BH+ 2011.4.183 Eljárási határidők vizsgálata adóellenőrzés során, a vizsgálattal érintett időszakon kívüli adatok értékelése [2003. évi XCII. tv. 92-93. §, 97. §, 104. §, 120. §]
Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Regionális Igazgatósága (a továbbiakban: elsőfokú hatóság) a felperesnél a 2007. szeptember 6. napján kelt, és a felperes meghatalmazottja által 2007. október 9. napján átvett megbízólevél alapján, megismételt eljárásban, 2005. november 9. - december 31. közötti időszakra vonatkozóan általános forgalmi adó (áfa) adónemben, bevallások utólagos vizsgálatára irányuló pénzösszeg kiutalása előtti ellenőrzést végzett. A megbízólevél tartalmazza, hogy a megbízólevéllel megkezdett ellenőrzéssel összefüggő adóigazgatási eljárásban hozott elsőfokú határozat megsemmisítésére, és az új eljárásra utasításra a másodfokú hatóság határozatával került sor.
Az adóhatóság 2007. november 21-én az ellenőrzés határidejét 2007. november 23-ai kezdettel 90 nappal meghosszabbította, a jegyzőkönyvet 2008. február 15-én készítette el.
Az ellenőrzés eredményeként az elsőfokú hatóság a 2008. április 21. napján kelt határozatával a felperes terhére 11 151 000 Ft adókülönbözetet állapított meg, amelyből 10 407 000 Ft jogosulatlan visszaigénylésnek, 744 000 Ft adóhiánynak minősült, a jogosulatlan igénylésként megállapított 10 407 000 Ft összeg kiutalását elutasította, és a felperest 744 000 Ft áfa, összesen 5 575 000 Ft adóbírság, 56 000 Ft késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte.
A fellebbezés folytán eljárt alperes a 2008. augusztus 28. napján kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Indokolása szerint a felperes levonható adóként szerepeltette az A. Kft. (a továbbiakban: Ingatlanértékesítő cég) számlája alapján, a 0138/4 hrsz.-ú ingatlan megvásárlása kapcsán 41 600 000 Ft vételár után felszámított 10 400 000 Ft áfát. Az adózó az ellenérték megfizetésére váltót állított ki. Az ellenőrzés széleskörű bizonyítási eljárás során az ingatlanra vonatkozóan értékesítési láncot derített fel, és az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 1. § (7) bekezdése, 2. § (1) bekezdése alkalmazásával helytállóan azt állapította meg, hogy az adásvételi szerződések fiktívek, nem valós gazdasági események, az ellenérték megfizetése (váltóval, illetve búzaértékesítéssel történő kompenzálással) ténylegesen nem történt meg, az ügyletek résztvevői ilyen módon csak a megfizetés látszatát teremtették meg, valódi céljuk az áfa visszaigénylése volt. Az elsőfokú hatóság az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban: Áfa tv.) 32. §-ának (1) bekezdés a) pontja, 35. §-ának (1) bekezdés a) pontja alapján jogszerűen nem fogadta el az Ingatlanértékesítő cég által kibocsátott számlát az adólevonási jog hiteles bizonylataként.
A felperes levonható adóként vette figyelembe a P. Kft. (a továbbiakban: Búzaértékesítő cég) által 248,2 tonna búza értékesítéséről kibocsátott 3 db számla összesen 744 600 Ft áfa tartalmát. Az elsőfokú hatóság a lefolytatott bizonyítási eljárás alapján helytállóan állapította meg, hogy felperes részéről a búza beszerzése és értékesítése is fiktív gazdasági esemény, a beszerzési láncolat hiteltelen, a továbbértékesítés során pedig a búza létezése sem nyert igazolást, mert a felperes a 2005 december hónapban vásárolt búzát 2005 novemberében már továbbértékesítette. A színlelt továbbértékesítésre csak azért volt szükség, hogy a felperes áfa visszaigénylési joga az Áfa tv. 48. § (4) bekezdés a) pontja alapján megnyíljon. Az Áfa tv. 32. §-ának (1) bekezdés a) pontja, 35. §-ának (1) bekezdés a) pontja alapján - figyelemmel az Áfa tv. 40. § (6) bekezdésére, a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: Sztv.) 166. § (2) bekezdésére - a Búzaértékesítő cég számlája sem alkalmas az adólevonási jog gyakorlására.
