3214/2022. (V. 11.) AB határozat
alkotmányjogi panasz elutasításáról
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság a Fővárosi Ítélőtábla 3.Bhar.102/2020/13. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
Indokolás
I.
[1] 1. A személyesen eljáró magánszemély indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abh.) 27. § (1) bekezdése alapján alkotmányjogi panaszt terjesztett elő, amelyben kérte a Fővárosi Ítélőtábla 3.Bhar.102/2020/13. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését.
[2] 2. Az indítványozó egy jog- és érdekvédelmi egyesület tagjaként perképviseletet látott el egy családjogi ügyben. Az eljárást követően az indítványozó egy közösségi oldalon 17 perc 14 másodperc időtartamú felvételt tett közzé "Családjogi bíró durva szereptévesztésben!" címmel. A felvételt 2017 márciusáig 400 alkalommal tekintették meg. A felvételen az indítványozó utalt a családjogi ügyben eljáró bíró származására, arra, hogy gyógyszer vagy hallucinogén hatása alatt állhatott, továbbá alacsony értelmi képességére.
[3] A felvétel közzétételét követően a Pesti Központi Kerületi Bíróság elnöke feljelentést tett, a sértett bíró magánindítványt terjesztett elő. Az indítványozó a vád tárgyává tett tényeket nem vitatta, bűnösségét azonban igen, mivel álláspontja szerint az elhangzott közlések a véleménynyilvánítás szabadságának oltalma alá esnek.
[4] Az első fokon eljáró Budai Központi Kerületi Bíróság a 14.B.9/2018/12. számú ítéletében a vádlottat felmentette. A bíróság álláspontja szerint az Alkotmánybíróság és az Emberi Jogok Európai Bíróságának joggyakorlata alapján az indítványozó közléseit a véleménynyilvánítás szabadsága védi: a kritika megengedhetőségének határai a kormányzat és a közhivatalnokok esetében tágabbak, mint a magánszemélyek esetében.
[5] A másodfokon eljáró Fővárosi Törvényszék a 27.Bf.7166/2019/7. számú ítéletében az elsőfokú döntést megváltoztatta: elrendelte az elektronikus adat (a vitatott közlés) hozzáférhetetlenné tételét, a vádlottat bűnösnek nyilvánította becsületsértés vétségében és őt egy évre próbára bocsátotta. A másodfokú bíróság álláspontja szerint az indítványozó cselekménye tényállásszerű (ez lényegében nem is volt vitatott), továbbá jogellenes is, mivel az átlépi a védett véleménynyilvánítás határát. A másodfokú bíróság az Alkotmánybíróság gyakorlata mellett hivatkozott a 2019.3.68. BH-ra, amelyek szerint nem védett a közlés, ha a célja önmagában a másik bántása, megalázása vagy közügyekkel össze nem függő öncélú támadása.
[6] A harmadfokon eljáró Ítélőtábla a támadott döntésben a másodfokú bíróság döntését a bűnösség és a büntetés tekintetében helybenhagyta. A jogerős döntés értelmében az indítványozó egyes kifejezései, mint a "botcsinálta", "ultrafeminista" és a "férfigyűlölő" valóban a véleménynyilvánítás szabadságának védelmi körébe tartoznak, de e kereteket túllépte az indítványozó azzal, hogy a bíró származását összefüggésbe hozta a bírói alkalmasságával, és hogy az intelligencia hiányára (alacsony IQ-ra) utalt.
[7] 3. Az Ítélőtábla döntésével szemben az indítványozó alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz, amit az Alkotmánybíróság IV/88/2021. számon vett nyilvántartásba. Mivel azonban a Budai Központi Kerületi Bíróság arról tájékoztatta az Alkotmánybíróságot, hogy az ügyben perújítás van folyamatban, ezért az Alkotmánybíróság az Ügyrend 32. §-a alapján az indítványt visszautasította.
[8] Az indítványozó perújítási ügyében a Fővárosi Törvényszék 22.Bpi.7118/2021/5. számú végzésében a perújítási indítványt elutasította. Ezt a végzést a Fővárosi Ítélőtábla 5.Bpkf.10.522/2021/3. számú végzése helybenhagyta.
[9] Ezt követően az indítványozó ismét az Alkotmánybírósághoz fordult, az Abtv. 27. § (1) bekezdésére alapított alkotmányjogi panasszal. Az indítványozó szerint a támadott döntés sérti az Alaptörvény IX. cikk (1) bekezdését, XXIV. cikk (1) bekezdését és XXVIII. cikk (1) bekezdését.
