EBD 2015.06.B21 Amennyiben a másodfokú elbírálás idejére új törvény lép hatályba, az az időbeli hatály vizsgálata során csak az elkövetéskor hatályos büntetőtörvénnyel vethető össze, az elsőfokú elbírálás idején hatályos anyagi jogi szabály figyelmen kívül marad [1978. évi IV. tv. 318. § (1) bek., (2) bek. I. fordulata, 1978. évi IV. tv. 309. § (1) bek.; Btk. 2. §, 295. § (1) bek.].
[1] Az elsőfokú bíróság a 2013. május 21. napján kihirdetett ítéletével a - távol lévő - vádlottat az 1978. évi IV. törvény 309. § (1) bekezdése szerinti társadalombiztosítási, szociális vagy más jóléti juttatással való visszaélés vétsége miatt megrovásban részesítette.
[2] Az ítélet ellen az ügyész jelentett be fellebbezést a vádlott terhére megalapozatlanság okából és súlyosabb intézkedés alkalmazása érdekében, amelyet a főügyészség kizárólag a súlyosítást célzó részében tartott fenn, és próbára bocsátás intézkedés alkalmazását indítványozta.
[3] A másodfokú bíróság által kiegészített tényállás szerint a vádlottnak az államkincstár családi pótlék címén 2011. december 31. napjával bezárólag a 2001-ben és 2007-ben született gyermekei után havi 29 600 forint családi pótlékot folyósított.
[4] A vádlott az államkincstár megyei igazgatóságához 2011. szeptember 13. napján benyújtott kérelmében a családi pótlék további folyósítását postai úton a tartózkodási helyére, édesanyja lakcímére kérte.
[5] A családgondozó 2011. november 29. napján családlátogatást tartott, amikor a szomszédok arról tájékoztatták, hogy a család kb. két hónappal korábban Kanadába távozott.
[6] A vádlott Kanadában menekült státust kért, amelyből következik, hogy tartósan külföldön kívánt tartózkodni, három hónapot biztosan meghaladó időtartamban.
[7] A vádlott részére, de az édesanyja címére 2011. október, november és december hónapokban összesen 88 800 forint családi pótlékot folyósítottak.
[8] A családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvény (a továbbiakban: Cst.) 2. §-a szerint a törvény hatálya - amennyiben nemzetközi szerződés eltérően nem rendelkezik - a Magyar Köztársaság területén élő magyar állampolgárra terjed ki. Ha a jogosult három hónapot meghaladó időtartamra távozik a Cst. 35. §-ának (3) bekezdésében meg nem jelölt államba, így például Kanadába, távolléte alatt az ellátás szünetel.
[9] A Cst. végrehajtásáról szóló 223/1998. (XII. 30.) Korm. rendelet 3. §-a értelmében írásban be kell jelenteni az ellátásra jogosult három hónapot meghaladó külföldi tartózkodásának tényét. A bejelentés határideje 15 nap (Cst. 39. §).
[10] Az államkincstár regionális igazgatósága a 2012. február 29. napján kelt határozatával 2012. január 1. napjával megszüntette a családi pótlék folyósítását, kötelezte a vádlottat a 2011. november 1. napja és 2011. december 31. napja között jogalap nélkül felvett 59 200 forint családi pótlék visszafizetésére. Ezt az összeget a vádlott megbízásából az édesanyja 2012. november 14. napján a regionális igazgatóságnak visszafizette.
[11] Az iratok tartalma alapján megalapozottá tett tényállás a Be. 351. §-ának (1) bekezdése értelmében a másodfokú eljárásban irányadó.
[12] Az elsőfokú bíróság a tényállásból törvényszerűen vont következtetést a vádlott bűnösségére.
[13] A cselekmény jogi minősítése kapcsán azonban kiemelést igényel, hogy a cselekmény elkövetésekor (2011. december 31. napjával bezárólag) az 1978. évi IV. törvény 309. § (1) bekezdése, mely a társadalombiztosítási, szociális vagy más jóléti juttatással való visszaélés bűncselekményét szabályozta, még nem volt hatályban. Azt a 2011. évi LXIII. törvény 1. §-a 2012. január 1. napjától kezdődően iktatta be.
[14] A tényállás tartalmazza a csalás törvényi tényállási elemeinek, így a célzat, az elkövetési magatartás és az eredmény alapját képező tényeket. Az elkövetéskor hatályos szabályozás értelmében a vádlotti cselekmény a Btk. 318. § (1) bekezdésébe ütköző, de a (2) bekezdés I. fordulata szerinti - 2 évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő - csalás vétségét valósította meg. A vádlott ugyanis jogtalan haszonszerzés végett (a családi pótlék jogtalan felvétele érdekében), tévedésben tartással (a jogszabály által előírt bejelentési kötelezettség elmulasztásával a folyósító hatóság tévedésének el nem oszlatása) a Btk. 138/A. § a) pontja szerinti - 20 000 forintot meghaladó - kisebb (88 800 forint) kárt okozott.
