BH 2016.12.345 A Cstv. 63/A. §-ának 2010. február 29-ig hatályos értelmezése körében a bíróságnak azt kell vizsgálnia, hogy megelőzte-e a felszámolási eljárást a megszüntetési eljárás, a saját tőke 50%-át meghaladó tartozást halmozott-e fel az adós, a felszámolási eljárás megindítását megelőző három éven belül történt-e a tulajdonátruházás és a többségi befolyással rendelkező tag volt-e az átruházó. A felelősség alóli kimentésre csak két esetben van lehetőség: ha a tag bizonyítja, hogy fizetőképes volt az adós az átruházáskor, és a vagyonvesztés csak ezt követően következett be, vagy nem volt ugyan fizetőképes az adós az átruházáskor, de a tag (részvényes) jóhiszemű volt [1991. évi XLIX. tv. (Cstv.) 63/A. §].

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] Az I. és II. r. alperesek tulajdonában állt alapításától kezdve az R. Kft. (a továbbiakban: Kft.), melynek ügyvezetői is voltak. A Kft. jegyzett tőkéje 3 000 000 Ft volt.

A Kft. már 2008-ban fizetésképtelenné vált, ellene végrehajtási eljárások indultak. A II. r. alperes 2009. július 16-án kérelmet terjesztett elő az adóhatósághoz a Kft. adótartozásának részletekben történő megfizetése engedélyezése iránt. Az adóhatóság azonban a kérelmet elutasította, s határozatában rögzítette, hogy a társaság tartozása a határozat meghozatalának napjáig 4 460 059 Ft-ra emelkedett.

[2] Az I. és II. r. alperesek 2010. február 24-én az üzletrészeiket átruházták a III. r. alperesre, s lemondtak ügyvezetői tisztségükről is. A III. r. alperes vált a Kft. egyedüli tulajdonosává és ügyvezetőjévé, aki a Kft.-t nem működtette, a 2009-2011. évi mérlegeket nem helyezte letétbe, az I-II. r. alperesektől átvett iratokat elvesztette.

[3] A cégbíróság a 2012. február 6-án jogerőre emelkedett végzésével eltiltotta a Kft.-t a további működéstől, a céget megszűntnek nyilvánította és kezdeményezte a felszámolását.

[4] A Kft.-vel szemben 2012. július 11-i kezdő időponttal megindult felszámolásban a felperes hitelezői igénybejelentést tett a 2008-2009. évi adóhiányokra hivatkozással 11 349 106 Ft összegben. A felszámolási eljárást a bíróság 2014. március 5-én jogerősen befejezte és a Kft.-t megszüntette oly módon, hogy a hitelezői igények kielégítésére nem került sor.

A felperes keresete, az alperesek érdemi ellenkérelme

[5] A felperes módosított keresetében kérte, hogy a bíróság az alpereseket egyetemlegesen kötelezze a felszámolási eljárásban meg nem térült 11 399 106 Ft összegű követelése megfizetésére. Az I-II. r. alpereseket az üzletrészeik átruházására tekintettel a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 63/A. §-a alapján kérte marasztalni. A III. r. alperes elleni keresetét a Cstv. 33/A. §-ára alapította, s kérte annak megállapítását, hogy a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetben az ügyvezetési feladatait nem a hitelezők érdekeinek elsődlegessége alapján látta el és ezáltal a felperes követelésének teljes mértékű kielégítését meghiúsította.

[6] Az I-II. r. alperesek kérték a velük szemben előterjesztett kereset elutasítását. Előadták, hogy az üzletrész értékesítésekor a Kft.-nek már semmilyen vagyona nem volt, ezért az értékesítés a hitelezők helyzetében semmilyen változást nem eredményezett, ők tehát az üzletrészek értékesítése következtében hátrányosabb helyzetbe nem kerültek. Az üzletrészeik értékesítésekor jóhiszeműen jártak el, mivel bíztak abban, hogy a III. r. alperes a társaságot továbbműködteti, a befolyó bevételekből pedig lehetősége lesz a fennálló tartozások kiegyenlítésére.

[7] A III. r. alperes kérte a kereset elutasítását.

Az elsőfokú- és másodfokú bíróság ítélete

[8] Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét mindhárom alperes tekintetében megalapozottnak találta. Az I-II. r. alperesek tekintetében megállapította, hogy rosszhiszeműen ruházták át az üzletrészüket a III. r. alperesre, ezáltal a felperes 11 399 106 Ft összegű követelésének a kielégítését meghiúsították.

