Joghatóság a Brüsszel-II-A rendelet alapján /in: A polgári perrendtartás és a kapcsolódó jogszabályok kommentárja III/III., HVG-ORAC, 2018, 2456-2512. o./

Kiadással kapcsolatos információk

Szerkesztő: Varga István

A Polgári Perrendtartás és a kapcsolódó jogszabályok kommentárja III/III. Második rész VI. fejezetének szerzője:

© Harsági Viktória 2018

© HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., 2018

A III. kötet kézirata lezárva: 2018. augusztus 10.

A kiadó számára minden jog fenntartva. Jelen könyvet, illetve annak részleteit tilos reprodukálni, adatrendszerben tárolni, bármely formában vagy eszközzel - elektronikus, fényképészeti úton vagy más módon - a kiadó engedélye nélkül közölni.

ISBN 978-963-258-411-9

Budapest, 2018

A HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft. kiadása

Felelős kiadó: dr. Frank Ádám, a kft. ügyvezetője

Internet: www.hvgorac.hu

E-mail: info@hvgorac.hu

Felelős szerkesztő: dr. Gábor Zsolt

Tipográfia és műszaki szerkesztés: Harkai Éva

Szedés: HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft.

A TANÁCS 2201/2003/EK RENDELETE (2003. NOVEMBER 27.) A HÁZASSÁGI ÜGYEKBEN ÉS A SZÜLŐI FELELŐSSÉGRE VONATKOZÓ ELJÁRÁSOKBAN A JOGHATÓSÁGRÓL, VALAMINT A HATÁROZATOK ELISMERÉSÉRŐL ÉS VÉGREHAJTÁSÁRÓL, ILLETVE AZ 1347/2000/EK RENDELET HATÁLYON KÍVÜL HELYEZÉSÉRŐL

Az Amszterdami Szerződés új lendületet adott a családjog fejlesztésének is. A tagállamok 1998. május 28-án aláírták a Brüsszel-II. egyezményt és azt a jegyzőkönyvet, amely lehetővé tette az egyezménynek az Európai Bíróság (jelenlegi elnevezése: Európai Unió Bírósága - EuB) általi értelmezését. Mielőtt azonban a Brüsszel-II. egyezmény hatályba léphetett volna, az Amszterdami Szerződés megnyitotta az utat ezen a területen is a másodlagos jogforrások megalkotására. Ezeken az alapokon bocsátotta ki a Tanács a házassági ügyekben és a házastársaknak a közös gyermekekkel kapcsolatos szülői felelősségére vonatkozó eljárásokban a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló 1347/2000/EK rendeletet (Brüsszel-II. rendelet), amely az említett nemzetközi egyezménytervezet szabályait vette át, az eltérések lényegében a jogforrási forma változásából adódtak. Éppen ezért az egyezménytervezethez kapcsolódó hivatalos jelentés, az ún. Borrás-jelentés, a rendelet szabályainak értelmezésénél is felhasználható.

Már a 2002-es évben előterjesztett a Bizottság egy javaslatot a rendelet újraszövegezése vonatkozásában. A Tanács 2003. november 27-én elfogadta a házassági ügyekben és a szülői felelősségre vonatkozó eljárásokban a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról, illetve az 1347/2000/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló 2201/2003/EK rendeletet (Brüsszel-IIa-R).

A Brüsszel-IIa-R. a házassági ügyek kapcsán lényeges újítást nem hozott. Jelentős változásokat hozott ellenben a szülői felelősséget illetően, a joghatóságra vonatkozó szabályoknál ugyanúgy, mint a végrehajtás tekintetében. Egyfelől precíz fogalommeghatározásokkal bővítette a rendeletet a 2. cikkében. Másfelől a láthatási jogra vonatkozó határozatok és a gyermek visszavitelének elrendelése tekintetében megszüntette a végrehajthatóvá nyilvánítási eljárást. Módosította továbbá a gyermekek jogellenes külföldre vitelének polgári jogi vonatkozásairól szóló, 1980. október 25-én kelt Hágai Egyezmény alkalmazását az Európai Unió tagállamainak egymás közti viszonylatában. Ezenkívül szabályozza a központi hatóságokat a tagállamokban és az együttműködésüket a határon átnyúló gyermekvédelem területén.

A hatály vonatkozásában a Brüsszel-II. rendelet jelentős korlátozást szenvedett: a házastársak közös gyermekéről kellett hogy szó legyen és olyan határozatról, amelyek a házasság felbontásával, a különválással vagy a házasság érvénytelenítésével kapcsolatos eljárások alkalmával születnek a közös gyermek tekintetében [lásd Brüsszel-II. rendelet 1. cikk (1) bekezdés]. A Brüsszel-IIa-R. kiterjeszti a tárgyi hatályát a házassági ügytől függetlenül minden gyermekre.

Hatály

1. Tárgyi hatály

A Brüsszel-IIa-R. tárgyi hatályát szabályozó 1. cikke két részre bontható. Már a cím is hűen tükrözi e kettősséget. A rendelet a polgári ügyek két speciális és sok összefüggést mutató részterületét: a házassági ügyeket és a szülői felelősségre vonatkozó eljárásokat fogja egybe.

