BH 2008.10.264 I. Adócsalás bűntettének és nem csempészet bűncselekményének minősül a cselekmény, ha a külföldön vásárolt gépjárműveket a terhelt, a valóságos értéküknek megfelelő számlák bemutatásával vámkezelteti, majd a hazai értékesítésből származó jövedelmét az adóhatóságnak nem vallja be [Btk. 310. §, Btk. 312. § (1) bek. a) pont, 2/2002. számú és 1/1999. számú Büntető Jogegységi Határozat].

II. Nem abszolút, hanem relatív eljárási szabálysértés, ha a bíróság a tényállás megállapításánál törvényben kizárt bizonyítékokat is elfogadott [Be. 201. § (1) bek., Be. 206. § (4) bek., Be. 373. § (1) bek. III/a)].

A N.-i Városi Bíróság a 2006. április 27-én kihirdetett ítéletével V. Z. terheltet 2 rb. adócsalás bűntette miatt halmazati büntetésül 400 napi tétel - napi tételenként 1000 forint - pénzbüntetésre ítélte.

A tényállás szerint V. Z. terhelt 2002-ben és 2003-ban "külföldről, több alkalommal a D.-T. Kereskedelmi és Szolgáltató Kft.-n keresztül sajátjaként, haszonszerzési céllal személygépkocsikat hozott be Magyarországra, majd azokat a vámkezelést követően belföldön értékesítette".

A Kft. és a terhelt között az autók behozatalára, vámkezelésére, értékesítésére vonatkozóan megbízási szerződés nem jött létre.

A terhelt összesen 3 személygépkocsit vásárolt. Az egyaránt 1992-es évjáratú Opel Astra személygépkocsi vételára 350 euró, a Volswagen Vento típusú személygépkocsi vételára 450 euró, míg az 1994-es évjáratú Opel Astra Caravan típusú személygépkocsi vételára 550 euró volt.

A belföldi magánszemély vevőknek a terhelt ezeket a gépjárműveket sorrendben 700 000 forintért, 1 100 000 forintért, illetve 1 420 000 forintért értékesítette.

A személygépkocsik értékesítéséből terheltnek 2002. évben 526 200 forint, míg 2003. évben 2 060 700 forint adóköteles jövedelme származott, melyeket sem a 2002., sem pedig a 2003. adóévekre vonatkozó személyi jövedelemadó bevallásában nem tüntetett fel.

A terhelt a 2002. és 2003. évi személyi jövedelemadó bevallásakor arról nyilatkozott, hogy ezen években csak olyan jövedelme volt, amelyre nézve a munkáltatónak az adó-megállapítási és elszámolási kötelezettsége fennáll. Így személyi jövedelemadóját mindkét adóévben a munkáltatója állapította meg és számolta el. A munkáltató a 2002-es adóévre vonatkozó személyi jövedelemadó bevallást 2003. március 24. napján, míg a 2003. adóévre vonatkozó személyi jövedelemadó bevallást 2004. március 26. napján nyújtotta be az adóhatósághoz.

A terhelt fenti magatartásával az állami adóbevételt személyi jövedelemadó adónemben a 2002. adóévben 210 480 forinttal, míg a 2003-as adóévben 824 280 forinttal csökkentette.

Az ítélet ellen - amelyet az ügyész tudomásul vett - a terhelt és védője fellebbezett felmentés érdekében.

A megyei bíróság a 2006. december 6-án kihirdetett végzésével a városi bíróság ítéletét helybenhagyta.

A tényállást a Be. 352. §-ának (1) bekezdése alapján azzal egészítette ki, hogy az Opel Astra típusú személygépkocsit 2002. szeptember 5-én, a Volkswagen Vento típusú személygépkocsit 2002. december 5-én, míg az Opel Astra Caravan típusú gépjárművet 2002. december 8-án hozta be a terhelt az ország területére.

Azok vámkezelése sorrendben 2002. november 13-án, 2003. március 19-én és 2003. március 25-én történt meg.

A jogerős határozatok ellen V. Z. terhelt védője nyújtott be felülvizsgálati indítványt a terhelt anyagi jogszabálysértéssel történt elítélése miatt, felmentés végett, másodsorban abszolút eljárásjogi szabálysértésre tekintettel történő hatályon kívül helyezés és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítása érdekében [Be. 416. § (1) bek. a) és c) pontja].