[15] Az elsőfokú bíróság az ítéletének meghozatalakor - 2013. május 21. napján - a hatályos anyagi jogszabály, az 1978. évi IV. törvény 309. §-ának (1) bekezdése szerint, a váddal egyezően minősítette a vádlott terhére.
[16] A másodfokú elbírálás idejére hatályba lépett a 2012. évi C. törvény (a továbbiakban: Btk.), melynek 2. § (2) bekezdése értelmében, ha a cselekmény elbírálásakor hatályban lévő új büntetőtörvény szerint a cselekmény már nem bűncselekmény, vagy enyhébben bírálandó el, akkor az új büntetőtörvényt kell alkalmazni.
[17] Az időbeli hatály vizsgálatakor csak az elkövetéskori és az elbíráláskori anyagi jogszabály alkalmazhatósága merülhet fel, a köztes időben bekövetkezett jogszabályváltozások jelentőséggel nem bírnak. Így jelen esetben a vádlotti cselekmény nem minősíthető az elsőfokú bíróság ítéletének meghozatalakor hatályban volt Btk. 309. §-a szerint.
[18] Az előzőekben írtak szerint a vádlott cselekménye az elkövetéskor hatályos törvény szerint csalás vétségének, míg az elbíráláskor a Btk. 395. § (1) bekezdése szerinti társadalombiztosítási, szociális, vagy más jóléti juttatással való visszaélés vétségének minősül a következők miatt.
[19] A vádlott az államháztartás alrendszereiből jogszabály alapján természetes személy részére nyújtható pénzbeli juttatás megtartása céljából (a családi pótlék jogtalan felvétele érdekében) mást (a valós tényt elhallgatva - jogszabályi kötelezettség előírta bejelentési kötelezettség elmulasztásával a folyósító hatóság tévedésének el nem oszlatása) tévedésben tartott és ezzel a Btk. 462. §-a (1) bekezdésének b) pontjára figyelemmel bűncselekmény megállapítását megalapozó, 50 000 forint feletti, de 500 000 forintot el nem érő - a Btk. 459. § (6) bekezdés a) pontja szerinti kisebb - kárt okozott.
[20] A másodfokú bíróság a Btk. 2. §-ában írtak alapján vizsgálta, hogy az új büntetőtörvény visszaható ereje jelen esetben, a vádlott cselekményének elbírálása során érvényesülhet-e.
[21] A büntetendőség és a büntethetőség feltételei lényegileg azonosak mindkét büntetőtörvény szabályozásában. A büntetési tételkeret is azonos. A bűncselekmény enyhébb megítélésének jogalkotói szándékára utal azonban az elbíráláskori törvény 395. §-ának (2) bekezdése, mely szerint korlátlanul enyhíthető annak a büntetése, aki a társadalombiztosítási, szociális vagy más jóléti juttatással visszaélve okozott kárt a vádirat benyújtásáig megtéríti.
[22] A törvényszék emiatt az elbíráláskori törvényt alkalmazva minősítette a cselekményt.
[23] Az elsőfokú bíróság az ítélete indokolásában helytállóan tárta fel a vádlott javára és terhére jelentkező bűnösségi körülményeket, az általa alkalmazott megrovás intézkedés törvényes. A vádirat benyújtása (2013. február 6.) előtt, 2012. november 14. napján a vádlott megbízásából édesanyja a kötelező határozatban foglalt összeget a Magyar Államkincstárnak visszafizette.
[24] E tényállást beiktató törvény indokolása értelmében a "visszaélés társadalombiztosítási, szociális vagy más jóléti juttatással" tényállás a költségvetést a társadalombiztosítás és a szociális ellátások rendszerének kijátszásától védi, de a bűncselekmény tényállásának (2) bekezdése a büntetés korlátlan enyhítésére ad lehetőséget, ösztönözendő az elkövetőt az általa okozott kár megtérítésére.
[25] Az eddig írtakra tekintettel a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a cselekmény minősítését illetően a Be. 372. §-ának (1) bekezdése alapján megváltoztatta, míg az ítélet egyéb helyes és törvényes rendelkezéseit a Be. 371. §-ának (1) bekezdésére utalással helybenhagyta.
