BH+ 2015.6.265 A pénzügyi intézmény által alkalmazott, az egyoldalú szerződésmódosítást lehetővé tévő általános szerződési feltétel törvényen alapuló tisztességtelensége vélelmének megdöntése iránti perben az ügy érdemi elbírálására kiható, lényeges eljárási szabálysértésnek minősül, ha az ítélet indokolásából nem beazonosítható, hogy a bíróság mely szerződési feltételeket minősítette a törvényi vélelem hatálya alá tartozónak, melyeket nem [2014. évi XXXVIII. tv. (a továbbiakban: Törvény) 4. § (1) bek. a)-g) pontok, Pp. 221. §; 2/2012. (XII. 10.) PK vélemény; 2/2014. PJE határozat; 2014/17/EK irányelv; 93/13/EGK irányelv (Fogyasztói Irányelv)].

Kapcsolódó határozatok:

Fővárosi Törvényszék G.44559/2014/4., Fővárosi Törvényszék G.44617/2014/4., Fővárosi Ítélőtábla Pf.21765/2014/4., Kúria Gfv.30035/2015/5., Kúria Gfv.30038/2015/5. (*BH+ 2015.6.265*), Fővárosi Ítélőtábla Pf.20279/2015/4., 3181/2015. (IX. 23.) AB végzés

***********

A felperes az általa kötött deviza alapú pénzügyi lízingszerződések részeként üzletszabályzatokat alkalmazott. Ezek egyes rendelkezései lehetővé tették a pénzügyi lízingszerződésekben szereplő kamatok, díjak és költségek egyoldalú módosítását.

A felperes keresetében annak megállapítását kérte a Kúriának a pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseire vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről szóló 2014. évi XXXVIII. törvény (a továbbiakban: Törvény) 6. §-a és 8. § (1) bekezdés a) pontja alapján, hogy az általa megkötött deviza alapú fogyasztói pénzügyi lízingszerződések részévé vált általános szerződési feltételeknek (a továbbiakban: ÁSzF) az egyoldalú szerződésmódosítás lehetőségét tartalmazó kikötései megfelelnek a Törvény 4. § (1) bekezdése szerinti valamennyi feltételnek, így azok tisztességesek és érvényesek.

Kérte a tárgyalás felfüggesztését a Pp. 155/A. §-ában, illetve a Pp. 155/B. §-ára foglaltakra hivatkozással.

Az alperes a kereset elutasítását kérte.

Az elsőfokú bíróság a Pp. 155/B. §-a alapján az Alkotmánybíróság eljárását kezdeményezte, egyidejűleg a per tárgyalását felfüggesztette.

Az Alkotmánybíróság a 34/2014. (XI. 14.) AB határozatával (a továbbiakban: AB határozat1) a Törvény egésze, valamint az 1. § (1)-(3) és (6)-(7) bekezdései, a 4-15. §-ai, valamint a 19. §-a alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló bírói kezdeményezést elutasította.

Az elsőfokú bíróság az ezt követően meghozott ítéletével az előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezése iránti kérelmet és a keresetet is elutasította.

Az elsőfokú bíróság ítélete indokolásában egyenként foglalt állást a különböző időszakokban alkalmazott ÁSzF rendelkezések tekintetében a körben, hogy a felperes keresete milyen okból nem helytálló. Ítéletében a per tárgyává tett ÁSzF rendelkezések nagy részét a Törvény hatálya alá tartozónak találta, és úgy ítélte, hogy azok nem felelnek meg a Törvény 4. § (1) bekezdés a) - g) pontjaiban szabályozott, általa tételesen vizsgált egyes elveknek. Ugyanakkor a perbe vitt ÁSzF rendelkezések közül több tekintetében úgy ítélte, hogy azok nem tartoznak a Törvény hatálya alá, mert nem a kamat, költség, díj egyoldalú módosítását teszik lehetővé, nem azzal kapcsolatosak.

A felperes és az alperes fellebbezései folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett rendelkezését helybenhagyta, "fellebbezett indokolását saját ítélete indokolásában foglaltak szerint részben megváltoztatta".

Más indokolás mellett egyetértett azzal, hogy az előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezésének feltételei nem állnak fenn.

