776/B/1998. AB határozat
a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény 4. § g) pontjának "kivéve azt, aki saját jogú nyugdíjas" szövegrésze alkotmányellenességének vizsgálatáról
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítvány tárgyában meghozta az alábbi
határozatot:
Az Alkotmánybíróság a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény 4. § g) pontjának "kivéve azt, aki saját jogú nyugdíjas" szövegrésze alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
INDOKOLÁS
I.
1. Az indítványozó álláspontja szerint a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény (a továbbiakban: Tbj.) értelmező rendelkezései körében a segítő családtag fogalmának meghatározása az Alkotmány 70/A. §-ába ütközik. Az indítványozó szerint a jogalkotó alkotmányellenesen tett különbséget a saját jogú nyugdíjasok terhére azzal, hogy nem ismeri el őket segítő családtagként, ezért kérte a "és saját jogán nem nyugdíjas" szövegrész alkotmányellenessé nyilvánítását és visszamenőleges hatályú megsemmisítését.
Időközben a támadott jogszabály szövegét - a rendelkezés tartalmának érdemi megváltoztatása nélkül - módosította az adókra, járulékokra és egyéb költségvetési befizetésekre vonatkozó egyes törvények módosításáról szóló 2000. évi CXIII. törvény 149. § (1) bekezdése. Az Alkotmánybíróság vizsgálatát a módosított szövegre vonatkozóan végezte el.
2. Az indítványozó által felhívott jogszabályi rendelkezések a következők:
Az Alkotmány
"70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.
(2) Az embereknek az (1) bekezdés szerinti bármilyen hátrányos megkülönböztetését a törvény szigorúan bünteti.
(3) A Magyar Köztársaság a jogegyenlőség megvalósulását az esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölését célzó intézkedésekkel is segíti."
A Tbj.
"4. § E törvény alkalmazásában: (...)
g) Segítő családtag: az egyéni vállalkozónak, valamint a jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaság természetes személy tagjának az a közeli hozzátartozója, aki az egyéni vállalkozói tevékenység gyakorlásában, illetőleg a társaságban személyesen és díjazás ellenében - nem munkaviszony keretében - munkát végez, kivéve azt, aki saját jogú nyugdíjas, továbbá aki özvegyi nyugdíjban részesül, ha a reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt betöltötte."
II.
Az indítvány nem megalapozott.
Az Alkotmánybíróság több ízben foglalkozott a diszkrimináció kérdésével, és több határozatában is kimondta, hogy a diszkrimináció alkotmányi tilalma "elsősorban az alkotmányos alapjogok tekintetében tett megkülönböztetésekre terjed ki, abban az esetben, ha a megkülönböztetés nem emberi jog, vagy alapvető jog tekintetében történt, az eltérő szabályozás alkotmányellenessége csak akkor állapítható meg, ha az az emberi méltósághoz való jogot sérti. Az Alkotmánybíróság eddigi gyakorlata során ez utóbbi körben akkor ítélte alkotmányellenesnek a jogalanyok közötti megkülönböztetést, ha a jogalkotó önkényesen, ésszerű indok nélkül tett különbséget az azonos szabályozási kör alá vont jogalanyok között." [pl.: 38/1999. (XII. 7.) AB határozat, ABH 1999. 435., 437-438.; 9/1990. (IV. 25.) AB határozat, ABH 1990. 46., 48.; 21/1990. (X. 4.) AB határozat, ABH 1990. 73., 75.; 61/1992. (XI. 20.) AB határozat, ABH 1992. 280., 281-282.]
Az 1009/B/1991. AB határozatban az Alkotmánybíróság kifejtette, hogy "a diszkrimináció vizsgálatánál központi elem annak meghatározása, hogy kiket kell egy csoportba tartozóknak tekinteni." (ABH 1992. 479-480.) A szabályozás jellegéből kitűnik, hogy a jogalkotó egy speciális jogviszonyra vonatkozó előírásokat kívánt rögzíteni, s korántsem tekinti a szabályozás szempontjából homogén esetcsoportnak valamennyi - a vállalkozói tevékenységben vagy a társaságban - személyesen és díjazás ellenében történő közeli hozzátartozói munkavégzést. A segítő családtag - a társadalombiztosításon belül értelmezett -fogalmának meghatározásakor a jogalkotó - a jogalanyok oldalán felmerülő sajátosságokra tekintettel - több kivételt is megfogalmaz, így kiveszi e körből a munkaviszony keretében foglalkoztatott személyt és a saját jogú nyugdíjast. A jogi szabályozás alapját tehát nem pusztán a közeli hozzátartozó általi munkavégzés adja, hanem annak jogi kerete, formája is meghatározó a jogviszony megítélésekor.
A saját jogú nyugdíjasokra vonatkozó - az indítványozó által kifogásolt -eltérő jogi szabályozás indoka pedig a Tbj. rendszerében, illetve a társadalombiztosítási jogviszonyban keresendő. A törvény céljaként a jogalkotó többek között rögzítette, hogy a társadalombiztosítás keretei között létrejött jogviszonyokat kívánja szabályozni, és e körben a foglalkoztatók és a biztosítottak biztosítási jogviszonnyal kapcsolatos kötelezettségeit is rendezi. A saját jogú nyugdíjas e jogcímen - függeüenül minden további társadalombiztosítást megalapozó jogviszonytól - jogosult meghatározott társadalombiztosítási ellátásokra. így a segítő családtagként történő olyan foglalkoztatás, amely biztosítási kötelezettség hatálya alá helyezné a saját jogú nyugdíjjal rendelkezőket, további járulékfizetési kötelezettséget eredményezne, amely azonban az igénybe vehető jogosultságok körét nem bővítené. E tekintetben tehát a jogalkotó szándéka éppen annak elkerülése volt, hogy a saját jogú nyugdíjasok (biztosítási kötelezettségüket megalapozó) munkavégzésük révén olyan helyzetbe kerüljenek, melynek következményeként olyan járulékfizetési fizetési kötelezettségük keletkezne a társadalombiztosítás felé, amellyel szemben nem állna szélesebb körű, illetve többletszolgáltatás.
Mindezekre figyelemmel a jogalkotó által alkalmazott s az indítvánnyal támadott megkülönböztetés nem tekinthető önkényesnek és ésszerű indok nélkülinek.
Ugyanakkor nem tiltja el a jogalkotó a saját jogú nyugdíjast az adott tevékenység végzésétől, csupán annak e (biztosítási kötelezettséget eredményező) formában való megvalósulását nem ismeri el. "Az a tény, hogy - a vállalkozáshoz, illetőleg a foglalkozás szabad megválasztásához való jogával élve - valaki belép egy, az állam által az adott tevékenységre vonatkozóan megállapított feltételrendszerbe, amely az adott tevékenység végzésére eltérő lehetőségeket kínál fel, és e többféle lehetőség között választ, önmagában még nem ütközik a hátrányos megkülönböztetés tilalmába." [65/1997. (XII. 18.) AB határozat, ABH 1997. 391., 394.] Jelen esetben a jogi szabályozás lehetőséget ad a saját jogú nyugdíjas más formában történő foglalkoztatására.
Mindezekre figyelemmel az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítványozó által kifogásolt jogszabályi rendelkezés nem valósít meg alkotmányellenes megkülönböztetést, ezért az indítványt elutasította.
Budapest, 2001. február 19.
Dr. Németh János s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Bagi István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Bihari Mihály s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Czúcz Ottó s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Erdei Árpád s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Harmathy Attila s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Holló András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kukorelli István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Strausz János s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszkyné dr. Vasadi Éva s. k.,
alkotmánybíró