A Pécsi Törvényszék Mf.20521/2009/5. számú határozata munkaviszony megszüntetése (munkaviszony JOGELLENES megszüntetése) tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 78. §, 235. §, 253. §, 1992. évi XXII. törvény (Mt.) 3. §, 4. §, 96. §, 103. §, 104. §, 118. §, 125. §, 134. §, 146. §, 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet (Kmr.) 14. §, 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet (Ükr.) 3. §, 6/2008. (III. 1.) IRM rendelet 5. §] Bírók: Kovács János, Májerné dr. Bükkösdi Diana, Tolnai Ildikó

A Baranya Megyei Bíróság, mint másodfokú bíróság

1.Mf.20.521/2009/5. szám

A Magyar Köztársaság nevében!

A Baranya Megyei Bíróság dr. Répás Roland ügyvéd (cím) által képviselt I.rendű felperes neve (címe) szám alatti lakos I. rendű, II.rendű felperes neve (címe) helyrajzi szám alatti lakos II. rendű, III.rendű felperes neve (címe) szám alatti lakos III. rendű, IV.rendű felperes neve (címe) szám alatti lakos IV. rendű és V. rendű felperes neve (címe) szám alatti lakos V. rendű felpereseknek dr. Frei János ügyvéd (cím) által képviselt (alperes neve, címe) szám alatti székhelyű alperes ellen munkaviszony jogellenes megszüntetése miatt a Pécsi Munkaügyi Bíróság előtt indított perében a 2009. február 24-én meghozott 3.M.142/2008/14. számú ítélet ellen a felperesek által 15. sorszám alatt előterjesztett és 3. sorszám alatt is megindokolt fellebbezés folytán meghozta a következő

í t é l e t e t :

A megyei bíróság a munkaügyi bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi a felpereseket, hogy 15 napon belül fizessenek meg az alperesnek: az I. rendű felperes 20.000,- (húszezer) forint, a II. rendű felperes 20.000,- (húszezer) forint, a III. rendű felperes 25.000,- (huszonötezer) forint, a IV. rendű felperes 25.000,- (huszonötezer) forint és az V. rendű felperes 30.000,- (harmincezer) forint másodfokú perköltséget.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

I n d o k o l á s

A munkaügyi bíróság ítéletével a keresetet elutasította.

Az ítélet ellen a felperesek fellebbeztek, annak megváltoztatását és keresetük teljesítését kérték.

Az alperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú ítélet helybenhagyására irányult.

A fellebbezés nem alapos.

A felperesek munkaszerződésük szerint folytonos munkarendben végeztek az alperesnél munkát a "C" műszakban úgy, hogy hat ledolgozott munkanap után két nap szabadnapot biztosított nekik a munkáltató.

Ez a folytonos munkarend - eltérő szóhasználata ellenére - tartalmában megfelelt az Mt-ben 2001. január 1-je óta szabályozott megszakítás nélküli munkarendnek.

Ezt bizonyítja, hogy a munkaszerződések mellékletét képező alkalmazási normák szerint a megszakítás nélküli munkarendben foglalkoztatott munkavállalók délutáni, illetve éjszakai műszakpótlékát az alperes az Mt. 146. § (3) bekezdése szerint határozta meg 20, illetve 40 %-ban.

Igazolja továbbá az is, hogy az alperes a 2007. és a 2008. évi műszaknaptárban a munkaszüneti napokra is megszakítás nélküli, azaz folytonos munkarendet írt elő előzetesen.