BH 2013.10.267 A munkaképesség-csökkenés mértékének meghatározása során valamennyi azt előidéző tényezőt arányosan figyelembe kell venni. Több, azonos jellegű és ugyanazokat a képességeket befolyásoló egészségromlással kapcsolatban nem tehető olyan megállapítás, miszerint az azonos minőségű és azonos képességeket kívánó munkák közül az egyik megbetegedés csak az egyik feladatkör, míg a másik megbetegedés csak a másik feladatkör ellátását akadályozza [Ptk. 339. § (1) bek., 355. § (4) bek., 356. §].

A felperesen 1986. április 18. napján jobboldali lumbalis sympatectomia műtétet hajtottak végre az alperes gyógyintézetben. Ezzel kapcsolatban 1986. június 16-tól július 23-ig ismét kórházi kezelésre szorult sebváladékozás miatt. Ezután 1987. március 19-től április 1-jéig egy másik kórház sebészeti osztályán kezelték, amelynek során bypass műtétet végeztek. Az Országos Orvosszakértői Intézet 1987-ben a felperesnél 50%-os munkaképesség-csökkenést véleményezett és úgy foglalt állást, hogy számára nehéz fizikai munkavégzés nem javasolt. A felperes 1991-től szociális járadékban, majd átmeneti járadékban, 2002. február 1-jétől pedig öregségi nyugdíjban részesült. Időközben, 2005. július 18-án az alperes általános sebészeti osztályán bizonytalan eredetű daganat gyanúja miatt a felperest megműtötték, és ennek során a csípőlapát homorulatában elhelyezkedő, férfiökölnyi, kemény tapintású szövetszaporulatot találtak. Ennek szövettani vizsgálata során idegentest granulomát véleményeztek. A kórszövettani vizsgálatkérő lap szerint az idegen test (hasi törlő) az alperesnél 1986. április 18-án elvégzett műtét során maradt a felperes szervezetében.

Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 3 372 863 forint vagyoni kártérítést, továbbá 3 000 000 forint nem vagyoni kártérítést és ezek késedelmi kamatát. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. A lefolytatott bizonyítási eljárás adatai, különösen a beszerzett igazságügyi orvosszakértői vélemény alapján igazoltnak látta, hogy az idegentest az alperesnél 1986-ban végrehajtott műtét következményeként maradt a felperes szervezetében. Úgy foglalt állást, hogy ez az elvárható gondosság sérelmét jelenti abban az esetben is, ha az idegentest szervezetben maradásának kiküszöbölésére teljes bizonyosságot nyújtó módszer nem ismeretes. Megállapította, hogy ez az idegentest a felperesnél hasi és deréktáji panaszokat okozott, munkaképességét 16%-os mértékben csökkentette és életminőségét is hátrányosan befolyásolta. E hátrányok 19 éven keresztül történő elviselésével 3 000 000 forint nem vagyoni kártérítést és kamatait látta arányban állónak. A szakértői vélemény alapján az 1986-ban jelentkező sebgyógyulási zavart szintén az idegentest szervezetben hagyásával látta okozati összefüggésben állónak. Figyelemmel arra, hogy az idegentest szervezetben maradása kihatott a felperes egészségi állapotára és ezáltal keresőképességére is, a felperes vagyoni kártérítés iránti keresetét az ítéletben részletezettek szerint összesen 3 372 863 forint és kamatai erejéig alaposnak találta.

Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett részét részben megváltoztatta és az alperes által fizetendő vagyoni kártérítés összegét 664 943 forintra és ennek késedelmi kamatára, a nem vagyoni kártérítés összegét 1 500 000 forintra szállította le, a kereset ezt meghaladó részét elutasítottnak tekintette. Az elsőfokú bíróság által helyesen megállapított tényállást annyiban módosította, hogy a felperes a ház körüli nehéz fizikai munkákat a sorsszerű megbetegedései mellett sem tudta ellátni, továbbá az idegen test szervezetében maradásával összefüggő hasi és deréktáji panaszok a 2005. évi műtéti beavatkozás körüli években erősödtek fel és tették indokolttá az orvosi ellátását. Osztotta az elsőfokú bíróságnak a beszerzett igazságügyi orvosszakértői véleményen nyugvó megállapítását, miszerint a 2005-ös műtét során eltávolított idegentest az alperesnél 1986 áprilisában végrehajtott műtét során maradt a felperes szervezetében. Egyetértett azzal, hogy az idegentestnek a felperes szervezetében való visszahagyása nem felelt meg az elvárható legnagyobb gondosság követelményének, mert az orvosi szakma szabályaival ellentétes, hogy a műtét területén olyan eszköz maradjon, amelyre a gyógyuláshoz nincs szükség. Rámutatott, hogy nem orvosszakértői, hanem jogi kérdés annak megítélése, hogy e mulasztás mennyiben felel meg a legnagyobb gondosság követelményének. A beszerzett igazságügyi orvosszakértői vélemény alapján úgy foglalt állást, hogy az idegentest oki szerepe a felperes panaszai közül csak a hasi és deréktáji fájdalmak vonatkozásában fogadható el. Kiemelte továbbá, hogy ezek csak hosszabb idő elteltével jelentkeztek, és csak a 2005. évi műtéti beavatkozást megelőző években érték el azt a szintet, amely már orvosi ellátást igényelt és 16%-os munkaképesség-csökkenést idézett elő. A nem vagyoni kár összegét 1 500 000 forintra szállította le, mert ez alkalmas a felperes által elszenvedett sérelmek hozzávetőleges kiegyenlítésére, míg a vagyoni kár összegét 664 943 forintban határozta meg. Ezt meghaladóan nem látta bizonyítottnak a felperes vagyoni követeléseit.

A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, melyben annak hatályon kívül helyezését és az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte. Sérelmezte a másodfokú bíróságnak azt a megállapítását, miszerint a természetes kórokú megbetegedése már eleve lehetetlenné tette számára a nehéz fizikai munka végzését. Hangsúlyozta, hogy a szakértői vélemények és tanúvallomások ezzel szemben azt támasztották alá, miszerint a panaszok harmadrészét a testében visszamaradt, időközben betokosodott, gyulladásba lépett orvosi törlő okozta. Kifogásolta továbbá a másodfokú bíróság azon ténymegállapítását is, hogy a bent maradt idegentest miatti panaszok csak a 2005-ös műtétet megelőző években jelentkeztek. Állította, hogy a valóság ezzel szemben az, hogy a szervezetében hagyott idegentest 19 éven keresztül kihatott az életminőségére és egészségére, amelyet a nem vagyoni kártérítés összegének meghatározása során teljes egészében figyelembe kell venni. Támadta a ház körüli nehéz fizikai munkával kapcsolatos vagyoni kárigény elutasítását és kifejtette, hogy deréktáji panaszai már az 1986-os műtétet követően fennálltak, és azok a 2005-ös műtét után jelentősen csökkentek.

A felperes a rendkívüli perorvoslatát megalapozó jogsértést tartalmilag az idegentest szervezetben maradására visszavezethető panaszok kezdetének, valamint a felperes életvitelét korlátozó hatásának téves ténybeli és jogi megítélésében jelölte meg.

A felülvizsgálati eljárásban már nem volt vitás az a tény, hogy a felperesnél 1986-ban végrehajtott műtét során a szervezetében idegen test maradt, amely a felperes mindösszesen 50%-os mértékű munkaképesség-csökkenéséből 16%-ot tesz ki. Ennek következtében a felülvizsgálati eljárásban már az sem volt vitatott, hogy az idegentest szervezetben maradásával kapcsolatban fennáll az alperes kártérítési felelőssége. Az alperes nem támadta a másodfokú bíróság által meghatározott 1 500 000 forint nem vagyoni és 664 943 forint vagyoni kár összegét sem, míg a felperes ezeknek a keresetben megjelölt mértékre történő felemelését kérte.