A Brüsszel-IIa-R. a jogelőd Brüsszel-II. rendelettel szemben nem a házassági ügy járulékos kérdéseként kezeli a szülői felelősség kérdését, hanem annak önállóságot biztosít. A korábbi megfogalmazással ellentétben nem szűkíti le a rendelet alkalmazási területét a házassági eljárások alkalmával a házastársak közös gyermekével vagy gyermekeivel kapcsolatos szülői felelősségre vonatkozó eljárásokra [vö. Brüsszel-II. rendelet 1. cikk b) pont].

Az egyes ügytípusoknak a rendelet hatálya alá tartozását nem befolyásolja az eljáró bíróság jellege, feltéve, hogy az ügy az 1. cikk első mondatával összhangban polgári ügynek tekinthető. Már ez a kijelentés is némi magyarázatra szorul. Az 1. cikk és a rendelet szövege ugyan végig a "bíróság" fogalmat használja, de a fogalommeghatározásokat tartalmazó 2. cikkből egyértelműen kiderül, hogy ez alatt "a tagállamok valamennyi, az 1. cikk alapján az e rendelet hatálya alá tartozó ügyekben joghatósággal rendelkező hatóságát" (Brüsszel-IIa-R 2. cikk 1. pont) kell értenünk.

A két típusú eljárás esetén közös feltétel, hogy polgári ügyről legyen szó. A szabályozás a peres és nemperes eljárásokra egyaránt vonatkozik. A "polgári ügyek" kifejezéssel ugyan a Brüsszel-IIa-R. egy új fogalmat vezetett be, a 2. cikk 1. pont meghatározása azonban azt mutatja, hogy ez tartalmilag a korábbival azonos: minden állami eljárásra kiterjed, amely a rendelet hatálya alá esik. Tehát a bírósági eljárások mellett egyes hatósági eljárások is ide értendők.

Az EuB a C-435/06. sz. ítéletében kimondta, hogy a rendelet 1. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy a "polgári ügyek" fogalma e rendelkezés értelmében kiterjed arra az egyetlen határozatba foglalt döntésre, amely egyfelől egy gyermek azonnali állami gondozásba vételét, másfelől pedig a saját családján kívül, nevelőszülőknél való elhelyezését is elrendeli. Ez érvényes arra az esetre is, ha ezt a határozatot a közjog hatálya alá tartozó gyermekvédelemi szabályok keretében fogadták el. Érvelésében az EuB kitért arra, hogy egy gyermek állami gondozásba vétele nem szerepel kifejezetten azon ügyek között, amelyek az említett rendelet 1. cikk (2) bekezdésének megfelelően a szülői felelősségre vonatkoznak. Ez a körülmény azonban nem zárhat ki valamely gyermek állami gondozásba vételéről szóló határozatot a rendelet hatálya alól, a rendelet 1. cikkének (2) bekezdésében említett "különösen" kifejezés ugyanis azzal jár, hogy az e rendelkezésben szereplő felsorolás példálózó jellegű. Továbbá a benyújtott iratokból kitűnik, hogy Finnországban valamely gyermek állami gondozásba vétele azzal jár, hogy e tagállam szociális bizottságainak a gyermek lakóhelyének a meghatározásához kapcsolódó hatáskört biztosít. Ez az intézkedés érintheti a felügyeleti jog gyakorlását, amely a rendelet 2. cikkének 9. pontja alapján magában foglalja a gyermek lakóhelye meghatározásának a jogát. Így e hatáskör a szülői felelősséget érinti, mivel - e rendelet 1. cikke (2) bekezdésének a) pontja alapján - a felügyeleti jog a felelősséghez kapcsolódó ügyek egyike.

Ami az elhelyezést illeti, meg kell jegyezni, hogy a 2201/2003/EK rendelet 1. cikk (2) bekezdése d) pontjának megfelelően valamely gyermek nevelőszülőknél való elhelyezése vagy intézményi gondozásba helyezése a szülői felelősségre vonatkozó ügyek részét képezi. Az állami gondozásba vétel és az elhelyezés egymáshoz szorosan kapcsolódó aktusok, mivel egyrészt az állami gondozásba vételt külön csak ideiglenes intézkedésként lehet elfogadni, és másrészt valamely gyermek szülők akarata ellenére történő elhelyezése csak a gyermeknek az illetékes hatóságok által történő állami gondozásba vételét követően lehetséges.

A rendelet alapvetően állami bírósági (hatósági) eljárásokra vonatkozik, a 63. cikk azonban kiterjeszti a hatályt egyes egyházi bíróságok által hozott határozatokra. Így például a rendelet a Szentszék és Portugália között Vatikánvárosban 1940. május 7-én aláírt nemzetközi szerződés (konkordátum) sérelme nélkül kerül alkalmazásra. Portugáliában a konkordátum rendelkezései szerint kötött kánonjogi házasság érvénytelenségének kimondására kizárólag az egyházi bíróságok jogosultak. Az 63. cikk (1) bekezdése lehetőséget ad Portugália számára, hogy - a konkordátum védelme érdekében - más tagállamok polgári bíróságainak ítéleteit ne ismerje el az ilyen házasságok érvénytelenségének kimondása tekintetében. A (2) bekezdés szerint a portugál egyházi bíróságok határozatait a többi tagállamban el kell ismerni.