[10] Az ügyet részleteiben ismertető, az Alkotmánybíróság határozatait idéző indítvány szerint a támadott döntés az indítványozót a szabad véleményének kinyilvánítása miatt szankcionálta. Álláspontja szerint a kritikával illetett bíró közszereplő, és a közhatalmat gyakorló közszereplők kritizálhatósága a demokratikus társadalom fokmérője; a kritikába pedig bizonyos mértékű túlzás és provokáció is bele kell, hogy férjen. Előadta, hogy a bíró származásának jelentősége van az ügyben, mivel az közvetlenül összefüggött az ítélkező tevékenységével, kihatott a bíró jogértelmezésére.
[11] A tisztességes eljáráshoz való jog sérelmét az indítványozó abban látta, hogy nem idézték be tanúként a sértett bírót, aki - az indítványozó hivatkozása szerint - nem befolyásmentesen tette a magánindítványt. Sérelmezte továbbá, hogy a kifogásolt közlést a bíróságok nem tekintették meg, hanem elfogadták azt, ami a vádiratban szerepelt.
II.
[12] Az Alaptörvény vonatkozó rendelkezései:
"IX. cikk (1) Mindenkinek joga van a véleménynyilvánítás szabadságához."
"XXIV. cikk (1) Mindenkinek joga van ahhoz, hogy ügyeit a hatóságok részrehajlás nélkül, tisztességes módon és ésszerű határidőn belül intézzék. A hatóságok törvényben meghatározottak szerint kötelesek döntéseiket indokolni."
"XXVIII. cikk (1) Mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat vagy valamely perben a jogait és kötelezettségeit törvény által felállított, független és pártatlan bíróság tisztességes és nyilvános tárgyaláson, ésszerű határidőn belül bírálja el."
III.
[13] Az Alkotmánybíróság Ügyrendje 31. § (6) bekezdése értelmében a vizsgált ügyben az előadó alkotmánybíró a panasz befogadásáról szóló döntés helyett a panasz érdemi elbírálását tartalmazó határozattervezetet terjesztett a testület elé.
[14] Az Alkotmánybíróság mindenekelőtt az Abtv. 56. § (2) bekezdése alapján azt vizsgálta, hogy az alkotmányjogi panaszok megfelelnek-e az Abtv.-ben foglalt formai és tartalmi követelményeknek.
[15] 1. Az Abtv. 27. § (1) bekezdése alapján az "alaptörvény-ellenes bírói döntéssel szemben az egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz, ha az ügy érdemében hozott döntés vagy a bírósági eljárást befejező egyéb döntés a) az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát sérti vagy hatáskörét az Alaptörvénybe ütközően korlátozza, és b) az indítványozó a jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, vagy jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva".
[16] Az Abtv. 30. § (1) bekezdéséből következően az Abtv. 27. §-a szerinti alkotmányjogi panaszt a sérelmezett döntés kézbesítésétől számított hatvan napon belül lehet benyújtani. Az Abtv. 52. § (1) bekezdése pedig rögzíti, hogy az indítványnak határozott kérelmet kell tartalmaznia, melynek részleteit az (1a) és (1b) bekezdések szabályozzák.
[17] Az indítványozó saját ügyeiben jár el, megjelölte az indítványozói jogosultságát, valamint az Alkotmánybíróság hatáskörét megalapozó törvényi rendelkezést [Abtv. 51. § (1) bekezdés], az Abtv. 27. §-ában foglalt hatáskörben kérve az Alkotmánybíróság eljárását. Ezzel összefüggésben az Alkotmánybíróság figyelembe vette az 1/2019. Tü. állásfoglalást, amely szerint "a folyamatban lévő felülvizsgálati vagy perújítási eljárás befejezése előtt előterjesztett alkotmányjogi panaszt az egyéb feltételek vizsgálata nélkül, egyesbírói eljárásban hozott végzéssel vissza kell utasítani" - ahogy azt az Alkotmánybíróság a IV/88/2021. számú ügyben tette. Ez az állásfoglalás kimondja azt is, hogy "a perújítási kérelmet elutasító döntés - ha az indítványozó a rendes jogorvoslati lehetőségeit kimerítette - önállóan is támadható alkotmányjogi panasszal, de ebben az esetben az Alkotmánybíróság csak a perújítási kérelem elutasítását vizsgálja, a jogerős döntést nem". Ha viszont a perújítást megtagadják, akkor az alkotmányjogi panasz elbírálásának akadálya elhárul és a jogerős határozatot támadó indítvány is elbírálható.