[9] Az I-II. r. alperesek fellebbezése folytán eljáró másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének a keresetet részben elutasító részét nem érintette, mellőzte az I-II. r. alperessel szembeni megállapításra vonatkozó rendelkezéseket, egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett részét helybenhagyta.

[10] A másodfokú bíróság kifejtette, hogy a Cstv. 63/A. §-án alapuló, a tag korlátlan felelősségének megállapítására irányuló keresetet a felelősség átfordulását megalapozó magatartás tanúsításának időpontjában hatályos jogszabályi rendelkezések szerint kell elbírálni. Ennek alapján az üzletrészét átruházó volt tag felelősségének megállapítására - az átruházáskor hatályos szabályok szerint - akkor van lehetőség, ha az adós ellen megindított felszámolási eljárást cégbírósági megszüntetési eljárás előzte meg, a felszámolási eljárás kezdő időpontjában az adósnak a saját tőkéje 50%-át meghaladó tartozása állt fenn, továbbá a volt tag az üzletrésze átruházásakor többségi befolyással rendelkezett, és az üzletrész átruházására a felszámolási eljárás megindítását megelőző 3 éven belül került sor.

[11] A fenti feltételek fennállását a felperes bizonyította. Az I-II. r. alperes csak akkor mentesülhetett volna a felelősség megállapítása alól, ha bizonyítja, hogy az üzletrész átruházás időpontjában a Kft. fizetőképes volt, a vagyonvesztés csak ezt követően következett be, illetve a Kft. ugyan nem volt fizetőképes, de ők az üzletrész átruházás során jóhiszeműen jártak el.

[12] A másodfokú bíróság álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a rendelkezésére állt bizonyítékok okszerű értékelése és mérlegelése alapján állapította meg, hogy az alperesek a mentesülésükhöz szükséges feltételeket nem bizonyították.

[13] A Kft. nem volt fizetőképes, az üzletrész értékesítésekor már vagyonnal nem rendelkezett, tehát a vagyonvesztés nem ezt követően következett be. Hangsúlyozta, hogy az alkalmazandó Cstv. 63/A. § még a vagyonvesztés későbbi bekövetkezésének, nem pedig a tartozás későbbi felhalmozódásának a bizonyítását határozta meg a mentesülés feltételeként. Erre tekintettel helyesnek találta az elsőfokú bíróság megállapítását, mely szerint az I-II. r. alperesekkel szemben előterjesztett kereset elbírálása szempontjából nem volt jelentősége annak, hogy a felperesnek a felszámolási eljárásban meg nem térült követelése mikor és milyen jogcímen keletkezett, a tartozás kinek felróható okból halmozódott fel.

[14] A vagyonvesztés későbbi bekövetkezését, mint a felelősség alóli mentesülésüket eredményező releváns körülmény fennállását azonban az I-II. r. alperesek nem is állították.

[15] Helytállóan jutott az elsőfokú bíróság arra a következtetésre, hogy az I-II. r. alperesek jóhiszeműségét az üzletrészeik átruházása kapcsán nem lehetett megállapítani. Alaptalannak találta az alperesek azon hivatkozását, hogy mivel a Kft.-nek már nem volt semmilyen vagyona, a hitelezők helyzetében nem okozott változást az üzletrész értékesítése, ezért kizárt rosszhiszeműségük megállapítása is. A vagyoni hányad rosszhiszemű átruházása miatti felelősség megállapítására vonatkozó szabályokkal ugyanis a jogalkotó azt kívánta elérni, hogy a felszámolás alá került gazdasági társaság hitelezőinek ki nem elégített követeléseiért a társaság aktuális tagjai mellett azok a volt tagok is helytállni legyenek kötelesek, akik a társaságban meglévő részesedésüket éppen a tagi felelősségre vonásuk elkerülése érdekében ruházták át. Ennek tükrében az, hogy a Kft. már vagyontalan volt, éppen az átruházók rosszhiszeműségét támasztja alá. Ilyen esetben a hitelezői érdekek sérelme nem abban nyilvánul meg, hogy az ügyletkötés eredményeként csökken az adós gazdasági társaság vagyona, hanem abban, hogy annak következtében a hitelezők számára hátrányosan megváltozik a ki nem elégített hitelezői követelésekért felelőssé tehető személyek (tagok) köre.