(Miskolci Törvényszék 3. Bf. 1603/2013.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
A Miskolci Törvényszék, mint másodfokú bíróság Miskolcon, a 2014. évi február hó 25. napján tartott nyilvános ülés alapján meghozta a következő
í t é l e t e t:
A társadalombiztosítási, szociális, vagy más jóléti juttatással való visszaélés vétsége miatt indított büntető ügyben a Miskolci Járásbíróság 2013. évi május hó 21. napján kihirdetett 28.B.313/2013/12. számú ítéletét megváltoztatja.
A vádlott cselekményét a Btk.395.§ (1) bekezdése szerinti társadalombiztosítási, szociális, vagy más jóléti juttatással való visszaélés vétségének minősíti.
Egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyja.
A másodfokú eljárásban 4000 (négyezer) forint bűnügyi költség merült fel, amelynek megfizetésére a vádlottat kötelezi.
I n d o k o l á s
Az elsőfokú bíróság a rendelkező részben megjelölt ítéletével - a távollévő - vádlottat az 1978. évi IV. törvény 309. § (1) bekezdése szerinti társadalombiztosítási, szociális, vagy más jóléti juttatással való visszaélés vétsége miatt megrovásban részesítette. Kötelezte 12 000 forint bűnügyi költség megfizetésére.
Az ítélet ellen - a jogorvoslatra nyitva álló 3 napon belül - az ügyész jelentett be fellebbezést a vádlott terhére megalapozatlanság okából és súlyosabb intézkedés alkalmazása végett.
A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Főügyészség a Bf.4169/2013.számú átiratában a vádlott terhére bejelentett fellebbezést, kizárólag a súlyosítást célzó részében tartotta fenn arra utalva, hogy az elsőfokú ítélet az ügyészi végindítvány szerint jelöli meg mind az elkövetés időpontját, mind az elkövetési értéket, így annak kiegészítése e körben nem indokolt.
Észrevételezte ugyanakkor, hogy a rendelkező rész hiányos, nem tartalmazza, hogy az ismeretlen helyen tartózkodó vádlott távollétében hozta meg a bíróság az ítéletet. Ennek feltüntetését, valamint az ítélet megváltoztatását, a megrovás próbára bocsátás intézkedésére súlyosítását indítványozta.
A másodfokú eljárásban a vádlott távollétében - a Be. XXV. fejezet rendelkezéseire is figyelemmel a Be. 361. §-a szerint - megtartott nyilvános ülésen a főügyészség képviselője nem vett részt.
A vádlott kirendelt védője az ügyészi fellebbezés elutasítását és az elsőfokú ítélet helybenhagyását indítványozta.
A fellebbezések folytán a törvényszék az elsőfokú ítéletet és az azt megelőző eljárást a Be. 348. § (1) bekezdése értelmében teljes terjedelmében felülbírálta.
Ennek során azt állapította meg, hogy az elsőfokú bíróság a tárgyalást - a Be. XXV. fejezet rendelkezéseire is figyelemmel - a perrendi szabályok megtartásával folytatta le. Nem vétett sem abszolút, sem az ítéletre is kiható olyan relatív eljárási szabálysértést mely hatályon helyezést indokolt volna.
Ügyfelderítési kötelezettségének eleget tett, az ügyben jelentőséggel bíró valamennyi bizonyítékot összegyűjtötte, értékelési körébe vonta és ítéletének tényállását a felvett bizonyítás anyagára alapítva, azzal összhangban, okszerű mérlegelés után állapította meg.
Az alapvetően megalapozott tényállás csupán kisebb részében - a Be. 351. § (2) bekezdés b) pontjában írt okból - szorult kiegészítésre a Be. 352. § (1) bekezdés a) pontjára figyelemmel az elfogadott okirati bizonyítékok adatai alapján.
A részbeni megalapozatlanság kiküszöbölése érdekében a tényállást a törvényszék az ítélet 2. oldalán a (4) bekezdése után kiegészíti azzal, hogy:
" a vádlott a Magyar Államkincstár Megyei Igazgatósághoz 2011. szeptember 13. napján benyújtott kérelmében a családi pótlék további folyósítását postai úton és a tartózkodási helyére (édesanyja címére) kérte.
(A nyomozati iratok között 19. szám alatt található lakcím és névváltoztatás bejelentésére irányuló kérelem adatai alapján).
Az (5) bekezdése után rögzíti azt is, miszerint:
"A családgondozó 2011. november 29. napján tartott családlátogatás során a vádlottat és gyermekeit nem találta otthon, a szomszédok tájékoztatása szerint a család kb. két hónappal korábban Kanadába távozott.
(A nyomozati iratok között 95. és 100. szám alatt csatolt tájékoztatások adatai alapján).
