. Mivel a tárgyalás előkészítése - amelybe az előkészítő ülés is beletartozik - olyan eljárási szakasz, amelynek során a Be. szabályai szerint sor kerülhet a vád módosítására, a vádirati indítványok kiegészítése nem kizárt.