Az indítvány indokolásának lényege szerint a terhelt bűnösségének megállapítására a Btk. 2. §-ában és 10. §-ában foglaltak megsértésével, bűncselekmény hiányában került sor.

A jogerős határozatokban megállapított tényállásból ugyanis - a tényállás részének tekintve az elsőfokú bíróságnak az ítélet indokolása körében tett azon megállapításait is, miszerint a gépjárművek vámértékének igazolására "igen alacsony" árakat tartalmazó számlák bemutatásával került sor, illetőleg, hogy ezen számlák "bemutatásának az volt a célja, hogy az autók vételárának minél alacsonyabb összegben történő megállapítása a vámterhek csökkentését eredményezze", továbbá, hogy a kérdéses gépjárműveket csak "papíron vette meg a Kft." - a terhelt cselekménye helyesen a Btk. 312. §-a (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott, de a (2) bekezdés a) pontja szerinti csempészet bűntettének minősül. A terhelt ugyanis a vámáru tulajdonosának személye, illetőleg a vámkiszabás alapjául szolgáló érték tekintetében valótlan nyilatkozatot tett. Egyébként a vámáru tulajdonosára vonatkozó hamis nyilatkozat önmagában is megalapozná az adott minősítést. A csempészet bűntettével érintett dolgok eladásából származó haszon az adóhatóságnak bevallására pedig a terhelt nem volt köteles, mivel az önfeljelentést jelentett volna. Miután Magyarország 2004. május 1-jével csatlakozott az Európai Unióhoz, és az adott vámáruk az Európai Unióból származtak, a Btk. 2. §-ára figyelemmel az elbíráláskor hatályos jogszabályok alkalmazásával a csempészet bűntettének vádja alól a terhelt felmentése lett volna az indokolt.

A csempészet és adócsalás látszólagos halmazata tekintetében ezen álláspontot erősíti meg a vámorgazdaságról hozott 2/2002. számú Büntető Jogegységi Határozat indokolása is, míg a csempészet bűntette miatt emelt vád alóli felmentés indokoltságát illetően a Btk. 2. §-ának alkalmazásával kapcsolatos 1/1999. számú Büntető Jogegységi Határozat.

Az adócsalások vonatkozásában anyagi jogszabályt is sért a minősítés, mert az eljárt bíróságoknak becsléssel, (Art. 108. §-a) nem pedig tételesen kellett volna megállapítaniuk a cselekmény minősítésére kiható adóhiány mértékét.

Másodlagosan, - amennyiben felmentésre nem kerülhet sor - az első- és a másodfokú határozatnak a Be. 373. § (1) bekezdés III/a) pontjában foglalt abszolút eljárásjogi szabálysértés miatti hatályon kívül helyezése indokolt. Az elsőfokú bíróság ugyanis döntően olyan bizonyítékokra alapozta a terhelt bűnösségének megállapítását - az ügyben bizonyítékként értékelt telefon-lehallgatások anyaga - amelyek a Be. 201. §-ának (1) bekezdésére és 206. §-ának (4) bekezdésére figyelemmel bizonyítékként nem voltak felhasználhatók, s ezt eljárásjogilag a másodfokú bíróság is törvényesnek tekintette. Fenti bizonyítékok kirekesztése esetén azonban az elsőfokú bíróság ítéletének indokolása oly mértékben hiányos, amelyre tekintettel az ítélet felülbírálatra alkalmatlan. Ezt a másodfokú bíróságnak is észlelnie kellett volna, s emiatt az ítéletet hatályon kívül kellett volna helyeznie.

A Legfőbb Ügyészség átiratában az indítványt részben törvényben kizártnak, részben alaptalannak értékelve, a támadott határozatok hatályukban fenntartását indítványozta.

Az átiratban foglaltak lényege szerint a Be. 423. §-ának (1) bekezdésében foglaltakra figyelemmel a felülvizsgálati eljárásban nincs helye a vélt megalapozatlanság kiküszöbölésének, a bizonyítékok mérlegelése vitatásának. Csak az olyan anyagi jogi érvelés vezethet a jogerős ítélet felülvizsgálatához, amely teljesen összhangban áll az ítéleti tényállás minden részletével.