"B. Cs. A. 2011. november 15. napjától a kanadai Pringdale Gardens Junior Public School tanulója.
(A nyomozati iratok között 209. szám alatt található index card adatai alapján.
E kiegészítésekkel a tényállás megalapozott, a Be. 351. § (2) bekezdés a)-d) pontjaiban foglalt hibáktól és hiányosságoktól mentes. Így az a Be. 351. § (1) bekezdése értelmében, a másodfokú eljárásban is irányadó volt.
A perorvoslat a tényállást nem vitatta. A másodfokú bíróság annak kiegészítését a tények teljessége érdekében az elsőfokú bíróság által elfogadott bizonyítékok adatai alapján látta indokoltnak.
Az elsőfokú bíróság az indokolási kötelezettségének - a Be. 258. § (3) bekezdés d) pontjában írtaknak megfelelően - mindenben eleget téve, az iratok tartalmának megfelelően elemezte a rendelkezésére álló tanúvallomások (így B.-né T. Zs. J., M. Z.-né, V. Zs., K. I. és I.,II.,III.,IV. számú tanúk vallomásainak) és ezeket megerősítő és alátámasztó okirati bizonyítékoknak az adatait.
Ezt követően pedig meggyőző indokát adta, hogy mely bizonyítékok, mely adatára alapozta a történeti tényeket. Az első bírói mérlegelés a törvényi rendelkezéseknek, a logika szabályainak mindenben megfelelt, abban a másodfokú bíróság hibát nem talált.
A törvényszék a teljesség érdekében látta indokoltnak a fentiekben írt - az elsőfokú bíróság által elfogadott okiratok tartalma szerinti - kiegészítést, melyek nyilvánvaló tették, hogy a vádlott kiutazása előtt biztosította azt, hogy a családi pótlék postai úton édesanyja címére érkezzen. 2011. szeptember végén elhagyta gyermekeivel az országot, majd az m.-i iskolából szeptember 28. napjától igazolatlanul hiányzó Cs. nevű gyermekét már november 15. napján kanadai iskolába íratta be.
Minderre is figyelemmel pedig helytálló az elsőfokú bíróság azon ténybeli következtetése, hogy a vádlott a külföldi tartózkodást - már kiutazása előtt is - 3 hónapnál hosszabb időre tervezte.
E kiegészítésekkel a törvényszék az elsőfokú bíróság mérlegelésével mindenben egyetértett.
Ekként a megalapozott tényállás alapját képező bizonyítok mikénti értékelésében sem volt hiba, vagy hiányosság.
Az elsőfokú bíróság a kiegészítésekkel irányadó tényállás alapulvételével is törvényszerűen vont következtetést a vádlott bűnösségére.
A cselekmény jogi minősítése kapcsán azonban a törvényszék a következőket emeli ki.
A cselekmény elkövetésekor (2011. december 31. napjával bezárólag) az 1978. évi IV. törvény 309. § (1) bekezdése, mely a társadalombiztosítási, szociális, vagy más jóléti juttatással való visszaélés bűncselekményét szabályozta még nem volt hatályban. Azt a 2011. évi LXIII. törvény 1. §-a 2012. január 1. napjától kezdődően iktatta be.
Az irányadó tényállás tartalmazza a csalás törvényi tényállásának elemeinek, így a célzat, az elkövetési magatartás és az eredmény alapját képező tényeket. Az elkövetéskor hatályos szabályozás értelmében a vádlotti cselekmény a Btk. 318. § (1) bekezdésébe ütköző, de a (2) bekezdés I. fordulata szerinti - 2 évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő - csalás vétségét valósította meg - mivel a vádlott
"jogtalan haszonszerzés végett (a családi pótlék jogtalan felvétele érdekében)
"tévedésben tartással ( jogi kötelezettség előírta bejelentési kötelezettség elmulasztásával a folyósító hatóság tévedésének el nem oszlatásával)
"a Btk. 138/A. § a) pontja szerinti - 20 000 forintot meghaladó - kisebb (88 800 forint) kárt okozott.
Az elsőfokú bíróság ítéletének meghozatalakor - 2013. május 21. napján - hatályos anyagi jogszabály - 1978. évi IV. törvény 309. § (1) bekezdése szerint minősítette, a váddal egyezően a vádlott terhére rótt cselekményt, de ennek indokát nem adta.
A másodfokú elbírálás idejére hatályba lépett a 2012. évi C. törvény (a továbbiakban: Btk.), melynek 2. § (2) bekezdése értelmében, ha a cselekmény elbírálásakor hatályban lévő új büntető törvény szerint a cselekmény már nem bűncselekmény, vagy enyhébben bírálandó el, akkor az új büntető törvényt kell alkalmazni.