[18] Mivel tehát jelen ügyben az indítványozó a jogerős döntést alkotmányjogi panasszal is támadta, és perújítási kérelemmel is élt (és az utóbbira tekintettel visszautasították az előbbit), ezért a perújítási kérelem elutasítását követő, határidőben benyújtott alkotmányjogi panasszal a jogerős döntés is támadható.
[19] Az indítványozó megjelölte az Alkotmánybíróság által vizsgálandó bírói döntéseket [Abtv. 52. § (1b) bekezdés c) pont] és az Alaptörvény sérelmet szenvedett rendelkezéseit [Abtv. 52. § (1b) bekezdés d) pont]. További feltétel, hogy az indítvány részletes indokolást tartalmazzon, kifejtve az Alaptörvényben foglalt jog sérelmének mibenlétét [Abtv. 52. § (1b) bekezdés b) pont]. E vonatkozásban megállapítható, hogy az indítvány részletesen indokolta az Alaptörvény IX. cikk (1) bekezdésének és XXVIII. cikk (1) bekezdésének a sérelmét, nem tartalmazott viszont indokolást az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdésének a sérelmére: a hatósági ügyek tisztességes intézésének a sérelme jelen ügyben fel sem merült.
[20] Az indítványozó kifejezetten kérte a vonatkozó bírói döntés megsemmisítését [Abtv. 52. § (1b) bekezdés f) pont].
[21] Megállapítható az is, hogy a támadott döntéssel szemben nem állt további jogorvoslat az indítványozó rendelkezésére.
[22] 2. Az Abtv. 29. §-ában meghatározottak szerint az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának további feltétele, hogy az alkotmányjogi panasz a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kételyét, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést vessen fel. E két feltétel alternatív jellegű, így az egyik fennállása önmagában megalapozza az Alkotmánybíróság érdemi eljárását (erről elsőként lásd: 3/2013. (II. 14.) AB határozat, Indokolás [30]).
[23] Az indítványozó az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésének a sérelmét abban látta, hogy az indítványozó nem tehetett fel kérdéseket a sértettnek, és a bíróságok nem nézték meg a szóban forgó felvételt. A tényállás megállapítása, a bizonyítékok értékelése és mérlegelése azonban az általános hatáskörű bíróság számára fenntartott feladat (elsőként lásd: 3237/2012. (IX. 28.) AB végzés, Indokolás [12]); az Alkotmánybíróság nem vizsgálhatja felül a bizonyítékok értékelését (azaz azt, hogy milyen bizonyítékok szükségesek a bűnösség megállapításához), továbbá büntetőeljárási (és nem alkotmányossági) kérdésnek tekintette, hogy a bíróság mely tanúkat idézi meg. Erre tekintettel az Alkotmánybíróság az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésének a sérelmét nem vizsgálta érdemben.
[24] Az indítvány ugyanakkor alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést vet fel azzal, hogy egy polgári ügyben eljáró bíró személye és eljárása milyen mértékű kritikának lehet a tárgya. Erre tekintettel az Alkotmánybíróság az Alaptörvény IX. cikk (1) bekezdésének sérelmét állító panaszt érdemben vizsgálta.
IV.
[25] Az alkotmányjogi panasz nem megalapozott.
[26] 1. Az Alaptörvény IX. cikk (1) bekezdése értelmében "[m]indenkinek joga van a véleménynyilvánítás szabadságához". A véleménynyilvánítás szabadsága kommunikációs jog. Az alaptörvényi védelem tárgya elsődlegesen az információ: demokratikus társadalom csak abban az esetben jöhet létre és maradhat fenn, ha lehetőség van arra, hogy a különböző (gyakran egymással ellentétes) vélemények a társadalmat formálhassák.
