ÍH 2017.146 FELLEBBEZÉSI HATÁRIDŐ

A fellebbezés a fellebbezési határidő letelte után bekövetkezett tényre való hivatkozással sem változtatható meg [1952. évi III. tv. (Pp.) 228. §, 247. §].

Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a felek szomszédok, a felperes K. Községi Önkormányzat polgármestere.

K.-on 2014 őszén az önkormányzat megbízásából útfelújítást, kátyúzást végeztek, ezzel egy időben az ezt végző vállalkozó a felperes külön megbízására és díjfizetése mellett felújította és aszfaltozta annak kapubejáróját. Az alperes ezt észlelve megkereste a S. Hírlapot, mert úgy vélte, a közutak felújítására biztosított anyagból végezték el a felperes kapubejárójának aszfaltozását. A nyilatkozata alapján a S. Hírlap 2014. október 18-ai számában jelent meg a "Kátyúban: A portájánál aszfaltozott a polgármester" című újságcikk, "Azzal vádolja egy férfi, hogy a kapubejáró a kátyúzáshoz használt anyagokból készült" alcímmel. A cikk beszámolt róla, hogy egy k.-i férfi azt állítja, hogy sikerült felvételt készítenie arról, amint a helyi polgármester a saját portája előtt a kapubejárót csináltatta meg a kátyúzáshoz az utcákra pakolt alapanyagokból. A polgármester szerint mindez alaptalan vádaskodás. Ezután az újságcikk a bejelentő nyilatkozatát idézte az alábbiak szerint: "Mindent pontosan felírtam, 2014. szeptember 17-én 11 óra és 12 óra 30 perc között történt mindez. Előtte a polgármester házához érkeztek a kivitelező cég munkatársai, aszfalt zúzalékot tettek le az utca végén, ahogy másutt is a faluban a munka előtt. Aztán mentek tovább a kátyúkat betömni, de csak minden negyediket, ötödiket javították ki. A mobilommal felvettem a polgármester egyik rokonát, aki lapátolt a kőzúzalékból, aztán bevitte az udvarukba. Erre tanúim vannak. Megcsináltatta a járdáig a saját bejáratát a háza előtt. A felvételen az látszik, hogy messzire egy férfi hajladozik az út mellett, de nem kivehető, hogy mit csinál pontosan."

A felperes, mint magánvádló indítványára indított büntetőeljárás során a Kaposvári Járásbíróság 13.B.107/2015/5-I. számú ítéletével az alperes bűnösségét rágalmazás vétségében megállapította, a Kaposvári Törvényszék, mint másodfokú büntetőbíróság az elsőfokú ítéletet a vádlott bűnössége vonatkozásában helybenhagyta. A jogerős büntetőítélet indokolása szerint a vádlott szándékosan a magánvádló becsületének csorbítására alkalmas tényt állított, illetőleg ilyen tényre közvetlenül utaló kifejezést használt, amikor azt állította, hogy a magánvádló közpénzt felhasználva, és ráadásul saját érdekeit a közérdek elé helyezve végeztetett munkálatokat a saját portája körül. Ezt a cselekményt a Btk. 226. § (2) bekezdés b) pontja szerint nagy nyilvánosság előtt elkövetett rágalmazás vétségének minősítette, mert a vádlott tisztában volt azzal, hogy nyilatkozata újságban jelentik meg, széles közönség számára válik hozzáférhetővé.

A felperes keresetében kérte annak megállapítását, hogy az alperes megsértette a jóhírnév védelméhez fűződő személyiségi jogát azzal, hogy a S. Hírlap 2014. október 18-i számában megjelent vele készült interjúban valótlanul állította, hogy "sikerült felvételt készítenie arról, amint a helyi polgármester a saját portája előtt a kapubejáratot csináltatta meg a kátyúzáshoz az utcára pakolt alapanyagokból". Kérte továbbá az alperes eltiltását a további jogsértéstől, kötelezését megfelelő elégtétel adására, valamint 1 000 000 forint sérelemdíj megfizetésére. Keresete alapjaként arra hivatkozott, a sérelmére elkövetett rágalmazás vétsége miatt az alperes büntetőjogi felelősségét a büntetőbíróság jogerősen megállapította, mert az újságcikkben alaptalanul és valótlanul vádolta őt azzal, hogy közpénzen végeztetett aszfaltozási munkákat a házánál.

Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint a felperes polgármester, közszereplő, ezért az alperes vele szemben megfogalmazott feltételezését tűrni köteles.

Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az alperes megsértette a felperes jó hírnévhez való személyiségi jogát, amikor a S. Hírlap 2014. október 18-ai számában "Kátyúban: A portájánál aszfaltozott a polgármester" című "Azzal vádolja egy férfi, hogy a kapubejáró a kátyúzáshoz használt anyagokból készült" alcímű cikket író újságírónak azt állította, hogy "Sikerült felvételt készítenie arról, amint a helyi polgármester a saját portája előtt a kapubejáratot csináltatta meg a kátyúzáshoz az utcákra pakolt alapanyagokból". Kötelezte az alperest, hogy a S. Hírlapban tegye közzé a jogsértésről tájékoztató és a felperestől elnézést kérő nyilatkozatát, továbbá fizessen meg a felperesnek 150 000 forint sérelemdíjat. A keresetet az ezen felüli részében elutasította. Kötelezte a feleket személyenként 30 000 forint le nem rótt eljárási illeték megfizetésére, egyebekben akként rendelkezett, hogy mindegyik fél maga viseli a saját költségét.

Ítéletének indokolása szerint a Pp. 4. §-a folytán ítéletében nem állapíthatta meg, a jogerősen elbírált bűncselekményt az alperes nem követte el, a jogerős büntetőítélet a bűncselekmény elkövetése alapjául szolgáló tények körében is kötötte a polgári perben eljáró bíróságot. A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (továbbiakban: Ptk.) 2:44. § felhívásával azt állapította meg, az alperes nem a közügyek szabad vitatását biztosító alapjogok gyakorlása során tette sérelmezett nyilatkozatát, ezért a felperes nem volt köteles eltűrni a személyét érintő valótlan és sértő tényállítását, amely alkalmas volt arra, hogy a jóhírnevét csorbítsa. A Ptk. 2:42. § (2) bekezdésére és 2:45. § (2) bekezdésére utalással a Ptk. 2:51. § (1) bekezdés a) és c) pontja alapján ezért a jogsértés megtörténtét megállapította és kötelezte az alperest, hogy írásban, az eredeti cikkel azonos módon adjon elégtételt a felperesnek, a további jogsértéstől való eltiltás vonatkozásában azonban a keresetet elutasította, mert a jogsértés az újságcikk megjelenésével befejeződött, így a további jogsértéstől való eltiltás fogalmilag kizárt.

A Ptk. 2:52. § (1) és (3) bekezdése szerint járó sérelemdíj mértékét az összes körülmény mérlegelésével állapította meg 150 000 forint összegben, figyelemmel arra, a sérelmezett közlés nagyobb nyilvánosság előtt, a megyei napilapban jelent meg, a sérelmezett kijelentések a települési közösségen belüli közbeszéd részévé váltak, alkalmasak voltak arra, hogy a felperesbe vetett közbizalmat megingassák. Mivel azonban a jogsértés nem volt ismétlődő, annak következményeire figyelemmel a kereseti kérelemben megjelölt összeg eltúlzott volt.

Az ítélet ellen mindkét fél fellebbezett. A felperes fellebbezésében az elsőfokú ítélet részbeni megváltoztatását és a sérelemdíj 1 000 000 forintra történő felemelését kérte, ezen túl keresetét a sérelemdíj után eredetileg nem követelt, 2014. október 18. napjától a kifizetésig felszámított késedelmi kamatra is kiterjesztette. Kérte továbbá az alperes kötelezését az első- és másodfokú perköltség megfizetésére. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság nem értékelte megfelelően, hogy a jogsértés az újság magas példányszáma folytán nagy nyilvánosságot kapott, az a felperes jó hírnevét több tízezer ember és főként saját választói előtt sértette, ezen túl a kereseti kérelemhez képest összegszerűségében kisebb sérelemdíj nem bír kellő visszatartó erővel ahhoz, hogy az alperest a hasonló jogsértés elkövetésétől visszatartsa a jövőben.