Az időbeli hatály vizsgálatakor - a Btk. 2. § (1) és (2) bekezdéseire figyelemmel - csak az elkövetéskori és az elbíráláskori anyagi jogszabály alkalmazhatósága merülhet fel - a köztes időben bekövetkezett jogszabályváltozások jelentőséggel nem bírnak. Így jelen esetben a vádlotti cselekmény nem minősíthető az elsőfokú bíróság ítéletének meghozatalakor hatályban volt Btk. 309. §-a szerint.
A fentebb írtak szerint a vádlotti cselekmény az elkövetéskor hatályos törvény szerint (1978. évi IV. törvény 318. § (1) és (2) bekezdés I. ford. szerinti csalás vétségének, míg az elbíráláskor, a Btk. 395. § (1) bekezdése szerinti társadalombiztosítási, szociális, vagy más jóléti juttatással való visszaélés vétségének minősül.
" vádlott az államháztartás alrendszereiből jogszabály alapján természetes személy részére nyújtható pénzbeli juttatás megtartása céljából (a családi pótlék jogtalan felvétele érdekében)
"mást (a valós tényt elhallgatva) (jogi kötelezettség előírta bejelentési kötelezettség elmulasztásával a folyósító hatóság tévedésének el nem oszlatásával) tévedésben tartott és ezzel
"a Btk. 462. § (1) bekezdés b) pontjára figyelemmel bűncselekmény megállapítását megalapozó, 50 000 forint feletti, de 500 000 forintot el nem érő - a Btk. 459. § (6) bekezdés a) pontja szerinti kisebb - kárt okozott.
A másodfokú bíróság a Btk. 2. §-ában írtak alapján vizsgálta, hogy az új büntető törvény visszaható ereje jelen esetben, a vádlott cselekményének elbírálása során érvényesülhet-e.
A büntetendőség és a büntethetőség feltételei lényegileg azonosak mindkét büntető törvény szabályozásában.
A büntetési tételkeret is azonos. A bűncselekmény enyhébb megítélésének jogalkotói szándékára utal azonban az elbíráláskori törvény 395. § (2) bekezdése, miszerint korlátlanul enyhíthető annak a büntetése, aki társadalombiztosítási, szociális vagy más jóléti juttatással visszaéléssel okozott kárt a vádirat benyújtásáig megtéríti.
Erre figyelemmel a törvényszék a Btk. 2. §(2) bekezdése alapján az elbíráláskori törvényt alkalmazva minősítette a cselekményt a rendelkező részben írtak szerint.
Egyebekben az elsőfokú bíróság jogi indokolásával egyetértett.
Az elsőfokú bíróság az ítélete indokolásában helytállóan tárta fel a vádlott javára és terhére jelentkező bűnösségi körülményeket.
A Btk. 79. §-a szerint a büntetés célja a társadalom védelme érdekében annak megelőzése, hogy akár e vádlott, akár más bűncselekményt kövesse
A büntetést pedig a Btk. 80. § (1) bekezdése szerint az irányadó - 3 hónaptól-2 évig terjedő - tételkeretben, céljának szem előtt tartásával úgy kell kiszabni, hogy az igazodjon a bűncselekmény tárgyi súlyához, a bűnösség fokához, a vádlott társadalomra veszélyességéhez, valamint az egyéb enyhítő és súlyosító körülményekhez.
E követelménynek az elsőfokú bíróság által alkalmazott megrovás intézkedés megfelel. A vádirat (2013. február 6.-i) benyújtása előtt, 2012. november 14. napján a vádlott megbízásából édesanyja a kötelező határozatban foglalt összeget a Magyar Államkincstárnak visszafizette.
E tényállást beiktató törvény indokolása értelmében a "Visszaélés társadalombiztosítási, szociális vagy más jóléti juttatással" tényállás a költségvetést a társadalombiztosítás és a szociális ellátások rendszerének kijátszásától védi, de a bűncselekmény tényállásának (2) bekezdése a büntetés korlátlan enyhítésére ad lehetőséget, ösztönzendő az elkövetőt az általa okozott kár megtérítésére.
Erre is figyelemmel a törvényszék - a hasonló jellegű bűncselekmények ugrásszerű elszaporodottságára figyelemmel - sem látott indokot a Kanadában élő vádlottal szemben a főügyészség által is fenntartott ügyészi fellebbezésben hivatkozott súlyosabb joghátrány - próbára bocsátás alkalmazására.
Mindezek alapján a súlyosításra irányuló fellebbezés eredményre nem vezetett.