[27] Az Alkotmánybíróság gyakorlata egységes abban, hogy a közéleti közlésekhez (amikor a megosztott információ a közélethez kapcsolódik) fokozottabb alaptörvényi védelem kapcsolódik. A 7/2014. (III. 7.) AB határozat (a továbbiakban: Abh.) rámutatott: "a szólásszabadság különleges védelmet követel akkor, amikor közügyeket és a közhatalom gyakorlását, a közfeladatot ellátó, illetve a közéletben szerepet vállaló személyek tevékenységét érinti. A közhatalom gyakorlásában résztvevő személyek védelmében a véleménynyilvánítás szabadságának szűkebb körű korlátozása felel meg a demokratikus jogállamiságból adódó alkotmányos követelményeknek." (Indokolás [17])
[28] Az Alkotmánybíróság gyakorlatában már több olyan ügy volt, ahol a személyiségi jog büntetőjogi védelme (rágalmazás, becsületsértés tényállások) állt szemben a véleménynyilvánítás szabadságával; az indítványozók más személyt sértő megnyilvánulásai miatt büntetőjogi szankcióban részesültek, és azt támadták meg az Alkotmánybíróságon [pl. 1/2015. (I. 16.) AB határozat, 3048/2020. (III. 2.) AB határozat, 3329/2017. (XII. 8.) AB határozat, 3322/2019. (XI. 26.) AB határozat, 3093/2019. (V. 7.) AB végzés]. Az Abtv. 27. §-ára alapított panaszok esetében a mérlegelés szempontja minden esetben az volt, hogy a bírói döntés érintette-e az indítványozó véleménynyilvánítási szabadságát (a közlés az Alaptörvény IX. cikkének oltalmi körébe tartozik-e), illetve ha igen, akkor a szólásszabadság korlátozása vagy gyakorlásának teret engedése mellett fűződik-e erősebb alkotmányos érdek.
[29] A mérlegelés tárgyilagossága érdekében alakította ki - a korábbi alkotmánybírósági gyakorlatra támaszkodva - a 3329/2017. (XII. 8.) AB határozat azt a tesztet, amelynek első lépéseként azt kell vizsgálni, hogy az adott közlés a közügyekben való megszólalást, a közérdekű vitában kifejtett álláspontot tükröz-e, vagyis a közügyek szabad vitatásával áll-e összefüggésben. Második lépésként a bíróságoknak azt kell eldöntenie, hogy a közlés tényállításnak vagy értékítéletnek minősül-e: a közügyeket érintő értékítéletek szabad folyása biztosított, hiszen a tényállításokkal szemben az értékítéletek közös sajátossága, hogy igazságtartalmuk nem ellenőrizhető és nem igazolható. Végül vizsgálni kell, hogy a közlés nem lépte-e túl a véleménynyilvánítás határát: "a véleményszabadság már nem nyújt védelmet az olyan öncélú, a közügyek vitatásának körén kívül eső, így a magán-, vagy családi élettel kapcsolatos közlésekkel szemben, amelyek célja puszta megalázás, illetve a bántó vagy sértő kifejezések használata, vagy más jogsérelem okozása" (Indokolás [30]-[32]).
[30] 2. A teszt alapján az Alkotmánybíróság elsőként azt vizsgálta, hogy a közlés "közügyekben való megszólalásnak" minősül-e, és így vonatkozik-e rá a véleménynyilvánítási szabadság magasabb szintű védelme.
[31] Az Abh. értelmében "[a] közügyek megvitatása körében elhangzó véleménynyilvánítás és a rá vonatkozó védelem fókuszában elsődlegesen nem a szólással érintett személyek státusza áll, hanem az, hogy a megszólaló valamely társadalmi, politikai kérdésben fejtette ki nézeteit. A közéleti véleménynyilvánításra vonatkozó alkotmányos szempontok eszerint egyfelől tágabb körben lehetnek irányadók, mint a közhatalom gyakorlóit vagy a hivatásszerűen közszereplést vállalókat érintő vélemények köre, másfelől viszont nem állítható, hogy a közéleti szereplőket érintő bármely - köztük a közügyekkel semmilyen kapcsolatban nem álló - közlést e szempontok szerint kell megítélni." (Indokolás [47]) Jelen ügyre vonatkoztatva ez azt jelenti, hogy más megítélés alá esik a bírói döntés tartalmának és a bíró személyének a kritikája. A bírói döntés helyessége, megfelelősége nem csupán az eljárásban részt vevő felek érdeke, hanem végső soron közügy: az egész társadalom érdeke, hogy a bíróságok megfelelő, jogszerű és társadalmi mércével mérve igazságos döntéseket hozzanak. A bírói döntések így természetesen kritizálhatóak, e kritika során bárki hangot adhat szubjektív, esetleg bántó vagy provokatív véleményének is. A bírói döntések médiában történő, tudományos vagy bármilyen más fórumon való kritizálása a véleménynyilvánítás szabadságának körébe tartozik, amely csak egészen kivételes esetekben korlátozható.
[32] Nincs azonban társadalmi indoka annak, hogy a kritika a bíró személyére (származására vagy értelmi képességére) kiterjedjen. A véleménynyilvánítási szabadság gyakorlásának a bíró személye is tárgya lehet, az ilyen esetre viszont - társadalmi igazolás hiányában - nem vonatkozik a kiemelt védelem.