A jogvita érdemében kifejtette: a Törvény hatálya alá tartozó szerződéses rendelkezés fogalma alatt a követelmények teljesülése szempontjából releváns és ezért egybetartozó kitételek összességét kell érteni. Az egyoldalú szerződésmódosításról szóló értesítésre és a felmondásra vonatkozó szerződéses rendelkezéseket is az egyoldalú szerződésmódosításra vonatkozó szerződési feltételek részeként kell értékelni.

A szerződési feltétel akkor is egyoldalú kamat-, díj-, és költségemelést tesz lehetővé, ha szövegszerűen nem a felperes egyoldalú jogosultságát deklarálja, de tartalma szerint a fogyasztó fizetési kötelezettségének a felperes által eldöntött emelését eredményezi. Ez azokra a szerződési feltételekre vonatkozik, amelyekből a fogyasztónak a szerződéskötéskor fizetési kötelezettsége még nem keletkezett, viszont a szerződés hatálya alatt ez többször is bekövetkezhetett. A másodfokú bíróság szerint mindezek alapján a Törvény hatálya alá tartoznak a lízingtárgy vételárának emelkedése miatti lízingdíj emelésére, a fogyasztó fizetési késedelme esetén a felperes által a fogyasztónak küldendő felszólítás mindenkori Hirdetmény szerinti díjára, a késedelmi kamat mindenkori Hirdetmény szerinti mértékére, a szerződéskötés után felmerült közterhek és költségek - ideértve a biztosítási szerződéssel kapcsolatos költségekre vonatkozó rendelkezést is - fogyasztóra történő áthárítására, a szerződésmódosítás (előtörlesztés) mindenkori Hirdetmény szerinti díjára, a mindenkori Üzletszabályzat és Hirdetmény szerződés részévé válására és a szerződésben nem szabályozott kérdésekben való alkalmazására, a kamatkedvezmény mértékének és feltételeinek a mindenkori Hirdetmény szerinti változtathatóságára és a késedelem alatti megszüntethetőségére, felfüggeszthetőségére, a monitoringdíj mindenkori Hirdetmény szerinti mértékére, a kamatkedvezmény megszűnése esetén a kamatfelár emelhetőségére vonatkozó szerződési feltételek.

A másodfokú bíróság szerint az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy a fogalommeghatározások, a szerződések egyedi részei, az árfolyam-különbözet elszámolásának, az árfolyamkockázat és a tulajdonszerzési illeték viselésének, valamint a lízingtárgy használatával kapcsolatos, nem a felperestől függően emelt költségek viselésének szabályai, továbbá a fogyasztó elfogadó nyilatkozatát is igénylő szerződéses rendelkezések nem tartoznak a Törvény hatálya alá.

Sem a Törvény hatálya alá tartozónak, sem a Törvény hatálya alá nem tartozónak ítélt, vitatott ÁSzF rendelkezések tekintetében nem jelölte meg tételesen a másodfokú bíróság, hogy melyik rendelkezést sorolja az adott csoportba.

Az elsőfokú bíróság által is a Törvény hatálya alá tartozónak ítélt ÁSzF rendelkezések vizsgálata körében a másodfokú bíróság abból indult ki, hogy a Törvény 4. § (1) bekezdésében írt követelmények tartalmára nem a 2/2012. (XII. 10.) PK vélemény és a 2/2014. PJE határozatban foglaltak az irányadók, hanem - az Alaptörvény 28. cikke alapján - a Törvény miniszteri indokolásából kell kiindulni. Utalt arra, hogy a felperes fellebbezésében nem vonta kétségbe annak az elsőfokú ítéleti indokolásnak a helyességét, miszerint a perbeli ÁSzF rendelkezések a változás mértékét és a módosítás mechanizmusát nem tartalmazzák. A másodfokú bíróság szerint ezért a hiányos tartalmú szerződési rendelkezések nem lehetnek érthetőek, egyértelműek és átláthatóak. Hangsúlyozta, teljes körű, az egyoldalú szerződésmódosítás jogának tartalmára is kiterjedő szerződéses szabályozás lehetséges lett volna. Ilyen átlátható és egyértelmű szabályozás hiányában a felperes által alkalmazott ÁSzF rendelkezések egyik időszakban sem feleltek meg a Törvény 4. § (1) bekezdés a) pontja és e) pontja szerinti követelményeknek. E körben tehát érdemben maradéktalanul egyetértett az elsőfokú bírósággal abban, hogy az elsőfokú bíróság által a Törvény hatálya alá tartozónak ítélt ÁSzF rendelkezések tisztességtelenek.