Az ítéletben írt fenti változtatásokat a másodfokon eljáró törvényszék a Be. 372. § (1) bekezdése alapján végezte el, míg az ítélet egyéb helyes és törvényes rendelkezéseit és megállapításait a Be. 371. § (1) bekezdésére utalással helybenhagyta.
A másodfokú eljárásban a kirendelt védő díjával merült fel bűnügyi költség, melynek viselésére vonatkozó rendelkezés a Be. 381. § (1) bekezdésére figyelemmel a Be. 338. § (1) bekezdésén alapul.
Miskolc, 2014. évi február hó 25. napján
dr.Pászti Attila sk. a tanács elnöke, dr. Gyenes Éva sk. a tanács tagja, előadó, Vargáné dr. Nagy Györgyi sk. a tanács tagja.
Z á r a d é k :
A Miskolci Járásbíróság 28.B.313/2013/12. számú ítélete a másodfokú bíróság jelen határozatában írt változtatásokkal 2014. évi február hó 25. napján jogerőre emelkedett és végrehajthatóvá vált.
Miskolc, 2014. évi február hó 25. napján
Dr. Pászti Attila sk. a tanács elnöke
(Miskolci Törvényszék 3. Bf. 1603/2013.)
* * *
A Miskolci Járásbíróság Miskolcon, a 2013. április 4. és május 21. napjain megtartott nyilvános, folytatólagos tárgyalás adatai alapján meghozta és 2013. május 21. napján nyilvánosan kihirdette a következő
í t é l e t e t :
A vádlott bűnös:
társadalombiztosítási, szociális, vagy más jóléti juttatással való visszaélés vétségében (Btk.309.§ (1) bekezdés)
Ezért őt a bíróság megrovásban részesíti.
Felhívja a bíróság a vádlottat, hogy a jövőben tartózkodjon bűncselekmény elkövetésétől.
Kötelezi a bíróság a vádlottat, hogy külön felhívásra fizessen meg 12 000 (tizenkettőezer) forint bűnügyi költséget az állam javára.
I n d o k o l á s
A Miskolci Járási Ügyészség 2013. február 16. napján érkezett, B.5058/2012/4-I. számú vádiratával emelt vádat a Btk. 309. § (1) bekezdésébe ütköző, aszerint minősülő és büntetendő társadalombiztosítási, szociális, vagy más jóléti juttatással való visszaélés vétsége miatt a vádlottal szemben.
A tárgyaló ügyész perbeszédében a vádat akként módosította, hogy a vádlott Kanadába történő kiutazásának időpontja 2011. szeptember hó 28. napja. Ezáltal a vádlott 2011. október 1. napjától vette fel jogosulatlanul a családi pótlék összegét, így az általa okozott kár 88 800 forint, amely részben, 59 200 forint visszafizetésével térült meg.
A fenti módosításon túlmenően a tárgyaló ügyész a vádat mind a történeti tényállás, mind a jogi minősítés tekintetében fenntartotta.
A bíróság a lefolytatott bizonyítási eljárás során az alábbi tényállást állapította meg:
A vádlott: magyar anyanyelvű, egyéb személyi körülmény nem áll rendelkezésre vonatkozásában, büntetlen előéletű.
A vádlottnak a Magyar Államkincstár Regionális Igazgatósága családi pótlék címén 2011. december 31. napjával bezárólag a 2001. július 15. napján B. Cs. A. és a 2007. március 27. napján született B. B. V. gyermekei után gyermekenként havi 14 800 forint, összesen havi 29 600 forint családi pótlékot folyósított.
A vádlott gyermekeivel 2011. szeptember 29. napján Kanadába távozott, ahol menekültstátuszt kért, ennek következtében a vádlott külföldön tartósan kívánt tartózkodni, három hónapot biztosan meghaladó időtartamban.
A fenti körülményt a vádlott a Magyar Államkincstár Regionális Igazgatósága részére a rendelkezésre álló 15 napos határidőn belül nem jelentette be.
A vádlott részére a Magyar Államkincstár Regionális Igazgatósága 2011. október, november és december hónapokban havi 29 600 forint, összesen 88 800 forint összegben folyósította a családi pótlékot. A családi pótlékot mindhárom esetben a vádlott édesanyja, B.-né T. Zs. J. vette át.
A családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvény (továbbiakban: Cst.) 7. §-a szerint családi pótlékra, illetőleg a Cst. 19-20. §-a szerint gyermekgondozási támogatásokra jogosult a vér szerinti, örökbe fogadó szülő, a szülővel együtt élő házastárs stb. a saját háztartásában nevelt gyermekre tekintettel. A Cst. 2. §-a szerint a törvény hatálya - amennyiben nemzetközi szerződés eltérően nem rendelkezik - a Magyar Köztársaság területén élő magyar állampolgárra terjed ki.
