BH+ 2014.5.202 A más személyre vonatkozó, azt sértő, valótlan tény állítása a jóhírnév sérelmét okozza. A lakásszövetkezet közgyűlésén hozott határozatok érvénytelenségére vonatkozó közlés jogi vélemény és a felperesek személyére, még a lakásszövetkezet igazgatóságában betöltött funkciójukkal összefüggésben sem vonatkoztatható, ezért emiatt személyiségvédelem nem kérhető. [1959. évi IV. tv. 78. §].

A jogerős ítélet megállapította: az alperes azzal, hogy a 2010. június 18-i lakásszövetkezeti közgyűlésen, a 2010 júliusában kelt körlevelében, valamint a 2010. szeptember 14-én kelt "Határozat" elnevezésű iratában megalapozatlanul állította, hogy az M. u. 71-79. szám alatti lakásszövetkezet igazgatóságának tagjai (I-II. r. felperesek) által a közgyűlési szavazásra harmadik személyt feljogosító, általuk tanúként aláírt meghatalmazásokat befolyással, ígérgetéssel, fenyegetéssel, etikátlan eszközökkel szerezték meg, megsértette az I. és II. r. felperesek jóhírnév védelméhez fűződő személyiségi jogát. Megállapította továbbá, hogy az alperes azzal, hogy a 2010. február 17-ei levelében, valamint a 2010. szeptember 14-i keltű "Határozat" elnevezésű iratában és a 2010. október 5-i lakásszövetkezeti közgyűlésen megalapozatlanul állította, hogy a 2010. február 5-i lakásszövetkezeti közgyűlés határozatai érvénytelenek, mert a közgyűlés jegyzőkönyve nem került hitelesítésre, megsértette az I., II. és III. r. felperesek jóhírnév védelméhez fűződő személyiségi jogát, továbbá az alperes azzal, hogy a 2010. szeptember 14-i keltű "Határozat" elnevezésű iratában és a 2010. október 5-i lakásszövetkezeti közgyűlésen annak valótlan állításával, hogy az I., II. és III. r. felperesek, mint az igazgatóság tagjai törvénytelenül vagy akár bűncselekményt elkövetve gazdálkodnak a lakásszövetkezet vagyonával, megsértette az I., II. és III. r. felperesek jóhírnév és becsület védelméhez fűződő személyiségi jogait. A jogerős ítélet az alperest a további jogsértéstől eltiltotta és feljogosította a felpereseket, hogy az ítélet rendelkező részét az ítélet jogerőre emelkedését követő közgyűlésen - kommentár nélkül - ismertessék. Kötelezte az alperest, hogy elégtétel adásaként a megállapított jogsértésekért az ítélet jogerőre emelkedésétől számított 15 napon belül magánlevélben fejezze ki sajnálkozását az I., II. és III. r. felpereseknek és feljogosította a felpereseket a levél - lakásszövetkezet keretein belül történő - nyilvánosságra hozatalára. Kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felpereseknek személyenként 100 000 forintot és annak 2010. július 1-jétől a kifizetés napjáig járó törvényes mértékű kamatát. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Rendelkezett az első- és másodfokú perköltség és illeték viseléséről.

A jogerős ítélet alapjául szolgáló tényállás lényegi tartalma szerint az M. u. 71-79. számú Lakásszövetkezet Igazgatóságának elnöke az I. r. felperes, tagjai a II. és III. r. felperesek. Az alperes, mint tulajdonostárs több esetben kritizálta a felperesek tevékenységét. Ennek során bírálat tárgyává tette a lakásszövetkezet vagyonával való gazdálkodást, az egyik közgyűlésen hozott határozatok és a közgyűlésen szavazásra jogosító meghatalmazások érvényességét.

A felperesek keresetükben kérték megállapítani, hogy az alperes a kifogásolt közléseivel megsértette a jóhírnevüket és a becsületüket. Kérték a jogsértéssel összefüggésben az egyéb objektív szankciók alkalmazását és az alperes személyenként 300 000 forint nem vagyoni kártérítés megfizetésére kötelezését.

Alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Védekezése szerint a véleményét fejtette ki, amelyet választott tisztségük folytán a felperesek egyébként is fokozottabban tűrni kötelesek.

A jogerős ítélet indokolása szerint az adott esetben, miután a lakásszövetkezet igazgatóságának mindössze három tagja van, az igazgatóságra vonatkozó közlések tekintetében a lakásszövetkezet közössége számára a felperesek személye, mint az igazgatóság tagjai egyértelműen beazonosíthatók és az is egyértelműen megállapítható, hogy az alperes tényállításai a felperesek személyére vonatkoztak. A felperesek ugyan nem közszereplők, miután azonban az adott tulajdonosi közösség érdekében vállalták a tevékenységüket, az e körben kifejtett magatartásuk, a szövetkezet működésével, gazdálkodásával, a pénzfelhasználással kapcsolatos tevékenységük fokozottabban kritizálható. A lakásszövetkezet életét, működését érintő kérdésekben tehát a felpereseknek vállalniuk kell a személyüket érő fokozottabb bírálatot, azt azonban már nem kötelesek eltűrni, hogy mások megalapozatlanul, bűncselekmény elkövetésével vádolják. Az alperes a sérelmezett közléseivel pedig nem csupán a szabálytalanságokra hívta fel a figyelmet, hanem csalás, azaz bűncselekmény elkövetését is állította. A másodfokú bíróság alaptalannak tartva az alperes fellebbezésében foglalt kifogását kifejtette, hogy ha a személyiségi jogi igényt érvényesítő fél több, egymással összefüggő kijelentés tekintetében kéri a jogsértés megállapítását, elfogadható, ha a sérelmet szenvedett fél a kereseti kérelmet annak érthetősége miatt, összefoglalóan terjeszti elő, illetve, hogy ha a bíróság összefoglalóan, de egyértelműen beazonosítható módon fogalmazza meg az ítélet rendelkező részében a jogsértő ténymegállapításokat.

A jogerős ítélet a közgyűlési határozatok érvénytelenségére vonatkozó közlésekkel kapcsolatban rámutatott arra, hogy a perben nem az érvényesség vitatásának volt elsődlegesen jelentősége, hanem annak, hogy az alperes miért tartotta érvénytelennek a közgyűlési határozatot. A perbeli okiratokban tett közléseivel az alperes azt a látszatot keltette, hogy a felperesek, mint az igazgatóság tagjai nem tartották be a rájuk vonatkozó jogszabályokat. Ezzel a magatartásával a "személyiségi jogsértést" elkövette. Az alperes nem tudta azt bizonyítani, hogy a közgyűlési határozat érvénytelen. Ennek megállapítása érdekében ugyanis bírósághoz fordulhatott volna, amely azonban nem történt meg. Bizonyítási kötelezettségét az alperes a határozat érvénytelenségét kimondó bírósági határozattal tudta volna teljesíteni, ilyen határozat azonban a perben nem állt rendelkezésre. Az alperes 2010. szeptember 14-i keltű "Határozat" című irata pedig - az alperes téves álláspontjával szemben - nem minősül olyan magánlevélnek, amely a jogsértés megállapíthatóságát kizárná, miután azt az alperes valamennyi érintett részére eljuttatta, annak tartalma tehát nem csak az alperes és a címzett viszonylatában vált ismertté.

Mindezekre tekintettel a jogerős ítélet a jogsértést az 1959. évi IV. tv. (a továbbiakban: Ptk.) 84. § (1) bekezdés a) pontja alapján megállapította, a b) pont szerint az alperest eltiltotta a további jogsértéstől és a c) pont szerint elégtétel adására kötelezte. A jogerős ítélet a Ptk. 84. § (1) bekezdés e) pontján keresztül alkalmazandó Ptk. 339. § (1) bekezdés, valamint 355. § (1) és (4) bekezdések alapján kötelezte az alperest a jogsértéssel összefüggésben okozott kártérítés megfizetésére, amelynek összegét - a keresettől részben eltérően - mérlegeléssel állapította meg.