BH 2011.1.20 I. Hiányos műveleti utasítás, a munkagép kezelésének szabályozatlansága, továbbá az, hogy a munkavállaló könnyelműen bízik a munkadarab eldőlésének elmaradásában, a munkáltatóra terhesebb kármegosztást indokol [Mt. 174. § (3) bekezdés].

II. A csatlakozó felülvizsgálati kérelmet jogi képviselő igénybevételével kell benyújtani [Pp. 272. § (2) bekezdés].

A munkaügyi bíróság ítéletével kötelezte az alperest ápolási költség, háztartási kisegítő költsége, kórházi látogatási költség, gyógyászati segédeszköz költség, mezőgazdasági kártérítés, 2007. október 31-éig bezárólag háztartási kisegítői járadék, és gépjárműhasználat címén járadék, valamint nem vagyoni kártérítésként 4 000 000 forint és mindezek törvényes késedelmi kamata megfizetésére. Ezt meghaladóan - többek között a 6 500 000 forint nem vagyoni kártérítésre irányuló - keresetet elutasította.

A munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes 2001. július 10-én egy gőzturbinaház összeállítása során munkahelyi balesetet szenvedett, akként, hogy egy munkatársával egy félgyűrű függőleges beállításakor a nem rögzített acélgyűrű mögött egy emelvényen állva a rögzített szerkezeti elem hegesztésekor az egyik rögzítőcsavar elszakadt, és a mozdítható félgyűrű a felperes lábára esett. A balesetet megelőzően a mozdítható félgyűrű az eldőlés ellen kizárólag daruval volt biztosítva. A darut azonban K. J.-nek - szóváltást követően - a felperes átengedte akként, hogy a daru távirányítóját a földre dobta, K. J. pedig a darut elvitte.

A felperes a baleset eredményeként a bal láb, illetve lábszár alsó harmadában súlyos fokú, többszörös darabos töréssel, és súlyos fokú lágyék zúzódással járó sérülést szenvedett. A kórházba szállítását követően a lábszár felső harmadában amputációt hajtottak végre, és a felperest 2001. szeptember 12-étől protézissel látták el. A felperes 67%-os baleseti eredeti munkaképesség-csökkenése folytán rokkant. A balesetből eredően a felperesnél neurózis és depresszív hangulati élet alakult ki időnként visszatérő epizódokkal, és folyamatos pszichiátriai kezelés alatt áll.

A munkaügyi bíróság által levont jogkövetkeztetés szerint a baleset bekövetkezése részben munkaszervezési hiányosságokra, részben gondatlan munkavégzésre vezethető vissza. A munkáltató nem biztosította az egészséget nem veszélyeztető, biztonságos munkavégzéshez szükséges feltételeket, és a munka irányításával sem bízott meg egy munkavállalót. A gőzturbinaház összeállítására vonatkozó műveleti utasításban az alperes nem határozta meg a gyártási műveletek sorrendjét, és azt sem, hogy a kitámasztó csövet mely időpontban kell használni. Az alperesnél a daru kezelését és munkavállalók részére történő biztosítását nem szabályozták megfelelően. Ezzel megakadályozható lett volna az, hogy a munkavállalók között a daruhasználattal kapcsolatban konfliktus alakuljon ki, illetve hogy az egyik munkavállaló a másiktól a darut elvigye, és így a munkatársát balesetveszélynek tegye ki. A baleset bekövetkezésében az nem játszott szerepet, hogy a felperes rendelkezett-e darukezelői vizsgával avagy sem, illetőleg hogy hegesztésre jogosult-e avagy sem.

A munkaügyi bíróság úgy foglalt állást, hogy a felperes maga is munkavédelmi szabályt szegett azzal, hogy K. J.-vel vitába keveredve engedte, hogy ő a munkadarabról a darut eltávolítsa, és ezt követően nem gondoskodott a munkadarab kitámasztásáról, így vétkesen közrehatott a baleset bekövetkeztében. Ezért az elsőfokú bíróság a munkáltatóra terhesebben 20-80%-os mértékű kármegosztást alkalmazott.

A nem vagyoni kártérítés megfizetése iránt előterjesztett keresetet csak részben találta megalapozottnak. Megállapította, hogy a felperes életét, életvitelét az amputáció döntő módon megváltoztatta, a végtagcsonk állapota miatt a felperes munkát egyáltalán nem tud végezni, és a jövőben sem képes dolgozni. Önellátásában korlátozott, élete végéig segítségre szorul. A baleset a felperes pszichés állapotában is változást idézett elő. Jelenleg is pszichiátriai kezelés alatt áll, ennek ellenére feszültség, bizonytalanság, gátoltság, emelkedett szorongási szint, szociális introvertáltság, apátia jellemzi, és szuicid gondolatai is vannak. Befelé fordulóvá vált, az élettere beszűkültebb lett, mivel dolgozni nem tud, így a szociális izolálódás jeleit mutatja. Mindezen sérelemmel 4 000 000 Ft nem vagyoni kártérítést talált arányban állónak.

A felperes és az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével a munkaügyi bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, megfellebbezett részében részben megváltoztatta, és a felperes részére az alperes által gyógyászati segédeszköz költség címén fizetendő kártérítést 96 233 forintra és kamataira leszállította, egyekben a munkaügyi bíróság ítéletét helybenhagyta.

A másodfokú bíróság álláspontja szerint a munkaügyi bíróság helytállóan alkalmazta a kármegosztást és helyesen állapította meg annak arányát.

Kiemelte, miszerint nem lehetett kétséget kizáróan megállapítani, hogy a munkáltató milyen utasítást adott arra nézve, hogy a félgyűrűket az eldőlés ellen miként kell biztosítani. A tanúk vallomásából ugyanis nem lehetett megállapítani, hogy a kitámasztót mikor, és milyen céllal kellett beépíteni. Azon, peres felek által egyezően tett előadásból, miszerint a korábban elkészített 11 munkadarabot mindvégig daru biztosította, azt a következtetést lehetett levonni, hogy a kitámasztó nem szolgált biztonságtechnikai célt. A munkavédelmi szakvélemény szerint pedig a műveleti utasításból nem állapítható meg, hogy a kitámasztó csövet mikor kellett elhelyezni. Mindebből következően pedig a kitámasztó cső alkalmazásának elmulasztása nem róható a felperes terhére. Minthogy az alperes nem rögzítette, hogy a félgyűrűket az eldőlés ellen miként kell biztosítani, nem ellenőrizte ezt a félgyűrű állítása közben sem, továbbá a daruhasználatot sem szabályozta, nem hivatkozhat arra, hogy a balesetet kizárólag a felperes elháríthatatlan magatartása okozta.

A felperes azonban azzal, hogy a jobbos-balos állítócsavarban bízva, a félgyűrűt az eldőlés ellen biztosító darut K. J. részére átengedte, gondatlan magatartásával maga is vétkesen közrehatott a kár bekövetkezésében. Ezért a fellebbezésében megalapozatlanul sérelmezte a kármegosztás alkalmazását.

A másodfokú bíróság a felperes egészségkárosodását és az egészségkárosodással okozati összefüggésben az életvitelében, a munkavállalási képességében, a személyi körülményeiben és a pszichés állapotában bekövetkezett változásokat értékelve e hátrányok nagyságához képest arányosnak ítélte a nem vagyoni kártérítés mértékét.