A Cst. 35. § (3) bekezdésének rendelkezése szerint, ha a jogosult három hónapot meghaladó időtartamra távozik az Európai Unió tagállamának, vagy az Európai Gazdasági térségről szóló megállapodásban részes más államnak, illetve annak az államnak a területére, amelynek állampolgára az Európai Közösség és tagállamai, valamint az Európai Közösség és tagállamai, valamint az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodásban nem részes állam között létrejött nemzetközi szerződés alapján az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodásban részes állam állampolgárával azonos jogállást élvez, az ellátás részére az 1408/71/EGK tanácsi rendeletben foglaltakra figyelemmel, külön jogszabályban meghatározottak szerint kerül folyósításra. Amennyiben a jogosult az előbbi körbe nem tartozó államba ( pl.: Kanadába) távozik, három hónapot meghaladó időtartamra, távolléte alatt az ellátás szünetel.
A Cst. végrehajtásáról szóló 223/1998. (XII. 30.) Korm. rendelet 3. §-a értelmében a Cst. 39. §-a alapján - írásban be kell jelenteni a családi pótlék folyósításának, szüneteltetésének, vagy a folyósítás felfüggesztésének időtartama alatt az ellátásra jogosult három hónapot meghaladó külföldi tartózkodásának tényét.
A Magyar Államkincstár Regionális Igazgatósága a 140-617/2012. számú, 2012. február 29. napján kelt határozatával 2012. január hó 01. napjával kezdődően megszüntette a családi pótlék folyósítását és a 2011. november 1. és 2011. december 31. napja között jogalap nélkül felvett 59 200 forint családi pótlék visszafizetésére kötelezte a vádlottat.
A vádlott bejelentési kötelezettségét elmulasztotta, a családi pótlék folyósítására 2011. október 1. napjától nem volt jogosult. A vádlott fenti magatartásával a családi pótlék jogalap nélküli felvételével 2011. október 1. és 2011. december 31. napja között a Magyar Köztársaság költségvetésének 88 800 forint kárt okozott.
A fenti kárból 59 200 forint megtérült akként, hogy 2012. november 14. napján a vádlott megbízásából édesanyja, B.-né T. Zs. J. a Magyar Államkincstár Regionális Igazgatóságának a fenti összeget megfizette.
A bizonyítékok értékelése tekintetében:
A vádlott mind a nyomozás során, mind a tárgyalási szakban ismeretlen helyen tartózkodott, az ügyben vallomást nem tett.
B.-né T. Z. J. tanú előadta, hogy a vádlott 2011. szeptember 29. napján hagyta el családjával Magyarországot. A tanú nyilatkozott arra, hogy az iskolában kapott tájékoztatást félreérthette, ezért gondolta azt, hogy a lányának további feladata a családi pótlék folyósításának megszüntetése során nincs. A tanú nyilatkozott arra is, hogy 2011. októberétől a családi pótlékot ő vette fel, valamint a lánya kérésére a visszafizetést is ő intézte.
Az I. számú tanú vallomásában előadta, hogy a vádlott vonatkozásában a külföldi kiutazás miatt szüneteltetni kellett a családi pótlék folyósítását. A tanú előadta, hogy a Magyar Államkincstárnál az iskola jelzése alapján indult meg a családi pótlék visszafizetésére vonatkozó eljárás. A tanú nyilatkozott arra is, hogy a családi pótlék jogosultjának csak akkor van bejelentési kötelezettsége, ha a külföldi tartózkodása a három hónapot meghaladja.
A II. számú a III. számú és IV. számú tanú, valamint M. Z.-né, V. Zs. és K. I. tanúk vallomásából, akik mindannyian a vádlott nagyobbik gyermeke iskolájának alkalmazottai, egyértelműen megállapítható, hogy a vádlott B. Cs. nevű gyermeke 2011. szeptember 28. napjától hiányzott igazolatlanul. Ezt követően a gyermek egyáltalán nem járt iskolába.
A tanúk valamennyien határozottan cáfolták azt, hogy a vádlott édesanyjának adtak volna olyan tájékoztatást, amely szerint a családi pótlék folyósításának megszüntetését az iskola intézi.
A fenti tanúvallomások alapján a bíróság elsődlegesen B.-né T. Zs. J. tanú és a kihallgatott iskolai alkalmazottak vallomásából azt állapította meg, hogy a vádlott 2011. szeptember 29. napján gyermekeivel az országot elhagyta. A vádlott Magyarországról Kanadába távozott, ahol menekült státust kért.