A felperes keresetében a határozatok hatályon kívül helyezését kérte. Állította, hogy a valós gazdasági események alapján a perbeli számlákra az adólevonás jogát jogszerűen gyakorolta. Sérelmezte, hogy az adóhatóság a törvényes határidőn túl készítette el a jegyzőkönyveit, a megbízólevélben feltüntetett időszakon kívüli gazdasági eseményeket is ellenőrzött, eljárása ellentétes az Art. 1. § (2)-(3) bekezdéseiben, 92. § (1), (5)-(7), (10) bekezdéseiben, 93. § (6) bekezdésében, 97. § (4), (6) bekezdéseiben foglaltakkal.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította. Indokolása szerint az adóhatóság eljárási jogszabálysértést nem követett el, a lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeként helytállóan állapította meg, hogy a perbeli számlák tartalmilag hiteltelenek, így azokra adólevonási jog nem alapítható.
A felperes felülvizsgálati kérelmében az ítélet hatályon kívül helyezését, és elsődlegesen az elsőfokú bíróság új eljárásra kötelezését, másodlagosan a keresete teljesítését kérte. Kifejtette, hogy az adóhatóság megsértette a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 109. §-ának (4) bekezdését, mert olyan okiratokat nem terjesztett fel az elsőfokú bírósághoz, amelyek alkalmasak lettek volna tényállításainak bizonyítására, az Art. 93. § (6) bekezdésével ellentétben a 2006. évi iratainak a benyújtására is kötelezte, így a vizsgálati időszakon kívül történt gazdasági eseményeket is vizsgálta, az Art. 92. § (1), (5), (7) és (10) bekezdéseit megsértve az alap és a megismételt eljárásban a jegyzőkönyveket a törvényes határidőn túl készítette el, az elsőfokú hatóság megsértette továbbá az Art. 10. § (4) bekezdés a) pontját, 100. § (3) bekezdését. Az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvénynek (a továbbiakban: Inytv.) a törlési keresetek előterjesztésének határidejét szabályozó 63. § (2) bekezdésben megjelölt határidő eredménytelenül eltelt, ezért a határozatok és az ítélet azon megállapításai, hogy az adásvételi szerződés színlelt jogügyletet leplez, értehetetlen, és ellentmond a jogszerű állapotnak. A felperes jogszabálysértés megjelölése nélkül kifejtette, hogy a revizorok nem vették észre a földhivatal téves bejegyzését az általa megvásárolt ingatlan tulajdoni lapjának széljegy rovatában, az adásvételi szerződést nem vizsgálták meg kellő alapossággal, részletezte továbbá, hogy semmiféle láncolatnak nem volt a része, és, hogy az adóhatóság a tényállást kellően nem tárta fel, a bizonyítékokat tévesen értékelte. Az elsőfokú bíróság ítélete első oldalán iratellenesen rögzítette a megbízólevél számát, a tényállás az Art. 93. § (6) bekezdésébe ütközően olyan adatokat is tartalmaz, amelyek az általa megvásárolt ingatlannal nem a vizsgált időszakban kapcsolatosak.
Az alperes érdemi ellenkérelmében az ítélet hatályában fenntartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A jogerős ítélet meghozatalát követően a peres feleknek lehetőségük van rendkívüli jogorvoslat igénybe vételére, ténykérdésben perújítási, jogkérdésben felülvizsgálati kérelmet terjeszthetnek elő. A felülvizsgálati eljárásban a Legfelsőbb Bíróság a jogerős határozatot csak a felülvizsgálati kérelem keretei között, és a megjelölt jogszabályok alapján vizsgálhatja felül [Pp. 272. § (2) bekezdés, 275. § (2) bekezdés, BH 2002/490., KGD 2002/262.]. A felperes felülvizsgálati kérelmében megjelölt jogszabályhelyek a Ket. 109. §-ának (4) bekezdése, az Art. 10. § (4) bekezdés a) pontja, 92. § (1), (5), (7) és (10) bekezdései, 93. § (6) bekezdése, 100. § (3) bekezdése, az Inytv. 63. § (2) bekezdése.
A tartalom megtekintéséhez jogosultság szükséges. Kérem, lépjen be a belépőkódjaival vagy a telepített Jogkódexből!
Ha személyes segítségre van szüksége, írjon nekünk!