[33] Erre tekintettel az Alkotmánybíróság azt állapította meg, hogy jelen ügyben az indítványozó nem közügyben nyilvánított véleményt.
[34] 3. Az Abtv. 27. §-ára alapított panasz esetén az Alkotmánybíróságnak az egyedi eset kapcsán kell döntenie arról, hogy a közlést megilleti-e alkotmányos védelem, és ha igen, akkor ez milyen szintű. Ennek elbírálása során értékelnie kell a közlés kontextusát; a közlés tartalma és körülményei kihatnak a mérlegelés eredményére. Az Alkotmánybíróság más ügyben is vizsgálat alá vonta, hogy a szóban forgó közlés tényállítást vagy értékítéletet fogalmaz-e meg (pl. 3048/2020. (III. 2.) AB határozat, Indokolás [28]). Jelen ügyben nem vált vitássá, hogy az indítványozó a bíróról alkotott véleményét fejezte ki, ezzel azonos álláspontra helyezkedtek azt ügyben eljáró bíróságok is.
[35] 4. A teszt harmadik elemeként az Alkotmánybíróság azt vizsgálta, hogy a támadott döntés helyesen állapította-e meg a véleménynyilvánítás határát.
[36] Az Alkotmánybíróság több ügyben kimondta, hogy a pusztán sértegető gyalázkodásra az Alaptörvény IX. cikke nem ad szabadságot: a "csak és kizárólag az érintett személy lejáratására irányuló, egyfajta szitokszóként megjelenő forma nem tartozik a véleménynyilvánításhoz való jog gyakorlásának alkotmányosan védett körébe" (1/2015. (I. 16.) AB határozat, Indokolás [35]; 3093/2019. (V. 7.) AB végzés, Indokolás [17]). Azokban az esetekben ugyanakkor, amikor a közlés a sértett - személyét kétség kívül sértő, de - magatartásának közösségi hatására vonatkozó utalás volt, az Alkotmánybíróság a közlést az Alaptörvény IX. cikkének védelmi körébe vonta (3048/2020. (III. 2.) AB határozat, Indokolás [30]). Ha egy közlés nem öncélú gyalázkodás, hanem egy közéleti kérdés megvitatása, akkor "a sértő, erős kifejezések (adott esetben a trágár kifejezések is) a védelmi körbe tartoznak, a véleménynyilvánítás korlátját ez esetben csak az emberi méltóság érinthetetlen magva jelenti" (3322/2019. (XI. 26.) AB határozat, Indokolás [25]).
[37] Eseti mérlegeléssel kell megállapítani, hogy a véleménynyilvánítás szabadságának gyakorlásához vagy a személyiség védelmének biztosításához fűződik-e erősebb érdek. E mérlegelés normatív kiindulópontja az Alaptörvény IX. cikk (4) bekezdése: "A véleménynyilvánítás szabadságának a gyakorlása nem irányulhat mások emberi méltóságának a megsértésére."
[38] A bíróságok egybehangzóan állapították meg azt, hogy az indítványozó a becsületet sértő, bántó kifejezéseket használt. A fenti mérlegelés alapján megállapítható, hogy ezek a kifejezések nem a közügy megvitatását szolgálták, hanem a sértett személyét öncélú módon gyalázták. Ennek következtében nem állítható, hogy a támadott döntés alaptalanul jutott volna arra a következtetésre, hogy az indítványozó közlése a sértett emberi méltóságának sérelmére volt alkalmas.
[39] 5. A fentieket összegezve az Alkotmánybíróság arra az álláspontra helyezkedett, hogy az indítványozó nem közéleti kérdésben tett közlést, így az bár az Alaptörvény IX. cikkének védelmi körébe tartozik, a fokozott védelem nem vonatkozik rá. A támadott döntés az alapjogi kollíziót az Alaptörvény IX. cikkéből következő szempontok alapján mérlegelte, így nem állapítható meg, hogy az sértette volna az indítványozó véleménynyilvánítási szabadságát. Ezért az Alkotmánybíróság az indítványt elutasította.
Budapest, 2022. április 26.
Dr. Schanda Balázs s. k.,
tanácsvezető, előadó alkotmánybíró
Dr. Schanda Balázs s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró az aláírásban akadályozott dr. Handó Tünde alkotmánybíró helyett
Dr. Márki Zoltán s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Schanda Balázs s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró az aláírásban akadályozott dr. Pokol Béla alkotmánybíró helyett
Dr. Szívós Mária s. k.,
alkotmánybíró
Alkotmánybírósági ügyszám: IV/2997/2021.