Tekintettel arra, hogy a vádlott Kanadában menekültstátusért folyamodott, Magyarországot a visszatérés szándéka nélkül hagyta el, így egyértelműen következtethető az is, hogy külföldi tartózkodását három hónapnál hosszabb időre tervezte.
A bíróság a tényállás megállapítása során figyelembe vette okirati bizonyítékként a Magyar Államkincstár Regionális Igazgatósága hatósági eljárása során keletkezett iratokat.
A bíróság a jogosulatlanul felvett szociális ellátás visszafizetésének tényét az iratoknál elfekvő postai csekk másolat adatai alapján állapította meg.
A cselekmény jogi minősítése tekintetében:
A Btk. 309. § (1) bekezdése szerint aki társadalombiztosítási ellátás, vagy az államháztartás alrendszeréből jogszabály alapján természetes személy részére nyújtható pénzbeli, vagy természetbeli juttatás megszerzése, vagy megtartása céljából mást tévedésbe ejt, tévedésben tart, vagy a valós tényt elhallgatja és ezzel kárt okoz vétséget követ el.
A bíróság a bizonyítékok alapján tényként állapította meg, hogy a vádlott 2011. szeptember 29. napján az országot a végleges visszatérés szándéka nélkül elhagyta. A vádlottnak tisztában kellett lennie azzal is, hogy külföldi tartózkodása a három hónapot biztosan meg fogja haladni, amire utal az is, hogy B. Cs. nevű gyermekét Kanadában általános iskolába beíratta.
A vádlottnak 2011. szeptember 29. napjától számítottan 15 napon belül lett volna lehetősége a külföldi tartózkodása tényét bejelenteni a Magyar Államkincstár Regionális Igazgatósága részére. A vádlott ennek a kötelezettségének nem tett eleget, így a folyósító szerv elől a folyósítás szempontjából jelentős tényt elhallgatott.
A vádlott vonatkozásában a Cst. 35. § (3) bekezdése alapján a családi pótlék folyósítása 2011. szeptember 29. napjától szünetelt, a szünetelés alatt a vádlott részére családi pótlékot jogszerűen nem lehetett folyósítani.
A vádlott a tartós külföldi tartózkodás bejelentésének elmulasztásával a Magyar Államkincstár Regionális Igazgatóságát megtévesztette, így a szünetelés időtartama alatt 2011. október, november és december hónapokban jogosulatlanul vette fel a folyósított családi pótlékot.
A fentiek alapján a vádlott elkövette a Btk. 309.§ (1) bekezdésébe ütköző, aszerint minősülő és büntetendő társadalombiztosítási, szociális, vagy más jóléti juttatással való visszaélés vétségét.
A büntetés kiszabása és az ítélet egyéb rendelkezései tekintetében:
A vádlottal szemben a Btk. 309. § (1) bekezdése szerint 2 hónaptól 2 évig terjedő időtartamban vált kiszabhatóvá szabadságvesztés büntetés.
A bíróság a vádlott javára enyhítő körülményként állapította meg a vádlott büntetlen előéletét, azt, hogy két kiskorú gyermek eltartásáról köteles gondoskodni, valamint a cselekmény súlyához képest jelentősebb időmúlást. A bíróság kiemelt nyomatékkal állapította meg enyhítő körülményként azt, hogy a Magyar Államkincstár Regionális Igazgatóságának visszafizetésre kötelező határozatában rögzített összeget - amely a vádlott számára akkor a jogosulatlanul felvett családtámogatás összegét jelentette - a vádlott édesanyja útján maradéktalanul visszafizette.
A bíróság a vádlott terhére súlyosító körülményt nem állapított meg.
A bíróság a fenti enyhítő körülmények nagy száma miatt, valamint azon körülmény alapján, hogy a vádlott édesanyja útján az általa jogosulatlanul felvett családtámogatási összegnek vélelmezett 59 200 forintot maradéktalanul megfizette azt állapította meg, hogy a cselekmény elbírálásakor már olyan csekély mértékben veszélyes a társadalomra, hogy a törvény szerint alkalmazható legkisebb büntetés kiszabása, vagy más intézkedés alkalmazása szükségtelen, ezért a Btk. 71. §-a alapján a vádlottal szemben megrovást alkalmazott.
A bíróság a bűnösnek kimondott vádlottat a Be. 338. § (1) bekezdése alapján kötelezte a Be. 74. § (1) bekezdés alapján bűnügyi költségnek minősülő kirendelt védői díjak viselésére.
Miskolc, 2013. május 21.
Dr. Kenyeres Gábor s.k. bíró
(Miskolci Járásbíróság 28. B. 313/2013.)