BH 2020.8.235 A sérelemdíj mértékének meghatározásakor figyelembe veendő körülmények nem mindegyike áll okozati összefüggésben a sértettnél jelentkező hátrány nagyságával. Így a jogsértés ismétlődő jellegét akkor is értékelnie kell a bíróságnak, ha az nem volt kihatással a nem vagyoni sérelem nagyságára. A sérelemdíj mértékének meghatározásakor a jogintézmény büntető funkciójára is az okozott hátrány nagyságától függetlenül kell figyelemmel lenni [2013. évi V. törvény (Ptk.) 2:52. § (3) bek.].

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] A felperes édesapjának tulajdonát képező személygépjárműben 2016. március 17. napján 16 óra 50 perc körüli időben ismeretlen személy kárt okozott. A felperes feljelentése nyomán az alperes előtt eljárás indult, melynek során 2017. január 24. napján hallgatták meg tanúként. Az eljárásban a felperes adatai zártan kezelését kérte. Az ügyben eljáró szabálysértési hatóság 2017. július 8. napján 01813/469-41/2016. szabs. szám alatt hozott határozatot, melyet a feljelentő és az eljárás alá vont személy részére is kézbesített. A határozat a felperes lakcímét tartalmazta. Ezt követően a hatóság 2019. október 9. napján kijavító határozatot hozott 01813/469-47/2016. szabs. szám alatt, melyben az adatokat ismételten szerepeltette.

A felperes keresete és az alperes ellenkérelme

[2] A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy az alperes a személyes adatok védelméhez fűződő jogát azzal sértette meg, hogy a fenti két határozatban jogellenesen szerepeltette személyes adatait, így azokat annak megismerésére nem jogosultak számára nyilvánosságra hozta. Módosított keresetében az alperest 700 000 forint sérelemdíj megfizetésére is kérte kötelezni. E körben előadta, hogy az adatok zártan kezelésére alapos oka volt, hiszen a szabálysértési eljárás alá vont személy a baleset helyszínét elhagyta, és semmilyen elérhetőséget nem hagyott hátra, vagyis cselekményét nem ismerte el. Hivatkozott arra is, hogy az alperes jogellenes magatartása benne félelmet keltett, hiszen kifejezetten ezért élt a törvény adta jogával, lehetőségével.

Az első- és másodfokú ítélet

[3] Az elsőfokú bíróság ítéletével megállapította, hogy az alperes megsértette a felperes személyes adatai védelméhez fűződő személyiségi jogát azzal, hogy a XIII. kerületi Rendőrkapitányság szabálysértési hatósága fent rögzített két határozatában jogellenesen szerepeltette a felperes személyes adatait és ezzel azok megismerésére nem jogosult számára is megismerhetővé váltak. Kötelezte továbbá az alperest 250 000 forint sérelemdíj felperes javára való megfizetésére. A sérelemdíj mértékét az eset körülményeire tekintettel mérlegelés útján állapította meg. Ennek során figyelembe vette, hogy a jogsértésre két alkalommal került sor, mely az alperes eljárása során tanúsított figyelmetlenségéből és gondatlanságából fakadt. Az alperes magatartása alkalmas volt arra, hogy a felperesben kellemetlenségérzet alakuljon ki és ezen az eljárás későbbi megszüntetése sem változtat, mert a két határozat között eltelt több mint két hónapos idő elégséges volt ahhoz, hogy a felperesben fenyegető jellegű pszichés állapot kialakuljon. Kitért arra is, hogy a felperes a sérelemdíj mértékét ezt meghaladóan nem bizonyította, valamint a félelemérzeten kívül egyéb előadása nem volt. Köztudomású ténynek fogadta el, hogy a szabálysértési eljárásban a sértett fél számára megterhelő a sérelmet okozó féllel való találkozás. A tanú adatainak zártan kezelésére vonatkozó szabályok garanciális jellegűek, melyek célja egyrészt a sértett vagy tanú biztonságának védelme, másrészt a bűncselekményről információval rendelkező személy biztosítása arról, hogy nem érheti hátrány az eljárásban való részvétele miatt. Az alperes ezt a bizalmi szabályt szegte meg, mellyel nemcsak a felperes bizalmát veszítette el, hanem a jövőbeli eljárásban részt vevők bizalmát is veszélyeztette. A jogsértés súlyára, ismétlődő jellegére és a sérelemdíj büntetésfunkciójára tekintettel megállapította, hogy a 700 000 forint sérelemdíj eltúlzott és úgy határozott, hogy 250 000 forint alkalmas a felperesre gyakorolt hatás kompenzálására.

[4] Az alperes - csak a sérelemdíjban való marasztalását sérelmező - fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a támadott részében helybenhagyta. A másodfokú eljárásban kizárólag a sérelemdíj elsőfokú bíróság által meghatározott összegét kellett vizsgálni. A másodfokú bíróság rögzítette, hogy az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, az irányadó jogszabályokat helyesen alkalmazta, és a jogsértéssel összefüggésben a sérelemdíj összegének meghatározásánál a Ptk. 2:52. § (3) bekezdésében rögzített szempontokat helyesen értékelte, érdemi döntését kellően megindokolta. Az alperes a fellebbezésében nem adott elő olyan okot, mely a sérelemdíj leszállítására alapot adhatott volna.

[5] Kifejtette, hogy a BH 2016.241. alapján a személyiségi jog megsértésének nem automatikus jogkövetkezménye a sérelemdíj alkalmazása. A jogosultnak ugyan a hátrányt nem kell bizonyítania, azonban a Ptk. 2:52. § (1) bekezdésből kitűnően az érintett, az őt ért nem vagyoni sérelemért követelhet sérelemdíjat. A Ptk. 2:52. § (3) bekezdésben rögzített szempontok értékelésével kell megállapítani, hogy az adott személyt érte-e hátrány és annak alapján kell eldönteni, hogy jogosult-e sérelemdíjra, amennyiben igen, milyen összegben.

[6] A másodfokú bíróság egyetértett az elsőfokú bíróság azon álláspontjával, hogy köztudomású tény, hogy a szabálysértési eljárásban a személyes adatok titokban tartásához különösen fontos érdek fűződhet, így az erre vonatkozó kérelem esetén a személyes adatok, az eljárás alá vont személy részére történő közlése alkalmas lehet a tanúkban való félelem keltésére. A tanú vallomását annak tudatában teszi meg, hogy emiatt később hátrány, fenyegetés, veszély nem érheti, adataihoz csak a hatóságok férhetnek hozzá. A személyes adatai zártan kezelését a felperes kérte, így a 2012. évi II. törvény 63. § (1) bekezdés megsértése, azaz a személyi adatok kiszolgáltatása kompenzálást igénylő nem vagyoni sérelmet eredményez. A másodfokú bíróság szerint, a Ptk. megszövegezéséből következően a jogsértés ismétlődő jellegének is jelentőséget kell tulajdonítani és ez független attól, hogy ez a nem vagyoni sérelemre kihatással van-e.

A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem

[7] Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését kérte azzal, hogy a Kúria hozzon új határozatot és a felperes keresetét utasítsa el.

[8] Anyagi jogi jogszabálysértésként a Ptk. 2:53. § (3) bekezdésére hivatkozott és kérelme tartalmából kitűnően eljárásjogi jogszabálysértésként a Pp. 206. §-át jelölte meg.

[9] Érvelése szerint tévesen értékelték az eljáró bíróságok az összegszerűség körében a jogsértés ismétlődő jellegét, mivel a korábban már megismert adat újabb megismerése súlytalan, esetleges lakcímváltozás esetén lett volna csak értékelhető. Sérelmezte, hogy a jogerős ítélet nem vette figyelembe, hogy a felperes a hátránya mértékét nem bizonyította és a tárgyaláson sem jelent meg. Az alperes bizalmi elvet sem sértett, bizalomvesztésre vonatkozó előadást a felperes sem keresetében, sem a tárgyaláson nem tett, a jogsértésről pedig az eljáráson kívüli személyek nem szereztek tudomást, így erre figyelemmel a sérelemdíj büntetésfunkciója sem érvényesülhet. Hivatkozott arra is, hogy a megállapított 250 000 forint sérelemdíj eltúlzott az irányadó bírói gyakorlatra tekintettel, melynek alátámasztásául eseti döntéseket jelölt meg.